web lap top tartalom ajánló blog

2016.már.04.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Jönnek a bloglopkodók

11 éve a blogteren - Jönnek a bloglopkodók

írta: Jövőnéző, 2005-12-30

Neves bloggerek arra panaszkodnak, hogy lopkodják a szövegeiket. Nem lesz ez mindig így – mármint nem mindig fognak panaszkodni.

A bloglopkodás úgy történik, hogy az ember a forrás mindenféle megjelölése és bármi egyéb nélkül, szó szerint átveszi mások blogjának szövegeit, amire a techdirt nevû site annyit válaszol, hogy nem nagy ügy. Ilyenkor kell írni egy udvarias e-mailt – a címzett pedig hasonlóképpen udvariasan elnézést fog kérni, és arra hivatkozik, hogy még kezdõ, és nem tudta, hogy... és így tovább. Rendszerint, de nem mindig, mert azért az is elõfordul, hogy nincs válasz, de az ilyen helyek gyorsan be is zárnak, ugyanis hosszú távon senki nem kíváncsi az innen-onnan összeguberált tartalmakra.

Amire egyfelõl azt lehetne mondani, hogy mégiscsak van igazság. Másfelõl pedig azt, hogy valójában furcsa lenne, ha egy annyira más közegben, mint amilyen az internet (és azon belül is a blogszféra) hosszú távon életben tudnának maradni azok a normák, amik még a nyomtatot sajtóval együtt jelentek meg, és amik elítélik a plágiumot. Sõt, nem csak furcsa, hanem több annál, és személy szerint fogadni is mernék rá, hogy nem lesz így.

 Hozzászólások

Tovább
Címkék: blog, blogter, archívum

Volt egyszer egy Kirityálé

Kirityálé


tutyi | 2008. júl. 24.


Prológus:

Honnan származik a kirityálé? Ha nem vagy szemérmes, megtudhatod, mit eleink csak lehajtott fejjel mertek mesélni, mikor sötétbe borultak az utcák, s kalapos, úri hölgyek ájuldoztak e szó hallatán. Kimondani felért egy megbocsáthatatlan bűnnel; az egyház átokkal fenyegette bármely' nagybecsű papot, kinek templomának gyóntatófülkéjében akárcsak egyszer is elhangzott volna, kirityálé. Hőstörténet, igaz mese fűződik a szóhoz, mi túlnőve magát önálló életre kelt, s örök jelzője lett mindannak a hős férfiúnak, kik testüket nem kímélve áldoztak a szerelem csúf démonának. Kirityálé.
Egy szó, amelynek élete van. Táruljon ki az ezer lakattal őrzött varázsdoboz, hogy szemeden át születhessen újjá a legenda. Tudd meg hát a titkot.


Kirity Krúz fartörő órák óta lovagolt rettenthetetlen kitartással a végtelen homokmezőkön át. Hosszú, erős haja lobogott a szélben, félig nyílt ajka bőségesen nyáladzott, méretes orra pedig mutatta az örök irányt: előre Kirity, mindig csak előre...
Ha nagynéha megállt, azt is csak RX8, a kólaszín lova miatt tette, aki ilyenkor vágyakozva böködte az orrával Kirity vambucát. Van-e kisgazdám nekem való étek a vadkenderből szőtt vambucodban? - kérdezte RX8 éhes pillantása.
- Wan. Kell? - Ütögette meg finoman táltosa nyakát Kirity, s miközben lova jóízűen csámcsogott, tekintete a végtelenbe révedt.
A lehetetlen küldetés...

Nincs egy hete, hogy Joint, a törzs sámánja a Mágiák Wigwamjába hivatta. A legnagyobb sátor volt ez a környéken, belsejében drága szőttesekkel, finom ételekkel megrakott tálakkal, és egy kellemes kis bársarokkal. A sámán szerette a komfortot. Mikor belépett, Joint éppen elzavart néhány félmeztelen benszülöttlányt, akik egymást piszkálva próbálták meg eldönteni, ki ül legközelebb a nagy sámán mellé a Tutiw Erda- ba. A Tutiw Erda okos kis szerkezet volt, s messze megelőzte a korát: Döglégy, vagyis a sámán lovának jobboldalára erősített ülőalkalmatosság, amely egyetlen személy szállítására volt hitelesítve. Ez volt az Anjo s'ueles, amely név jelentését még maga Joint sem tudta, pedig neki gyakorta súgtak a nagy szellemek.
A fiatal lányok sértődötten vonultak el a masturbarrio-ba, ahol rendszerint magányos óráikat töltötték.
- Itt vagyok tehát - állt mindenre készen Kirity, aki e mondattal próbálta beindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudja végre, miért hivatták.
- Beléd látok. E mondattal akarod megindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudd, mivégre vagy itt, ugyi? - Joint átható tekintettel méregette az arcába húzott, álarcszerű kengurufej mögül. Szerette megőrizni az inkognitóját. A vele szemben álló Kirity szinte felhorkant a rémülettől, midőn rájött, mekkora varázslóval van dolga.
- Öhm, iiigen.
- Süti - vigyorodott el Joint. - Akkor toljuk a témát, testvér. Az idő munyketta - mutatott egy bambuszból font aktatáskára, amelyben halomban állt a homok. - Annyi van, sose fogy el - vigyorgott, s kitekintett a sivatagra.
- A vesémbe látsz, óh nagy sámán? - habogott Kirity, még mindig letaglózva Joint sámáni szakértelmétől.
- Ahogy mondod, bambapofájú cimborám. Úgyhogy piszok gyorsan hagyj fel a komisz kumisszal, s ne vedd a szádhoz a zamatos tottyantott rutyok levét sem. A veséd már eléggé kivan, baszkikám.
Kirity fütyörészve nézett körbe, mint aki nem is hallotta az utolsó mondatot.
- Mit is mondtál, óh nagy sámán? Mi a feladatom?
Joint lemondóan legyintett, aztán összetekert pergamenlapot nyomott a kezébe, mellé egy hatalmas bunkót, a yolseetwaag-ot, s füttyentett egyet a masturbarrio felé. Nem sokkal később meg is jelent egy termetes asszony; különös nőszemély volt, húsa rezgett, akár a fázós vadmangalicáké, szeme keskeny volt és kegyetlen tekintetű, fején cowboykalap fityegett (állítólag valami eltévedt turista hagyta ott). Orrában a hatalmas fémkarika három másodpercenként párásodott be félelmetes fújtatásától. Kirity szorosabbra fogta a yolseetwaagot.
- Ez a nejem, Rossebse Wette Wolnael -  dünnyögte  Joint , s mélyebbre húzta a fején a kengurubőrt. Ha Kirity nem tartaná kizártnak, még azt gondolta volna, hogy fél. - A küldetést csak ő tudja, a pergamen pedig megmutatja majd az utat - szólt sietősen.
- De minek a bunkó, óh, nagy sámán?  - tudakolta Kirity.
- A végén semmisítsd meg az üzenetet - suttogta a fülébe Joint a hatalmas nejére bökve, majd  kimenekült a wigwamból.

