web lap top tartalom ajánló blog

2016.feb.17.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Volt egyszer egy Kirityálé

Kirityálé


tutyi | 2008. júl. 24.


Prológus:

Honnan származik a kirityálé? Ha nem vagy szemérmes, megtudhatod, mit eleink csak lehajtott fejjel mertek mesélni, mikor sötétbe borultak az utcák, s kalapos, úri hölgyek ájuldoztak e szó hallatán. Kimondani felért egy megbocsáthatatlan bűnnel; az egyház átokkal fenyegette bármely' nagybecsű papot, kinek templomának gyóntatófülkéjében akárcsak egyszer is elhangzott volna, kirityálé. Hőstörténet, igaz mese fűződik a szóhoz, mi túlnőve magát önálló életre kelt, s örök jelzője lett mindannak a hős férfiúnak, kik testüket nem kímélve áldoztak a szerelem csúf démonának. Kirityálé.
Egy szó, amelynek élete van. Táruljon ki az ezer lakattal őrzött varázsdoboz, hogy szemeden át születhessen újjá a legenda. Tudd meg hát a titkot.


Kirity Krúz fartörő órák óta lovagolt rettenthetetlen kitartással a végtelen homokmezőkön át. Hosszú, erős haja lobogott a szélben, félig nyílt ajka bőségesen nyáladzott, méretes orra pedig mutatta az örök irányt: előre Kirity, mindig csak előre...
Ha nagynéha megállt, azt is csak RX8, a kólaszín lova miatt tette, aki ilyenkor vágyakozva böködte az orrával Kirity vambucát. Van-e kisgazdám nekem való étek a vadkenderből szőtt vambucodban? - kérdezte RX8 éhes pillantása.
- Wan. Kell? - Ütögette meg finoman táltosa nyakát Kirity, s miközben lova jóízűen csámcsogott, tekintete a végtelenbe révedt.
A lehetetlen küldetés...

Nincs egy hete, hogy Joint, a törzs sámánja a Mágiák Wigwamjába hivatta. A legnagyobb sátor volt ez a környéken, belsejében drága szőttesekkel, finom ételekkel megrakott tálakkal, és egy kellemes kis bársarokkal. A sámán szerette a komfortot. Mikor belépett, Joint éppen elzavart néhány félmeztelen benszülöttlányt, akik egymást piszkálva próbálták meg eldönteni, ki ül legközelebb a nagy sámán mellé a Tutiw Erda- ba. A Tutiw Erda okos kis szerkezet volt, s messze megelőzte a korát: Döglégy, vagyis a sámán lovának jobboldalára erősített ülőalkalmatosság, amely egyetlen személy szállítására volt hitelesítve. Ez volt az Anjo s'ueles, amely név jelentését még maga Joint sem tudta, pedig neki gyakorta súgtak a nagy szellemek.
A fiatal lányok sértődötten vonultak el a masturbarrio-ba, ahol rendszerint magányos óráikat töltötték.
- Itt vagyok tehát - állt mindenre készen Kirity, aki e mondattal próbálta beindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudja végre, miért hivatták.
- Beléd látok. E mondattal akarod megindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudd, mivégre vagy itt, ugyi? - Joint átható tekintettel méregette az arcába húzott, álarcszerű kengurufej mögül. Szerette megőrizni az inkognitóját. A vele szemben álló Kirity szinte felhorkant a rémülettől, midőn rájött, mekkora varázslóval van dolga.
- Öhm, iiigen.
- Süti - vigyorodott el Joint. - Akkor toljuk a témát, testvér. Az idő munyketta - mutatott egy bambuszból font aktatáskára, amelyben halomban állt a homok. - Annyi van, sose fogy el - vigyorgott, s kitekintett a sivatagra.
- A vesémbe látsz, óh nagy sámán? - habogott Kirity, még mindig letaglózva Joint sámáni szakértelmétől.
- Ahogy mondod, bambapofájú cimborám. Úgyhogy piszok gyorsan hagyj fel a komisz kumisszal, s ne vedd a szádhoz a zamatos tottyantott rutyok levét sem. A veséd már eléggé kivan, baszkikám.
Kirity fütyörészve nézett körbe, mint aki nem is hallotta az utolsó mondatot.
- Mit is mondtál, óh nagy sámán? Mi a feladatom?
Joint lemondóan legyintett, aztán összetekert pergamenlapot nyomott a kezébe, mellé egy hatalmas bunkót, a yolseetwaag-ot, s füttyentett egyet a masturbarrio felé. Nem sokkal később meg is jelent egy termetes asszony; különös nőszemély volt, húsa rezgett, akár a fázós vadmangalicáké, szeme keskeny volt és kegyetlen tekintetű, fején cowboykalap fityegett (állítólag valami eltévedt turista hagyta ott). Orrában a hatalmas fémkarika három másodpercenként párásodott be félelmetes fújtatásától. Kirity szorosabbra fogta a yolseetwaagot.
- Ez a nejem, Rossebse Wette Wolnael -  dünnyögte  Joint , s mélyebbre húzta a fején a kengurubőrt. Ha Kirity nem tartaná kizártnak, még azt gondolta volna, hogy fél. - A küldetést csak ő tudja, a pergamen pedig megmutatja majd az utat - szólt sietősen.
- De minek a bunkó, óh, nagy sámán?  - tudakolta Kirity.
- A végén semmisítsd meg az üzenetet - suttogta a fülébe Joint a hatalmas nejére bökve, majd  kimenekült a wigwamból.

