web lap top tartalom ajánló blog


2016.sze.09.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Luther és a reformáció napja

luther-marton-reformacio-napja.jpgLuther 2006 | Október 31-ike a reformáció ünnepe, napja, november elsején pedig Mindenszentek napja van a lutheránus naptár szerint. Nem vagyok különösebben vallásosnak mondható, de valahogyan utóbbiakat autentikusabbnak, a helyi kulturális hagyományokhoz közelebbinek érzem, mint a nagy piros betűs ünnepeket - írta egy régebbi, éppen 10 évvel etelőtti posztjában berlini barátom. Előtte az akkor friss Luther vagy akit akartok c. filmről tett közzé kritikát, majd Németország bevándorlási, azaz migrációs politikájáról értekezett. Sok érdekes hozzászólást kapott egy azóta már elérhetetlen fórumban. Ilyeneket.

Nota bene a többségében evangélikus Poroszország október 31-én valóban a reformáció napját ünnepli, de igazából nem is érdekli a derék berlinieket, hogy Mindenszentek is most van. Ez csak a római katolikus bajoroknak lényeges, esetleg. Náluk hétfőn iskolai és hivatali szünet volt, nem úgy, mint Berlinben, ahol a hétfői nap rendes munkanap, és az iskolákban tanítás folyt.

Lehet, hogy javíthatatlan konzervatív vagyok, de halálosan utálom az import amerikai álünnepeket, azok hagyomány nélküli, ezért gyakran összefüggés- és értelemhiányos meghonosítását Európában. - Nyilván ezt mondták a kelták is, amikor Kr. u. 43-ban a rómaiak legyőzték őket, és a két kultúra kénytelen volt együtt élni, majd lassan megkezdődött egybeolvadásuk, persze szokásaikkal együtt. Majd később újfent elhangozhatott a fenti sirám - ha nem is szó szerint, persze - mikor a pogány szokások elleni küzdelem jegyében a pápa elrendelte, hogy mindenszentek napja pontosan Samhain napjára essen. Halloween (az elnevezés az angolban a katolikus hagyományt idézi: All Hallows Eve) az egyik legrégibb ünnep, a kelta hagyományból öröklődött át, és tulajdonképpen a sötét és hideg évszak kezdetét jelenti. Ekkor ünnepelték a kelták a kedvenc istenüket, a Nap és a halott lelkek urát is, és ez volt egyúttal a kelta újév kezdete is. Az I. században, mikor a rómaiak elfoglalták Angliát, sok hagyományt hoztak magukkal, melyek egyike a Pomona-nap volt, ami a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepe, és november 1 körül tartották. Az évszázadok alatt, a kelta Samhain fesztivál és a római Pomona-nap hagyományainak keveredésével jött létre az első őszi ünnep. A következő behatás a kereszténység terjedésével érkezett. 835-ben a római katolikus egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek. Halloween szokását az 1840-es években a nagy éhínség elől menekülő ír bevándorlók vitték Amerikába. A töklámpást is az ír folklórnak köszönhetjük. Mindezt nem árt tudni, mikor az új, úgymond hagyomány nélküli álünnepek terjedése fölött siránkozunk.