Vér tapadt a kezéhez, ez kissé megtépázta Kirity lelkiismeretét. Még akkor is, ha a wigwam-beli küzdelem után elfogadta Joint érvelését, miszerint mit tehetett volna? A válást jogilag nem ismeri el a törzs, viszont az üzeneteket szigorúan törölni kell.
Kirity mégsem mert reklamálni a rátestált, potya vérengzés miatt, hátha Joint gumifává változtatja, vagy ami rosszabb: benszülöttlánnyá, amiről sokat susmorogtak már a faluban. Rejtélyes esetek voltak ezek, mint például J'emle, a pék eltűnése; Joint lányai között volt egy, aki legszívesebben egész álló nap csak dagasztott volna. Joint persze elejét vette a pletykának, és megígérte, hogy vizet fakaszt a mosónőknek, de Kirity szerint ez a könnyelmű ígéret csak a közelgő sámánválasztások miatt volt. Közben kérdések szaggatták az elméjét: vajon hová lett az eltévedt turista? Joint háremében volt egy lány... ő szinte megállás nélkül, eszelős vigyorral a képén fényképezett.
Kirity érezte, hogy ezt az ügyet most nincs ideje felgöngyölni, miközben enyhe szorongással figyelte, ahogy tizenöt, szinte a semmiből előtűnő katona kicincálta a wigwamból Joint hitvesének élettelen tetemét, hogy egy távoli sátorba szállítsák, melyen ott állt a felirat: Joint's Restaurant.
Kirity ekkor megfogadta, hogy soha többet jointburger, aztán megrázta magát, felpattant a lovára, és kezében a pergamennel elindult a végtelen homokbuckák felé.
Nem sokkal később paták dobogása ütötte meg a fülét. Maga Joint, a nagy sámán vágtatott utána Döglégy hátán, fején ezúttal egy teszkós zacskóval, amely ügyesen álcázta a vonásait. Aztán egy vakmerő srekájjal mellékanyarodott, s így szólt:
- Ha bármi váratlan akadály adódna, csak morzsold a vambucod. Az segít majd neked - Kirity érezte, hogy ez jelent valamit, de nem értette, mit. Mindenesetre beleegyezően szürcsölt egyet. Erre a sámán megkérdezte:
- Egy uccsó verseny a küldetés előtt? Persze, csak ha az RX8 bírja...
Kirity dacosan megrántotta a vállát, bár a szatyor piros-kék alapszínei miatt igencsak vibrált a szeme.
- Na jó... legyen az első kaktuszig.
Nekiiramodtak.

Mircsa, a flangisztánok királyleánykája dühösen köpött egyet agg dadája rinyuszkájába.
A dada helytelenítően dünnyögött magában, de tudta, hogy még mindig jobban járt, mintha Mircsa vrakkerolta volna, mert az sokkal csúnyább dolog.
- Apám, én muttyantani akarok végre egy igazi racmaraggal, és nem egy szerencsétlen latyamánnal - sikította dühösen, - már oly' régóta katlanként lángol az én kis cummangványom.
Az öreg király tehetetlenül felsóhajtott. Leánya volt a szemefénye, de sajnos az az anyja vérét örökölte: muttyantott volna reggeltől-estig, de nem volt olyan daliás racmarag a birodalomban, ki ez bírta vona szusszal, nem beszélve a leány látványáról, ki erősen csúnya teremtés volt. Arcának, alakjának szabálytalanságait csak a latyamánok viselték el, kik nemhogy születésük óta vakok voltak, de válogatni sem igen szerettek, ha rájuk jött a muttyanthatnék. Nem volt vadszamár a királyságban, ki ne menekült volna, ha arra botorkáltak.
Az öreg királynak már csak egy reménye maradt.

Kirity megkötötte RX8-at a királyi palota hősöknek fenntartott parkolójában, és visszanézett az útra, amit megtett. A dús növényzettől zöldellő oázis üdítő látvány volt. Egy hét a sivatagban, ez emberpróbáló feladat, de már nem akart visszanézni, csak amerre az orra mutatott. Előre, a küldetést beteljesíteni.
Könnyed mozdulatokkal felmászott a palota díszterme fölé egy kötélhágcsó segítségével, majd óvatosan lyukat vágva a terem üvegfedelébe, hangtalanul leereszkedett, éppen a királyi trónus, ezen belül maga a kétségbeesett király feje fölé.
- Psz, hé - próbálta magára felhívni a figyelmet, miközben széttárt karokkal és lábakkal egyensúlyozott egy gumikötélen. - Titkosügynök vagyok, és egy küldetést kell teljesítenem. Joint, a nagy sámán küldött. Lakik-e itt valami Mircsa nevű fehérnép?
Az öreg király felnézett, egyenesen a szemébe, s ráncokkal barázdált pincsiarca egycsapásra felragyogott.
- Héhahé - ujjongta, majd felugrott, földhözvágta a koronáját, s eljárt egy vidám polkát. Aztán zavartan visszaült a trónra, mert nem akarta mindjárt kimutatni az ifjú előtt az örömét.
- Vérbeli racmarag vagy-é? - faggatta a még mindig egyensúlyozó, s aggasztóan nyáladzó ügynököt, aki magabiztosan rábólintott.
- Oszt' meg tudnád-é tisztességgel muttyantani az én Mircsám cummangványát?
- Meg én, ha ezzel a törzsemet szolgálhatom.
Erre a király elégedetten hümmögött egyet, majd elordította magát:
- Miiiircsaaaa


S belépett a lány.
Kirity szédülni kezdett, majd gyomra egy forró tölcséren át a torkába szorult.
Mindenre elszállt titkosügynökökhöz nem annyira méltó riadalommal próbált visszamászni a gumikötélen. Erre nem volt kiképezve. Bár hallotta a pletykát, miszerint a flangisztán katonák Mircsa arcképére lőnek a gyakorlatozáskor, azért e látványra lehetetlen volt felkészülni.
- Nyúlbéla - motyogta az öreg király, és azonmód sürgönyt fogalmazott régi barátjának, Jointnak a teszetosza ügynökét minősítendő. Ennél még egy szamárgyalázó latyamán is különb, gondolta. Vissza akarta tehát kapni a bőröndnyi munykettát, amellyel a "hősért" fizetett. Egy megrendelőnek lehetnek jogai.
Mircsa hisztériás sikollyal vetette magát a gumikötélre, mire Kirity az ölébe zuhant.
Reánézett a lányra, s lelki szemei előtt lepergett az élete.
Mielőtt azonban végetért volna a film, Joint kengurus sisakja betolakodott a képbe, s ráordított:
- Hun van a vambucod, te anyaszomorító?

Kirity feje egycsapásra kitisztult.
A vambuca mindig kéznél volt, még a legmeredekebb bevetéskor is. Időt kérek, tette össze a két nyitott tenyerét T betűt formálva, mire a lány kénytelen-kelletlen ledobta a palota kövezetére. Voltak bizonyos szabályok, amiket illett betartani.
Kirity duzzogva ülve maradt, de leginkább azért, hogy ne kelljen szemmagasságban lennie azzal a szörnnyel, majd menekülési útvonalat keresve kiterítette maga elé a pergament, s morzsolgatni kezdte a vambucot. Mikor csinos kis halom lett a papíron, jobb híján - és nem törődve az időhúzás gyanújával -  megsodorgatta. Szép kis töltött pergamen lett a térképből. Szép, de hasztalan.
Mircsa megkocogtatta a vállát.
Lassan lejár az idő, pajtikám - ezt jelentette a kocogtatás.
Ezt akár fel is gyújthatom, suttogta maga elé Kirity, ha már nem jött be Joint jótanácsa. Ilyen erővel megmuttyanthatnám a vambucomat is. Azért a gyújtogatás jobban tetszhetett neki, mert a gondolatból tett lett, a tettből pedig csinos kis füstgomolyag.
(...)
Ahogy egyre mélyebbeket szippantgatott a vambuc füstjéből, úgy szépült meg Mircsa.
Nézte, nézte, s gondolkodóba esett. Nem is olyan rút a képe... s a száján a seb is igen jól áll... no meg a három melle sem zavarna, mert hiszen, ha kettőre rálóg a haja, még mindig látszik egy... bandzsa is... na és?

- Kirity Krúz visszatért - állt fel a padlóról, s érezte, képes lesz muttyantani.
- Megteszem, mit meg kell tennem. Igazi racmarag vagyok, a javából.
Az öreg király remegve a meghatottságtól, félve kérdezte az ifjút:
- Kirity, áll-é?
A hős férfi erre kézenfogta Mircsát, s félmosollyal válaszolt:
- Bezonyám.


Tovább

Volt egyszer egy Dzsambalink

képzetes szavak lexikonja - régi játékom átmentett posztjai a NolBlogról (télikert, tömeges sms)

Dzsambalink


írta: tutyi | 2008. aug. 5.

Irodalmi visszatekintés T. nagyhenceg kollégám tudományos munkája alapján, avagy a "dzsambalink" hiteles értelmezése.

A dzsambalinket ismerők számára talán nem mondok e helyt újat, hiszen világirodalmi remekművek igazolják a létezését.
Mégis, nézzünk utána, hogy a világ nagyjainak műveiben hol találhatunk rá erre a nem mindennapos értelemben használt szóra:

"Ki tízszer szólt, ki százszor is kiáltott
Ki dzsambalinkjét oda sem veté
Kit szerelem-láz le nem gyalázott
Égi ágyát csak ollyan vetheté."

