web lap top tartalom ajánló blog


2016.már.14.
Írta: bdk Szólj hozzá!

A blogok nyelvezete

Egy korabeli blogbejegyzésből tudhatjuk, hogy már 2006-ban is közhelynek számított a megállapítás, hogy a blogszféra folyamatosan növekszik és minden hat hónapban duplázódik a blogok száma. Az akkori poszt írója szerint a blog népszerűbb, mint a szex, míg az utóbbira (sex) kb. 739,000,000 találatot ad a google, az előbbire 2,250,000,000-t!

És még folytatja a gondolatsort, rákérdezve: gondoltad volna, hogy nem az angol a blogok top nyelve? Az angol csak a 2. a japán mögött, az összes blog mintegy 37%-a japánul íródik! A második nyelv tehát az angol, méghozzá 31%-kal. A harmadik helyen pedig a kínai áll a maga 15%-ával. Ami a blogok számát illeti, David Sifry Technorati-főnök tájékoztatása szerint már több mint 37 millió van! Ez azt jelenti, hogy a blog ma 60-szor nagyobb, mint három éve, és minden másodpercben létrehoz valaki egy új blogot! 19,4 millió blogger a blogja létrehozásától számított három hónap múlva is ír új posztokat. Egy nap alatt kb. 1,2 millió új post keletkezik, azaz óránként 50 ezer! A blogszféra soknyelvű és nagy mértékben nemzetközi, a három top nyelv mellett spanyolul, olaszul, oroszul, franciául, portugálul, hollandul és németül is számos post születik (lásd a fenti charton).

Szóval ennek a világméretű dolognak vagyunk mi is részesei - ki-ki a saját blogjában, amit arra használ, amire!

Címkék: blog, nyelv

A kárpátaljai magyarság egyre inkább elidegenedik Ukrajnától


MTI 2014. március 27., csütörtök 12:55

A kárpátaljai magyar fiatalok azért tudnak gyengébben ukránul, mint idősebb nemzettársaik oroszul, mert a szovjet időszakban az oroszok jobban meg tudták kedveltetni a nyelvüket a magyarokkal, mint független államukban az ukránok - írta az ungvári Kárpáti Igaz Szó című lap csütörtöki száma.

Az újság főszerkesztője, Kőszeghy Elemér által jegyzett publicisztikai írás szerint vitathatatlan tény, hogy a negyven évnél idősebb, anyanyelvű iskolában tanult kárpátaljai magyarok döntő többsége jobban tud oroszul, mint a náluk fiatalabbak ukránul. Ennek okát a szerző szerint nem a nyelvtanárokban vagy a nyelvoktatás módszertanában, de nem is a magyarokban kell keresni. A magyarázat szerinte sokkal inkább abban rejlik, hogy a szovjet időszakban az orosz nyelvet, és magukat az oroszokat jobban „el tudták adni” a magyaroknak, mint most az ukránt, illetve az ukránokat. „A háborúk nagy győztese, a forradalmi eszmék mozdonya, Európa hős védelmezője a mongolokkal szemben, világhatalom, az első űrhajós nemzet - sulykolták a fejekbe nap mint nap” - emlékeztet a cikkíró, megjegyezve, hogy maga a nyelv Puskin, Turgenyev, Dosztojevszkij, Lermontov nyelve, s még azt is elhitették, hogy Ivan Fjodorov találta fel a nyomdát, nem Gutenberg. A szerző szerint az ukrán vezetés immár 23 éve „erőből” igyekszik megszerettetni az országban élő más nemzetiségekkel az ukránságot, az ukrán nyelvet. Pedig az ukrán társadalomnak nagyon könnyű lett volna megnyerni a magyarokat, csak meg kellett volna tartania a szimpátiájukat, hiszen az 1991-es népszavazás bizonyította, hogy a kárpátaljai magyarság teljes mellszélességgel támogatta az ukrán függetlenséget, a Moszkvától való elszakadást - mutat rá a főszerkesztő. Szerinte a kárpátaljai magyarok elismerték az ukrán nép igényét a függetlenségre, úgy gondolva, hogy mindkét nép nyomás alatt élt, s ebből kifolyólag remélték, az ukrán többség az ölébe hullott jogokat megosztja a függetlenné vált ország többi nemzetiségével is. De nem ezt tette, egy idő után ellenkezőjére fordult a helyzet, a kisebbségi kérdésekben a puha, esetenként még akár toleránsnak is mondható szovjet ideológiát egy kemény, „Ukrajna és az ukránság mindenekfölött” irányelv váltotta fel - fogalmaz a szerző.

Tovább

Értelmező szótár +

Ígéretemhez híven írok pár sort a Tinta Kiadó nagy vállalkozásáról, az új 2 kötetes értelmező szótárról. Alapvetően abban különbözik a korábbi akadémia kiadványtól, a Magyar Értelmező Kéziszótártól, hogy (mint ezt Kiss Gábor igazgató is kifejtette) kevesebb szóról ad több információt. A MÉKSz 70.000 címszavával szemben az az ÉrtSz+ csak 16.000-at tartalmaz, viszont voltaképp egy szinonima- és egy etimológiai szótárt is magában foglal, lévén közli a kifejezések rokon és ellentétes értelmű szavait, valamint eredetét.

