web lap top tartalom ajánló blog


2011.dec.03.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Orális álom

 

Helyeslő hümmögések közepette olvastam a hírt a HVG-Online-on: egy bankár 100 Picasso-grafikát ajándékozott a British Museumnak. Értesülésemet rögvest meg is osztottam frissen nyitott tallózó oldalamon, és csak miközben gyönyörködtem a mester kubista nő-alakjában, amellyel a HVG illusztrálta a hírt, aközben döbbentem rá, hogy ennek a képnek semmi köze a cikkhez, illetve csak annyi, hogy ez is Picasso, de semmiképpen sem grafika, így nem is tartozhat a száz ajándékkép közé. Persze hogy nem, hiszen ez a katalán művész egyik legismertebb és legdrágább remeke, a Vollard sorozatként ismert rézkarc-kollekcióval csupán az rokonítja, hogy ez is az 1930-as években készült és a grafikákon is feltűnő Marie-Thérése Waltert, don Pabló kedvesét ábrázolja. No de nem inkább a szóban forgó rézkarcok egyikét kellett volna a cikk alá tenni? Ráadásul – próbáltam kutatni vizuális memóriám celláiban – mintha a képnek az alja is hiányoznék a HVG-ben… »tovább

 

BDK ONLINE WEBMAGAZIN

A vereckei botránykőVálogatott halálaimKét hold: a NASA titkol és figyelKállay Labord és a kaméleonok »» BDK ONLINE

Lassan kialakul nemrégiben nyitott webmagazinom periodicitása. A publikációkat egy ideje havi gyűjteményekbe rendezem, az éppen aktuális anyag a FRISS SZÁM link alatt található.  Ezen belül kétheti gyakorisággal lementem az állandóan változó-frissűlő CÍMLAPOT, így lehetségessé válik a címlap-archívum szerinti tájékozódás is.

Webmagazinomat azoknak ajánlom, akik nam figyelik rendszeresen napi blogomat (BDK BLOG), de 1-2 hetente szívesen beleolvasnak a megrostált, válogatott anyagba. Ők tehát ide kattintsanak: BDK ONLINE WEBMAGAZIN.

A boldogságkeresés modern meséje

Bájos főszereplő, kedves történet, olykor költőivé nemesülő mulatságos helyzetek. Mese keveredik a vaskos valósággal, a tenger fennkölt szépsége áll szemben a partján álló viskó sivárságával, az orosz lélek magasztos szimbólumát, Moszkvát elönti a hazug reklám. A tengerben  fogant Alisza nem lehet balerina (ez minden orosz kislány álma), viszont megnémul, hogy aztán már a fővárosban a folyóból kimentsen egy öngyilkos fiatalembert, akinek első kérdésére újra megszólalhat, s akibe persze halálosan beleszeret. A fiú holdbéli telkeket árul jó pénzért, a lány zöldre festi a haját, utcán járó reklámfigurák belsejében sírja el a viszonzatlan szerelem minden bánatát. Leginkább azonban mosolyog, képzelete újra és újra a fényes  tengerpartra viszi, ide száll akkor is, amikor boldog futásában halálra gázolja a kegyetlen valóság. »tovább

Biblia vagy Darwin?

Egymás után néztük meg a két filmet, a Stanley Kramer rendezte klasszikust (Aki szelet vet, Inherit the Wind, 1960) és az 1999-es remake-et (rendezte Daniel Petrie). Mindkettő Jerome Lawrence és Robert E. Lee 1955 színpadi drámája alapján készült, s jószerével jelenetről jelenetre megegyezik egymással (témájuk az 1925-os daytoni majomper, amikor is egy tanárt perbe fogtak azért, mert – törvénybe ütközően – a bibliával ellentétes darwini tanokat oktatta az állami iskolában). »tovább

Boszorkánykör - filmélmény

Boszorkánykör - A beavatás elmarad

Egy másig blog filmposztjának a bevezetője. Cél az itteni közléssel: a Google helyezés javítása - Google optimalizálás

Másodszor is megnéztük Zsigmond Dezső filmjét, a Boszorkánykört. Bevallhatóan leginkább a főszereplő Trill Zsolt miatt, akit kijevi színésznövendék-kora óta ismerünk és akinek a pályáját (a gyér találkozásaink ellenére is kialakult barátság, meg persze a lenyűgöző színészi teljesítmény okán) fokozott figyelemmel kísérjük. Jóleső érzés karrierjét nyomon követni, tanulságos belátni azt az oda-vissza bejárt utat, amely a beregszászi, majd debreceni színház és a filmes főszerepek között ível. Ez akkor is igaz, ha maguk a filmek nem feltétlenül jelentenek maradéktalan élményt. »tovább

(Ez a blog tudhatóan a Blogter.hu rendszerében működött eredetileg, annak megszűnése óta itt üzemel nem teljesen tisztázott funkciók mellett. Ott látogatott ajánlóblog volt olvasói-közösségi héttérrel, itt linkek küldésére sem eléggé jó: weboldal googleoptimalizálás)

