Bábel örökében?
Ha egy műfordítás-kötet borítóján Bábel tornyát látjuk, óhatatlanul arra gondolhatunk, az idegen nyelvű versek átültetésével a költő nem volt képes megbirkózni. Hogy valóban így van-e, annak eldöntésére itt nem vállalkozhatom. Hiába értem és beszélem az ukránt tűrhető szinten, ám
Az ukrán-ruszin költő, Petróci Iván (Ivan Petrovtsiy, 1945) műfordítói életművét tartalmazó közel ötödfélszáz oldalas kötet címlapját az idősebb Peter Brueghel remeke díszíti. Bár igaz, hogy Bábel tornya az emberiség soknyelvűségét is szimbolizálja, de emellett inkább azt, hogy, miután a Jóisten összekeverte nyelvüket, kialakult a bábeli zűrzavar, és emiatt nem tudták befejezni a torony építését. Ha egy műfordítás-kötet borítóján ezt a csonka kúpot látjuk, óhatatlanul arra gondolhatunk, az idegen nyelvű versek átültetésével a költő nem volt képes megbirkózni.
Hogy valóban így van-e, annak eldöntésére itt nem vállalkozhatom. Hiába értem és beszélem az ukránt tűrhető szinten, ám nem érzem, nem tapintom benne a költői finomságokat, továbbá pedig alig van fogalmam arról, hogy az ukrán irodalomban melyek a műfordítással szembeni elvárások. Iván adaptációinak a fogadtatásából arra következtetek, hogy munkája megállja a maga helyét, még ha nekem vannak is fenntartásaim. Az is bizonyos, hogy mindenképpen értékelendő nemcsak a hatalmas teljesítmény (becslésem szerint legalább másfélezer költeményről van szó!), hanem egyfelől a gesztus is, amelyet a magyar, francia, orosz, német, cseh, szlovák, oszét, észt stb. nyelv és irodalom felé tesz, másfelől a szándék, hogy az ukrán olvasót beoltsa a szomszédos és az európai irodalmak klasszikus és újabb kori költészetével. (Ez utóbbi téren már azzal is egyedülállót alkotott, hogy a modern francia költészetből – Baudelaire-től a kortársakig – elsőként ültetett ukránra több tucatnyi művet.)
Van a kötetnek egy igazi kuriózuma is. Mint említettem, Petróci Iván ukrán-ruszin költő. Nem nevezhetem másként, hiszen közel ötvenéves koráig ukránul írt és kizárólag ukránra fordított. A középlágy szovjet diktatúra megszűntével és az új ruszin ébredéssel egy időben azonban, mint oly sokan, ő is felfedezte magában a ruszint, nyelvet váltott, és jó ideje már csak ősei nyelvén, ruszinul ír. Mindez tükröződik műfordítói munkásságában is, újabban ruszinra is átültetett ógörögöktől franciákon át mai oroszokig sok mindent: könyvében az utolsó kilencedet ezek az adaptációk teszik ki.
A ruszin nyelv, irodalom (és identitás) bizonyos problémáira itt nem térhetek ki, ám ha jelzem, hogy a múlt rendszer ünnepelt kommunista nemzeti ukrán költőjének, Pavlo Ticsinának A párt vezet c. propagandaverse is olvasható a kötetben Petróci Iván újkeletű ruszin fordításában, akkor talán (nem feltétlenül nyelvi értelemben) érthetőbbé válik a sajátos címlap-szimbolika is.