Tovább
Címkék: könyv, nyelv

Internet-világnap

internet és identitás - balla d.károly előadás székesfehérváron - a szörfölő identitása - hol van kárpátalja a világhálón - határon túli magyarok - irodalom 

internet-onlineKedves Olvasóim! Ma van az Internet Világnapja. Sokáig gondolkoztam, mivel köszöntselek titeket ebből az alkalomból, végül úgy döntöttem, hogy most sem adhatok mást, mint ami lényegem, így az Internetről írt 3 évvel ezelőtti cikkemet ajánlom szíves figyelmetekbe! Ebben megpróbáltam összefoglalni - akkori tudásom szerint - a világháló fontosabb jellemzőit, viszonyát az irodalommal. Talán ennél is fontosabb, hogy választ kerestem arra, mi az összefüggés az Internet és a nemzeti identitás között. Mindezt néhány személyes példával is illusztrálva. Bízva abban, hogy nem találjátok unalmasnak, köszönöm figyelmeteket. És: Legyetek üdvöz! Küldjetek esemest mobilomra!

 

Balla D. Károly

A szörfölő identitása

 

Több mint két évtizede végzek szerkesztői munkát, gondoztam politikai napilap irodalmi mellékletét, antológiákat és egyéni köteteket, közel tíz évig tankönyvkiadóban űztem a szakmát, két lapot is alapítottam. Időről időre szembesülnöm kellett a regionalitás és egyetemesség tünetcsoportjával, a van-e erdélyi, délvidéki, kárpátaljai magyar irodalom neuraszténiájával, a ki számít erdélyi, felvidéki, nyugati stb. írónak skizofréniájával, ezen túlmenően olykor a ki a magyar író idiotizmusával is. Ezek a kérdések képtelenségük ellenére újra és újra megfogalmazódnak, viták és konferenciák témájául szolgálnak; hiába azonban a sok eszmecsere és tanácskozás, az érvek mellé mindig egyenértékű ellenérvek sorakoznak, az egymásnak feszülő elméletek a gyakorlatban összekeverednek, így a pártatlan kívülálló számára úgy fest, a feltett kérdésekre nem sikerül megnyugtató választ kapnunk.

Akkor most miért hozakodom vele elő mégis? Azért, mert – ez talán meglepően hangzik –találtam egy olyan közeget és olyan médiumot, amelyben, úgy érzem, sikerült elkerülnöm ezeknek a kérdéseknek a csapdáját.

A problémáimat megoldó közeg neve: Internet, a médium pedig a világhálós irodalmi honlap.

Révükön megszabadultam bizonyos beidegződésektől, gondolkodásom rugalmasabbá vált, átalakult nem csupán szemléletem, hanem talán tudatom egésze is. Megkísérlem elsorolni, korunknak ez a sokat vitatott jelensége mely jellegzetességei révén vált számomra alkalmassá arra, hogy identitásomban új dimenziókat nyisson.

1) Szerintem az Internet mindenekelőtt információ, illetve az információ minden eddiginél szabadabb áramlása és minden ismertnél nagyobb tárháza. Fontosnak gondolom, hogy az Internet jutott el legmesszebbre az információhoz való hozzájutás demokratikussá válásában. Mégpedig azzal, hogy korlátlan, gyors, könnyű és egyszerű hozzáférést biztosít minden felhasználója számára; azzal, hogy az információs források és csatornák szabadon megválaszthatók, a több forrás egyidejű elérhetőségével megvalósítható az információk folyamatos ellenőrzése, ütköztetése, továbbá pedig mindenki az igényei szerinti szinte tetszőleges mélységig juthat el az ismeretek megszerzésében. Minden internetes adat mögött hozzá kapcsolódó további adatok tömkelege áll, minden fogalomhoz értelmezések, magyarázatok, háttér-információk sokasága társítható, jószerével csak igényünk és időnk szab korlátot annak, miről mit és mennyit akarunk megtudni. Demokratikus az Internet abban a tekintetben is, hogy decentralizált, nincsen állam, szervezet, párt vagy hatóság, nincsen semmilyen hatalmi struktúra, amely fölötte állna.

Szobámból szinte korlátlanul elérhetek bármit, minden napilapot, szinte minden irodalmi folyóiratot olvashatok, múzeumba és képtárba járhatok, irodalmi, színházi, filmes eseményekről naprakész ismereteket szerezhetek, utánanézhetek tudományos kérdéseknek, történeti tényeknek. Napról-napra bővülő állományával rendelkezésemre áll a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Digitális Akadémia, készül a Nemzeti Digitális Adattár…

2) Az Internet – ide értve az e-mailt, chatet és fórumozást is – kommunikáció. Közvetlen, rendszeres és intenzív kapcsolattartás, folyamatos érintkezés kollégákkal, barátokkal, családtagokkal, intézményekkel, hivatalokkal. A világ bármely táján élő partnerünkkel szót válthatunk, olyan barátainkkal tarthatunk tetszőlegesen intenzív kapcsolatot, akikkel a fizikai távolság okán egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán. Fontos momentum: az Interneten kialakult kapcsolatok a szellem szférájában köttetnek, és függetlenek olyan banális fizikai adottságoktól, mint az, hogy kik a szomszédaim az utcában, kik a kollégáim a munkahelyemen, kikkel lakom egy városban stb.

