web lap top tartalom ajánló blog


2016.sze.09.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Luther és a reformáció napja

luther-marton-reformacio-napja.jpgLuther 2006 | Október 31-ike a reformáció ünnepe, napja, november elsején pedig Mindenszentek napja van a lutheránus naptár szerint. Nem vagyok különösebben vallásosnak mondható, de valahogyan utóbbiakat autentikusabbnak, a helyi kulturális hagyományokhoz közelebbinek érzem, mint a nagy piros betűs ünnepeket - írta egy régebbi, éppen 10 évvel etelőtti posztjában berlini barátom. Előtte az akkor friss Luther vagy akit akartok c. filmről tett közzé kritikát, majd Németország bevándorlási, azaz migrációs politikájáról értekezett. Sok érdekes hozzászólást kapott egy azóta már elérhetetlen fórumban. Ilyeneket.

Nota bene a többségében evangélikus Poroszország október 31-én valóban a reformáció napját ünnepli, de igazából nem is érdekli a derék berlinieket, hogy Mindenszentek is most van. Ez csak a római katolikus bajoroknak lényeges, esetleg. Náluk hétfőn iskolai és hivatali szünet volt, nem úgy, mint Berlinben, ahol a hétfői nap rendes munkanap, és az iskolákban tanítás folyt.

Lehet, hogy javíthatatlan konzervatív vagyok, de halálosan utálom az import amerikai álünnepeket, azok hagyomány nélküli, ezért gyakran összefüggés- és értelemhiányos meghonosítását Európában. - Nyilván ezt mondták a kelták is, amikor Kr. u. 43-ban a rómaiak legyőzték őket, és a két kultúra kénytelen volt együtt élni, majd lassan megkezdődött egybeolvadásuk, persze szokásaikkal együtt. Majd később újfent elhangozhatott a fenti sirám - ha nem is szó szerint, persze - mikor a pogány szokások elleni küzdelem jegyében a pápa elrendelte, hogy mindenszentek napja pontosan Samhain napjára essen. Halloween (az elnevezés az angolban a katolikus hagyományt idézi: All Hallows Eve) az egyik legrégibb ünnep, a kelta hagyományból öröklődött át, és tulajdonképpen a sötét és hideg évszak kezdetét jelenti. Ekkor ünnepelték a kelták a kedvenc istenüket, a Nap és a halott lelkek urát is, és ez volt egyúttal a kelta újév kezdete is. Az I. században, mikor a rómaiak elfoglalták Angliát, sok hagyományt hoztak magukkal, melyek egyike a Pomona-nap volt, ami a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepe, és november 1 körül tartották. Az évszázadok alatt, a kelta Samhain fesztivál és a római Pomona-nap hagyományainak keveredésével jött létre az első őszi ünnep. A következő behatás a kereszténység terjedésével érkezett. 835-ben a római katolikus egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek. Halloween szokását az 1840-es években a nagy éhínség elől menekülő ír bevándorlók vitték Amerikába. A töklámpást is az ír folklórnak köszönhetjük. Mindezt nem árt tudni, mikor az új, úgymond hagyomány nélküli álünnepek terjedése fölött siránkozunk.