Vörösmarty Mihály: A teremtőhöz c. verse egy, a költő által soha nyilvánosságra nem hozott műve.
A költő mélységes megvetése a szerelemisten áldozatai felé a "dzsambalink" szó tudatos használata. Abban az időben ugyanis dzsambalinket vetni a szeretett személy lábai elé annyit tett, mint durván visszaadni egy szerelmi zálogot, csak ez ráadásul csúnya, lilás foltokat hagyott a fiatal leányok szoknyáján.
Vörösmarty Mihály úriember volt: soha nem tett volna ilyet.

Ám a következő sorok is jelenthetnek meglepetést:

"Én még funfanfark sapkát hordtam
Rosszalkodtam meg vagdalóztam     
Hagyja a dzsambalinket kárba
Engem engedjen el a bálba!"

József Attila kamaszkorának meghatározó időszaka a dzsambalink befőzési szertartása volt. Ősszel, mikor sárgába borultak a fák, a kis Attilát édesanyja sokszor kérte, hogy segítsen kevergetni a könnyen odakozmáló dzsambalinket. József Attila viszont szívesebben ment volna bálba. E szülői önkény fölött érzett fájdalma, nem mellesleg kiskamaszos daccal átszőtt dühe szülte ezt a néhány versszakot. A funfanfark sapka egyébként jellegzetesen öcsödi viselet volt: az ősmagyar funfan farkából szőtt könnyű, habselyem anyaga megvédte tulajdonosát a tűző napsugaraktól.

A meglepetéseknek azonban még messze nincs vége:

"Kevergetem puliszkámat
Addig, amíg meg nem fő,
Dzsambalinkkel feldúsítom,
Jó sok legyen, ez a fő."

Petőfi szintén magabiztosan utal a dzsambalink konyhai használatára. Titkos receptek alapján a héját kiszárítva remek pipadohány került ki belőle. Erre bizonyítékképpen jöjjön mindjárt egy méltatlanul elfeledett négysoros Kosztolányi tollából:


"Mint akinek húsz dzsambalinkje lett
mélyeket szippantva verselgetek
Bár egy nincs meg, mert elkeveredett... 
Mint akinek húsz dzsambalinkje lett."


Kosztolányi Dezső már-már megszállott szárított dzsambalink-gyűjtő hírében állt. Műveiben gyakran említést tett róla, persze, mindvégig olyan szavaknak álcázva, amelyek a köznapi értelemben átlagos jelentéssel bírtak. Nem igazolt információk szerint egy fanatikus rajongó dzsambalink-shopot fog üzemeltetni a Kosztolányi téren, a Feneketlen-tó lombos fái között.

Sappho Afroditéhez írt soraiban a dzsambalink egy különös értelmezésével találkozhatunk. Az ókori irodalom még jegyezte a dzsambalinkelést, mint hosszú szónoklatot egy randa testrészről.

Sappho soha nem találkozott ugyan Afroditével, de feltételezte, hogy nem tetszene neki az orra. Eme költeményében a szépség istennőjét ezért negatív jelzőkkel illeti - csakis bosszúból.

"Bamba orromról dzsambalinkelsz, asszony
(Ménkű esz' éngem, mert nem egy királynő)
rút és alig él, de pörögne a szájad      
mégsem sebez meg."
                   

Tovább

Volt egyszer egy Pancúrafuksz

szövegjáték: virtuális télikert. szöveges sms üzenet küldése: keres-talál marketing - kreatív szöveg gyártás

  Mielőtt a NolBlog megszűnt, ide menekítettem néhányat azok közül a posztok közül, amelyek 2008-as interakcióm keretében születtek nolblogos szerzők tollából

Pancúrafuksz, avagy a nagy inka uralkodó átka

írta: tutyi | 2008. júl. 29.

Írásos adaptáció Eric Von Nemigen soha le nem adott tudományos dokumentumfilmje alapján, melyet egy addig ismeretlen tájékon, a Cicakaka-tó mellett, állítólag valami kókuszpálma alatt talált meg egy svéd expedíció Peru őserdeiben. A cikket címlapon hozta a New York Times 1974-ben, amelyet kirobbanó botrány követett: sokan hazugságot, egyszerű szenzációkeltést emlegettek, míg mások csak hümmögtek. Az egyetemek kultúrantropológia-szakos hallgatói egy emberként tüntetettek az utcákon, a tudósok mély hallgatásba burkolóztak. Az igazságra azóta sem derült fény. (A szalagot sötét pincébe zárták.)

             PANCÚRAFUX, a nagy inka uralkodó különös átka
                                       (Eredeti szöveggel)

(Eric Von Nemigen egy barlang fáklyákkal sejtelmesen megvilágított domborulatai alatt áll. Izgatott. Megjegyzem, én is az lennék.)

- A föld gyomrában, ötszáz méter mélyen állunk most, hölgyeim és uraim, nem messze az inkák egykori kultikus helyétől, a Cicakaka-tó alatt, és a Kichi Piccha-hegy északi oldalától mintegy kilométernyire. A levegő nehéz, és a dús pára miatt operatőreink speciális kamerákkal dolgoznak. Ötszáz méter mélyen, egy arasznyival sem kevesebb, kedves csodálkozó nézőink. Nos, erre bizonyítékként mindjárt itt az órám: látják? 495 méterre van hitelesítve, és... nézzék meg figyelmesen, nem működik. Na látják. Egy kanyarral odébb még mutatta az időt, erre itt nesze. Nem hisznek a szemüknek, ugye?

(Eric Von Nemigen mélyen szippant egyet. Amolyan jelentőségteljesen. Az operatőr ráközelít a padlón egyszerre kirajzolódó, fehér foltokra. Csontok. Eric Von Nemigen elégedettnek tűnik.)

- Kérdések százai adódnak a látvány kapcsán. Az inkák temetkezési helye lenne ez a barlangrendszer? De akkor hol van Pancúrafux koporsója? Mi köze lehet a csontoknak Pancúrafux, a nagyhatalmú uralkodó átkához, miszerint a halálát követő ötezer évben ember nem lépheti át e barlang bejátatát, különben örökre szerencsétlenség kíséri a pókerasztalnál? Vagy csak itt van a kutya elásva? Ki tudja. De mi itt és most válaszokat keresünk. Ha jobban megfigyelik, a kőfalba különös jeleket véstek, ez itt jobbra például: Elvis él. Mit jelenthetnek-e szavak? Csak nem köze van a Wakuccho-kamala napisten-imádáshoz? A Wakuccho-kamala nem volt veszélytelen vállalkozás, kedves nézők. Szúrós kaviccsal a nyelvük alatt, egy vadkacsáktól hemzsegő tó partján gyalogolni a naplementében nem piskóta. És még: Pancúrafux, az inka birodalom legnagyobb uralkodója már háromezer éve halott. Ki írhatta hát a falra, például itt mellettem: No woman, no cry. Kik, és mit érthetnek ezalatt? Abban az időben csak a homokba írtak. Talán idegenek járhattak erre? Nem véletlenül kérdezem.

(Eric Von Nemigen lehajol, felvesz egy furcsa tárgyat: leginkább gumicsirkéhez hasonlít.)

- Pancúrafux hitvese, Shosemakar hercegnő nagy híve volt a Luckmacus-ünnepségeknek. Igen ám, de a Luckmacus ételáldozat legfőbb látványossága és fogása - finoman sós lében főzve - a kicchalderom volt. Kicchalderom viszont - kapaszkodjanak meg - csak a szomszédos Bolíviában termett. Átgyalogoltak volna? Kötve hiszem. Az inkák utáltak gyalogolni; nem volt cipőjük. Viszont már az ószövetség titkolt tekercseiben is fellelhető a különös utalás: "Midőn a kicc-hal deroom eljő tüzes szekéren, a gonosz átok feléled". Tüzes szekér. Nem furcsa ez a két szó önöknek? Mire gondolhat egy próféta a tüzes szekér kapcsán? Felgyújtott székely járművet? Ezt nem jelenteném így ki. Viszont eme tárgy (s megrázza a gumicsirke nyakát) nem evilági. Erről szakértői véleményeket mutatok, ha kell. A kicchalderom pedig csak eljutott ide valahogy, és nevezzenek bárminek, de szerintem űrhajó által. Punktum.