Vér tapadt a kezéhez, ez kissé megtépázta Kirity lelkiismeretét. Még akkor is, ha a wigwam-beli küzdelem után elfogadta Joint érvelését, miszerint mit tehetett volna? A válást jogilag nem ismeri el a törzs, viszont az üzeneteket szigorúan törölni kell.
Kirity mégsem mert reklamálni a rátestált, potya vérengzés miatt, hátha Joint gumifává változtatja, vagy ami rosszabb: benszülöttlánnyá, amiről sokat susmorogtak már a faluban. Rejtélyes esetek voltak ezek, mint például J'emle, a pék eltűnése; Joint lányai között volt egy, aki legszívesebben egész álló nap csak dagasztott volna. Joint persze elejét vette a pletykának, és megígérte, hogy vizet fakaszt a mosónőknek, de Kirity szerint ez a könnyelmű ígéret csak a közelgő sámánválasztások miatt volt. Közben kérdések szaggatták az elméjét: vajon hová lett az eltévedt turista? Joint háremében volt egy lány... ő szinte megállás nélkül, eszelős vigyorral a képén fényképezett.
Kirity érezte, hogy ezt az ügyet most nincs ideje felgöngyölni, miközben enyhe szorongással figyelte, ahogy tizenöt, szinte a semmiből előtűnő katona kicincálta a wigwamból Joint hitvesének élettelen tetemét, hogy egy távoli sátorba szállítsák, melyen ott állt a felirat: Joint's Restaurant.
Kirity ekkor megfogadta, hogy soha többet jointburger, aztán megrázta magát, felpattant a lovára, és kezében a pergamennel elindult a végtelen homokbuckák felé.
Nem sokkal később paták dobogása ütötte meg a fülét. Maga Joint, a nagy sámán vágtatott utána Döglégy hátán, fején ezúttal egy teszkós zacskóval, amely ügyesen álcázta a vonásait. Aztán egy vakmerő srekájjal mellékanyarodott, s így szólt:
- Ha bármi váratlan akadály adódna, csak morzsold a vambucod. Az segít majd neked - Kirity érezte, hogy ez jelent valamit, de nem értette, mit. Mindenesetre beleegyezően szürcsölt egyet. Erre a sámán megkérdezte:
- Egy uccsó verseny a küldetés előtt? Persze, csak ha az RX8 bírja...
Kirity dacosan megrántotta a vállát, bár a szatyor piros-kék alapszínei miatt igencsak vibrált a szeme.
- Na jó... legyen az első kaktuszig.
Nekiiramodtak.