Már ekszküzímoá, liebe Luther Márton-fan, de azon kijelentésed okán, hogy a reformáció napján a kuktafazék merénylet a gasztronómia ellen, fel kell szólamlanom!  Hosszú és hányattatott életem során több ízben megesett, hogy, khm, likviditási gondjaim akadtak. Az ilyen problémák legjobb megoldása a gyors tőke-influx. Mivel már kora gyermekkorom óta éles eszemről voltam közismert, mindenféle közgazdasági előtanulmány nélkül arra a következtetésre jutottam, hogy pénzt kell keresnem. Mint erős, dolgos fiatalembernek, aki nem riad meg egy esztergagép láttán, és akinek a baráti köre is hasonló emberekből áll, két opció merült föl (de azonnal): idősebb hölgyek szórakoztatására (sérelmére?) végrehajtott üzletszerű kéjelgés a Geraud teraszán, vagy ellopunk egy nagy kültéri trafót, és a benne lévő olajat, valamint a színesfémet külön értékesítjük. Figyelembe véve külalakunkat, és azt a tényt, hogy a kollégiumi lét nem az első osztályú ruhatárról és a folyamatos szoláriumozásról szól, testünk áruba bocsájtását elvetettük. Valaki próbált ágálni, az erkölcsünkre apellálva, hogy, "hát, az nem is lenne szép", de egy pillanatra szemébe néztünk, mire azonnal visszanyelte a nyálát. A másik opció sem volt túl kecsegtető, mert kis színesfém-beszerzési-mélységi-felderítő kommandónk egy jogászból, egy szociológusból meg belőlem állt. MIvel nekem tangenciálisan a közöm a természettudományokhoz, a két elmebajnok úgy döntött, hogy a családi ház méretű fémmonstrumot nekem kell diszkonnektálnom a mainstreamről, darabokra szednem, elszállítanom a malacleadóhoz, és roma származású hitsorsosainak anyagi ellenszolgáltatás fejében átadnom. - A terv csúfos kudarcot vallott. Ekkor döntöttünk úgy, hogy lemegyünk a Balatonhoz, mert ott mégiscsak szebb szenvedni. Úgy gondoltunk, ott biztosan találunk szakképzettségünknek megfelelő munkát. És, lőn! A jogász pingpongasztalokat rakott össze, füvet nyírt, vaamint részeg randalírozókat zabolázott meg, de figyelembe véve testsúly/testmagasság aráyát erre a szerepre ideális volt. Szociológus barátunkat testalkata egyertélműen arra peredesztinálta, hogy vízimentő legyen. Ő ezt úgy képzelte (gondolom), hogy majd ő lesz az, aki a piros bikinis Pamela Anderson szórakoztatását végzi azon időszakokban, mikor senkit sem kell kimentani, és Tommy Lee sincs a környéken. Kis zavart okozott ugyan, hogy szóban forgó ember a), bevallottan nem tudott úszni. Úgy gondoltunk, hogy vészhelyzetben előjöhet ez a reflex, ezért, mikor a főnök megkérdezte, hogy tud-e úszni, a olyan pillantást vetett a kukacosodó burzsoára, mint arisztokrata a pincérre, aki egy nagy kanál tőgymeleg húrkazsírt kínál fel előétel gyanánt. b), nem tudott, és nem bírt evezni. Ugyan. Komolytalan. c). nem bírta tekerni a vizibiciklit, és szinte azonnal tengeribeteg lett rajta. Az ominózus napon, minkor pengetestét (halódó angolkóros Jézuska nézett így ki sápadt, aggódó anyja (Mary) kebelén: saccra tiz perccel a halál beállta előtt) megmutatta a Balaton vizének, a főnöke a tó közepére irányította, az átuszás során a végkimerülés szélére jutott emberek megmentésére. A saját szememmel láttam, hogy egy diszkrét, ám határozott mozdulattal okádta telibe egy vízben haldokló, gyakorlatilag hátrafelé úszó, lélete virágában lévő hölgy salátára hajazó úszósapkáját lilás színű, sólettel (füstölt marhahussal, hoppá, Globus, 299/500gramm (akkor!))eelegyes háromliter kannásborral. - Maga ekkoriban egy étteremben helyezkedtem el. Neked, gondolom, fogalmad sincs róla, mi az az MUPK, de ha jobban