Kedves BéDéKá,

Hát ugye mondtam, hogy vesszőparipáid vannak, s azokon lovagolsz 10 éve! Most közreadott előadásod (?) szövege is arról győz meg, hogy azóta is ezeken a témákon rágódsz, ami hagyján, de az itt tett megállapításaidhoz azóta sem tudtál semmit hozzátenni. Maguk a kijelentések pedig, hogy is mondjam, a megalapozottság tekintetében kívánnivalót hagynak maguk után.

Hát ugye mondtam, hogy vesszőparipáid vannak, s azokon lovagolsz 10 éve! Most közreadott előadásod (?) szövege is arról győz meg, hogy azóta is ezeken a témákon rágódsz, ami hagyján, de az itt tett megállapításaidhoz azóta sem tudtál semmit hozzátenni. Maguk a kijelentések pedig, hogy is mondjam, a megalapozottság tekintetében kívánnivalót hagynak maguk után. Nem csodálom, hogy ezt a beszédet nem otthoni konferencián mondtad el, ott keresztben lenyeltek volna a cáfolataikkal az ott lévők, hanem a messzi Hollandiában, ahol semmit sem tudnak Kárpátaljáról. Jól le is leplezed magadat avval, hogy elejted: csupáncsak egy papnak volt kifogása a mondandód ellen. Lám, ő mindössze kétszer járt nálunk, és ez is elég volt neki, hogy kétségbe vonja állításaid valóság-magvát. Hiába érvelsz avval, hogy egy szervezeti vezető a vívmányokra helyezte volna hangsúlyt, ám azok csak felületi jelenségek, te viszont a lényeget látod. Azok a „jelenségek” azonban kőkemény tények és hát nem tudom, milyen lényeg az, ami nem veszi figyelembe a tényeket. Hogyan lehet a kárpátaljai magyarság sorvadásáról és morális lezülléséről beszélni, amikor nagyon jól tudjuk, hogy az utóbbi 15 évben Ungváron Hungarológiai Központ alakult és működik, Beregszászban minden nehézség ellenére létrejött az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Főiskola,  miközben az ungvári egyetemen megmaradt a magyar tanszék, létrejött két erős szervezet és mindkettő pártot alapított (na jó, ez egyik gyengébb és nem igazán a magyar érdekeket képviseli), megalakultak a szakmai szervezetek, egyházi iskolák nyíltak, kiadók és lapok sokasága indult és működik, minden hétre esik egy-két fontos kulturális rendezvény, virágzik az irodalmi és művészeti élet, egyre több a magyar vállalkozó és vannak már érdekvédelmi tömörüléseik is.

Az elmúlt 15 év egy igazi sikertörténet, ez maga „a kárpátaljai csoda”.

Mondd, Károly, nem lehet, hogy te egyszerűen a saját kudarcaidat vetíted ki, és mert neked nem sikerült semmi, hát azt akarod elhitetni, hogy másnak sem?