(Hirtelen dübörgő hangok a háttérből. Elég rémisztőek. Eric Von Nemigen riadtan körbenéz, de folytatja.)

- S a lényeg a végére maradt, hölgyek, urak. A végső bizonyíték az inka átokra... (A dübörgés egyre erősödik,a felvétel furcsán zavaros lesz.)  A sziklákon... ha jobban megnézik, van még egy különös szöveg... elsőre kivehetetlen az értelme, de... (A kép szinte láthatatlan a záporként hulló kövektől. Eric Von Nemigen a feje fölé tartja a gumicsirkét.) Ha jobban megnézik, választ találnak... mindenre. (Jól látszik, ahogy az egyik operatőr menekülni próbál a legközelebbi szűk folyosón át. Eric Von Nemigen vacillál kissé, majd utánaered. Hatalmas kőzuhatag következik, a kamera leesik.)

Kimerevedett kép; a felvételen az emberiség történetének legnagyobb titkával, vagyis a sziklafalba vésett, soha meg nem magyarázott, utolsó üzenettel: sms: bdk.blog.hu - pancurafuksz

Tovább

Volt egyszer egy Fusaléb

Beszüntette működését a NolBlog. Onnan átmentett bejegyzések identifikciós játékom idejéből

Fusaléb, a koktél


írta: tutyi | 2008. aug. 13. 17:09

FUSALEEB - THE COCKTAIL


Baartender: Tutyika a vadló
 
Hozzávalók:

– Tikkasztó nyár, hideg tél, vagy egy zűrös nap, esetleg nyugalmas hétvége… igazából tökmindegy. Legyél szomjas, vagyis csak keress okot az ivásra, mint egy tisztességes polgár.
Poharad van, ugye? Nalátod. Öblös legyen, hogy ne kelljen kétszer kutyulnod és nem baj, ha vörösboros, mint ez itt:

Tegyél hozzá narancslikőrt, pontosan egy löttyintésnyit.

Aztán gint. Két narancslikőr löttyintésnyit. (Háromtól sem lesz bajod, kissé fanyarabb lesz. Bár amennyi cukor van benne, ez nem is árt neki.)

Na ugye, megy ez. Kis citromlé a gin miatt elengedhetetlen.

Vlattyantsd fel ananászlével.

(Ne tévesszen meg a név, ez külföldiül ananászt jelent)

A legvégén körkörös csurgatással kevés epersziruppal színezzük. (Az eperszirup elegánsan az eperszörp. Majdnem csak nyelvtani kérdés, na és pont a nyelved az, amit nem kell használnod, ha sokat iszol. Legalábbis beszédhez nem.)

Szívószál kell, a kis esernyő hanyagolható. (Egy idő után ugyanis kezelhetetlenné válik. Nem ritka az orrból történő eltávolítása sebészeti úton. Korunk egyik nagy veszélye, vagyis csak bátraknak, vagy világsztároknak.)
Így fog kinézni:

A Fusaléb-koktél férfiváltozata az alábbiak szerint módosul:
Tégy egy pohárba jeget és rumot. (A legtöbb hímneműnek ezzel be is fejeződött a recept.)

Ha már feltétlenül long drinket akarsz, akkor a rumot öntsd fel kólával.
Ha kész, ezek lesznek a fusalébok.

Vigyázat, nagymértékben történő fogyasztásuk már fusaléböjt kúrának minősül. Ennek eredményei látványosak.

Amúgy BéDéKá állandó vendége a fusalébnek...
Erre bizonyítékaim vannak: http://bdk.blog.hu/2008/08/11/fusaleb
_________________

Fusaléb Bólogató János udvarából

Képzetes szavak lexikonja - Fusaléb. Ebben a blogban újraközlök néhányat azok közül a bejegyzések közül, amelyeket a most megszűnő NolBlogban szereplő játszótársaim publikáltak 2008-as identifikciós játékom keretében. A dolog lényege: általunk kitalált szavak szócikkeit, eredettörténetét, vagy a kifejezéssel kapcsolatos más ötleteinket írtuk meg egy képzetes lexikon számára. Több ebből: identifikció.

Fusaléb - jelenetek I. (Bólogató) János udvarából

 írta: nagyhenceg | 2008. aug. 14. A felhívás: http://bdk.blog.hu/2008/08/11/fusaleb


  1. Dadogós kém

Szereplők: I. (Bólogató) János király, Bende Kuetsueg első tanácsnok, Delej Vid fővezér, Szim Atka titoknok. Játszódik egy fontos háború megindítása előtt, a magyarok bejövetele idején.

Bende: Hírhozó jő, fenséges király.

János: Nocsak.

Bende: Hallga, kivel karolt össze a germánnal nyalakodó magyar.

Szim Atka (beesik, hason fekszik, mormog): Már. Márki-ki. Márki. Kiki.

Delej Vid: Mi a frászt mond ez?

János: Ne stresszelj, fiam, beszélj.

Szim Atka: Már-már. Ki-ki. De-de. Fu-fu-sa.

Bende: No, ebből ki nem szedi, fönség.

János: Mondsza, fiam.

Szim Atka: Már-márki. De fusa. Leib.

Delej Vid: Karóba húzatlak, az anyád errearráját. Mit kancsogálsz itt nekem. Mondd már, ki az istennyila ez a Fusaléb.

János: Márki, dejszen mondta. A fusai márki.

Szim Atka: Igen, fennség. Léb-niz.

Delej Vid: Mit hadovál ez?

Bende: Fusa márkija. Leibnizből.

János (hümmög): Hmmm. Nem is olyan hülyék ezek a magyarok.

 

  1. A frank vívótanár

Szereplők: I. (Bólogató) János, Euró, János nevelt fia, Jean-Luc Bagette vívótréner.

Bagette: Szémoá, kicin fenség, így tartjuk kardunk, ketscsesen, bajosan. Azazhodzs bájosan. (Vívóállást vesz föl.)

János: Bánjon keményen, möszjő Bagette, ezzel a neveletlen tuskóval.

Bagette: Szémoá, Möszjő Főfenség.

Euró (Bagette támad, de ő csak áll) Mi a frászt csináljak, ha ez a töketlen támad?

János: Fuss arrább, te barom!

Bagette: Megbocsát, fenség, ezt kell mondni ketcsesen, bajosan: futkarozzal el, mint libbenő szellet a jószagú éjtszakáben. Azazhodzs ban.

János: Érted, állat? Finom modorral mondom, raccsolva, kecsesen, frankosan: fuss ahább, le ne csapják a fehedet.

Bagette: Igen, föhség, ez a módi. Fuss ahlébb, kicin henceg, s nézzed kezem, melyekkel libbentek neked.

Euró: Fusaléb? De apám, ez a piperkőc frank olyan csíra. Most mán mindenki így fog beszélni az udvarban? Hibásan, és nyamnyogva, mint a herélt kandúr?

Bagette: Nem vitazik, kicin henceg, en tamad, te penig fus aléb. Allé! Angarde!

János: Ugye éhted, Ájró fiam?

Euró: Hát ja.

 

III. A sámán titka

Szereplők: I. (Bólogató) János, Bende Kuetsueg első tanácsnok, Tipeg sámán, Gyalog vezér kódfejtője.

János: Itt ez a postagalamb, levél a szájában, ez áll rajta: fusaléb. Semmi más, csak ez az egy szó.

Bende: A ganaj magyarok küldték Marquis De Fusa udvarából, Leibnizből. Itt a lábán a gyűrű. Az a feladatod, sámán, hogy megfejtsd az üzenetet.

Tipeg: Ennyi az egész, nagyurak?

János: No, látom, jól választottunk, amikor téged hívattunk Gyalog vezér táborából.

Tipeg: Kezdhetjük?

Bende: Miért ne?

Tipeg: Fusaléb. Azt jelenti: reggel hétkor lovasokkal támadunk a Duna-völgyben.

Bende: De király úr, nyolcnál előbb nem tudunk felsorakozni…

Tipeg: Bocsánat, elnéztem. Reggel nyolc után, ezt írták.

János: Lovasokra sem vagyunk fölkészülve.

Tipeg: Elnézést, fenség, tényleg az áll itt, hogy gyalogosokkal támadunk.