belegondolok, nekem sem. A lényeg az, hogy ide a középiskola alatt kellett járnunk, és az volt az a hely, ahol szakmát adtak a kezünkbe. Nekem szám szerint kettőt: fémforgácsolás volt az egyik szakterületem, de mivel a tanárt fájront előtt fél évvel elvitte a májcirrózis (pedig már röpke négy óra alatt ki tudtam esztergálni egy tízkilós tömbvasból egy egész pofás, hetvendekés rudat (a hossz- és kereszt-előtolások császára voltam, azóta kicsit berozsdásodtak már a művész-izületek), a másik pedig (igen, igen, igen!) szakáts voltam. Azzal már tényleg nem akarom megterhelni a történetet, hogy azért váltam szakácssá, mert proli alapokról (esztergályos) indulva természetesen nem hághattam fel az MUPK olyan arsztokratikus magasságaiban leledző ködzserű lényei közé, mint a TRAKTOR VEZETŐ- ÉS SZERELŐ, nem beszélve a TEHERAUTÓSOFŐRök félisteni köréről. Maradt a zöldségtermesztés (igen, parasztko, úgy gondoltam ezt az oldalamat kár volt erősíteni) meg a szabás-varrás (sok a lány ugyan, lehet ruhákat próbálgatni, ellenben ha egy csuklóra erősített tűpárnával, meg a nyakadon lógó mérőszalaggal lihegsz körbe egy női csipőt szoknyaigazítás ürügyén (ami nem rossz pozísön), fix, hogy a csípő-régióhoz (egyes mocskos szexorientált hímállatok szerint tök feleslegesen) attacholt nőnemű lény egészen biztosan homoszexuálisnak nézett. Tudom, hogy innen szép nyerni, de úgy éreztem, inkább mégse. Így lettem szakács. Na, itt értünk el ahhoz a ponthoz, ahol lazán átköthetnék a kuktafazékra, de nem teszem, mert az az igazság, hogy én az ott lehúzott hónapok alatt három dologgal voltam elfoglalva: csigatészta készítéssel, idény jellegű tojáshímzéssel, és azon megfigyelés bármilyen tapasztalati módon való alátámasztásával, hogy B. Marianna (16) jobb (és csak kétkézzel tartható) keblei közül a bal valóban egy leheletnyivel magasabban van-é a jobbnál. A kuktafazékról soha egy rohadt szó nem esett, ellenben mikor a lellei Fogas pecsenye- és lángossütő intézmény tulaja (vagy mije) megkérdezta, hogy jártas vagyok-é a főzés mesterségében, magabiztosan bólintottam, minek következtében négy héte átt tésztát dagasztottam, és ütődött cukrosbácsi-szerűen, szééné sütött lángosokkal próbáltam elkápráztatni és éjszakai meztelen fürdőzésre és az azt követő szabad társas szórakozásra csábítani a tésztabőrű, orrkarikás, rubensi (balna) testű keletnémet, kohók tőszomszédságában felcseperedett lányokat, bevallom, csekély sikerrel.
Most jön a kukta: természetesen, mniden összeomlott, pénzünk nem volt továbbra egy kanyi se, meg jött az ősz is, így vissza kellett utaznunk Bp-re. Trinyóztunk a szeptembertől, mert egyrészről maradt még vizsgánk bőven, másrészt tudtuk, hogy éhen fogunk veszni. Annyira meijedtünk a kilátásoktól, hogy berúgtunk, mint az álat. Másnap egy kávéval akartam menteni a mentetőt, de nem volt. Volt ellenben a kuktafazék, meg egy kilogramm grúz (csornij, bajhovij) tea. A csfir intézményét ismered? Na, atz állítottam elő: belenyomod az egész teát a kuktafazékba, ráöntesz kkét liter vizet, és több órán át főzöd. A végeredmény egy sőtétbarna, mézgés ragacs, amiben gyakorlatilag kristályos állapotban van a koffein és a teofillin. Ebből emeltünk be fejenkét egy nagykanállal, erősen overestimálva a szükséges dózist. Eleinte semmi nem történt, a szív dobbant egy nagyott, majd a döbbenettől kikerekedő koronaerekkel megállt. Nem részletezem, kórházban végeztük.
Hát, ennyi lenne a kuktafazékkal kapcsolatos történetem a reformáció napján. De érdekelne a német belpolitika is. Vagyis:

Friedman közismert közéleti és ZJD-elnökhelyettesi pozíciójából adódóan politikai figura, de eleddig magyar, ill. nemzetközi szempontból nem játszott szerepet. A 2-3 hete kiszivárogtatott hír - és csak tegnap óta jogszerűen bizonyított vád - szenzációértékű volt 2-3 hete – N.o.-ban. Ma is fenntartom ama nézetemet, hogy valójában csak N.o-ban és főleg azoknak, akik ismerik az arrogáns moderátor TV-műsorát. Csak annak felháborító szenzáció a „vizet prédikál, bort iszik” jelenség. Tudósítani friss pletykákról más vonatkozásban sem kötelező. Ma, amikor mindez bizonyított, más a helyzet. Az MTI-hír utolsó bekezdése például egyenesen egy szintre hozza őt Möllemannal (ami talán megint csak túlzás egy kicsit). Azzal, hogy az MTI összefüggésbe hozza őket, még korántsem tesz egyenlőségjelet. Azért említheti őket együtt, gondolom, mert feltételezi, hogy a magyar olvasó/néző/hallgató Friedmant nem ismeri, nevét korábban talán a Möllemann-botrány során hallhatta. Szintén erre utal a Friedman személyére, karrierjére vonatkozó részletes leírás. Ha visszatérő hír megerősítése lenne, nem kellene újból elmagyarázni, ki is ő. Mintha az MTI sem számolt volna be róla korábban. Számomra tehát nem az a fontos, hogy Bedő miről tudósít és miről nem,... Ehhez képest igazán érthetetlen, hogy miért taglaljuk már nem is tudom hányadszor a Friedman-ügyet. Nekem ez csak példaként szolgált a tudatos csúsztatás bemutatására. Azért ez, mert a szerző is ezzel foglalkozott a legtöbbet, ill. ehhez tudtam érdemben hozzászólni. Bedő ugyanúgy csak ürügy számomra. A magyar belpolitikai ügyeket, közéleti kérdéseket nem ismerem olyan részletesen, hogy azok alapján bármit is tudnék cáfolni. A gyomromban lévő ellenérzés pedig szerintem nem elegendő érv.  Itt azonban az én olvasatomban valami egészen penetráns dologról van szó. Arról tudniillik, hogy a pályázaton kiválasztott reménybeli tudósítók figyelmét kollégáik hívták fel arra, jobb, ha nem vállalják a megbízatást, mert bajuk lehet belőle. Miért beszélsz többes számban? Még a MN-cikk is csak egyről beszélt. A másodikról. Az első nyertes pályázó visszalépésének okát nyitva hagyta. Ha Te így értelmezed, akkor a sugallat sikeres. Különben pont erről a befolyásolási módszerről írok, ez cikkem lényege. (Hogy ez megtörtént, azt nemcsak ebből a cikkből tudom. Az bizony tény.) Ez az, ami szerintem iszonyú, undorító és elfogadhatatlan. A többi mellébeszéd. Igazad van. Ha így lenne, valóban szörnyű nagy disznóság lenne. Az én ismereteim szerint azonban másként zajlott a dolog. Persze nem merném állítani, hogy nem igaz, amit írsz, mert a „tényeket” - legalább is én - csak szájhagyomány útján vélem tudni. Ahogy Luther Márton is megmondta:  Audiatur et altera pars. Többnyire középen van az igazság.

