web lap top tartalom ajánló blog


2006.máj.25.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Kontor élőben

Kétség kívül a harmadik Megasztár-sorozat egyik legvonzóbb, legkedvesebb figurája Kontor Tamás volt. Szűkebb szakmai és rajongói körökben ismerték azelőtt is, de ez a verseny hozta meg számára az országos népszerűséget. És bár nem igazán tartja magát énekesnek

Tovább
Címkék: zene, megasztár, műsor

Kontor Tamás - élőben

Kétség kívül a harmadik Megasztár-sorozat egyik legvonzóbb, legkedvesebb figurája Kontor Tamás volt. Szűkebb szakmai és rajongói körökben ismerték azelőtt is, de ez a verseny hozta meg számára az országos népszerűséget. És bár nem igazán tartja magát énekesnek (hanem leginkább gitárosnak), elég szépen teljesített, minden produkciója kellemes színfoltja volt az egyes fordulóknak.

És ami miatt számomra külön is szimpatikus: neki is ugyanaz tetszik, aki nekem: Szabó Esztzer...

Hűséges olvasóm és jegyzeteim szorgos kommentátora, JimmyL egy élő Kontor-koncerten vett részt. Élménybeszámolója alább fog következni, mihelyst betűzi.

További jó zenéket mindenkinek.

Címkék: zene, megasztár, műsor

Megasztár-dömping

Ajjaj, bizony lesz itt minden, fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt. Ezt nagyon kihagynám... Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri mélységes

Ajjaj, bizony lesz itt minden, öt órán át fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt.

 

Szupershowra készül a TV2 és az Interaktív Produkció, a beharangozás szerint világszínvonalú fény- és hangtechnikát vetnek be az öt órás műsorban: "Európában is egyedülálló élő televíziós közvetítést láthatnak a tévénézők." (Hűha! Fő a szerénység.)

Annak persze örülök, hogy várhatóan összes régebbi és újabb kedvencemet is viszontláthatom (a kevésbé kedvencek között): dömping mennyiségben lesznek megasztárok a színpadon, így a III. forduló összes döntőse. Az ígéret szerint elhangzanak jó számok is, Queen, U2, az meg tiszta öröm, hogy  Rúzsa Magda Enyát, Varga Ferenc pedig Joe Cockert fog énekelni. Hogy ezen kívül Magdi Torres Dani, Feri pedig Gáspár Laci új szerzeményét is előadja, az már nem tud felvillanyozni: ha előadóknak be is váltak korábbi megások, de mint zeneszerzők... Ám mindez még hagyján. Ellenben azzal is fenyegtőznek, hogy "Az este megindító eseménye lesz, amikor mindkét döntős külön-külön, Éry Balázs zongorakíséretével énekli el a felejthetetlen Máté Péter-számot: Most élsz.". Oh jajjjj, ezt nagyon kihagynám... Sajnálom, nálam Máté, Szécsi, Poór az élvezhetőségi küszöb alatt van. Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri mélységes megrendültségéről tanúbizonyságot tehessen. Ahogy ezt a két szomorú dalnokot elnézem, nekik már előre sikerült hozzászomorodniuk ahhoz, ami rájuk vár.

Címkék: zene, tv, megasztár, műsor

Megasztár-dömping

Ez egy hibásan importált blogter-poszt a Megasztár idejéről, de mivel már benne van a Google-indexben, nem likvidálom.A hibátlan poszt:

http://ungparty.blog.hu/2006/05/19/megasztar-domping

Megasztár-dömping

Ajjaj, bizony lesz itt minden, fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt. Ezt nagyon kihagynám... Sajnálom, nálam Máté és Szécsi az élvezhetőségi küszöb alatt van. Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri

Tovább
Címkék: zene, tv, megasztár, műsor

Megasztár - 10

Bár talán most énekelték a versenyzők a legjobb számokat, maga a verseny teljesen érdektelenné vált. A legutóbbi forduló óta már mindenki pontosan tudja, ki fog kiesni és ki lesz a végső győztes. Márpedig tét és kockázat nélkül nincs próbatétel, hiába kelti az ellenkező látszatot az egyre inkább idióták gyülekezetére emlékeztető zsűri. Most már Presser is egy lebutított szoftverre hasonlít, olyanra, amelyikből kiiktatták nemcsak az eredeti gondolatokat, hanem az értéket felismerő és az igazságosságért felelős modulokat is. Bakácsnak eközben Rúzsa Magdolna képében megjelent a könnyező szűz Mária, Pély maradék szókincsét is elvesztette, Soma belefulladt a nemiség és az égi energia közti sávszélességbe, az egyébként jófej Novák pedig most már vidéki kocsma sarkába állított nyerőgépre hasonlít leginkább; veszettül pörgeti a tárcsáit, hogy ne vegyük észre: elfáradt, kifulladt a produkció, kiszaladt belőle a szufla.