Mircsa, a flangisztánok királyleánykája dühösen köpött egyet agg dadája rinyuszkájába.
A dada helytelenítően dünnyögött magában, de tudta, hogy még mindig jobban járt, mintha Mircsa vrakkerolta volna, mert az sokkal csúnyább dolog.
- Apám, én muttyantani akarok végre egy igazi racmaraggal, és nem egy szerencsétlen latyamánnal - sikította dühösen, - már oly' régóta katlanként lángol az én kis cummangványom.
Az öreg király tehetetlenül felsóhajtott. Leánya volt a szemefénye, de sajnos az az anyja vérét örökölte: muttyantott volna reggeltől-estig, de nem volt olyan daliás racmarag a birodalomban, ki ez bírta vona szusszal, nem beszélve a leány látványáról, ki erősen csúnya teremtés volt. Arcának, alakjának szabálytalanságait csak a latyamánok viselték el, kik nemhogy születésük óta vakok voltak, de válogatni sem igen szerettek, ha rájuk jött a muttyanthatnék. Nem volt vadszamár a királyságban, ki ne menekült volna, ha arra botorkáltak.
Az öreg királynak már csak egy reménye maradt.

Kirity megkötötte RX8-at a királyi palota hősöknek fenntartott parkolójában, és visszanézett az útra, amit megtett. A dús növényzettől zöldellő oázis üdítő látvány volt. Egy hét a sivatagban, ez emberpróbáló feladat, de már nem akart visszanézni, csak amerre az orra mutatott. Előre, a küldetést beteljesíteni.
Könnyed mozdulatokkal felmászott a palota díszterme fölé egy kötélhágcsó segítségével, majd óvatosan lyukat vágva a terem üvegfedelébe, hangtalanul leereszkedett, éppen a királyi trónus, ezen belül maga a kétségbeesett király feje fölé.
- Psz, hé - próbálta magára felhívni a figyelmet, miközben széttárt karokkal és lábakkal egyensúlyozott egy gumikötélen. - Titkosügynök vagyok, és egy küldetést kell teljesítenem. Joint, a nagy sámán küldött. Lakik-e itt valami Mircsa nevű fehérnép?
Az öreg király felnézett, egyenesen a szemébe, s ráncokkal barázdált pincsiarca egycsapásra felragyogott.
- Héhahé - ujjongta, majd felugrott, földhözvágta a koronáját, s eljárt egy vidám polkát. Aztán zavartan visszaült a trónra, mert nem akarta mindjárt kimutatni az ifjú előtt az örömét.
- Vérbeli racmarag vagy-é? - faggatta a még mindig egyensúlyozó, s aggasztóan nyáladzó ügynököt, aki magabiztosan rábólintott.
- Oszt' meg tudnád-é tisztességgel muttyantani az én Mircsám cummangványát?
- Meg én, ha ezzel a törzsemet szolgálhatom.
Erre a király elégedetten hümmögött egyet, majd elordította magát:
- Miiiircsaaaa


