Volt egyszer egy Kirityálé
Kirityálé
tutyi | 2008. júl. 24.
Prológus:
Honnan származik a kirityálé? Ha nem vagy szemérmes, megtudhatod, mit eleink csak lehajtott fejjel mertek mesélni, mikor sötétbe borultak az utcák, s kalapos, úri hölgyek ájuldoztak e szó hallatán. Kimondani felért egy megbocsáthatatlan bűnnel; az egyház átokkal fenyegette bármely' nagybecsű papot, kinek templomának gyóntatófülkéjében akárcsak egyszer is elhangzott volna, kirityálé. Hőstörténet, igaz mese fűződik a szóhoz, mi túlnőve magát önálló életre kelt, s örök jelzője lett mindannak a hős férfiúnak, kik testüket nem kímélve áldoztak a szerelem csúf démonának. Kirityálé.
Egy szó, amelynek élete van. Táruljon ki az ezer lakattal őrzött varázsdoboz, hogy szemeden át születhessen újjá a legenda. Tudd meg hát a titkot.
Kirity Krúz fartörő órák óta lovagolt rettenthetetlen kitartással a végtelen homokmezőkön át. Hosszú, erős haja lobogott a szélben, félig nyílt ajka bőségesen nyáladzott, méretes orra pedig mutatta az örök irányt: előre Kirity, mindig csak előre...
Ha nagynéha megállt, azt is csak RX8, a kólaszín lova miatt tette, aki ilyenkor vágyakozva böködte az orrával Kirity vambucát. Van-e kisgazdám nekem való étek a vadkenderből szőtt vambucodban? - kérdezte RX8 éhes pillantása.
- Wan. Kell? - Ütögette meg finoman táltosa nyakát Kirity, s miközben lova jóízűen csámcsogott, tekintete a végtelenbe révedt.
A lehetetlen küldetés...
Nincs egy hete, hogy Joint, a törzs sámánja a Mágiák Wigwamjába hivatta. A legnagyobb sátor volt ez a környéken, belsejében drága szőttesekkel, finom ételekkel megrakott tálakkal, és egy kellemes kis bársarokkal. A sámán szerette a komfortot. Mikor belépett, Joint éppen elzavart néhány félmeztelen benszülöttlányt, akik egymást piszkálva próbálták meg eldönteni, ki ül legközelebb a nagy sámán mellé a Tutiw Erda- ba. A Tutiw Erda okos kis szerkezet volt, s messze megelőzte a korát: Döglégy, vagyis a sámán lovának jobboldalára erősített ülőalkalmatosság, amely egyetlen személy szállítására volt hitelesítve. Ez volt az Anjo s'ueles, amely név jelentését még maga Joint sem tudta, pedig neki gyakorta súgtak a nagy szellemek.
A fiatal lányok sértődötten vonultak el a masturbarrio-ba, ahol rendszerint magányos óráikat töltötték.
- Itt vagyok tehát - állt mindenre készen Kirity, aki e mondattal próbálta beindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudja végre, miért hivatták.
- Beléd látok. E mondattal akarod megindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudd, mivégre vagy itt, ugyi? - Joint átható tekintettel méregette az arcába húzott, álarcszerű kengurufej mögül. Szerette megőrizni az inkognitóját. A vele szemben álló Kirity szinte felhorkant a rémülettől, midőn rájött, mekkora varázslóval van dolga.
- Öhm, iiigen.
- Süti - vigyorodott el Joint. - Akkor toljuk a témát, testvér. Az idő munyketta - mutatott egy bambuszból font aktatáskára, amelyben halomban állt a homok. - Annyi van, sose fogy el - vigyorgott, s kitekintett a sivatagra.
- A vesémbe látsz, óh nagy sámán? - habogott Kirity, még mindig letaglózva Joint sámáni szakértelmétől.
- Ahogy mondod, bambapofájú cimborám. Úgyhogy piszok gyorsan hagyj fel a komisz kumisszal, s ne vedd a szádhoz a zamatos tottyantott rutyok levét sem. A veséd már eléggé kivan, baszkikám.
Kirity fütyörészve nézett körbe, mint aki nem is hallotta az utolsó mondatot.
- Mit is mondtál, óh nagy sámán? Mi a feladatom?
Joint lemondóan legyintett, aztán összetekert pergamenlapot nyomott a kezébe, mellé egy hatalmas bunkót, a yolseetwaag-ot, s füttyentett egyet a masturbarrio felé. Nem sokkal később meg is jelent egy termetes asszony; különös nőszemély volt, húsa rezgett, akár a fázós vadmangalicáké, szeme keskeny volt és kegyetlen tekintetű, fején cowboykalap fityegett (állítólag valami eltévedt turista hagyta ott). Orrában a hatalmas fémkarika három másodpercenként párásodott be félelmetes fújtatásától. Kirity szorosabbra fogta a yolseetwaagot.