Kész csoda, hogy az énekesek mindezek ellenére időnként értékelhető szinten teljesítettek.

1. kör: Bob Marley-számok

Varga Ferencnek nem sikerült megölnie a sheriffet, nekem persze inkább Clapton hiányzott, nem Marley, de ellettem volna a reggae-vel is, ám abból sem volt a környéken egy dekányi sem (4 pont). Rúzsa Magdolna ellenben nagyon meggyőző és jópofa volt (One Love), jól belebújt a stílusba, kivette belőle, amire szűksége volt, cserébe azonban nem tett bele semmit (6 pont). Póka Angéla ellenkezőleg, még az egyébként nagyon szimpla No Women, No Cry is a képére formálódott, felvéve egója bonyolultabb alakzatait (7 pont).

2. kör: Sting (Police)-számok

Itt Rúzsa kezdett, igen erősen. A nap egyik legjobb produkciójának éreztem előadását, a második felében különösen elemébe jött. Újra a meggyőző szót kell használnom: különlegesen jó hangján és énektudásán túl az őszintesége, a zenében történő feloldódása, vele való egyesülése az, ami elragadó (9 pont). Amíg énekel, addig nagyon élvezhető a jelenléte, amikor abbahagyja, akkor ellenben az ájtatos és önmagától meghatódott ábrázatával sokat ront az összképen – s ha magától nem lenne neki olyanja, az eszement zsűri akkor is belebeszélné a hasába az isteni küldetést. (Másodjára videón néztem végig, csak a zeneszámokat, pontos vágásokkal – így sokkal élvezhetőbb.) Póka szokása szerint jól kiforgatta az eredetit (amelyet egyébként én nem sokszor hallottam), erős és szuggesztív előadással állt elő. Most nem találtam teátrálisnak, annyi gesztust használt, amennyire szükség volt, és mint mindig, most sem csak énekelt, hanem előadott (8. pont). Vargánál nemcsak a sheriff meggyilkolása maradt el, angol emberként New Yorkban is eltévedt: csak őgyelgett az egyébként nagyszerű zeneszámban. Egyszerre volt fárasztó és unalmas (4 pont).

3. kör: Janis Joplin-számok

Nem tudom, Pókával miért kellett ennyire kibánni. Az általa nem szeretett egyetlen Joplin-számot erőltették rá. Az életműnek egyébként is gyönge darabja a Mercedes Benz, Janis hangján kívül más nem igazán élvezhető benne. A primitív (ám sodró erejű) zenei alapra mégis sikerült sajátos felépítményt raknia: kíséret nélküli, kórussal felelgető gospel-éneklés lett belőle. Így elég jól sikerült kijönnie a dologból: a semmilyen nyersanyagból zenei ínyencség lett (8 pont). Varga hatalmasat alakított (Just A Little Bit Harder): a nem bluesos, hanem rockos-funkys hangütés igencsak testéhez állónak bizonyult. Énekelt és üvöltött, szinte még sikoltott is – ahogy kell. Le merem írni, hogy fergetegesre sikerült (9 pont). Rúzsa nagyon rosszul kezdett, úgy hallottam, hogy teljesen bent ragadt a hangja, de aztán elég hamar kijött a gödörből. Igazi Joplin-bluest kanyarított, és bár sem hangjának nagyszerűségében, sem énektehetségében nem lehet senkinek kételye, valahogy ezt a produkciót mégsem éreztem teljesnek, bár nem tudom megmondani, mi hiányzott belőle (8 pont).

Összegzésben tehát nálam ezen az estén: Varga – 17, Póka – 23, Rúzsa – 23.