Bende: Biztos, hogy Dunát írtak? Csapataink a Tiszánál gyülekeznek.

Tipeg: Kis türelmet kérek. Lássuk csak (a papír fölé hajol). T-i-sz-a. Nem is értem, hogy gondoltam az imént, hogy Duna.

János: Azon tűnődöm, mi lenne, ha nem is támadnának bennünket.

Tipeg: Semmi gond, királyi felség. Vizsgáljuk meg jobban a kérdést. Hopp, mit látok! Az elébb elkerülte a figyelmem. Szinte kizárt, hogy reggel nyolc után, gyalogosokkal támadjunk a Tisza mentén. Ez kész öngyilkosság volna.

Bende: Ez azt jelenti, hogy nem lesz háború?

Tipeg: Pontosan.

Dzsambalink: a kiválasztott Bandzsa

Identifikció, képzetes lexikon: Dzsambalink. A NolBlog megszűnése okán ehelyt újraközlök néhányat azok közül a bejegyzések közül, amelyeket nolBlogos játszótársaim tettek közzé 2008-as identifikciós játékom keretében. A dolog lényege az volt, hogy általunk kitalált szavak szócikkeit, eredettörténetét, vagy a kifejezéssel kapcsolatos más ötleteinket írtuk meg egy képzetes lexikon számára. A jelen blogban olvasható összes bejegyzés ezzel a címkével: identifikció.

Dzsambalink: a kiválasztott Bandzsa

írta: nagyhenceg|2008. aug. 6.

BDK játéka, újabb menet

A tudományosságot megkerülő tévhiteken nem kell fölháborodni. Csupán el kell oszlatnunk a homályt. A jászkarajenői ásatásokkal kapcsolatban – melyek során a nyolcadik magyar vezér, Gyalog Tipeg nevű sámánjának csontmaradványait, használati eszközeit és három saját kezűleg vésett rovásbotját találták meg – számtalan értelmezés látott napvilágot. A kutatók véleménye megegyezett abban, hogy Gyalog szakadár vezér volt, irtózott a vér látványától, az izotópos csontvizsgálat szerint magas vérnyomásban szenvedett, és gyötörte az irgalmatlan lúdtalp. Hogy pontosan miért, nem tudjuk, de tény, hogy kimaradt a vérszerződésből. Erre vezető sámánja, Tipeg Jászkarajenőn megtalált rovásbotjainak felirataiból következtethetünk.

Tipeg (II. Oleg kijevi nagyfejedelem Toe Pega néven említi) I. (Bólogató) János udvarában találkozott 910 körül az Ondot kurafisága, Ko(h)ndot pedig állítólagos zsidó származása miatt mocskoló Tuhtummal (Töhötöm). Számunkra a legérdekesebb az, amivel Tast és Hubát is be akarta feketíteni. A harmadik rovásbot - melyet a középkorban lámpagyújtóként, a XIX. század elején pedig a régészek nagy megrökönyödésére egyszerű söprűnyélként használtak – ismerteti a sámán, azaz a Bandzsa legfontosabb feladatait (’banya, bán, bántás szavaink is e szógyökre mennek vissza). A szó bandzsal, azaz szemtengely-ferdüléses embert jelentett, csak ilyen kiválasztottból lehetett sámán, árul el fontos részleteket az ősmagyar kor titokzatos világáról Gyalog vezér Tipegje. Miután a Bandzsát nem volt szabad néven nevezni, a közösség ösztönös hangátvetéssel Dzsambának hívta. Aki a korabeli szokásoknak megfelelően ló- és szamáráldozat bemutatásakor linkelni, linkeskedni kezdett. Azaz: révületbe esve (ld. ’részeg szavunk eredete) kapcsolatot teremtett a túlvilág szellemeivel. A szó mai jelentése (megbízhatatlan, felelőtlen személy) teljesen egybevág azzal, amit Tipeg rárótt a kulcsfontosságú jászkarajenői botra. A Bandzsa-Dzsambát nem volt szabad semmivel megbízni, és felelősséggel sem tartozott, még a törzsszövetség vezérének sem. Csakis linkelnie, azaz érintkeznie kellett azokkal, akiktől mások olyannyira féltek.

Az első két bot, melyet korábban találtak, káromkodástöredékeket tartalmaz. Ezek értéke is felbecsülhetetlen, de messze elmarad a hármas boton közöltekétől. Ebből szaftos részleteket közölt a sajtó. Mi ezúttal az első bot legfölső sorát – ’aniad dzafrangus petsaja’ -, illetve a második bot negyedik sorát idézzük: ’apiud huzion a fozara holdnak toltesekor’. Az első bot legalsó vésete kifogott a legjobb rovásszakértőkön is. A ’becsemberág’ szörnyű dolgot jelenthetett, mert Tipeg lóvérrel több rétegben rá is festett a rovásjelekre.

A legérdekesebb, hogy Tipeg sámán jeleit hiba volna egy kor elhalt tudáskincsének tekinteni. A ’dzsambázás’ szokásáról Kézai is említést tesz, a visszaszoríthatatlan ’linkelésre, ami Mátyást annyira bőszítette, Bonfininál is találunk utalást. A Dózsa-féle parasztfölkelés után Gottwald de Wrangler lovag jelentést tett a brandenburgi választófejedelemnek a magyarországi – immár asztaltáncoltatással bővült - bandzsa-dzsamba térhódításáról. Tény, hogy a német és a francia nyelvterületen a halottlátás és a szellemidézés a XIX. század végén érte el csúcspontját. Bőséggel találunk törvényeket és rendeleteket, amelyekkel a kultikus szeánszokat tiltották.

De két háború, az atom- és az űrkorszak sem volt kellő ok ahhoz, hogy az ősi hitvilág nyomai végképp elenyésszenek. John L. Hooker angol történész, az Oxfordi Egyetem tanára a jászkarajenői leletegyüttes előkerülése után tanulmányt tett közzé az Old Times magazinban. Itt arra hívja föl a figyelmet, hogy a nyugati yuppiek világában népszerű Bungie Jumping (Ugrás a mélybe) sportaktusa és az ősmagyar hitvilág Bandzsa-Dzsamba rituáléja között szerves nyelvi és funkcionális kapcsolat mutatható ki. Az interneten világszerte ismert ’linkelés’ értelme pedig – írja Hooker professzor - teljesen ugyanaz, mint amit a magyarok Tipeg sámánja több mint ezer évvel ezelőtt oly pontosan körülírt: érintkezni, kommunikálni másokkal. Olyanokkal, akiket egyáltalán nem ismerhetünk. És soha nem is fogunk megismerni. Mégis kíváncsiak vagyunk rájuk.

Kirityálé (KapitanyG)

A NolBlog megszűnése okán ide mentettem az identifikciós játékomban részt vett bloggerek néhány posztját. Az alábbi szerzője KapitanyG, az évszám 2006)

(Ez a poszt is a "BDK felhívása nélkül soha..."-kategóriába tartozik.)

A Kirityálé a legkényesebb igényeket is kielégítő, széles körben felhasználható, univerzális tisztítószer-esszencia, gyártja és forgalmazza a budapesti Bellavita RT. Kétliteres kiszerelésben kerül forgalomba, ez a mennyiség egy átlagos nagyságú család egész évi teljes tisztítószer-szükségletét fedezi. Vízzel hígítva kiválóan alkalmas mindenféle textilia, edény, üveg, műanyag, kő, fa, fém - gyakorlatilag a házban és a ház körül előforduló valamennyi anyag - tökéletes tisztítására.

Az áttetsző,  kékszínű folyadék  hatóanyaga a Chiritia pussilum virágából nyert koncentrátum. A növény természetes élőhelye Közép-Amerika, Európában csak mesterséges körülmények között nevelhető.

A Kirityálé feltalálója-kifejlesztője Katánginé Czikó Ria, a Bellavita RT tulajdonosa. Czikó Ria évtizedeken keresztül beosztott vegyészként dolgozott a Mezőgazdasági Vegykísérleti Kutatóintézetben, ahol nagy szakmai tudásra és tapasztalatra tett szert, de mindig az ottaninál nagyobb önállóságra vágyott. Nem sokkal a rendszerváltás után - anyai nagyanyja, Matt Róza hajdani munkaadójának, Ana Letica Pipettának a jóvoltából -  viszonylag jelentős pénzösszeghez jutott, ebből indította be saját vállalkozását, a kizárólag saját fejlesztésű kozmetikai cikkeket gyártó és forgalmazó Bellavita RT-t. A Bellavita-kozmetikumok sokfelé ismertek és keresettek, a cég számára azonban mégis az a termék hozta meg a világsikert, amely nem illik  eredeti profiljába: a kékszínű Kirityálé.

