web lap top tartalom ajánló blog


2008.jan.26.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Viszockij - 70

Ma lenne hetven éves. 80-ban, a Moszkvai olimpia idején halt meg, harmadik infarktusa vitte el. Pedig alkatához jobban illett volna egy szép öngyilkosság. (Abban az évben én is megfordultam Moszkvában. Másodszor és utoljára; akár láthattam is volna színpadon, a Tagankán, ahol Jurij Ljubimov emlékezetes rendezésében játszotta Hamletet.)

Rengeteg videó található róla a neten - ma egész este ezeket néztem, hallgattam. Kettőt ide is betűzök. Az első felvételen saját versét - Az én Hamletem címűt - szavalja nagy oroszos pátosszal. Annak idején a színházi előadás előtt ezzel köszöntötte a közönséget. A másik pedig cirka 700 dala közül egy jellegzetes, amelyet vodkán edzett szép rekedtes hanján ad elő.

A poéta lelke

Ha csak úgy ment az utcán, ha barátaival beszélt, és főleg: ha az arcunkba vagy a távolba nézett – akkor igazi költő volt. De amint írni kezdett, azonnal fűzfapoétává vált, aki nem képes kilábalni a sekélyes képek, kényszerű rímek és suta ritmusok világából. – Van tévéd? – kérdezte már az ajtóban egy nyári koraestén, amikor

Tovább

Marilyn 80

Születését, életét és halálát egyaránt legendák és mítoszok övezik. Tekinthetjük szex-szimbólumnak, kirobbanó színész-tehetségnek, imádnivaló cuncimókusnak, híres emberek feleségének és szeretőjének.

El tudjátok képzelni Marilyn Monroe-t 80 évesen? Ugye nem! Pedig ma éppen annyi lenne. Kevesebbet élt, mint a fele...

Születését, életét és halálát egyaránt legendák és mítoszok övezik. Tekinthetjük szex-szimbólumnak, kirobbanó színész-tehetségnek, imádnivaló cuncimókusnak, énekesnőnek, híres emberek feleségének és szeretőjének.

Előbb egy baseballsztárhoz ment feleségül, de hamar elvált tőle, aztán a monacoi herceg állítólag csak azért nem vette feleségül, mert Monroe katolikus volt. Amikor azonban a jeles drámaíró, Arthur Miller hitvese lett, áttért a zsidó vallásra. Hírbe hozták, nem is alaptalanul, az amerikai elnökkel és a másik Kennedy-fivérrel is. Egyes feltételezések szerint életének titkos politikai gyilkosság vetett véget, a hivatalos verzió szerint azonban gyógyszer-túladagolással követett el öngyilkosságot.

Élete és alakja alighanem többeket foglalkoztat, mint színészi teljesítménye. Pedig Billy Wilder Some Like It Hot (Van, aki forrón szereti, 1959) című feledhetetlen filmjében tűneményesen játszik Tony Curtis és Jack Lemmon partnereként.

Monroe alakja, arca, szőkesége az 50-es 60-as években az USA egyik virtuális védjegyévé vált. Így tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a pop art nagy alakja, Andy Warhol sorozata révén tömegcikké is váljon. Jelentése mégsem kopott el. A két művész találkozásából igazi jelkép született: a szabad világ, a szárnyaló tehetség, a világkarrier és az emberi esendőség szimbóluma.
 
-----------------
Update. A hozzászólásokból látom, hogy tetszettek nektek a Warhol-féle szolarizációk és kolorizációk. Nos, előállíthattok saját magatok is ilyeneket meg másféléket egy szellemes szoftver segítségével (lásd ezen az oldalon). Itt van például jobbra egy általam készített magyaros, piros-fehér-zöldben :), persze nem gondoltam teljesen komolyan.
De kellemes másegyéb színélményeket is el lehet érni, a kép alatt található gombokkal és "csavarókkal" kedvetekre változtathatjátok az egyes képelemek színét, árnyalatát. Akinek nincs saját ötlete, az a jobb oldali gombbal a programtól kérhet új és új változatokat.
 
Legyél te is Warhol, legyen neked is saját Marilyned! Az enyém ilyen lett: főbb oldalak - ajánlott honlap - télikert - sms

Átigazolt színészek

az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház fő erőit Vidnyánszky "átmenekítette" Debrecenbe

Nagyon tartok attól, hogy nagy büszkeségünk, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, amely produkcióval toronymagasan kiemelkedett a kárpátaljai kulturális posványból, ezek után veszíthet nívójából és saját környezetének szintjéhez nivellálódhat. Ne így legyen - de ezt a veszélyt most, a legjobb erők távozása után, reálisnak gondolom. Ha úgy vesszük, ennek a színháznak a története és karrierje amúgy is kisebb fajta csoda volt; ám a csodák...