Béla vitéz, Salgó polc

Kozmopolitából mélymagyar? Csavaros sorsok - és csavarmentes Salgó polc SMS-irattárhoz

 A világ mozog. De hogy visszafelé?

Béla egy ruszin (na jó, ukrán) kisvárosban nőtt fel, így magyar szülei nem járathatták magyar iskolába. Anyanyelvét tökéletesen beszélte, írásban már nehezebben boldogult. Világirodalmi, művészeti tájékozottsága imponálóan széles volt, a magyar kultúra terén azonban inkább jókora fehér foltok jellemezték műveltségét.

Számomra akkoriban a nemzeti jelleg rendkívül fontos volt. A kárpátaljai magyarság akkor szabadult fel az alól a szovjet internacionalista ideológia alól, ami valójában oroszosítást, szovjetizácót jelentet, és sokad magammal akkor azt gondoltam, nekünk, fiatal értelmiségeiknek a dolgunk, hogy pátriánk anyanyelvű kultúráját missziós elhivatottsággal műveljük, kibontakoztassuk. Béla ebbéli buzgalmunkat elnéző mosollyal kezelte. Az úgynevezett magyar ügy őt kevéssé érdekelte, a művészetre, irodalomra, filmre a globális értékek felől tekintetett, egyértelműen kozmopolita eszméket vallott. Ebben vitáink is voltak. Azt találtam mondani, hogy a nemzeti eszmény nemesebb, mint a kozmopolitizmus. Azzal válaszolt, hogy a nemzeti ideák nevében már nagyon sok embert megöltek a világon, de a kozmopolitizmus jegyében még senkire nem támadott rá senki (hát igen, mindig a kozmopolitákat üldözték, nem pedig ők üldöztek másokat). Ez nagyon egyszerű, de nyomós érv volt szememben, sokáig tűnődtem rajta, és minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy ma az univerzalitások, a globális emberi értékek felől nézem a nemzeti specifikumokat. > folytatás személyes blogomban > Béla vitéz lesz

A Salgó-polc speciális alkalmazása

Szenvedélyes gyűjtésének megszállott tizenkilenc éve alatt a más hóbortokkal is megáldott-elátkozott Kállay Labord önkéntes SMS-gyűjteménye tömeges méreteket öltött és kezdte kiszorítani

Tovább

Illyés Gyula szobra, Beregszász - Hatodik Síp

Illyés Gyula szobrának avatása és a Hatodik Síp premierje. Kárpátalja, Ungvár, Beregszász - Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub, Könyvbarátok

 Illyés Gyula mellszobrát, Borbás Tibor magyar szobrászművész alkotását 1989. október 14-én avatták fel Beregszászban. Előzmények...

>> A beregszászi Illyés-szobor avatásának előzményei, körülményei - személyes visszaemlékezés az avatásról egy mostanában előkerült fénykép alapján, különös tekintettel a szocialista brigádmozgalomra, a budapesti Kőbányai Sörgyárra és annak agilis elnökére, a Könyvbarátok Egyesületére és a Hatodik Síp c. folyóirat legendás alapítására...

Az 1980-as évek elejének hol fagyos, hol kicsit felengedő ideológiai légkörében beregszászi értelmiségiek fejében érett meg az elhatározás egy magyar művelődési klub létrehozására. Ez akkor eretnek gondolatnak számított, a nacionalizmus vádját vonhatta maga után, így a kezdeményezés sokáig nem kapott zöld utat. Végül két apró homokszem mégis bekerült a szovjet bürokrácia gépezetének a fogaskerekei közé, és ez épp elegendő volt ahhoz, hogy megalakuljon az Illyés Gyula Magyar  Irodalmi Klub. >> A személyes visszaemlékezést a Mozgó Világ részére írt naplójegyzetemben foglaltam össze, 2010 októberében. Lásd >> tovább » (virtuális szerver)

Illyés Gyula szobra, Beregszász - Hatodik Síp - magyar irodalom, kárpátalja, beregszász 1989, ungvár, személyes visszaemlékezés, szoboravatás, illyés gyula, szűrös mátyás, dalmay árpád, határon túli magyar (htm), virtuális szerver bérlés (VPS), közélet, politika, ukrajna, szovjetunió, magyarország, magyarság

Kell-e nekünk kormánypárti képviselő?

A fenti (azóta már törölt) videót a KMKSZ politikai komisszárja kommunikációs titkára osztotta meg a BúkFészen. Én meg kicsit megkommenteltem. Jött rá pár válasz, annak közzétételétől eltekintek, alább csak saját szövegeim. 

Balla D. Károly Brenzovics a mi új Gajdosunk (viszont kétségtelen, hogy utcahosszal értelmesebb őnála és ha már... akkor alighanem Laci a legalkalmasabb erre posztra. más kérdés, hogy ezzel a személye által egy olyan hatalom kap a kárpátaljai magyarság legnagyobb erejű szervezete részéről legitimációt, amely szerintem erre egyáltalán nem szolgált rá.)