S belépett a lány.
Kirity szédülni kezdett, majd gyomra egy forró tölcséren át a torkába szorult.
Mindenre elszállt titkosügynökökhöz nem annyira méltó riadalommal próbált visszamászni a gumikötélen. Erre nem volt kiképezve. Bár hallotta a pletykát, miszerint a flangisztán katonák Mircsa arcképére lőnek a gyakorlatozáskor, azért e látványra lehetetlen volt felkészülni.
- Nyúlbéla - motyogta az öreg király, és azonmód sürgönyt fogalmazott régi barátjának, Jointnak a teszetosza ügynökét minősítendő. Ennél még egy szamárgyalázó latyamán is különb, gondolta. Vissza akarta tehát kapni a bőröndnyi munykettát, amellyel a "hősért" fizetett. Egy megrendelőnek lehetnek jogai.
Mircsa hisztériás sikollyal vetette magát a gumikötélre, mire Kirity az ölébe zuhant.
Reánézett a lányra, s lelki szemei előtt lepergett az élete.
Mielőtt azonban végetért volna a film, Joint kengurus sisakja betolakodott a képbe, s ráordított:
- Hun van a vambucod, te anyaszomorító?

Kirity feje egycsapásra kitisztult.
A vambuca mindig kéznél volt, még a legmeredekebb bevetéskor is. Időt kérek, tette össze a két nyitott tenyerét T betűt formálva, mire a lány kénytelen-kelletlen ledobta a palota kövezetére. Voltak bizonyos szabályok, amiket illett betartani.
Kirity duzzogva ülve maradt, de leginkább azért, hogy ne kelljen szemmagasságban lennie azzal a szörnnyel, majd menekülési útvonalat keresve kiterítette maga elé a pergament, s morzsolgatni kezdte a vambucot. Mikor csinos kis halom lett a papíron, jobb híján - és nem törődve az időhúzás gyanújával -  megsodorgatta. Szép kis töltött pergamen lett a térképből. Szép, de hasztalan.
Mircsa megkocogtatta a vállát.
Lassan lejár az idő, pajtikám - ezt jelentette a kocogtatás.
Ezt akár fel is gyújthatom, suttogta maga elé Kirity, ha már nem jött be Joint jótanácsa. Ilyen erővel megmuttyanthatnám a vambucomat is. Azért a gyújtogatás jobban tetszhetett neki, mert a gondolatból tett lett, a tettből pedig csinos kis füstgomolyag.
(...)
Ahogy egyre mélyebbeket szippantgatott a vambuc füstjéből, úgy szépült meg Mircsa.
Nézte, nézte, s gondolkodóba esett. Nem is olyan rút a képe... s a száján a seb is igen jól áll... no meg a három melle sem zavarna, mert hiszen, ha kettőre rálóg a haja, még mindig látszik egy... bandzsa is... na és?

- Kirity Krúz visszatért - állt fel a padlóról, s érezte, képes lesz muttyantani.
- Megteszem, mit meg kell tennem. Igazi racmarag vagyok, a javából.
Az öreg király remegve a meghatottságtól, félve kérdezte az ifjút:
- Kirity, áll-é?
A hős férfi erre kézenfogta Mircsát, s félmosollyal válaszolt:
- Bezonyám.


Tovább

Volt egyszer egy Dzsambalink

képzetes szavak lexikonja - régi játékom átmentett posztjai a NolBlogról (télikert, tömeges sms)

Dzsambalink


írta: tutyi | 2008. aug. 5.

Irodalmi visszatekintés T. nagyhenceg kollégám tudományos munkája alapján, avagy a "dzsambalink" hiteles értelmezése.

A dzsambalinket ismerők számára talán nem mondok e helyt újat, hiszen világirodalmi remekművek igazolják a létezését.
Mégis, nézzünk utána, hogy a világ nagyjainak műveiben hol találhatunk rá erre a nem mindennapos értelemben használt szóra:

"Ki tízszer szólt, ki százszor is kiáltott
Ki dzsambalinkjét oda sem veté
Kit szerelem-láz le nem gyalázott
Égi ágyát csak ollyan vetheté."

Vörösmarty Mihály: A teremtőhöz c. verse egy, a költő által soha nyilvánosságra nem hozott műve.
A költő mélységes megvetése a szerelemisten áldozatai felé a "dzsambalink" szó tudatos használata. Abban az időben ugyanis dzsambalinket vetni a szeretett személy lábai elé annyit tett, mint durván visszaadni egy szerelmi zálogot, csak ez ráadásul csúnya, lilás foltokat hagyott a fiatal leányok szoknyáján.
Vörösmarty Mihály úriember volt: soha nem tett volna ilyet.