Maga a feltaláló Matt Rózát tekinti a Kirityálé igazi szülőanyjának. A ma már nyugdíjaskorú, de még mindig aktívan dolgozó Katánginé Czikó Ria tőle hallott először, még gyermekkorában, a kirityáról, illetve a kirityászirom levének különleges erejéről és csodás illatáról. Matt Róza a huszadik század első éveiben szegődött el egy kis nógrádi faluból a fővárosba házvezetőnőnek Fehér Gyarmat tengerésztiszthez, közvetlenül azután, hogy a fess hajóskapitány valahonnan a tengerentúlról - pontosabban: a Popotolendo vidékéről -  hazahozta Magyarországra feleségnek az ébenfekete bőrű, szépséges, ám születésétől néma Ana Letica Pipettát. A karcsú, fekete Fehérné kedvelte Rózát, mindig kedvesen mosolygott rá, csak olyankor fintorította al az orrát és ingatta elégedetlenül a fejét, amikor a kezébe vett egy-egy frissen mosott-vasalt ruhadarabot: a színes ruhát egy árnyalattal fakóbbnak, a fehéret árnyalatnyival szürkébbnek  látta minden alkalommal, mint mosás előtt. Pedig Róza szépen mosott. De hiába, sem a legjobb minőségű házi mosószappan, sem a hamulúg, sem a trisó nem volt többre képes.

Ana Letica nem hozott magával túlzottan sok holmit távoli szülőhazájából, csupán egy nagy keregőzt, néhány ékszert - és egy tő aprólevelű, halványkék virágot. Ennek a virágnak egy lehulló szirma tapadt meg egyszer valamiképpen Matt Róza kötényének ráncai közt, hogy onnan aztán egyenesen belepottyanjon a földre állított nagy teknőbe, ahol tiszta vízben áztak a már fehérre mosott, kifőzött, teregetésre váró lepedők. Mintha egy nagy üveg tintát öntött volna valaki a teknőbe... Matt Róza ijedten kapkodta ki a sötétkék vízből a ruhákat, ám azok olyan vakító fehérek voltak, mint addig soha, száradás után pedig puhák, lágy tapintásúak, és különleges, finom illatot árasztottak.

Az esőerdők illatát érzi - biccentett fejével felesége felé a ház ura, amikor látta, hogy Ana Letica boldog mosollyal szorítja az arcához a lepedőket -, most úgy mosott, Róza, ahogy ő szereti!

Róza ettől kezdve gondosan összeszedte a kék virág minden egyes lehullott szirmát. A lezárt patentüvegben, ahol tartotta őket, a szirmok nem száradtak ki, hanem lassan fonnyadni kezdtek, miközben némi kis sötétkék nedvet engedtek ki magukból.  Ebből a sűrű folyadékból elég volt Rózának egyetlen cseppnyit adnia a mosóvízhez ahhoz, hogy asszonya elégedett legyen az eredménnyel.

Róza megkérte Ana Leticát, írja föl neki a virág nevét. A cédula ugyan elveszett, de Róza évtizedek múltán is pontosan emlékezett az idegen szóra: kirityá.

Fehér Gyarmat fiatalon meghalt, Ana Letica pedig elköltözött Magyarországról, Matt Róza soha többé nem hallott róla. Azt már nem is tudhatta meg, hogy Ana Letica végrendeletében bőkezűen megemlékezett egykori házvezetőnőjéről. Az örökül hagyott pénzt Czikó Ria kapta, mint Matt Róza legközelebbi életben lévő leszármazottja.

Czikó Ria mindenfelé kereste a kirityát, de senki nem ismerte a virágot. Egyszer aztán az interneten egy online-katalógusban meglátott egy képet, és azonnal tudta: megtalálta! Öt tövet rendelt. Először arra gondolt, talán felhasználhatja a virág illatanyagát valamelyik termékcsaládjához, azonban a laboratóriumi vizsgálatok során hamar kiderült, a növényben ennél sokkal több lehetőség rejlik.

A Bellavita RT üvegházában ma már sokszáz tő halványkék chiritia pompázik, és egyre több szépformájú kétliteres üvegre kerül föl az egyszerű, elegáns cimke: (a kép a NolBlog megszűnésével innen is elveszett)

Mobillal Facebookra, azonnal

A NolBlog megszűnik. Mentés másként - hogy megmaradjon.

írta: tutyi | 2012. szept. 8.

Facebook

Hajnali fél egy, rekkenő őszi, mediterrán hőség.

A három lány hol kivonul a teraszra, hol visszajön a bárba, mintha nem találnák a megfelelő helyszínt a performanszhoz - mindegy, csak felkeltsék a figyelmet. A terasz túlzsúfolt, a vendégek óvatosan kortyolják a helyi árakhoz pásszoló drága italokat, de semmi sem elég drága ahhoz képest, hogy a színpadon az énekesnő szabadtéri. Ritka az élő hang errefelé. A spanyol nő most éppen megtekeri a salsa alaplépését; csípője ráng, hosszú, fekete haja libben... ez minimum jár a turistáknak ott, ahol 9.50 egy koktél. Euróban. Az énekesnő élettársa az első boxban izgul; harminccal idősebb, és morcos, ha szerelme nem hoz haza elég pénzt, de akkor is, ha az előadást túlmozogja. Ezt persze senki sem sejti, 'the show must go on', mondaná erre Freddie. (Nem a Krueger, az ipszilonos.)

Amikor három nő megy valahová bulizni, kivédhetetlen, hogy legyen egy vezércsillag. Pszichológiailag. Már kettőnél is, de mindegy. Tündököl a lány, ha kell, ha nem; történetünk főhősnője - nevezzük Siriusnak - melírja friss, az arca fáradt. Lehet vagy huszonöt. Férjezetlen, nyilván nem találja az igazit, mindenkihez képest túl jó, túl iskolázatlan, túl vékony a dereka, túl vastag a combja. Lényegtelen; nem érdemlik meg a szerencsétlenek, aztán kész. Van ez így. Forrónadrágját túlhevítette, rövidebb is a kelleténél, divatosan kilógnak a zsebei, bár nagy a hőség, ez tény. Seggbevágóan meleg. Zsebbevágóan, akarom mondani. Nyaral, ha valaki nem tudná. Barátnői csodálják.

Szerintem túl nagy az orra, de én nem érek, én nő vagyok, a barchef felesége, bennfentes, megfigyelő. Unottan ülök a pultnál, iszom a hülye kis italom, és ha retro megfogalmazásban gondolkodnék, a legkomolyabban azt írnám: nem ér a nevem, káposzta a fejem. Más meg azt, hogy ez zsidó, baszki. Hiába, nem vagyunk egyformák. Én legalábbis nem vagyok egyforma, de egy mindig van.

Előkerül a mobil. Vagyis, el sincs rakva, a mobil a szem, a fül, a jelen. Félelmetes. Egymást fotózzák, pózokba állnak, villog a beépített vaku. A másik két lány szóra sem érdemes, egyet láttál, láttad mind típus; ha valamelyik bűncselekményt követne el, és én lennék az egyetlen szemtanú, bizisten nem ismerném meg, még kettő közül sem a rendőrségi üvegfalon át. Uniformizálódott tinédzserek, vagyis hunédzserek, ugyanis most el van csúszva a világ vagy tíz évvel. Az én anyám ennyi idősen gyereket nevelt, háztartást vezetett, ezeknek meg az arcára van írva, hogy az utca nevét nem tudják megjegyezni, ahol a szállásuk van. Érthetetlen, hogy találtak el idáig.