Balla D. Károly vannak értelmetlen viták, de van, aminek lehet értelme. arról pédául szerintem lehet akár ehelyt is értelmes vitát folytatni, hogy egy kisebbségvédelmi szervezet a hatalom farvizén bukdácsolva vagy azzal szembefordulva lehet-e a) hitelesebb; b) eredményesebb - és a b)-t még lehet szálazni, hogy miben lehet eredményesebb, ha az elnöke kormánypárti képviselőként fog működni: abban-e, hogy a szervezet hatásköre jobban kiterjedjen, vagy abban-e, hogy a magyarság helyzete javuljon (ne rosszabbodjon túl látványosa...

Balla D. Károly ez szerintem nem kérdés: persze, hogy kell. a kérdés, hogy kormánypárti kell-e.

Balla D. Károly ez így kicsit naivan hangzik (bocs). persze, hogy bízunk. kérdés, hogy a bizodalmunk tárgyát képező kedvező fejlemény bekövetkezésére mekkora ráhatása volt-van-lesz egy olyan képviselőnek, aki kormánypárti mandátuma okán nem mehet szembe ezzel a kormánypárttal.

Balla D. Károly a kmksz épp ezt a gyenge pontot piszgálgatta - teljesen jogosan - Gajdos képviselőségében.

Balla D. Károly ráadásul a régiók pártja látszólag (tudjuk, hogy leginkább oroszpártisága okán, de:) valamilyen szinten kisebbségbarát, kisebbségtűrő volt, Gajdosnak kedvezett. az országot irányító jövőbeni kormányzó erő - ezt merem borítékolni - azonban kőkeményen nemzeti jellegű lesz, valószínűleg a nacionalista jelző sem túlzás. no akkor majd mit tesz a mi Lászlónk, ha - mint a kmkszszel kötött megállapodást be nem tartva a Juscsenko-rezsim - az új hatalom elkezdi felszámolni a magyar oktatást?

Balla D. Károly mondom: nem az a kérdés, kell-e képviselő. nagyon kell. a kérdés, hogy akkor is kell-e, ha kormánypártinak kell lennie.

Tovább

Közismerten beteg

A Kárpáti Igaz Szót és annak főszerkesztőjét hosszabb ideje keményen bírálom. Szerintem van miért.

Néha visszaszólt, néha sunyított. Természetesen soha nem ismerte be, hogy ne neki lenne igaza. Erre például sehogyan sem reagált és lap sem adott helyreigazítást:

Az nem nóvum, hogy nálunk soha nem az a hibás, aki hibázik, hanem az, aki észreveszi, nem az, aki vállalhatatlan kijelentést tesz, hanem az, aki erre figyelmezteti.Ám ennél Köszeghy Elemér ma tovább lépett. Erre az írásomra reagálva: Az UMDSZ befeküdt a Jobbik ágyába fakad erre a bölcs megállapításra:

koszeghy-beteg.jpg

Az újdonság itt az, hogy egy főszerkesztő "érvrendszerébe" mi tartozik bele, mire hivatkozva állítja, hogy "irományaimat" hogyan kell kezelni. Ez - részéről - új elem, ezért bátorkodtam megörökíteni.

Írótábori bulvár - Tokaj

A történtekről én először a nol.hu portálon olvastam, a hírt IRODALMI ÉLET, NÉPI TÁBOR, 2014 címmel osztottam meg a Facebookon.

Félbeszakította a Tokaji Írótáborban való részvételét Kukorelly Endre költő, író, s hazautazott Budapestre, mert csütörtökre virradó éjjel olyan súlyosan megütötte őt Csender Levente író, hogy kórházban kellett ellátni.

Információnk szerint a két író kocsmai iszogatás közben szólalkozott össze, Kukorelly túl hangosnak találta Csendert, aki ezen úgy fölháborodott, hogy egy ütéssel leütötte Kukorellyt. Az író sebét a kórházban összevarrták, majd az intézmény hivatalból értesítette a rendőrséget is, Kukorelly sérülése ugyanis nyolc napon túl gyógyul.