3) Az Internet szolgáltatás. Itt nem információ-szolgáltatásra gondolok, hanem az ügyintézésre, vásárlásra: koncertjegy, szállodai helyfoglalás, számlarendezés, a legkülönbözőbb áruféleségeket megrendelése… A távlatok szinte beláthatatlanok.

4) Számomra talán a legfontosabb, hogy az Internetet az alkotói és szerkesztői nyilvánosság, az irodalomszervezői tevékenység, és az önkifejezés eszközeként és színtereként használhatom. A papírra írt vagy nyomtatott szövegnél ma már többre becsülöm a digitális formában rendelkezésemre álló szövegállományt, amely szinte bármire alkalmas: játszi könnyedséggel szerkeszthető, tördelhető, másolható és sokszorosítható, floppyra, merevlemezre, CD-re menthető, levélben továbbküldhető, weblapon megjeleníthető, alkalmas helyekre betűzhető, részletei kiemelhetők, felhasználhatók, szerkezete átalakítható. Bármikor kinyomtatható…

A Internetre kerülő digitális szöveg új, kiterjesztett jelentőséget kap, a világháló közege pótlólagos potenciállal ruházza fel, megnyitja előtte a létezés rá jellemző új formáit. Az irodalmi mű internetes információvá válik, elnyeri a világnyilvánosságot. Kiemelődik a szerző, a szerkesztőség, a kiadó közegéből, egyaránt elveszti az annak lokális jellegéből adódó előnyöket és hátrányokat, sokkal tágabb, behatárolhatatlanabb, mondhatni globális közegbe kerül, itt mérettetik meg.

Nem merném állítani, hogy az internetes megjelenés jobb lenne a nyomtatottnál. Ugyanígy elvetem még a feltételezését is annak, hogy ennek bármi köze lenne az esztétikumhoz, a művészi értékhez. Erről szó sincs. Arról azonban már igen, hogy az Internet minden másnál gazdagabb kontextusba helyezi a művet, és ez az újfajta nyilvánosság új hangsúlyokat helyezhet el és új jelentés-síkokat hozhat létre.

5) Külön pontban említem az interaktivitást. Magára valamit adó honlap az olvasó, a böngésző számára felkínálja a véleménynyilvánítás és kapcsolatfelvétel lehetőségét. A honlaphoz csatolt fórum gyors, közvetlen és rendszeres összeköttetést biztosít azokkal az olvasókkal, akik igényt formálnak erre. A befogadói oldalról érkező észrevételek, hozzászólások megmaradnak, folyamatosan elérhetőek, visszakereshetőek. Az egyes írások szerzői és maga a szerkesztő is részt vehet a fórum életében, reagálhat a megjegyzésekre, a szerző válaszolhat a kérdésekre. E tekintetben a honlap élő kapcsolatrendszert foglal magában; olyan, mintha egy nyomtatott folyóirat szerzői és szerkesztői folyamatos író-olvasó találkozón vennének részt.

A honlapon megjelenő írói szöveg így a korábbi tapasztalatainktól teljesen eltérő befogadói környezetbe kerül, és ez mindenképpen befolyásolja az értelmezést és értékelést.

6) A legnyilvánvalóbb, ugyanakkor legbonyolultabb jellemző: a virtualitás. Egyrészt virtuális valóságnak tekinthetjük a világháló egészét, hisz bármi, amihez általa hozzájutunk, nem tartozik az érzékszerveinkkel közvetlenül megtapasztalható valósághoz. Másrészt döntő része mégis valóságos atekintetben, hogy reáliák közvetítéseként értelmezhető. Nehéz eldönteni, hogy egy internetes folyóirat mennyiben virtuális, hiszen valós szerzők valós szövegei kapnak benne helyet, ám magának a lapnak nincs kézzel fogható tárgyisága. Ugyanakkor maga az irodalom is virtualitás. Az önmagában is képzetes irodalom megjelenése az Internet virtuális világában kétség kívül a legizgalmasabb problémákat veti fel, egyben az írói kifejezésmódok és szerkesztői lehetőségek új és újabb lehetőségeivel tágítja ki az irodalom értelmezési tartományát.

Hat pontban vázolt legfőbb tapasztalataimat – mondanom sem kell – magyar íróként-szerkesztőként szereztem, olyanként, aki ugyan ismeretségben áll néhány idegen nyelvvel, de befogadóként elsődlegesen, alkotóként pedig kizárólagosan a magyar nyelvet használja. Mindezt most azért hangsúlyozom, mert szeretném felvillantani nemzeti identitásunk struktúrájának néhány elemét, kísérletet téve arra, hogy az Internettel hírbe hozzam őket.

A) A nemzethez való tartozás tudatát alkotó tényezők közül a legnyilvánvalóbb a genetikai, származásbeli. Esetünkben ez meglehetősen bizonytalan támpont, és itt ne csak vitatott uráli gyökereinkre és a népvándorlás során történt vagy a honfoglalással járó genetikai és nyelvi keveredésekre gondoljunk, ne a jászok vagy a kunok beolvadására, hanem az egyszerűség kedvéért arra, hogy a legnagyobb nemzeti költőink között számon tartott Petőfinek, József Attilának, Radnóti Miklósnak az ereiben szlovák, román és zsidó vér (is) folyt, így szemléletes példái annak, hogy a nemzet meghatározása származási alapon lehetetlen. (Jól ismerjük azokat az ideológiai zsákutcákat és szörnyű tragédiákat is, amelyekhez a faji szelekció vezetett).