Már szinte burleszk, ami művelnek. Már a kezdetekkor kiderült, hogy csupán azért maradnak, mert van wi-fi. Tíz perc adatrögzítés, fél óra ücsörgés három üdítő mellett; amint felmennek a képek a facebookra, azonnal reagálnak, megy a fürdés a dicsfényben, a barátnők irigykedése, a bókok bezsebelése, bárcsak ott lennénk, tök jól néztek ki, vagy hasonlók. Hogy fergeteg a parti, hogy megérte elmenni, hogy holdfény, szánsájn, tengerpart. Mintha forgatást látnék, a díszlet adott, csak a jelen pillanata semmisül meg minden gombnyomta másodpercben: a lányok  körben ülnek, megy a facebook-szeánsz, nehogy kárbavesszen egyetlen másodperc is. Szerintem azt sem tudják, hol vannak, majd esetleg otthon, majd akkor néznek nagyot: jé, de szép!

Quo vadis, ember?

A pultban a fiúk lemondóan mosolyognak. Vicc az egész. Kár ezekbe minden, ami természetes, történelmi, vagy értékes. Kár ezekbe a holdfény. Maradhattak volna otthon egy szép plakát előtt, tökmindegy. Az ecuadori mixer aztán végső konklúzióként elmondja a magyar mondatok egyikét, amit ismer: 'kibaszott Hókuszpók, sumák geci."

És maximálisan egyetértek vele.

Tovább

Bloggernak lenni jó dolog

Megszűnik a NolBlog... Mentés másként (hogy ne menjen veszendőbe)

Miért nem lennék NolBlog-szerkesztő?

írta: alabardos - 2010. jan. 10.

„Szépek vagyunk és boldogok, bloggernak lenni jó dolog…” Csak, hogy átköltsem a Bakter Brothers méltán elfelejtett nótáját.

Szóval bloggernak lenni nem rossz. Már, ha az ember közzé akarja tenni a gondolatait, és bírja a kritikát. Igen, kritikát írtam, mert elég sűrűn bele lehet futni kritikátlan véleménynyilvánításokba is. Már ha a minősíthetetlen bunkóság, offolás, rombolás egyáltalán véleménynek nevezhető. Ez van. Része a műfajnak… az akciót, reakció követi.

Szerkesztőnek lenni, viszont határozottan rossz lehet.

Bár tudok még rosszabb állapotot, a szerkesztő édesanyjáét. Az tényleg nem lehet piskóta. Sok csuklással járhat. Ebből is következik, hogy miért is nem lennék szerkesztő.

Először is, mert szeretem a felmenőági rokonaimat. Így is csuklanak éppen eleget miattam.

Komolyra fordítva a szót, a szerkesztési elveket, a szerkesztőket elég sok kritika éri. Mindig.

Szóval folytatnám, hogy miért is nem lennék szerkesztő.

A legegyszerűbb ok, hogy nem fér bele.

Mármint a napba. A napomba. Abba a huszonnégy órába, ami adatott. Mert időnként úgy érzem, hogy a munkára, családra sincs elég időm. Megszaporodtak a blogok. Néha a sajátomat írni sincs elég időm, nem hogy lépést tartani az összes megjelenő írással. Szégyen ide, vagy oda, de jobbára csak azokat olvasom, akiket ismerek és kedvelek. Szerencsére néha belefutok olyan újakba, akikkel bővül a listám.

Aztán ott van még az önzés.

Mármint az enyém, mert ugye minden szentnek maga felé hajlik a keze. Szerintem nem bírnám ki szerkesztőként, hogy ne tegyem az írásom az ajánlóba. Vagy, ha ki is bírnám, biztos utálnám érte magam. Nagyon. Mert mire vágyik jobban egy blogger, mint az olvasottságra, amit meg – lássuk be! – az ajánló jelentősen befolyásol.

A döntés felelősségéről nem is beszélve.

Mert ugye a szerkesztő dönt. És ez a döntés felemelhet, vagy elsüllyeszthet bármilyen minőségű írást. És nem egyszerű bloggerként tudomásul venni, hogy a szerkesztőnek más az ízlése, vagy csak egyszerűen az írás nem passzol a szerkesztési elvekkel. Aki a süllyesztőbe kerül, persze gyárthat mindenféle elméleteket. Olvastunk már nem egyet.

Hacsak nem pénzfeldobással dől el, hogy ki kerüljön az ajánlóba (és miért úgy dőlne el?), akkor vannak szerkesztési elvek. Maximum nem tetszik mindenkinek.

És így választások környékén még ott a politikai felelősség is.

Egy olyan portálon, mint a NOL, nem szükséges, de nem is árt kiegyensúlyozottságra törekedni. Igaz, a NOL-ról az a vélemény, hogy baloldali értékeket képvisel. Az, hogy ez jelen, vagy múlt idő, mindössze a tulajdonos döntésétől függ… Ráadásul szükség van némi ellenpontozásra, hiszen mégiscsak az olvasottság a lényeg. Akár tetszik, akár nem. Akár színvonalasnak, akár színvonaltalannak tartom én - mint olvasó - az ellenpontozást, az ellenpontozókat. Nevezzük nevén a gyereket, a konkurenciát.

Meg a hibák. Azokról majdnem elfeledkeztem.

Mert hibázni mindenki tud, de ha egy szerkesztő hibázik, arra mindenki felkapja a fejét. Halmozottan hátrányos helyzet. Persze, ha jól dolgozik, az természetes. Ha tanul a hibáiból, az már-már munkaköri kötelesség számba megy. És a szerkesztő nem tud nem hibázni. Valaki szemében mindig hibázik. Ahogy a művelt orosz mondja c’est la zsizny.

Szóval bloggernak lenni jó dolog, de szerkesztőnek lenni, hááát…

…azt hiszem, én nem merném bevállalni.

Hogy az idézett nótánál maradjak „a pénz nem érdekel, csak a lányok szeressenek!”

Címkék: blog, vendégposzt

Adóhatósági gyakorlat

transzferár nyilvántartás - transzferárazás - adózás - marketing kommunikáció - tömeges sms küldés magyar és külföldi mobilhálózatra - a kádár-korszak szamizdat irodalma - a pénz világa - pr-cikk az adózásról

sms-transfer-ar-ado

Mint korábban is tudható volt, az első keresőmarketing projekt témáját a transzferárak képezték, az optimalizált weboldal a Google első oldalára, majd első helyére került. Ám ezzel egy időben a mögötte álló vállalkozás megszűnt, így a weblap is lassan a süllyesztőbe került. Ám egy internetes archívumból még előbányászhatóak a keresőbaráttá és relevánssá tett honlap értékes szakmai cikke, így például az alább következő is.

Az adóhatósági gyakorlat Magyarországon - Transzferárazás

Adóhatóság technikai háttere

Az adóhatóság technikailag rendkívül felkészült a transzferárak vizsgálatára, ugyanis az utóbbi évek fejlesztései hatására rendelkezik az összes olyan adatbázissal és eszközzel, amivel a legtöbb kapcsolt vállalati tranzakció – beleértve a jogdíjakat és hiteleket is – szokásos piaci ár szempontból elemezhető.

Bejelentések

Az adóhatóság transzferár tárgyú vizsgálatai rendszerint a kapcsolt vállalkozásokkal kötött tranzakciók, és a kapcsolt vállalkozásként az adóhatósághoz bejelentett lista összevetésével kezdődnek. Ez által rendkívül gyorsan ellenőrizhető, hogy az adózó eleget tett-e bejelentési kötelezettségeinek, vagy elmulasztotta azt, mely alapján mulasztási bírsággal sújtható. 

Kockázatos vállalkozások, tranzakciók

Az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít azon kapcsolt vállalkozásokra, amelyek veszteségesek, mely szintén fontos tényezől a vizsgálatra kijelölt adózók kiválasztásánál. Ilyen társaságok esetében a nyilvántartást tanácsosabb még nagyobb körültekintéssel és pontossággal elkészíteni annak elkerülésére, hogy a társaság vesztesége ne a szokásos piaci ár elvétől való eltérésre legyen visszavezethető.

Tranzakciók tekintetében az adóhatóság kiemelten foglalkozik a rendhagyó tranzakciókkal, többek közt a menedzsment szolgáltatásokkal, a különösen nagy értékű hitel tranzakciókkal, jogdíj fizetések, betéti ügyletekkel, ingyenes vagy felár nélküli tranzakciókkal.