Ám a következő sorok is jelenthetnek meglepetést:

"Én még funfanfark sapkát hordtam
Rosszalkodtam meg vagdalóztam     
Hagyja a dzsambalinket kárba
Engem engedjen el a bálba!"

József Attila kamaszkorának meghatározó időszaka a dzsambalink befőzési szertartása volt. Ősszel, mikor sárgába borultak a fák, a kis Attilát édesanyja sokszor kérte, hogy segítsen kevergetni a könnyen odakozmáló dzsambalinket. József Attila viszont szívesebben ment volna bálba. E szülői önkény fölött érzett fájdalma, nem mellesleg kiskamaszos daccal átszőtt dühe szülte ezt a néhány versszakot. A funfanfark sapka egyébként jellegzetesen öcsödi viselet volt: az ősmagyar funfan farkából szőtt könnyű, habselyem anyaga megvédte tulajdonosát a tűző napsugaraktól.

A meglepetéseknek azonban még messze nincs vége:

"Kevergetem puliszkámat
Addig, amíg meg nem fő,
Dzsambalinkkel feldúsítom,
Jó sok legyen, ez a fő."

Petőfi szintén magabiztosan utal a dzsambalink konyhai használatára. Titkos receptek alapján a héját kiszárítva remek pipadohány került ki belőle. Erre bizonyítékképpen jöjjön mindjárt egy méltatlanul elfeledett négysoros Kosztolányi tollából:


"Mint akinek húsz dzsambalinkje lett
mélyeket szippantva verselgetek
Bár egy nincs meg, mert elkeveredett... 
Mint akinek húsz dzsambalinkje lett."


Kosztolányi Dezső már-már megszállott szárított dzsambalink-gyűjtő hírében állt. Műveiben gyakran említést tett róla, persze, mindvégig olyan szavaknak álcázva, amelyek a köznapi értelemben átlagos jelentéssel bírtak. Nem igazolt információk szerint egy fanatikus rajongó dzsambalink-shopot fog üzemeltetni a Kosztolányi téren, a Feneketlen-tó lombos fái között.

Sappho Afroditéhez írt soraiban a dzsambalink egy különös értelmezésével találkozhatunk. Az ókori irodalom még jegyezte a dzsambalinkelést, mint hosszú szónoklatot egy randa testrészről.

Sappho soha nem találkozott ugyan Afroditével, de feltételezte, hogy nem tetszene neki az orra. Eme költeményében a szépség istennőjét ezért negatív jelzőkkel illeti - csakis bosszúból.

"Bamba orromról dzsambalinkelsz, asszony
(Ménkű esz' éngem, mert nem egy királynő)
rút és alig él, de pörögne a szájad      
mégsem sebez meg."
                   

Tovább

Volt egyszer egy Pancúrafuksz

szövegjáték: virtuális télikert. szöveges sms üzenet küldése: keres-talál marketing - kreatív szöveg gyártás

  Mielőtt a NolBlog megszűnt, ide menekítettem néhányat azok közül a posztok közül, amelyek 2008-as interakcióm keretében születtek nolblogos szerzők tollából

Pancúrafuksz, avagy a nagy inka uralkodó átka

írta: tutyi | 2008. júl. 29.

Írásos adaptáció Eric Von Nemigen soha le nem adott tudományos dokumentumfilmje alapján, melyet egy addig ismeretlen tájékon, a Cicakaka-tó mellett, állítólag valami kókuszpálma alatt talált meg egy svéd expedíció Peru őserdeiben. A cikket címlapon hozta a New York Times 1974-ben, amelyet kirobbanó botrány követett: sokan hazugságot, egyszerű szenzációkeltést emlegettek, míg mások csak hümmögtek. Az egyetemek kultúrantropológia-szakos hallgatói egy emberként tüntetettek az utcákon, a tudósok mély hallgatásba burkolóztak. Az igazságra azóta sem derült fény. (A szalagot sötét pincébe zárták.)