Az Internet nemzetté válásunknak erre a vonatkozására természetesen nem lehet közvetlen hatással, ám formálhatja tudatunkra azáltal, hogy bőséges ismeretanyagot bocsát rendelkezésünkre. Több információból több igazságot lehet leszűrni, és mivel mindenkinek módja van az egymásnak ellentmondó adatok és elméletek ütköztetésére, így a széleskörűen tájékozott ember eldöntheti, mit tart igaznak, mit hamisnak, és mit tekint további bizonyítást igénylő feltételezésnek. Tapasztalatom szerint az Interneten a tudományosság, az ismeretterjesztés, a történelmi hitelesség sokkal-sokkal kedvezőbb arányban jelenik meg, mint mondjuk egy újságos standon, ahonnan a História c. folyóirat valószínűleg hiányzik, az Élet és Tudomány pedig ha ott is van, elhalványul az Ufó-magazinok és ezoterikus „szaklapok” mellett. Az hálón egészen más az arány, és más a minőség. Professzionális kivitelezésű önálló honlappal rendelkezik a nagyobb tudományos és oktatási intézmények mindegyike, itt monográfiák, szakcikkek, ismeretterjesztő anyagok ezrei lelhetők fel. A magyarsag.lap.hu startlapon a Történelem címszó alatt közel harminc linket találhatunk, a Magyar Elektronikus Könyvtárban csak a honfoglalás előtti korral foglalkozó mappában 20 könyv érhető el. Lehet válogatni, böngészni, tallózni – identitást pallérozni!

B) Nemzeti azonosságtudatot alakító tényező az állampolgárság, az egyazon országhoz való tartozás. Hogy a magyarság esetében ez a korábbi tényezőhöz hasonlóan alkalmatlan és képtelen definíció, azt talán nem kell magyaráznom. Valamit javít a helyzeten, ha nem a politikai fogalomnak számító államot, hanem az etnikai határok közé eső egységet vesszük alapul, de egyértelműséget ez sem jelent, hiszen a Kárpát-medencében élő magyarság nem alkot teljesen kompakt egységet, a tömb a peremeken szigetekre és szórványokra szakad – és akkor még nem is szóltam a nagyvilágba szétszórt milliós nagyságrendű  magyarságról.

Ha valamiben és valahol, hát ebben és itt felbecsülhetetlen az Internet szerepe. Ami lehetetlen politikai vagy földrajzi értelemben – az könnyen elérhető a virtuális világban, ahol már együtt is vagyunk, ahol semmi sem választ el bennünket egymástól. A magyar honlapok összessége, az elérhető digitális anyag, a teljes levélforgalom, valamennyi fórum és chat, és persze az internetezők magyar közössége alkotja a napról napra gazdagodó virtuális Magyarországot. Talán nem blaszfémia, ha kijelentem, Illyés Gyula szép víziója, a Haza a magasban az Interneten nyerte el realitását.

C) És ezzel el is jutottunk a legfontosabbhoz. Nemzeti önazonosságunk meghatározásában kiemelt helyen a kulturális identitást szokás említeni. Azonos nyelv, azonos hagyományok, közös történelmi tudat, közös zenei, tárgyi, irodalmi örökség.

És hogy kulturális identitásunk hogyan és miként formálódik az információs társadalomban?

Elmondom egy szerkesztői tapasztalatomat. Bármilyen kiadványt is gondoztam, szinte mindig hiányát szenvedtem a megfelelő számú színvonalas hazai anyagnak, és szinte mindig szembesültem azzal a kérdéssel: ki számít kárpátaljai szerzőnek. Csak az, aki itt él? Aki itthon kezdett publikálni, de elköltözött? Aki itt született, de x éve másutt él és dolgozik? Akinek csak a gyökerei kárpátaljaiak? Aki csak szimpatizál a vidékkel és innen vitt feleséget? Továbbá: mikor és milyen indokkal közöljek nem-kárpátaljai szerzőtől anyagot? Ha a máshonnan kapott írás jobb, mint a helyben született, hagyjam-e, hogy az előbbi az utóbbit kiszorítsa? Vagy mégis döntsek az utóbbi javára, csak azért, mert hazai?

Amikor utolsó irodalmi folyóiratomat, a Pánsípot az Internetre menekítettem, oda is felcipeltem ezeket a problémákat. Kárpátaljai internetes lap, no igen. De mitől is az?

Hol is van az Interneten Kárpátalja? (És hol van Erdély, Bácska…)

Aztán rájöttem a pofonegyszerű megoldásra: nem kárpátaljai lapot kell csinálnom, hanem irodalmit.

Az égi világsztrádán én nem vagyok kárpátaljai. Vagy legalábbis egyáltalán nem úgy, mint ahogy a földi kötöttségeim megszabják. A hálón nincs értelme a kisebbségi szorongásomnak, itt nem számít sem előnynek, sem hátránynak a sorsverés, az idegenbe vetettség, a politikai vagy gazdasági kiszolgáltatottság. A felmutatható teljesítmény számít, a létrehozott szöveg minősége, az ötlet eredetisége. A tudás, a bölcsesség, a belátás.