Tovább

Volt egyszer egy (seo) nyár

Az első magyar keresőoptimalizáló versenyt szinte azonnal követte a második, majd kis szünet után a harmadik. Mindegyik emlékét őrzi egy-egy blogom és sok statikus weboldalam. Az elsőnek pillangószív volt a hívószava (ezen 5. lettem 2006-ban, de én lettem a 9. és 10. is, más-más webhelyemmel), a másodiknak linkfelhő (még 2007-ben is befértem az első 10-be), majd 2008-ban következett a seonyár2008 hívószavú versengés, amely sok ellentmondás közepette zajlott, például azzal kezdődött, hogy a nagy akkori blogszolgáltatók (blog.hu, blogter.hu, freeblog.hu) letiltották a verseny keresőszavával nyitott blogokat... Így másfelé kellett keresgélni. Nekem például lett seonyar2008. aldomain alatt nyított blogom a bloggeren és a wordpress rendszerében is. Az előbbi létezik, az utóbbi rég megszűnt, de bizonyos webarchívumokból még előbányászható. Élég érdekes volt most 8 év után pár akkori szövegemet elolvasni. Az elsőben például egy Kárpáti Benga nevű blog (és blogger) jegyzetét idézem:

Tovább

A transzferár-kötelezettség jelentősége és kockázata

A transzferár illetve az ezzel kapcsolatos nyilvántartási kötelezettség régóta része adórendszerünknek, ugyanakkor még most is számos adózónál hiányzik a nyilvántartás, vagy elkészítették ugyan, de azok hibásak, vagy hiányosak, ezért jelentős adókockázatot hordoznak magukban, ami egy esetleges adóalap módosítást eredményezhet. transzferar-mobilmarketing-sms.jpgAz adóalap korrekció bír a legnagyobb jelentőséggel transzferár szempontból hiszen egy transzferár kiigazítás szélsőséges esetben milliárdos nagyságrendű is lehet, messze meghaladva az adminisztratív bírság mértékét. Fontos megjegyezni, hogy az adóalap korrekció, más néven adóalap kiigazítás vagy adóalap módosítás már egy tranzakció esetében is eredményezhet ilyen nem kívánt hatást, ahogy azt a legnagyobb nemzetközi bírósági határozatok is alátámasztják.

Ez a bejegyzés egy korábbi keresőmarketing-program céloldalát képező, a Google-indexből már eltűnt weblap tartalmát reprodukálja. Újraközlését egy új SEO-projektum indokolja, amelynek témája és kulcsszavai: mobilmarketing szolgáltatások - tömeges sms küldés - üzenetkampány

Míg a korábbi években, a transzferár nyilvántartások ellenőrzése kimerült a nyilvántartások formai elemeinek vizsgálatában, illetve a határidő betartásának ellenőrzésében, ma már egyre gyakoribbak a tartalmi megállapítások, melyek jelentős adóalap módosító tételeket és bírságokat vonnak maguk után.

Gyakori hibák

  • a nyilvántartás késedelmes elkészítése: az adóhatóság nem csupán a nyilvántartásban feltüntetett határidőt nézi, meg, hanem a tanácsadókkal kötött szerződések dátumát, vagy a számla szerinti teljesítésének dátumát;
  • a nyilvántartás hiányos elkészítése: az adózó gyakran esik abba a hibába, hogy azt feltételezi, hogy a csoport nyilvántartás teljes körű lefedettséget biztosít, vagy a kis értékű ügyletek dokumentációjára nem kerül sor, valamint
  • a csoport nyilvántartás lokalizációjának figyelmen kívül hagyása.

Anyagi következmények

A fenti hibák jelentős pénzbüntetéseket vonhatnak maguk után. A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség megsértése esetén mulasztási bírság vethető ki, melynek összege két millió forintig terjedhet, és szerződésenként szabható ki.

Amennyiben az adóhatóság a vizsgálat során megállapítja, hogy az adózó az év során a kapcsolt vállalkozásaival kötött ügyleteit nem a szokásos piaci ár elvével összhangban kötötte, akkor a társasági adóalap módosítására, más néven adóalap korrekcióra illetve adóalap módosításra kerülhet sor. A felmerülő adóhiány összegét pedig 50%-os adóbírság, valamint a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi pótlék terheli.

Az adózót a kapcsolt vállalatai tekintetében bejelentési kötelezettség terheli. Az adózás rendjéről szóló törvény 17§ (9) bekezdése szerint a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénz szolgáltatást az ügylet létrejöttétől számított 15 napon belül be kell jelenteni. Amennyiben az adózó bejelentési kötelezettségét elmulasztja 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Mindez érvényes az Art. 23. § (4)-e szerinti változás bejelentésre is, mely kötelezővé teszi az adózó az adókötelezettséget érintő változás szabályai szerint a kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az első szerződéskötésüket követő 15 napon belül bejelenteni.

Tovább

Transzferár dokumentáció - áttekintés

Első keresőmarketing munkám a transzferár nyilvántartás körül zajlott: az első Google-helyre került az optimalizált honlap, amely mögül aztán kiszaladt a vállalkozás. Hosszabb ideje a honlap sem elérhető. Ám szövege átvészelte a történelem viszontagságait, és mivel mind szakmai, mind SEO-szempontból igencsak értékes, így sok esztendő távlatából ehelyt újra közreadom.

Transzferár nyilvántartás - áttekintés

transzferár marlketing smsA transzferár nyilvántartás vagy transzferár dokumentáció a transzferár nyilvántartási kötelezettségek legismertebb része, melynek további, ám kevésbé használt elnevezése a transzferár szabályzat, jóllehet a hétköznapi értelembe vett szabályzatokhoz nincs köze. A transzferár nyilvántartási kötelezettség elsődleges célja annak alátámasztása, hogy az adott üzleti évben a kapcsolt vállalati tranzakciók a szokásos piaci ár elvével összhangban köttettek.

A transzferár nyilvántartás / transzferár dokumentáció az általános hozzáállással szemben sokkal inkább lehetőség, mint teher, hiszen az adózó saját maga mutathatja be mindazon körülményeket és tényeket, amik az egyes tranzakciókkal összefüggenek. Ezzel összhangban, a nyilvántartás egyik alfejezetének elkészítése sem tekinthető pusztán adminisztratív feladatnak, ugyanis ideális esetben az összes fejezet fontos a maga szempontjából, és a megfelelően felépített alfejezetek együttesen, egymásra épülve alkotják azt a hatékony nyilvántartást, mellyel az adózó a lehető legalacsonyabb szintre tudja csökkenteni a kockázatait, és képviselni álláspontját. A transzferár nyilvántartás ezen fejezetei a tranzakció bemutatása, az iparági elemzés, vállalati elemzés, funkcionális elemzés, módszerkiválasztás, gazdasági elemzés és pénzügyi elemzés.

A transzferár nyilvántartás elkészítésekor az adózónak számos könnyítési lehetőség is a rendelkezésére áll, azonban tanácsos a lehető legóvatosabban eljárni ezen lehetőségek kiaknázásakor, hiszen ez negatív hatással is járhat, amennyiben az adózó úgy alkalmaz ilyen egyszerűsítési lehetőséget (egyszerűsített nyilvántartás, alacsony hozzáadott értékű szolgáltatás, stb.), hogy minderre nem lett volna lehetősége. Amennyiben ez megtörténik, az adózó ugyanúgy büntethető mulasztási bírsággal, mintha nem készített volna nyilvántartást.

A gazdasági elemzés elkészítése a funkcionális elemzés mellett a legkomplexebb feladat a transzferár nyilvántartás összeállításakor. Fontos, szem előtt tartani, hogy a NAV igen fejlett adatbázis parkkal rendelkezik, ezért komoly kockázatot hordoz magában, amennyiben az adózó olyan adatokra kívánja transzferár nyilvántartását felépíteni, amelyek ezen minőségi sztenderdekkel nincsenek összhangban.

A fentiekből következik, hogy a szakszerű transzferár dokumentáció elkészítésének legfontosabb indoka az alkalmazott szerződési feltételek védelme, és csak részben az adminisztratív követelményeknek való megfelelés. Ez a nyilvántartások elkészítésénél az elsődleges szakmai szempont, amelyről az adóhatóság nem küld sms-ben értesítést egyik adóalanynak sem.

Tovább