  • bdk blog
  • boszorkány - márpedig nincsen
  • csángó magyarok
  • filmélmény
  • filmkritika
  • google pozíció
  • kult
  • trill_zsolt
  • vadlány

Film - Köntörfalak

Jól megírt, fordulatos történet még egy filmnek sem ártott meg, Dyga Zsombor meg éppenséggel kis remeklést rendezett saját forgatókönyvéből. Ügyesen elkerülte azt a csapdát, hogy a Köntörfalak csupán ínyenceknek szóló kamaradarab maradjon, de nem esett bele a nagyközönséget  vonzó lapos „életszerűség” kelepcéjébe sem. Mindezt azzal a fogással érte el, hogy miközben a filmbéli jelent,  egyetlen éjszaka történetét nagyon is természetes, már-már banálisan mindennapi epizódokra építette (nő és férfi véletlen találkozása, „lakásra menés”, a harmadik fél megjelenése), aközben a párbeszédekből jó ritmusú késleltetéssel kibomló háttér-történet egészen különleges, mellbevágó fordulatai mély emberi tragédiákat tárnak fel. Az ábrázolás egésze éppen attól válik hallatlanul izgalmassá, hogy a közvetlen köznapiságban futnak össze a rendkívüliség szálai. Látszólag véletlenül, valójában azonban egy aprólékosan kidolgozott művészi koncepció törvényszerűségeit követve.  A látható „köntörfalak”-on  túl  ott gubbaszt a titokzatos emberi lélek, készen arra, hogy beteljesítse előre megírt, mégis kiszámíthatatlan sorsát. Ettől jó és hiteles az alkotás, a múlt egy-egy titkának felszínre törése ezért ér el már-már katartikus hatást. »tovább

Címkék: zene, tv, film, kult, bdk

Filmkritika - A salemi boszorkányok

Töredelmesen bevallom, nem igazán vonzódom a kosztümös történelmi filmekhez, a közelmúlt és a jelen, no meg a fikció sokkal jobban érdekel a régmúlt historikus megközelítésénél irodalomban és filmvásznon egyaránt. A tegnapi film mégis két órányi zavartalan élményt nyújtott. Arthur Miller azonos című saját drámájából írta A salemi boszorkányok forgatókönyvét (angol címe The Crucible [Tűzpróba], 1996, rendezte Nicholas Hytner). A történet 1692-ben játszódik Új-Angliában, szereplői észak-amerikai angol telepesek. Massachussets állam Salem nevű településén a puritán életmódra kényszerített fiatal lányok elfojtott érzékisége sajátos módon tör felszínre. Játékos szerelem-varázslásaikat a számonkérés súlya alatt megszállottságnak hazudják, megnevezik ördöggel cimboráló megrontóikat, akiket a bíróság perbe fog, szabályos »tovább

Jónás Tamás sírverse

Itt nyugszik jó fiunk, Tomi, Jónás,
költőként magasló honi órjás.
Hogyha jót szenvedett,
örömöt abban lelt,
szerelme sem volt más: no mi? Gyónás.


Sorozatomban limerik-sírversekkel teszem tiszteletemet az élő kortárs magyar irodalom panteonjában. Az eddig elkészültek:

Az Ottlik-kultusz

Nem igazán vagyok az évfordulók híve és mindenféle kultusz iránt inkább érzek averziót, mint vonzalmat, így kicsit magamon is csodálkozva a mai évforduló kapcsán mégis egy magyar író kultuszáról ejtek szót. Talán mert az évforduló nem kerek, talán mert nincs vele tele a sajtó - és mert a kultusz is csendes, szép, szerény. Ezenfelül nagyon is ráfér. Inkább neki legyen, mint... (hosszú felsorolás).

Épp csak nem tudom, ő maga mit szólna hozzá.

Ottlik Géza ma lenne 94 éves; akár élhetne is. A Papiruszportál c. remek irodalmi-kulturális webhelyen kívül másutt semmilyen aktuális megemlékezést nem találtam, itt azonban érdekes beszámoló olvasható a kőszegi Ottlik-kiállításról. Hogy éppen itt, az persze nem véletlen: ez a portál (és jogelődje) egyik letéteményese az Ottlik-kultusznak azon a réven, hogy belső emberei közé tartozik a szombathelyi Fűzfa Balázs irodalomtörténész, akinek saját rovata van a szájton, mégpedig a beszédes Iskola a határon címmel. Most címlapra került a szerző ide vágó tavalyi írása is: Egy irodalmi kultusz születése. Az Ottlik-kultusz első évtizede Kőszegen és Szombathelyen.