Épp most szomorkodtam egy sort (Rög a rögtől) azon, hogy a beregi táj nagy szerelmeseként számon tartott költő Budapestre költözött, most meg azt olvasom, hogy Vidnyánszky Attila főrendező a beregszászi társulat "fő erőit", öt színészét "átmenekítette" Debrecenbe, a Csokonai Színházba, amelynek egy ideje ő a főállású művészeti igazgatója (s így kárpátaljai jelenléte egy ideje már inkább csak alkalomszerű - és szimbolikus).

Ezzel a lépéssel legalább annak az öt embernek az egzisztenciális problémája megoldódik a kárpátaljai kiszolgáltatottsággal szemben - ez igaz. Más kérdés, hogy legfőbb összetartó erejük, Vidnyánszky karizmatikus személyiségének tartós hiánya mellett és a legjobb művészek nélkül hogyan tud majd tovább működni, talpon maradni, színvonalas produkciókat kiállítani a hátrahagyott társulat. Félek, hogy sehogy, bár Attila bizakodó. Nagyon tartok attól, hogy nagy büszkeségünk, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, amely produkcióival toronymagasan kiemelkedett a kárpátaljai kulturális posványból, ezzek után veszíthet nívójából és saját környezetének színtjéhez nivellálódhat. Ne így legyen - de ezt a veszélyt most realisnak gondolom. Ha úgy vesszük, ennek a színháznak a története és karrierje amúgy is kisebb fajta csodának tekinthetjük; ám a csodák ritkán időtállóak.

(Próbáltam a debreceni színház honlapján utánanézni, melyik az átigazolt öt színész, de a Társulat link alatti oldal még építés alatt áll.) 

Némileg meglepő Vidnyánszkynak ez a kijelentése: »sem én, sem a beregszászi színészek, sem helyi közösség "nem felelős" a színház létrejöttéért. A politika találta ki 1992-ben. A magyar kül- és kultúrpolitika demonstrálni akarta, mennyire törődik a határon túli magyarokkal, az Ukránok (sic!) pedig azt, hogy milyen jól bánnak velünk. Minket a politika talált ki, aztán magunkra hagyott.«

Hm. Ezen még rágódnom kell egy kicsit. 

Trill Zsolt Bubik-díjas

Bubik István díjat kapott Trill Zsolt, a beregszászi magyar színház színésze - Kárpátalja, Illyés Gyula színház - 2005

Az olykor többre érdemesnek látszó, valójában üres személyiségű Liptay Klaudia nagyon vigyázott arra, hogy csakis sztereotíp kérdéseket tegyen fel, és roppant módon szeretett volna egy kis nyomoronc kárpátaljai tipródást ceéebrálni, például arról hogy a beregszászi színház és talán egész Kárpátalja a magyar nyelv használatáért vívott harcban vérezi el magát - de ez nem adatott meg számára. Mármint Claudia számára.

trill zsolt bubik-díjas
Ma reggel a TV2-n rövid beszélgetés a Mokkában Trill Zsolttal és Kubik Annával abból az alkalomból, hogy Trill Zsolt megkapta a Bubik István-díjat, amelyet most először ítéltek oda (ez egy hír).

A beszélgetést vezető Liptay Claudia nagyon vigyázott arra, hogy csak és kizárólag sztereotip kérdéseket tegyen fel, és roppant módon szerette volna azt hallani, hogy a beregszászi színház és talán egész Kárpátalja a magyar nyelv használatáért vívott harcban vérez - de Zsolt nagyon okosan nem volt hajlandó eljátszani a határon túli üldözött magyar szerepét. A jó fülű néző megérthette, hogy itt egzisztenciális, és nem pedig nemzetiségi problémákról van szó. Ami persze nemkönnyítimeg a helyzetüket, sőt. (Szó esett az egy éve tragikusan elhunyt Bubik Istvánról és magáról a díjról is, amelynek értékéből - szeretném hinni - semmit nem von le a mögötte álló Gubcsi Lajos kétes szellemisége.)

Trill Zsoltról (akinek ezúton gratulálok) és a beregszásziakról egyébként nagyon szépen írt Koltai Tamás az az eheti Ésben.

>> Trill Zsolt Bubik-díjat kapott 2005-ben

Trill Zsolt Bubik-díjas -  Kárpátalja, Beregszász, színház, kult hír, kultúra, tv