             PANCÚRAFUX, a nagy inka uralkodó különös átka
                                       (Eredeti szöveggel)

(Eric Von Nemigen egy barlang fáklyákkal sejtelmesen megvilágított domborulatai alatt áll. Izgatott. Megjegyzem, én is az lennék.)

- A föld gyomrában, ötszáz méter mélyen állunk most, hölgyeim és uraim, nem messze az inkák egykori kultikus helyétől, a Cicakaka-tó alatt, és a Kichi Piccha-hegy északi oldalától mintegy kilométernyire. A levegő nehéz, és a dús pára miatt operatőreink speciális kamerákkal dolgoznak. Ötszáz méter mélyen, egy arasznyival sem kevesebb, kedves csodálkozó nézőink. Nos, erre bizonyítékként mindjárt itt az órám: látják? 495 méterre van hitelesítve, és... nézzék meg figyelmesen, nem működik. Na látják. Egy kanyarral odébb még mutatta az időt, erre itt nesze. Nem hisznek a szemüknek, ugye?

(Eric Von Nemigen mélyen szippant egyet. Amolyan jelentőségteljesen. Az operatőr ráközelít a padlón egyszerre kirajzolódó, fehér foltokra. Csontok. Eric Von Nemigen elégedettnek tűnik.)

- Kérdések százai adódnak a látvány kapcsán. Az inkák temetkezési helye lenne ez a barlangrendszer? De akkor hol van Pancúrafux koporsója? Mi köze lehet a csontoknak Pancúrafux, a nagyhatalmú uralkodó átkához, miszerint a halálát követő ötezer évben ember nem lépheti át e barlang bejátatát, különben örökre szerencsétlenség kíséri a pókerasztalnál? Vagy csak itt van a kutya elásva? Ki tudja. De mi itt és most válaszokat keresünk. Ha jobban megfigyelik, a kőfalba különös jeleket véstek, ez itt jobbra például: Elvis él. Mit jelenthetnek-e szavak? Csak nem köze van a Wakuccho-kamala napisten-imádáshoz? A Wakuccho-kamala nem volt veszélytelen vállalkozás, kedves nézők. Szúrós kaviccsal a nyelvük alatt, egy vadkacsáktól hemzsegő tó partján gyalogolni a naplementében nem piskóta. És még: Pancúrafux, az inka birodalom legnagyobb uralkodója már háromezer éve halott. Ki írhatta hát a falra, például itt mellettem: No woman, no cry. Kik, és mit érthetnek ezalatt? Abban az időben csak a homokba írtak. Talán idegenek járhattak erre? Nem véletlenül kérdezem.

(Eric Von Nemigen lehajol, felvesz egy furcsa tárgyat: leginkább gumicsirkéhez hasonlít.)

- Pancúrafux hitvese, Shosemakar hercegnő nagy híve volt a Luckmacus-ünnepségeknek. Igen ám, de a Luckmacus ételáldozat legfőbb látványossága és fogása - finoman sós lében főzve - a kicchalderom volt. Kicchalderom viszont - kapaszkodjanak meg - csak a szomszédos Bolíviában termett. Átgyalogoltak volna? Kötve hiszem. Az inkák utáltak gyalogolni; nem volt cipőjük. Viszont már az ószövetség titkolt tekercseiben is fellelhető a különös utalás: "Midőn a kicc-hal deroom eljő tüzes szekéren, a gonosz átok feléled". Tüzes szekér. Nem furcsa ez a két szó önöknek? Mire gondolhat egy próféta a tüzes szekér kapcsán? Felgyújtott székely járművet? Ezt nem jelenteném így ki. Viszont eme tárgy (s megrázza a gumicsirke nyakát) nem evilági. Erről szakértői véleményeket mutatok, ha kell. A kicchalderom pedig csak eljutott ide valahogy, és nevezzenek bárminek, de szerintem űrhajó által. Punktum.