És én bizony nemcsak kárpátaljaiságomról, hanem magyarságomról is valahogy így kezdtem gondolkodni.

Ne essék félreértés: a legapróbb porcikámig magyarnak vallom magam, anyanyelvem a legnagyobb szentség, amit el tudok képzelni. Mégis azt tapasztalom, a „földi” mellett kialakult internetes nemzeti identitásom. Ez pedig azt mondatja velem, hogy a magyarság tengerében mindenki csak addig és annyira merüljön alá, ameddig és amennyire erre igénye van. Választhassa a sétálást a partján, gázolhasson benne térdig vagy derékig, de ha akarja, csak hallgassa a bungalójában a mormogását. Ha akar, bukjon alá, búvárkodjon a mélyében. Ha pedig arra szottyan kedve, akkor szörföljön a hullámain önfeledten.



[1] Az Interneten konkrét jelentésnél tágabb fogalmat értek, nem pusztán magát a Világhálót, hanem mindazt, ami általa elérhető és amit mint működő egész, mint rendszer képvisel.

[2] Mindennek ma még egyrészt határokat szab a tökéletlen technika és a felhasználók viszonylag szűk köre. Mégis: lassan minden iskola és könyvtár csatlakozik a hálózathoz, s ahogy ma nehezen tudnánk elképzelni az életünket telefon nélkül… A másik korlátozó tényező, hogy a töméntelen mennyiségű információból milyen hatékonysággal tudjuk kiválasztani a számunkra hasznosat. Ez nyilván jártasság kérdése is, de ebben maga az Internet is segítségünkre siet, hiszen az egyre jobb keresők és linkgyűjtemények révén általában meg lehet találni azt, amit keresünk, illetve ami fenn van a hálón.

Megjelent a Nyelvünk és Kultúránk 2004/3. számában.
Az írás a 2003. szeptemberi székesfehérvári konferencián elhangzott előadásom erősen rövidített, szerkesztett változata. Nyomtatásban először megjelent: A Hét egyik 2003. novemberi számában; változata a KISzóban Internet és identitás címen 2003. nov. 29-én jelent meg

2003-as netnaplómban a konferenciáról utólag így számoltam be (a linkek már nem működnek, töröltem őket:

A KONFERENSZ
szept. 26., péntek

 

A kései takarodóhoz képest frissen ébredek, még a fejem se fáj. Reggeli után időtartalékkal indulunk a tanácskozás helyszínére: emelet, hosszú lépcső, lift nincs. A nagyteremben alig néhány érdeklődő. (Ez nagyjából így is marad, jórészt egymásnak és a szervezőknek beszélünk mint előadók, a „közönség”, létszámát illetően, kisebbségben marad. A 3 napja tartó konferencia utolsó futama ez, előző este telt ház előtt zajlott az irodalmi est, mostanra, úgy látszik, kicsit kifújt a dolog. Erre lehetett is számítani.)

Én kezdek, tőlem telhetően folyamatosan felolvasom az előadásomat (LÁSD fent), elég sok részletet kihagyok (a képen Dr. Arató Antal címzetes igazgató úr mellett). Magáról a tanácskozásról és az egyes előadásokról sokat tudnék írni, de igyekszem rövidre fogni. Előtte idelinkelem a Terasz vonatkozó anyagait: A trükkös BéDéKá | Andrassew |

Annyit még, hogy nekem Hizsnyai Zoltán és Gergely Edit előadása tetszett a legjobban, ezeket igyekszem is beszerezni és közreadni. S. Benedek András szereplésében az volt a megdöbbentő, hogy láthatóan fogalma sem volt arról, amiről beszél. Én mondjuk nem szívesen tartanék előadást a 17. századi ugocsai hűbérlevelekről, azon egyszerű oknál fogva, mert nem értek hozzá. SBA esetében a fennálló hasonló körülmény nem számított akadályozó tényezőnek. Egyébként nem is előadást tartott, ha műfaji meghatározás kell, egy felkészületlen pojáca nyílt színi kötözködésének mondanám. Sokkal inkább szánalmas volt, semmint dühítő. Hogy Horváth Csaba azt mondta, amit, annak voltaképp örültem. Abból, hogy egy 24 éves fiatalember ilyen konzervatívan, ennyire elutasító módon viszonyul az információs társadalomhoz, mindenki számára elképzelhetővé vált, milyen is lehet a velem egyívású itthoni írók viszonya az Internethez. Most már legalább a szűk szakmát képviselő kollégák nem fognak csodálkozni azon, miért nincsenek az UngPartynak kárpátaljai szerzői. (Csabát egyébként nagyon, öccsével együtt szinte fiunkként szeretjük, Kolosnak is egyik legjobb barátja - ennek természetesen semmi köze nézeteink különbözőségéhez.)