Már ekszküzímoá, liebe Luther Márton-fan, de azon kijelentésed okán, hogy a reformáció napján a kuktafazék merénylet a gasztronómia ellen, fel kell szólamlanom!  Hosszú és hányattatott életem során több ízben megesett, hogy, khm, likviditási gondjaim akadtak. Az ilyen problémák legjobb megoldása a gyors tőke-influx. Mivel már kora gyermekkorom óta éles eszemről voltam közismert, mindenféle közgazdasági előtanulmány nélkül arra a következtetésre jutottam, hogy pénzt kell keresnem. Mint erős, dolgos fiatalembernek, aki nem riad meg egy esztergagép láttán, és akinek a baráti köre is hasonló emberekből áll, két opció merült föl (de azonnal): idősebb hölgyek szórakoztatására (sérelmére?) végrehajtott üzletszerű kéjelgés a Geraud teraszán, vagy ellopunk egy nagy kültéri trafót, és a benne lévő olajat, valamint a színesfémet külön értékesítjük. Figyelembe véve külalakunkat, és azt a tényt, hogy a kollégiumi lét nem az első osztályú ruhatárról és a folyamatos szoláriumozásról szól, testünk áruba bocsájtását elvetettük. Valaki próbált ágálni, az erkölcsünkre apellálva, hogy, "hát, az nem is lenne szép", de egy pillanatra szemébe néztünk, mire azonnal visszanyelte a nyálát. A másik opció sem volt túl kecsegtető, mert kis színesfém-beszerzési-mélységi-felderítő kommandónk egy jogászból, egy szociológusból meg belőlem állt. MIvel nekem tangenciálisan a közöm a természettudományokhoz, a két elmebajnok úgy döntött, hogy a családi ház méretű fémmonstrumot nekem kell diszkonnektálnom a mainstreamről, darabokra szednem, elszállítanom a malacleadóhoz, és roma származású hitsorsosainak anyagi ellenszolgáltatás fejében átadnom. - A terv csúfos kudarcot vallott. Ekkor döntöttünk úgy, hogy lemegyünk a Balatonhoz, mert ott mégiscsak szebb szenvedni. Úgy gondoltunk, ott biztosan találunk szakképzettségünknek megfelelő munkát. És, lőn! A jogász pingpongasztalokat rakott össze, füvet nyírt, vaamint részeg randalírozókat zabolázott meg, de figyelembe véve testsúly/testmagasság aráyát erre a szerepre ideális volt. Szociológus barátunkat testalkata egyertélműen arra peredesztinálta, hogy vízimentő legyen. Ő ezt úgy képzelte (gondolom), hogy majd ő lesz az, aki a piros bikinis Pamela Anderson szórakoztatását végzi azon időszakokban, mikor senkit sem kell kimentani, és Tommy Lee sincs a környéken. Kis zavart okozott ugyan, hogy szóban forgó ember a), bevallottan nem tudott úszni. Úgy gondoltunk, hogy vészhelyzetben előjöhet ez a reflex, ezért, mikor a főnök megkérdezte, hogy tud-e úszni, a olyan pillantást vetett a kukacosodó burzsoára, mint arisztokrata a pincérre, aki egy nagy kanál tőgymeleg húrkazsírt kínál fel előétel gyanánt. b), nem tudott, és nem bírt evezni. Ugyan. Komolytalan. c). nem bírta tekerni a vizibiciklit, és szinte azonnal tengeribeteg lett rajta. Az ominózus napon, minkor pengetestét (halódó angolkóros Jézuska nézett így ki sápadt, aggódó anyja (Mary) kebelén: saccra tiz perccel a halál beállta előtt) megmutatta a Balaton vizének, a főnöke a tó közepére irányította, az átuszás során a végkimerülés szélére jutott emberek megmentésére. A saját szememmel láttam, hogy egy diszkrét, ám határozott mozdulattal okádta telibe egy vízben haldokló, gyakorlatilag hátrafelé úszó, lélete virágában lévő hölgy salátára hajazó úszósapkáját lilás színű, sólettel (füstölt marhahussal, hoppá, Globus, 299/500gramm (akkor!))eelegyes háromliter kannásborral. - Maga ekkoriban egy étteremben helyezkedtem el. Neked, gondolom, fogalmad sincs róla, mi az az MUPK, de ha jobban belegondolok, nekem sem. A lényeg az, hogy ide a középiskola alatt kellett járnunk, és az volt az a hely, ahol szakmát adtak a kezünkbe. Nekem szám szerint kettőt: fémforgácsolás volt az egyik szakterületem, de mivel a tanárt fájront előtt fél évvel elvitte a májcirrózis (pedig már röpke négy óra alatt ki tudtam esztergálni egy tízkilós tömbvasból egy egész pofás, hetvendekés rudat (a hossz- és kereszt-előtolások császára voltam, azóta kicsit berozsdásodtak már a művész-izületek), a másik pedig (igen, igen, igen!) szakáts voltam. Azzal már tényleg nem akarom megterhelni a történetet, hogy azért váltam szakácssá, mert proli alapokról (esztergályos) indulva természetesen nem hághattam fel az MUPK olyan arsztokratikus magasságaiban leledző ködzserű lényei közé, mint a TRAKTOR VEZETŐ- ÉS SZERELŐ, nem beszélve a TEHERAUTÓSOFŐRök félisteni köréről. Maradt a zöldségtermesztés (igen, parasztko, úgy gondoltam ezt az oldalamat kár volt erősíteni) meg a szabás-varrás (sok a lány ugyan, lehet ruhákat próbálgatni, ellenben ha egy csuklóra erősített tűpárnával, meg a nyakadon lógó mérőszalaggal lihegsz körbe egy női csipőt szoknyaigazítás ürügyén (ami nem rossz pozísön), fix, hogy a csípő-régióhoz (egyes mocskos szexorientált hímállatok szerint tök feleslegesen) attacholt nőnemű lény egészen biztosan homoszexuálisnak nézett. Tudom, hogy innen szép nyerni, de úgy éreztem, inkább mégse. Így lettem szakács. Na, itt értünk el ahhoz a ponthoz, ahol lazán átköthetnék a kuktafazékra, de nem teszem, mert az az igazság, hogy én az ott lehúzott hónapok alatt három dologgal voltam elfoglalva: csigatészta készítéssel, idény jellegű tojáshímzéssel, és azon megfigyelés bármilyen tapasztalati módon való alátámasztásával, hogy B. Marianna (16) jobb (és csak kétkézzel tartható) keblei közül a bal valóban egy leheletnyivel magasabban van-é a jobbnál. A kuktafazékról soha egy rohadt szó nem esett, ellenben mikor a lellei Fogas pecsenye- és lángossütő intézmény tulaja (vagy mije) megkérdezta, hogy jártas vagyok-é a főzés mesterségében, magabiztosan bólintottam, minek következtében négy héte átt tésztát dagasztottam, és ütődött cukrosbácsi-szerűen, szééné sütött lángosokkal próbáltam elkápráztatni és éjszakai meztelen fürdőzésre és az azt követő szabad társas szórakozásra csábítani a tésztabőrű, orrkarikás, rubensi (balna) testű keletnémet, kohók tőszomszédságában felcseperedett lányokat, bevallom, csekély sikerrel.
Most jön a kukta: természetesen, mniden összeomlott, pénzünk nem volt továbbra egy kanyi se, meg jött az ősz is, így vissza kellett utaznunk Bp-re. Trinyóztunk a szeptembertől, mert egyrészről maradt még vizsgánk bőven, másrészt tudtuk, hogy éhen fogunk veszni. Annyira meijedtünk a kilátásoktól, hogy berúgtunk, mint az álat. Másnap egy kávéval akartam menteni a mentetőt, de nem volt. Volt ellenben a kuktafazék, meg egy kilogramm grúz (csornij, bajhovij) tea. A csfir intézményét ismered? Na, atz állítottam elő: belenyomod az egész teát a kuktafazékba, ráöntesz kkét liter vizet, és több órán át főzöd. A végeredmény egy sőtétbarna, mézgés ragacs, amiben gyakorlatilag kristályos állapotban van a koffein és a teofillin. Ebből emeltünk be fejenkét egy nagykanállal, erősen overestimálva a szükséges dózist. Eleinte semmi nem történt, a szív dobbant egy nagyott, majd a döbbenettől kikerekedő koronaerekkel megállt. Nem részletezem, kórházban végeztük.
Hát, ennyi lenne a kuktafazékkal kapcsolatos történetem a reformáció napján. De érdekelne a német belpolitika is. Vagyis:

Friedman közismert közéleti és ZJD-elnökhelyettesi pozíciójából adódóan politikai figura, de eleddig magyar, ill. nemzetközi szempontból nem játszott szerepet. A 2-3 hete kiszivárogtatott hír - és csak tegnap óta jogszerűen bizonyított vád - szenzációértékű volt 2-3 hete – N.o.-ban. Ma is fenntartom ama nézetemet, hogy valójában csak N.o-ban és főleg azoknak, akik ismerik az arrogáns moderátor TV-műsorát. Csak annak felháborító szenzáció a „vizet prédikál, bort iszik” jelenség. Tudósítani friss pletykákról más vonatkozásban sem kötelező. Ma, amikor mindez bizonyított, más a helyzet. Az MTI-hír utolsó bekezdése például egyenesen egy szintre hozza őt Möllemannal (ami talán megint csak túlzás egy kicsit). Azzal, hogy az MTI összefüggésbe hozza őket, még korántsem tesz egyenlőségjelet. Azért említheti őket együtt, gondolom, mert feltételezi, hogy a magyar olvasó/néző/hallgató Friedmant nem ismeri, nevét korábban talán a Möllemann-botrány során hallhatta. Szintén erre utal a Friedman személyére, karrierjére vonatkozó részletes leírás. Ha visszatérő hír megerősítése lenne, nem kellene újból elmagyarázni, ki is ő. Mintha az MTI sem számolt volna be róla korábban. Számomra tehát nem az a fontos, hogy Bedő miről tudósít és miről nem,... Ehhez képest igazán érthetetlen, hogy miért taglaljuk már nem is tudom hányadszor a Friedman-ügyet. Nekem ez csak példaként szolgált a tudatos csúsztatás bemutatására. Azért ez, mert a szerző is ezzel foglalkozott a legtöbbet, ill. ehhez tudtam érdemben hozzászólni. Bedő ugyanúgy csak ürügy számomra. A magyar belpolitikai ügyeket, közéleti kérdéseket nem ismerem olyan részletesen, hogy azok alapján bármit is tudnék cáfolni. A gyomromban lévő ellenérzés pedig szerintem nem elegendő érv.  Itt azonban az én olvasatomban valami egészen penetráns dologról van szó. Arról tudniillik, hogy a pályázaton kiválasztott reménybeli tudósítók figyelmét kollégáik hívták fel arra, jobb, ha nem vállalják a megbízatást, mert bajuk lehet belőle. Miért beszélsz többes számban? Még a MN-cikk is csak egyről beszélt. A másodikról. Az első nyertes pályázó visszalépésének okát nyitva hagyta. Ha Te így értelmezed, akkor a sugallat sikeres. Különben pont erről a befolyásolási módszerről írok, ez cikkem lényege. (Hogy ez megtörtént, azt nemcsak ebből a cikkből tudom. Az bizony tény.) Ez az, ami szerintem iszonyú, undorító és elfogadhatatlan. A többi mellébeszéd. Igazad van. Ha így lenne, valóban szörnyű nagy disznóság lenne. Az én ismereteim szerint azonban másként zajlott a dolog. Persze nem merném állítani, hogy nem igaz, amit írsz, mert a „tényeket” - legalább is én - csak szájhagyomány útján vélem tudni. Ahogy Luther Márton is megmondta:  Audiatur et altera pars. Többnyire középen van az igazság.

