Volt egyszer egy Dzsambalink

képzetes szavak lexikonja - régi játékom átmentett posztjai a NolBlogról (télikert, tömeges sms)

Dzsambalink


írta: tutyi | 2008. aug. 5.

Irodalmi visszatekintés T. nagyhenceg kollégám tudományos munkája alapján, avagy a "dzsambalink" hiteles értelmezése.

A dzsambalinket ismerők számára talán nem mondok e helyt újat, hiszen világirodalmi remekművek igazolják a létezését.
Mégis, nézzünk utána, hogy a világ nagyjainak műveiben hol találhatunk rá erre a nem mindennapos értelemben használt szóra:

"Ki tízszer szólt, ki százszor is kiáltott
Ki dzsambalinkjét oda sem veté
Kit szerelem-láz le nem gyalázott
Égi ágyát csak ollyan vetheté."

Vörösmarty Mihály: A teremtőhöz c. verse egy, a költő által soha nyilvánosságra nem hozott műve.
A költő mélységes megvetése a szerelemisten áldozatai felé a "dzsambalink" szó tudatos használata. Abban az időben ugyanis dzsambalinket vetni a szeretett személy lábai elé annyit tett, mint durván visszaadni egy szerelmi zálogot, csak ez ráadásul csúnya, lilás foltokat hagyott a fiatal leányok szoknyáján.
Vörösmarty Mihály úriember volt: soha nem tett volna ilyet.

Ám a következő sorok is jelenthetnek meglepetést:

"Én még funfanfark sapkát hordtam
Rosszalkodtam meg vagdalóztam     
Hagyja a dzsambalinket kárba
Engem engedjen el a bálba!"

József Attila kamaszkorának meghatározó időszaka a dzsambalink befőzési szertartása volt. Ősszel, mikor sárgába borultak a fák, a kis Attilát édesanyja sokszor kérte, hogy segítsen kevergetni a könnyen odakozmáló dzsambalinket. József Attila viszont szívesebben ment volna bálba. E szülői önkény fölött érzett fájdalma, nem mellesleg kiskamaszos daccal átszőtt dühe szülte ezt a néhány versszakot. A funfanfark sapka egyébként jellegzetesen öcsödi viselet volt: az ősmagyar funfan farkából szőtt könnyű, habselyem anyaga megvédte tulajdonosát a tűző napsugaraktól.

A meglepetéseknek azonban még messze nincs vége:

"Kevergetem puliszkámat
Addig, amíg meg nem fő,
Dzsambalinkkel feldúsítom,
Jó sok legyen, ez a fő."

Petőfi szintén magabiztosan utal a dzsambalink konyhai használatára. Titkos receptek alapján a héját kiszárítva remek pipadohány került ki belőle. Erre bizonyítékképpen jöjjön mindjárt egy méltatlanul elfeledett négysoros Kosztolányi tollából:


"Mint akinek húsz dzsambalinkje lett
mélyeket szippantva verselgetek
Bár egy nincs meg, mert elkeveredett... 
Mint akinek húsz dzsambalinkje lett."


Kosztolányi Dezső már-már megszállott szárított dzsambalink-gyűjtő hírében állt. Műveiben gyakran említést tett róla, persze, mindvégig olyan szavaknak álcázva, amelyek a köznapi értelemben átlagos jelentéssel bírtak. Nem igazolt információk szerint egy fanatikus rajongó dzsambalink-shopot fog üzemeltetni a Kosztolányi téren, a Feneketlen-tó lombos fái között.

Sappho Afroditéhez írt soraiban a dzsambalink egy különös értelmezésével találkozhatunk. Az ókori irodalom még jegyezte a dzsambalinkelést, mint hosszú szónoklatot egy randa testrészről.

Sappho soha nem találkozott ugyan Afroditével, de feltételezte, hogy nem tetszene neki az orra. Eme költeményében a szépség istennőjét ezért negatív jelzőkkel illeti - csakis bosszúból.

"Bamba orromról dzsambalinkelsz, asszony
(Ménkű esz' éngem, mert nem egy királynő)
rút és alig él, de pörögne a szájad      
mégsem sebez meg."
                   

S hogy egy klasszikus Balassi-strófát is bemutathatok, az nem a véletlen műve. A korai magyar reneszánsz művészet nagy alakja is megemlíti a dzsambalinket, mint a női szépség fokmérőjét a gyorsan rohanó idő lencséjén át. A vers amúgy a hamvas leányok asszonnyá válásáról, avagy a kikerülhetetlen elsárkányosodásáról szól. Olvassuk:
 
"Mit vársz itt még jóság, istenség-valóság, mit nők mind elvesztenek
 ha lesznek asszonnyá, asszonyok álmává, kik idővel lehetnek;     
Óh, szépség, mily 'érték, dzsambalink a mérték kegyvesztett lelketeknek."    

Mégis Shakespeare volt az, aki a dzsambalink-oltárt felvirágozta. Halhatatlan, örökértékű szonettjei közül jöjjön ezúttal egy sokak által soha nem olvasott versszak, melyet a lelkes Dzsambalink Áltudományos Kutatók Ószövetsége (DÁKÓ) hozott nyilvánosságra az 1972-es Skála Nagyvásáron:


"A töpörtyűre pogácsában vágyunk,
Hogy így örökké jóllakjon a Nép,
Mert lesz még szebb, egy gyönyörű világunk
Vigyázzon reá, ki felismeri még:
De te, anyád szemefénye, majd csak jössz még
máglyádra lángnak: hol élted lobog,
tűznek vagy foglya, körülötted hőség
Forrón gyűlölsz, de magad gyilkolod.
Te, ki a dzsambalink ismerője vagy
S a titkod minden rejtélyt megold,
Nem értem, mit blamálod magad
Szélkakasként miért forgolódsz
Várj meg; szánj rám még időt: másképp
nem eszi meg a töpörtyűt, ki rálép. "

Végül, de nem utolsósorban itt olvasható BéDéKá dzsamba linkje:

http://bdk.blog.hu/ sms a télikertből
_________________
Az alkalmat kihasználva tömeges sms küldésével hívom fel mobil marketing kampányban a figyelmet a télikert építés nagyszerű lehetőségére. Az előnyökről: a természet közelsége: új szoba a lakásban
identifikció-játék. képzetes szavak lexikonja. vers - irodalom, télikertépítés,