- Ez a nejem, Rossebse Wette Wolnael - dünnyögte Joint , s mélyebbre húzta a fején a kengurubőrt. Ha Kirity nem tartaná kizártnak, még azt gondolta volna, hogy fél. - A küldetést csak ő tudja, a pergamen pedig megmutatja majd az utat - szólt sietősen.
- De minek a bunkó, óh, nagy sámán? - tudakolta Kirity.
- A végén semmisítsd meg az üzenetet - suttogta a fülébe Joint a hatalmas nejére bökve, majd kimenekült a wigwamból.
Vér tapadt a kezéhez, ez kissé megtépázta Kirity lelkiismeretét. Még akkor is, ha a wigwam-beli küzdelem után elfogadta Joint érvelését, miszerint mit tehetett volna? A válást jogilag nem ismeri el a törzs, viszont az üzeneteket szigorúan törölni kell.
Kirity mégsem mert reklamálni a rátestált, potya vérengzés miatt, hátha Joint gumifává változtatja, vagy ami rosszabb: benszülöttlánnyá, amiről sokat susmorogtak már a faluban. Rejtélyes esetek voltak ezek, mint például J'emle, a pék eltűnése; Joint lányai között volt egy, aki legszívesebben egész álló nap csak dagasztott volna. Joint persze elejét vette a pletykának, és megígérte, hogy vizet fakaszt a mosónőknek, de Kirity szerint ez a könnyelmű ígéret csak a közelgő sámánválasztások miatt volt. Közben kérdések szaggatták az elméjét: vajon hová lett az eltévedt turista? Joint háremében volt egy lány... ő szinte megállás nélkül, eszelős vigyorral a képén fényképezett.
Kirity érezte, hogy ezt az ügyet most nincs ideje felgöngyölni, miközben enyhe szorongással figyelte, ahogy tizenöt, szinte a semmiből előtűnő katona kicincálta a wigwamból Joint hitvesének élettelen tetemét, hogy egy távoli sátorba szállítsák, melyen ott állt a felirat: Joint's Restaurant.
Kirity ekkor megfogadta, hogy soha többet jointburger, aztán megrázta magát, felpattant a lovára, és kezében a pergamennel elindult a végtelen homokbuckák felé.
Nem sokkal később paták dobogása ütötte meg a fülét. Maga Joint, a nagy sámán vágtatott utána Döglégy hátán, fején ezúttal egy teszkós zacskóval, amely ügyesen álcázta a vonásait. Aztán egy vakmerő srekájjal mellékanyarodott, s így szólt:
- Ha bármi váratlan akadály adódna, csak morzsold a vambucod. Az segít majd neked - Kirity érezte, hogy ez jelent valamit, de nem értette, mit. Mindenesetre beleegyezően szürcsölt egyet. Erre a sámán megkérdezte:
- Egy uccsó verseny a küldetés előtt? Persze, csak ha az RX8 bírja...
Kirity dacosan megrántotta a vállát, bár a szatyor piros-kék alapszínei miatt igencsak vibrált a szeme.
- Na jó... legyen az első kaktuszig.
Nekiiramodtak.
Mircsa, a flangisztánok királyleánykája dühösen köpött egyet agg dadája rinyuszkájába.
A dada helytelenítően dünnyögött magában, de tudta, hogy még mindig jobban járt, mintha Mircsa vrakkerolta volna, mert az sokkal csúnyább dolog.
- Apám, én muttyantani akarok végre egy igazi racmaraggal, és nem egy szerencsétlen latyamánnal - sikította dühösen, - már oly' régóta katlanként lángol az én kis cummangványom.
Az öreg király tehetetlenül felsóhajtott. Leánya volt a szemefénye, de sajnos az az anyja vérét örökölte: muttyantott volna reggeltől-estig, de nem volt olyan daliás racmarag a birodalomban, ki ez bírta vona szusszal, nem beszélve a leány látványáról, ki erősen csúnya teremtés volt. Arcának, alakjának szabálytalanságait csak a latyamánok viselték el, kik nemhogy születésük óta vakok voltak, de válogatni sem igen szerettek, ha rájuk jött a muttyanthatnék. Nem volt vadszamár a királyságban, ki ne menekült volna, ha arra botorkáltak.
Az öreg királynak már csak egy reménye maradt.
Kirity megkötötte RX8-at a királyi palota hősöknek fenntartott parkolójában, és visszanézett az útra, amit megtett. A dús növényzettől zöldellő oázis üdítő látvány volt. Egy hét a sivatagban, ez emberpróbáló feladat, de már nem akart visszanézni, csak amerre az orra mutatott. Előre, a küldetést beteljesíteni.