Az írótábor résztvevői csütörtök reggel arra kérték Csender Leventét, hogy utazzon haza.

Kukorelly Endre a nap folyamán A polgári-demokratikus átalakulás filozófiái és az irodalom változásai című szekcióülésen adott volna elő.

Majd sorra megosztottam a többi hírt, kiderült, nem hangosságát hanem hamisságát kifogasolta Kukorelly az előadásnak. Az írószövetség elnöke azt nyilatkozta, mindketten ittasak voltak, aztán szemtanúi beszámoló alapján kiderült, hogy Bandi alig ivott. Nem úgy mint...

Osztogattam ugyanabban a topokban a híreket, mígnem...

Tovább

Krízis Ukrajnában

ukrajna-tuntetok.jpgtudatosan maradok ki ezekből a vitákból, de ha már ungvár... folyamatos értetlenséggel figyelem több nyugati és budapesti liberális gondolkodású barátom és ismerősöm megnyilatkozásait, véleményét az ukrajnai helyzetről. erős véleményem az, hogy vágyaikat és reményeiket vetítik rá a valóságra, illúziókat táplálnak mind a helyzet megítélésében, mind - és szerintem leginkább - a fejleményeket illetően. ukrajnában nem történt demokratikus fordulat és ilyenre egyelőre esély sincs. nem történt meg a korrupció visszaszorítása, és erre esély sincs. nem csillapodott a nacionalizmus, és erre esély sincs. ellenkezőleg, a tendenciákat tekintve én a negatív folyamatok további megerősödésére számítok. de bár ne lenne igazam.

percre sem gondolom, hogy putyin demokratikus ukrajnát akarna, mint ahogy valószínűleg ukrajnát magát se nagyon akarja; az ukrajnával szembeni ellenérzéseim egyáltalán nem jelentenek oroszpártiságot. abban igazad van, hogy mi lenne esély a kárpátaljai magyarok számára, én pont ennek az esélynek a bekövetkezési valószínűségét látom csökkenni (nem pedig emelkedni) a majdan óta.

Tovább

BDK ONLINE WEBMAGAZIN

A vereckei botránykőVálogatott halálaimKét hold: a NASA titkol és figyelKállay Labord és a kaméleonok »» BDK ONLINE

Lassan kialakul nemrégiben nyitott webmagazinom periodicitása. A publikációkat egy ideje havi gyűjteményekbe rendezem, az éppen aktuális anyag a FRISS SZÁM link alatt található.  Ezen belül kétheti gyakorisággal lementem az állandóan változó-frissűlő CÍMLAPOT, így lehetségessé válik a címlap-archívum szerinti tájékozódás is.

Webmagazinomat azoknak ajánlom, akik nam figyelik rendszeresen napi blogomat (BDK BLOG), de 1-2 hetente szívesen beleolvasnak a megrostált, válogatott anyagba. Ők tehát ide kattintsanak: BDK ONLINE WEBMAGAZIN.

Szabadságmérgezés

Ezúttal egy főpapnak sikerült akkora szamárságot mondania, hogy a média hónapokig fogja csócsálni, mint annak idején Semjén Zsolt Mikola István szingli hordáit.

A szinglik most is megkapták a magukét, de Márfi Gyula veszprémi érsek főcsapása mégsem őket érte, hanem a "vad liberálisokat", akik miatt Magyarország szabadságmérgezésben szenved. Mégpedig azért, mert a vad liberálisok túlhangsúlyozzák az egyén önmegvalósításhoz való jogát, és ezzel csapást mérnek, többek között, az anyaságra.