Mobil Internet: Warezt ajándékba?

mobil-marketing-sms.pngmobil marketing - internet kommunikáció - warez letöltés sms-ben - szerzői jog - film - tech - ünnep - ajándék - digitálé

"A karácsonyi hajsza legszebb ajándéka az a titkos ajándék, amit a MÁSIK talán sose tud meg: hogy idővel ajándékozod meg." - László atya blogja

Ma már nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a fájlmegosztás, a warez (a szó összes értelmében) és más hasonló dolgok hozzátartoznak sokunk mindennapi életéhez. De vajon illik-e ezt "kihasználni" karácsonykor?

Röviden: nem illik másolt cuccokat adni. De ha a kivétel erősíti a szabályt, akkor ez egy nagyon erős szabály.

Karácsonykor az ember a szeretteit (üzlettársait, ügyfeleit stb.) lepi meg ajándékokkal. Mindenki igyekszik valami viszonylag személyes ajándékot beszerezni. Sokszor előfordul azonban, hogy erre nincs lehetősége, hiszen a kiszemelt termék nem kapható. Ekkor például megengedhető a letöltött-kiírt ajándék, de kizárólag ha ez tényleg indokolt és lehetőleg legyen mellé valami "rendes" ajándék is, hiszen a karácsony mégiscsak elsősorban a kereskedelem ünnepe. Ez persze lehet valami sablonos dolog is (üveg bor stb.).

A másolt cuccok nagyszerűen ki is egészíthetnek ajándékokat. Ha Tarantino-rajongó ismerősünknek veszünk egy Ponyvaregény dvdt, akkor azt nyugodtan egészítsük ki a rendező többi művével. Kivéve persze, ha amúgy telne azok megvásárlására.

Fontos kérdés még a csomagolás. Fő szabály, hogy a másolt mindig legyen másolt, ne az eredeti hamisítványa. Azaz ne tűnjön eredetinek: nem fog menni; csak megtévesztő és amúgy sem illik hamisítványokat ajándékozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy essünk át a ló másik oldalára. A lemeznek legyen valamilyen borítója és tokja, lehetőleg valami igényesebb. Az internetről le lehet sokszor tölteni az eredeti borítót, de ha ezt nem találjuk egy egyszerű nyomtatott borító is bőven megteszi. A papírtokot és más hasonló költséghatékony megoldásokat mindenképp hanyagoljuk!

Összesítésképpen tehát elmondhatjuk, hogy a másolt cuccok nagyon jól kiegészíthetnek, személyessé tehetnek más ajándékokat, de ehhez tényleg csak indokolt esetben nyúljunk.

Tovább

BÚÉK

Ezúton köszönöm meg mindazok kedvességét, akik jókívánságaikkal, köszöntéseikkel megkerestek - és én is kívánok mindenkinek nagyon kunkori malacfarkot ~.

A minap - nem kis meglepetésére - karácsonyos-hanukás képeslapjának a Godot Irodalmi Estek keretében történő bemutatáshoz kérték Csönge hozzájárulását. Ekkora már  éppen az utolsó simításokat végezte új munkáján: OKJ-képzésén kapta a házi feladatot a téli szünetre: tervezzen karácsonyi képeslapot kizárólag karakterek (betűk, számok, jelek) felhasználásával. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy egyetlen helyett 20 darabból álló sorozatot készített - karácsonyiakat és újévieket vegyesen.

Most nagy örömmel mutatom be a család körében  nagy tetszést aratott sorozatának további darabjait. Vigyázat, ©Balla Csönge!

Címkék: kép, ünnep, csönge