Úgy volt, a konferencia után egyenest indulunk Veszprémbe, hogy Kolost (aki reggel bebuszozott kedvünkért Fehérvárra és végigülte a tanácskozást) és a számítógépét kirakjuk. A nap záróprogramjaként szereplő pincészet engem nem igazán vonzott, előzetesen le is mondtam a résztvételt. Onagy nyílt kérdésére („ugye jöttök”) utolsó pillanatban (Éva nagy „örömére”) mégis meggondolom magam, mert úgy érzem, mégiscsak kellene pár privát órát tölteni azok társaságában, akikkel eddig jószerével csak a neten érintkeztem. Így hát elautózunk L. Simon Laciék agárdi pincéjéhez. De hiába intézem úgy, hogy Onaggyal és Gergely Edittel szemben üljek, nem igazán indul el a beszélgetés, talán leginkább a borokat kínáló és hosszasan bemutató házigazda kiselőadásai miatt. Jobbnak látom menekülőre fogni. Angolosan távozunk.

Bő óra múlva Veszprémben kitesszük Kolost és a szerkentyűit (Csaba is segít cipekedni), emberi időben visszatérünk fehérvári szállásunkra. Reggel sem kell korán kelnünk, ránk is fér a pihenés. Hosszú nap áll előttünk: Bátyuval rendevúzunk Dunaújvárosban, ahová Bajáról hozza fel Öregeinket, hogy hazafuvarozzuk őket Ungvárra.

Akkor még egyikőnk sem sejti, hogy ez majd picinykét másként alakul.

__________________

Eredeti helyén már nem olvasható, de itt egy trükkös lementés Onagy Zoltán beszámolójáról

A trükkös BDK

A napok, mint az a napok rendíthetetlen gyakorlata - a Kisebbségi Irodalom és az ő Reintegrációja előtt - teltek. Az előzetes megállapodás szerinti folyamatos egyeztetés, ahogyan várható volt, nem jött össze.
   Mindenki végzi a munkáját, ha kilát belőle, megkísérli kiötölni, hogyan is reintegrál a kisebbségi irodalom, és reintegrál-e egyáltalán, vagy kisebb-nagyobb vérfrissítő zárványként marad, ahol van, az aktuális kánon be-beemel irodalmárai közül egyet, és azzal letudja az egészet.
   A számkivetettek másképpen élik ezt meg, de rendben is van, a történelem igazsága a leglassabb malmok egyike, gyakran nem is malom. Mozdulatlan és mozdíthatatlan szobornak látszik a távolból leginkább.
   
   BéDéKá pontosan ismeri az ilyenféle öszveülések menetrendjét, nem véletlenül vesz részt évente haton, tízen, nem véletlenül ő képviseli rendszerint Kárpátalját, nem véletlenül utálják, mint a prófétát, ahogyan az egyedül felkentet szokás a kortársak részéről.
   Ismeri a menetrendet, tudja, a harmadik napon fáradnak a népek, olyan résztvevőket kell szerveznie tehát, akik nem csak kiemelik a tradicionálisan kedvetlen és szomorú kisebbségi lét alaphangulatából, de becsempésznek humort, villanyosságot, meghökkentenek, elgondolkodtatnak, rádöbbentenek, hogy negyven fölött hülyül az ember, az író pedig még erőteljesebb tempóban. De kapálódzik, legalább ne látsszon a hülyülés mértéke. Ez a kapálódzás is vicces tud lenni, ha megfelelően látványos.
   
   Tehát pontosan tudja, hogy kötelező olyan kárpátaljaiakat felkérnie, akik - hogy a gyakorlatból ki ne essen - a nyílt színen is rátámadnak.
   Olyat is, aki megmondja a tutit.
   Olyat is, aki rendíthetetlenül hisz a maga igazában.
   Mint egy valóban trükkös író és irodalomszervező, folyóirat- és webgazda, össze is hozza - maradéktalanul.
   S. Benedek András (55) a plénum előtt mondja ki, Balla D. Károly nem is kárpátaljai író, hanem valami internacionalista izé, mert Kárpátalján nincs internet, mert Mari néni - a hetedik szomszéd - a múlt héten sem volt képes lehívni a meggyfák tűzelhalásáról szóló világtérképét. És ha ez így van, akkor BéDéKá nem ír Mari néninek, de a fiának sem, sőt, hogy az unokáknak sem, mert a tűzelhalás-térkép hiányából ez egyenesen következik. Ha pedig egyenesen ez következik a látható ungberegi igazságból, akkor nem érti, BéDéKá miért tartja magát kisebbségi magyar írónak. (A történethez tartozik, hogy dr. Arató Antal, az esemény főszervezője előbb halkított a hangon, összébb vonta a kalandozás kerületét, később, mielőtt kiderülhetett volna, hogy S. Benedek összekeverte a helyszíneket, hogy ez nem az összmagyar mezőgazdasági konferenc a gyümölcsfák betegségeiről és a védekezésről, kiderülhetett volna, hogy a hallgatóság egyáltalán nem érti, miről van szó, hogyan kerül a csizma az asztalra, berekesztette az előadást.)

S. Benedek már a levezetés. Előtte Horváth Csaba (24) hökkentette meg a résztvevőket, tette fel a bújtatott kérdést, negyven fölött normális-e még az ember, vagy pedig beidegződései rángatják, mint a marionettbábokat, akkor pedig jobb volna, ha elhúznának az útból.
   Tömörítve: 1. Igazi író nem alkot klaviatúrán.
   2. Igazi költő ceruzával ír, azután a feleségével (ha van neki) legépelteti, a kézirat mellé kézzel ír a szerkesztőnek levelet, borítékba dugja, bélyeget nyálaz rá, leballag a kispostára, feladja.
   3. Igazi olvasó nem olvas netről se kisanyagot, se nagyot.
   4. Egy igazi magyar ember azzal is ellenáll a globalizációnak, hogy nem használ mobiltelefont.
   5. Egy igazi korszerű magyar lélek mindenben és mindenütt ellenáll a túlzó techno-kornak.