Tovább Szabadságmérgezés

Márfi Gyula veszprémi érsek több jeles személyiség jelenlétében azt találta mondani: "szabadságmérgezésben szenvedünk". Az MTI a műsorban is említett tudósítása szerint az érsek Esztergomban a Mindszenty József bíboros halálának 32. évfordulójára emlékező szentmisén számba vette a hazaszeretet és az anyaság elleni "mélyütéseket", melyek szerinte a nemzeti szocializmustól, az ateista-materialista humanizmustól és a vad liberális embereszménytől származtak. Felidézte az általa Hitlernek tulajdonított mondást: "Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!", majd szólt a dolgozó nőket a szocializmus építőivé változtató ideológiáról és kijelentette, hogy a vad liberális embereszmény a szingli, aki "nem képes, hogy odaajándékozza magát másoknak, hogy feláldozza életét másokért".

MTI-hír: 2007. május 05.:

A szabadságmérgezésben szenvedő Magyarországról beszélt a veszprémi érsek szombaton Esztergomban, a Mindszenty József bíboros halálának 32. évfordulójára emlékező szentmisén az amerikai nagykövet, politikusok és a templomot megtöltő hallgatóság előtt.

Magyarország szabadságmérgezésben szenved, mert a vad liberális embereszmény túlhangsúlyozza az egyén önmegvalósításhoz való jogát és ezzel többek között csapást intéz az anyaság ellen. A vad liberális gondolkodók nem veszik észre, hogy szabadság merőben külső túladagolása milyen óriási veszéllyel jár - mondta Márfi Gyula érsek.

A katolikus főpap a túladagolt szabadságot az életmentő gyógyszer halált okozó túladagolásához hasonlította, majd hozzátette: Meg vagyok győződve, hogy Magyarország ma szabadságmérgezésben szenved, és éppen ezért életveszélyben van.

Az érsek szentbeszédében számba vette a hazaszeretetet és az anyaság elleni „mélyütéseket", melyek szerinte a nemzeti szocializmustól, az ateista-materialista humanizmustól és a vad liberális embereszménytől származtak.

Felidézte az általa Hitlernek tulajdonított mondást : Asszonynak szülni dicsőség, lánynak szülni kötelesség!, majd szólt a dolgozó nőket a szocializmus építőivé változtató ideológiáról és kijelentette, hogy a vad liberális embereszmény a szingli, aki nem képes, hogy odaajándékozza magát másoknak, hogy feláldozza életét másokért.

Megemlítette, hogy az állam által fenntartott televíziókban már tavaly sem volt anyák napi műsor és az idén sem lesz.

Márfi Gyula a hazaszeretők példaképének állította Mindszenty Józsefet, és a hazaszeretetet veszélyeztető tényezők között említette, hogy tavaly októberben a rendőrök számos embert megvertek, szavai szerint azért, mert nemzetiszínű lobogó volt a kezükben.

- Hazánk nemzeti jelvényeinek meggyalázását minősítsék bűncselekménynek a jogalkotók... és ha ezt a cselekedetet hivatalos személyek követik el, ne kereszteljék át szakszerűtlen intézkedéssé - mondta a veszprémi érsek.

Az egyházi vezető a szószékről kérte azt is, hogy azokkal az emberekkel szemben, akiket tavaly október 23-án ártatlanul bántalmaztak, többnyire azért, mert nemzetiszínű jelvényeket hordtak, szüntessék meg a legsötétebb időket idéző koncepciós eljárásokat, és elszenvedett sérelmeikért kapjanak méltányos elégtételt.

A szentmise után Erdő Péter bíboros vezetésével a kegyelet virágait helyezték el az esztergomi Bazilika altemplomában Mindszenty bíboros és segédpüspöke, Meszlényi Zoltán sírjánál.

A misén részt vett Boross Péter volt miniszterelnök, Semjén Zsolt, a KDNP vezetője, Lenkovics Barnabás alkotmánybíró, Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman, valamint az Egyesült Államok és Lengyelország magyarországi nagykövete.

_________________________________

liberális honlap

Patrubány az ámokfutóbajnok

Aki azt hitte, nem lehet még egyszer feje tetejére állítani a magyar-magyar viszonyt, tévedett: örök ámokfutó kedvencünk, Patrubány Miklós elnök bejelentette, a Magyarok Világszövetsége újra népszavazást kezdeményez a külhoni magyarok állampolgárságáról. Minden problem meg leszesz oldva rögvest.