Könnyed mozdulatokkal felmászott a palota díszterme fölé egy kötélhágcsó segítségével, majd óvatosan lyukat vágva a terem üvegfedelébe, hangtalanul leereszkedett, éppen a királyi trónus, ezen belül maga a kétségbeesett király feje fölé.
- Psz, hé - próbálta magára felhívni a figyelmet, miközben széttárt karokkal és lábakkal egyensúlyozott egy gumikötélen. - Titkosügynök vagyok, és egy küldetést kell teljesítenem. Joint, a nagy sámán küldött. Lakik-e itt valami Mircsa nevű fehérnép?
Az öreg király felnézett, egyenesen a szemébe, s ráncokkal barázdált pincsiarca egycsapásra felragyogott.
- Héhahé - ujjongta, majd felugrott, földhözvágta a koronáját, s eljárt egy vidám polkát. Aztán zavartan visszaült a trónra, mert nem akarta mindjárt kimutatni az ifjú előtt az örömét.
- Vérbeli racmarag vagy-é? - faggatta a még mindig egyensúlyozó, s aggasztóan nyáladzó ügynököt, aki magabiztosan rábólintott.
- Oszt' meg tudnád-é tisztességgel muttyantani az én Mircsám cummangványát?
- Meg én, ha ezzel a törzsemet szolgálhatom.
Erre a király elégedetten hümmögött egyet, majd elordította magát:
- Miiiircsaaaa
S belépett a lány.
Kirity szédülni kezdett, majd gyomra egy forró tölcséren át a torkába szorult.
Mindenre elszállt titkosügynökökhöz nem annyira méltó riadalommal próbált visszamászni a gumikötélen. Erre nem volt kiképezve. Bár hallotta a pletykát, miszerint a flangisztán katonák Mircsa arcképére lőnek a gyakorlatozáskor, azért e látványra lehetetlen volt felkészülni.
- Nyúlbéla - motyogta az öreg király, és azonmód sürgönyt fogalmazott régi barátjának, Jointnak a teszetosza ügynökét minősítendő. Ennél még egy szamárgyalázó latyamán is különb, gondolta. Vissza akarta tehát kapni a bőröndnyi munykettát, amellyel a "hősért" fizetett. Egy megrendelőnek lehetnek jogai.
Mircsa hisztériás sikollyal vetette magát a gumikötélre, mire Kirity az ölébe zuhant.
Reánézett a lányra, s lelki szemei előtt lepergett az élete.
Mielőtt azonban végetért volna a film, Joint kengurus sisakja betolakodott a képbe, s ráordított:
- Hun van a vambucod, te anyaszomorító?
Kirity feje egycsapásra kitisztult.
A vambuca mindig kéznél volt, még a legmeredekebb bevetéskor is. Időt kérek, tette össze a két nyitott tenyerét T betűt formálva, mire a lány kénytelen-kelletlen ledobta a palota kövezetére. Voltak bizonyos szabályok, amiket illett betartani.
Kirity duzzogva ülve maradt, de leginkább azért, hogy ne kelljen szemmagasságban lennie azzal a szörnnyel, majd menekülési útvonalat keresve kiterítette maga elé a pergament, s morzsolgatni kezdte a vambucot. Mikor csinos kis halom lett a papíron, jobb híján - és nem törődve az időhúzás gyanújával - megsodorgatta. Szép kis töltött pergamen lett a térképből. Szép, de hasztalan.
Mircsa megkocogtatta a vállát.
Lassan lejár az idő, pajtikám - ezt jelentette a kocogtatás.
Ezt akár fel is gyújthatom, suttogta maga elé Kirity, ha már nem jött be Joint jótanácsa. Ilyen erővel megmuttyanthatnám a vambucomat is. Azért a gyújtogatás jobban tetszhetett neki, mert a gondolatból tett lett, a tettből pedig csinos kis füstgomolyag.
(...)
Ahogy egyre mélyebbeket szippantgatott a vambuc füstjéből, úgy szépült meg Mircsa.
Nézte, nézte, s gondolkodóba esett. Nem is olyan rút a képe... s a száján a seb is igen jól áll... no meg a három melle sem zavarna, mert hiszen, ha kettőre rálóg a haja, még mindig látszik egy... bandzsa is... na és?
- Kirity Krúz visszatért - állt fel a padlóról, s érezte, képes lesz muttyantani.
- Megteszem, mit meg kell tennem. Igazi racmarag vagyok, a javából.
Az öreg király remegve a meghatottságtól, félve kérdezte az ifjút:
- Kirity, áll-é?
A hős férfi erre kézenfogta Mircsát, s félmosollyal válaszolt:
- Bezonyám.