Ebből  a cikkből, sok egyéb fontos információ mellett, értesülhetünk a VOTI (Virtuális Ottlik Intézet) szerveződéséről, amely az ötletgazda szándéka szerint "olyan elektronikus adatbázis és internetes szellemi központ lesz (remélhetőleg még idén), amely megpróbálja mindazokat összefogni, akik Ottlikkal valaha is foglalkoztak, s megpróbálja – legalább virtuálisan – elérhetővé tenni a vele kapcsolatos dokumentumokat."

Nos, a "még idén" - az tavaly volt, így tisztelettel kérdezném, kedves Fűzfa Balázs, megalakult-e ez a virtuális közösség? Esetleg belépnék.

Csak azt nem tudom, vajon kiérdemelhetem-e a résztvételemet azzal, hogy az Iskola a határonból legalább egy helyen idézek a regényemben, s hogy naplómban megemlítettem, milyen érdekes volt eredetiben látnom Esterházy Péternek azt a "képét", nagy papírlapját, amelyre kézzel leírta a kultikus Ottlik-regény teljes szövegét? Ez 2001 augusztusában történt, két kimerítő kapolcsi nap után a Tapolca-Diszel-i Látványtárban (itt írok erről). Ha mindez kevés belépőnek, akkor még azzal tudok előrukkolni, hogy az obligát kérdésre, vajon mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, hét legkedvesebb könyvem között így írtam főművéről:


Ottlik Géza: Iskola a határon

És Ottlik tovább árnyalta, mélyítette az igazságot: „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság”. És hogy csínján is kell bánni vele: „…az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.” S hogy mindennél fontosabb: önmagunkat megőrizni, megvigyázni. És hogy erre adódhat mód mindenkor, a legkilátástalanabb helyzetekben. („…mindig vissza lehet vonulni rendíthetetlen falak közé, hegyeinkbe.”) Mert képesek lehetünk javunkra fordítani a rosszat, sikerré nemesíteni a kudarcot. (…a vereség izgalmasabb, sűrűbb anyagból való … a győzelemnél…”) Ezen okulva kovácsoltam én előnyt a hendikepjeimből, így pihéztem szárnnyá a rabszíjat.

Szóval esetleg belépnék, ha lehet, az Ottlik-kultuszba...

Aztán arra gondoltam, vajon az írónak tetszene-e mindez? Cipi bácsi, mit szólsz te ehhez? Vajon nem olyasmit mondasz-e nekünk, mint hősöd A Valencia-rejtély végén:

- Mi lesz, ha minden várakozásotok ellenére a Világegyetem nem fog megsemmisülni?

- ...Ebben az esetben, azt hiszem, a Világegyetem kinyalhatja a seggemet.

Úgyhogy inkább óvatosan a kultusszal. Még az Ottlikéval is.

------------------------
Másnap írásom megjelent itt is:
Papiruszportál

Trill Zsolt Bubik-díjas

Bubik István díjat kapott Trill Zsolt, a beregszászi magyar színház színésze - Kárpátalja, Illyés Gyula színház - 2005

Az olykor többre érdemesnek látszó, valójában üres személyiségű Liptay Klaudia nagyon vigyázott arra, hogy csakis sztereotíp kérdéseket tegyen fel, és roppant módon szeretett volna egy kis nyomoronc kárpátaljai tipródást ceéebrálni, például arról hogy a beregszászi színház és talán egész Kárpátalja a magyar nyelv használatáért vívott harcban vérezi el magát - de ez nem adatott meg számára. Mármint Claudia számára.

trill zsolt bubik-díjas
Ma reggel a TV2-n rövid beszélgetés a Mokkában Trill Zsolttal és Kubik Annával abból az alkalomból, hogy Trill Zsolt megkapta a Bubik István-díjat, amelyet most először ítéltek oda (ez egy hír).

A beszélgetést vezető Liptay Claudia nagyon vigyázott arra, hogy csak és kizárólag sztereotip kérdéseket tegyen fel, és roppant módon szerette volna azt hallani, hogy a beregszászi színház és talán egész Kárpátalja a magyar nyelv használatáért vívott harcban vérez - de Zsolt nagyon okosan nem volt hajlandó eljátszani a határon túli üldözött magyar szerepét. A jó fülű néző megérthette, hogy itt egzisztenciális, és nem pedig nemzetiségi problémákról van szó. Ami persze nemkönnyítimeg a helyzetüket, sőt. (Szó esett az egy éve tragikusan elhunyt Bubik Istvánról és magáról a díjról is, amelynek értékéből - szeretném hinni - semmit nem von le a mögötte álló Gubcsi Lajos kétes szellemisége.)

Trill Zsoltról (akinek ezúton gratulálok) és a beregszásziakról egyébként nagyon szépen írt Koltai Tamás az az eheti Ésben.

>> Trill Zsolt Bubik-díjat kapott 2005-ben

Trill Zsolt Bubik-díjas -  Kárpátalja, Beregszász, színház, kult hír, kultúra, tv