(Hirtelen dübörgő hangok a háttérből. Elég rémisztőek. Eric Von Nemigen riadtan körbenéz, de folytatja.)

- S a lényeg a végére maradt, hölgyek, urak. A végső bizonyíték az inka átokra... (A dübörgés egyre erősödik,a felvétel furcsán zavaros lesz.)  A sziklákon... ha jobban megnézik, van még egy különös szöveg... elsőre kivehetetlen az értelme, de... (A kép szinte láthatatlan a záporként hulló kövektől. Eric Von Nemigen a feje fölé tartja a gumicsirkét.) Ha jobban megnézik, választ találnak... mindenre. (Jól látszik, ahogy az egyik operatőr menekülni próbál a legközelebbi szűk folyosón át. Eric Von Nemigen vacillál kissé, majd utánaered. Hatalmas kőzuhatag következik, a kamera leesik.)

Kimerevedett kép; a felvételen az emberiség történetének legnagyobb titkával, vagyis a sziklafalba vésett, soha meg nem magyarázott, utolsó üzenettel: sms: bdk.blog.hu - pancurafuksz

Tovább

Volt egyszer egy Fusaléb

Beszüntette működését a NolBlog. Onnan átmentett bejegyzések identifikciós játékom idejéből

Fusaléb, a koktél


írta: tutyi | 2008. aug. 13. 17:09

FUSALEEB - THE COCKTAIL


Baartender: Tutyika a vadló
 
Hozzávalók:

– Tikkasztó nyár, hideg tél, vagy egy zűrös nap, esetleg nyugalmas hétvége… igazából tökmindegy. Legyél szomjas, vagyis csak keress okot az ivásra, mint egy tisztességes polgár.
Poharad van, ugye? Nalátod. Öblös legyen, hogy ne kelljen kétszer kutyulnod és nem baj, ha vörösboros, mint ez itt:

Tegyél hozzá narancslikőrt, pontosan egy löttyintésnyit.

Aztán gint. Két narancslikőr löttyintésnyit. (Háromtól sem lesz bajod, kissé fanyarabb lesz. Bár amennyi cukor van benne, ez nem is árt neki.)

Na ugye, megy ez. Kis citromlé a gin miatt elengedhetetlen.

Vlattyantsd fel ananászlével.

(Ne tévesszen meg a név, ez külföldiül ananászt jelent)

A legvégén körkörös csurgatással kevés epersziruppal színezzük. (Az eperszirup elegánsan az eperszörp. Majdnem csak nyelvtani kérdés, na és pont a nyelved az, amit nem kell használnod, ha sokat iszol. Legalábbis beszédhez nem.)

Szívószál kell, a kis esernyő hanyagolható. (Egy idő után ugyanis kezelhetetlenné válik. Nem ritka az orrból történő eltávolítása sebészeti úton. Korunk egyik nagy veszélye, vagyis csak bátraknak, vagy világsztároknak.)
Így fog kinézni:

A Fusaléb-koktél férfiváltozata az alábbiak szerint módosul:
Tégy egy pohárba jeget és rumot. (A legtöbb hímneműnek ezzel be is fejeződött a recept.)

Ha már feltétlenül long drinket akarsz, akkor a rumot öntsd fel kólával.
Ha kész, ezek lesznek a fusalébok.

Vigyázat, nagymértékben történő fogyasztásuk már fusaléböjt kúrának minősül. Ennek eredményei látványosak.

Amúgy BéDéKá állandó vendége a fusalébnek...
Erre bizonyítékaim vannak: http://bdk.blog.hu/2008/08/11/fusaleb
_________________