Nem szoktam külön kitérni rá, de most érdemes: a fináléban hármasban előadott Rolling Stons-t nagyon jól odatették, míg a párbajban énekelt, amúgy is borzalmas gagyi, az első Csillagdal egyenesen rémes volt.

Angéla kiesésével Eszter után második kedvencem is távozott a versenyből, szerintem mindketten utcahosszal jobbak Ferencnél, mint ahogy, persze, jobb nála Magdi is, akitől nem vitatom el különleges tehetségét, így azt sem, hogy mindenképpen érdemes a főnyeremény megütésére. Azt hiszem, nem kell 20-áig várni, máris lehet neki gratulálni. Ha el nem üti a villamos, ő lesz a 2006-os Év Hangja.

-----------------

Más: Magyar ószövetség - arvisura

Címkék: zene, tv, megasztár, műsor

Megasztár, két lila kalap

A legnagyobb baj a Hungária-számokkal volt. Ezek a dalok nagyjából olyanok, mint a vörösbor kólával.

A legnagyobb baj a Hungária-számokkal volt. Ezek a dalok nagyjából olyanok, mint a vörösbor kólával: egy kicsit oltja a szomjat, egy kicsit bódít, de egyiket sem eléggé. Nincs benne sem érték, sem súly, sem igazi zamat, sem nemes aroma, sem egyedi buké. Házibuli alkalmából mégis megteszi. Mert fílingje van neki. Mása sincs.

Így aztán a nagy Hungária-slágerek Fenyő karikatúra-személyisége vagy Dolly sármja és hangja nélkül, kiszakítva a magyar rock and roll nosztalgikus társadalmi (generációs) beágyazottságából olyanok voltak, mintha a kólából kivonták volna a cukrot, a vörösborból a szeszt, és már csak egy sötét langyos lötty maradt volna az amúgy sem nemes italból.

Ezzel indítani az első Megasztár-döntőt: rossz választás. Csak a nagyon erős személyiségű és nagyon jó hangú versenyzők tudtak a helyzettel bármit is kezdeni.

Így aztán a produkciók nagyobbik része bűnrosszra (Széles Izabella, Baktay Anikó, Hoffmann Mónika, Bocskor Bíborka, Varga István), vagy jellegtelen-közepesre sikerült (Varga Ferenc, Oláh Szabolcs).

A jobbakról. Kontor Tamásnak nem tudtam elnézni, hogy Horváth Charley megjelenésével és majdnem-hangjával miért énekel ilyen orbitális übergagyit (Csókkirály). Puskás Péternek is keményebb számok illenének a személyiségéhez, Rúzsa Magdolna pedig hiába van feltöltve dinamittal, ha a tinglitangli nem ad szikrát a gyutacsra, Dolly alapjáraton nyújtott tudásával pedig nem rendelkezik.

Summa summarum: a három órányi műsoridő összesen 4 percnyi valódi zenei élményt tudott nyújtani. A két lila kalap kitett magáért. No, nem is választottak tipikus Hungária-számot!

Póka Angéla olyan volt, mint egy bukott világsztár, aki egy füstös lokálban tengeti életét és arra vár, hogy egy menedzser újra felfedezze. Sajnos ez a várakozása némi bizonyítási kényszerrel is társult, hallatlan profizmusán is áttört valami túlerőlködés.

Szabó Eszter ellenben szőröstül-bőrüstül keresztbe lenyelte az egész Hungária-jelenséget és előadott egy remek blúzt. Mindezt azzal a biztonsággal és felszabadultsággal, ami a másik lilakalaposból hiányzott. Én már most odaadnám neki az év hangja díjat.

Nem volt tanulságoktól mentes a két kiesésre álló énekesnő közötti párbaj sem a legvégén. Ugyan a mezőny két leggyengébb előadója mérte össze tudását, ellenben végre valódi muzsika is szólt (az általam egyébként nem túlságosan szeretett) Elvis Presley Jailhouse rockja. Aki számára eddig nem lett volna világos, mi a különbség a valódi rock’n’roll és magyar hígítmánya között, az saját fülével hallhatta. Hiába tett meg ellene mindent a két lány, még így is élvezni lehetett azt, amit egyszerűen csak zenének hívunk.
Címkék: média, zene, tv, megasztár