Az Orbán-rendszer seggnyalói

Az alább belinkelt írás a maga módján remek, bár a szóhasználata meghökkentő (vagy nem is annyira...). A durva, mondhatni útszéli kifejezés - seggnyaló, seggnyalás - némiképp ellentétben áll az egyébként tárgyilagos elemzéssel. Nehéz megítélni, hogy ha talpnyalót, benyalót, behízelgőt, lakájt írna, nem lenne-e alkalmasabb arra, hogy azokat is meggyőzze, akik eddig ezt másként látták. Így leginkább azok vidor elismerését váltja ki, akik egyfelől a felhozott példák és személyek ügyében hasonlóan vélekednek, másfelől azt gondolják, hogy ezzel a hatalommal és ezzel a talpnyalói garnitúrával szemben már minden hang megengedhető. Ugyanígy kétséges az is, hogy ha az érintettek megbélyegzése, megszégyenítése volt a szerző célja, akkor vajon ettől tényleg megszégyenültek-e. - Ugyancsak vita tárgya lehetne, hogy a magyar publicisztikai írásmód fejlődését tekintve a színvonalat emeli-e vagy mélyebbre süllyeszti az utóbbi időben létjogosultságot nyert és általánossá vált effajta alpári szókimondás. Lásd: Az értelmiség nyelvének útja

Orbán Viktor bukása

Egy optimalizált honlappal elértem, hogy a miniszterelnök nevére keresve az első Google-oldalra kerültem. Holott be se vetettem a keresőmarketing teljes arzenálját. A weboldal látogatottsági statisztikája mindig jól mutatja, hogy a regnáló kormányfő bukása iránt van-e érdeklődés.

A jelen blogposzt az első google-találat ezzel a keresőkérdéssel:

orbán seggnyalói

közpol, politika, orbán viktor, orbán rendszer seggnyalói, google, sajtó, közbeszéd, seggnyaló, talpnyaló