   
   BéDéKá második trükkje az, hogy egyikre állításra sem reagált. Beszélt helyette Andrassew.
   Előbb csodálkozva, később bedühödve, még később megbékélve, ismervén az ifjú emberek elkülönülést deklaráló, „minél punkabb, annál jobb” identitásteremtő igényét. „Ha nem vagyok nagyon másféle, akkor inkább ne legyek semmilyen.”
   Na ez a veszély nem fenyegeti.
   Ha tudom x szer x éve, hogy ezt így kell csinálni, ha van akár fél percentnyi érzékem a piárhoz, akkor valamelyik írószövetségi gyűlésen a következőképpen robbantok: Igazi író nem eszik paradicsomoskáposztát struccfasírttal.
   Én igazi író vagyok, mert én bizony meg nem eszem a paradicsomoskáposztát. Egyébként sem, de strucchússal semmiképpen.
   
   BéDéKá harmadik trükkje, amely a fehérvári találkozást megkoronázza, hogy a szállodában, a városban, a pinceszeren rádöbbent, hogy egy író mégis attól író, hogy ír. Úr - ír. És eltörte a combcsontját, hogy legalább néhány hónapra lefékezze magát, ne keringjen országról országra, konferencről konferencre, üljön a kisgépe mellett, írja regényeit, hanyagolja a kisebbségi magyari érdekeket.

______________________

internet, nyelv és irodalom - digitális és virtuális szöveg - a sajtó és az optimális web - világhálós identitás - internet világnap - konferencia székesfehérváron - határon túli magyarság - haza a magasban - fantom rezgés - mobiltelefon hírek - onlinemobil - motorola lenovo márka  

Internet és online identitás

Balla D. Károly előadása Székesfehérváron. Újraközölve az internet világnapja alkalmából. A posztot 2016-ban vontam be a mobilmarketinges seo-kampányba, amelynek fő kulcsszava a tömeges sms küldés, de a farvizen becsorog a mobil kommunikáció is, később a laptop szerviz és kijelzőcsere meg a billentyűzet megtisztítása

Blogerok figyelmébe! Hozzászólás-linket mindenkinek!

Lehessen tudni, ki szólt hozzá a jegyzetünkhöz! Találhassuk meg a blogját! Adhassa meg a hozzászóló az oldala címét, ez kerüljön linkként a neve alá! Ebben a jegyzetben leírom, mit kell ehhez tenni.

Blogerok* figyelmébe!

 

Mivel az általam látogatott blogok többsége esetében továbbra sem működik az a szolgáltatás, hogy a hozzászólásoknál a hozzászóló nevére (vagy kis fényképére) rákerüljön a hozzászóló bemutatkozó oldalának (profiljának) a linkje, illetve továbbra is hiába adja meg valaki a saját vagy kedvenc honlapjának a linkjét az URL-ablakban, az nem jelenik meg a hozzászólás elküldese után, ezért egy korábbi jegyzetemre visszautalva újra leírom, hogyan kell a problémát megoldani.

1) Kerüljön a hozzászóló profil-linkje a nevére:

A blogtulajdonosnak bejelentkezett állapotban, Írj üzemmódban kattintania kell a beállításokra (egy sorban van az új bejegyzéssel), majd a Sablon fülre kattintva a sablon kódjában ki kell keresnie az alábbi részt:

 

- és a következőképpen kell kiegészítenie:
Fontos a csúcsos zárójelek és idézőjelek pontos használta! (És azok ott nem S betűk, hanem: $)

Ezek után a változtatások mentése gombra kattintva el kell menteni a kiigazított sablont.

Javaslom minden blogernak, aki kicsit is ért az ilyesmihez, hegessze át a blogja sablonját, és akkor minden blogtéri hozzászóló profilját egyetlen kattintásal ba tudja hívni! (Ha be nem jelentkezett vagy saját profil-oldallal nem renelkező olvasó ír be hozzászólást, akkor sincs gond: a linkké váló névre kattintva nem nyílik meg új oldal, hanem az adottnak ugrunk fel a tetejáre.)

2) Az URL-ablakban megadott link kerüljön a név alá:

A fenti javított (vagy akár javítatlan) kódsor alá írjuk be ezt a sort:


- majd mentsük el a sablont. Ez esetben a hozzászóló által az URL-sávban megadott link is látszani fog, így hozzászóláskor mindenki megadhatja a saját vagy a kedvenc honlapját, netán azt, amelyekre hivatkozni akar: az oldal címe linkként fog megjelenni a neve alatt.
 
FINOMÍTÁS. Ha azt szeretnénk, hogy a hívott oldal új ablakban nyíljon meg, akkor mindkét esetben az a href-fel kezdődő egységbe, a lezáró időzőjel után egy szóközt hagyva, még a csúcsos zárjel bezára előtt írjuk be ezt: target="_blank" -ezzel érjük el a kívánt hatást.
 
Mindenkinek jó szórakozást kívánok - de azért ne engem szidjatok, ha elrontottatok valamit! (Javaslat: a sablont ajánlatos még a belepiszkálás előtt kimásolni és elmenteni saját gépünkre - Jegyzettömbben, .txt formátumban -, így ha valamit véglegesen és végletesen elrontottunk, akkor egyszerűen visszamásoljuk az eredetit.)
 
Engedelmetekkel mások blogjába írandó hozzászólásaimnál mindig fogok erre a jegyzetemre hivatkozni, kérve titeket, hogy vállalkozzatok a sablonszabászatra!
 
-----------
A megoldás innen származik:  közérdekű bejegyzés
 
 
[----------
* Az általánosan elterjedt, két g-vel (valószínűleg helytelenül) írt bloggerek helyett mostantól következetesen egy g-vel (szerintem helyesen) írom a blogert, és mint idegen eredetű, vegyes hangrendű szót, mély magánhangzós toldalékokkal látom el. Vagyis: blogerok, blogernak, blogerhoz... Ez egyben nyelvi kísérlet ennek a szóalaknak az elterjesztésére.]

Hatajkodom a Nemzeti Szövegtárban

Saját szavaim a 187 millió között... Még nincs egy hónapja, hogy immár működik, azaz "kereshető", kutatói és egyéni célokra ingyenesen használható a Magyar Nemzeti Szövegtár. A projektum fontos mozzanata, hogy a nemzeti nyelvi korpusz kiegészült a határon túli magyarság szóállományával.

Még nincs egy hónapja, hogy immár működik, azaz "kereshető", kutatói és egyéni célokra ingyenesen használható a Magyar Nemzeti Szövegtár. A projektum fontos mozzanata, hogy a nemzeti nyelvi korpusz kiegészült a határon túli magyarság szóállományával. A pontosság kedvéért idézek az MNSZ honlapjáról:

 

"A Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSZ) munkálatai 1998 elején kezdődtek el a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Korpusznyelvészeti Osztályán Váradi Tamás vezetésével. A cél egy 100 millió szavas szövegkorpusz létrehozása volt, amely lehetőségeihez mérten reprezentatívan tartalmazza a mai magyar nyelv jellegzetes megnyilvánulásait. A munkálatok 2002-től a Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz projekt keretében kiegészültek a teljes Kárpát-medence magyar nyelvhasználatára kiterjedő gyűjtéssel. Itt a cél egy 15 millió szavas határon túli korpusz létrehozása volt. "

 

Ebből a 15-ből mintegy 3 millió szót tesz ki a kárpátaljai állomány. Ennek felgyűjtését és feldolgozását a beregszászi főiskola fiatal kutatói végezték. A dolog nem kis mértékben érint engem is, hiszen, mint olvasható is egy 2003-as anyagban, a Kárpátaljai Nyelvi Kurpusz forrásai között az itteni sajtóorgánumok mellett egyedüli magánszemélyként és íróként én szereplek, a szépirodalmi részt az én szövegeim alapján állították össze. Ez persze nem különösebb dicsőség és leginkább csak praktikus okai vannak: egyfelől a helybéi magyar írók közül csupán nekem van honlapom, ahonnan gyűjteni lehetett, másfelől egyedül én tudtam egymillió karakternyi digitális szépirodalmi szöveget kérésükre átadni (két regény, novellák, versek). Így hát kis nagyzolással és túlzással szólva a Nemzeti Szövegtárban a kárpátaljai szépirodalmat az én életművem képezi.

 

Tegnap kerítettem rá alkalmat, hogy a projektum működését kipróbáljam. A nyitó oldalról indulva bárki regisztrálhatja magát, csak ezután lehet használni a Keresés opciót (jobb hasáb). (A rendszer számos finomítást tesz lehetővé, mód van a régiók, nyelvi tétegek vagy szófajok szerinti szűrésre.) Beléptem és töprengeni kezdtem, vajon melyik lenne az a magyar szó, amely sehonnan máshonnan, csupán és kizárólag az én valamelyik írásomból kerülhetett be a több mint 187 millió szót tartalmazó Nemzeti Szövegtárba. Kis gondolkodás után ezt a szót ütöttem be: hatajkodik. A rendszer mindössze két találatot adott ki. A találat előtti kis sorszámra húzva az egeret lehívható a forrást. Ha a keresett szó szövegkörnyezetéből ("Olyankor óbégat, hatajkodik... Vagy ha nagyon éhes") nem jöttem volna rá, megbizonyosodhattam arról, hogy minkét találat az én Álomszarvas c. novellámból való, épp csak a második esetben nem a novella, hanem a kötet van feltüntetve. No, innen nem volt megállás, még egy órát játszadoztam a rendszerrel. Közben megállapítottam, írói leleményeimet, szóalkotásaimat kiszűrték. Az összmagyar nyelvi korpuszban nincs benne a nálam novellacímben szereplő álomszarvas, mézeskönyv vagy főilluminátor. Több olyan szót is találtam, amelyet a feldolgozott anyagban rajtam kívül alig használtak mások (Tarantella, nirvána, visszaszületés), de elég sokáig keresgéltem, amíg újra olyanra bukkantam, amely kizárólag nálam fordul elő. Ez volt: kanyarításnyit.