web lap top tartalom ajánló blog


2011.feb.03.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Film - Köntörfalak

Jól megírt, fordulatos történet még egy filmnek sem ártott meg, Dyga Zsombor meg éppenséggel kis remeklést rendezett saját forgatókönyvéből. Ügyesen elkerülte azt a csapdát, hogy a Köntörfalak csupán ínyenceknek szóló kamaradarab maradjon, de nem esett bele a nagyközönséget  vonzó lapos „életszerűség” kelepcéjébe sem. Mindezt azzal a fogással érte el, hogy miközben a filmbéli jelent,  egyetlen éjszaka történetét nagyon is természetes, már-már banálisan mindennapi epizódokra építette (nő és férfi véletlen találkozása, „lakásra menés”, a harmadik fél megjelenése), aközben a párbeszédekből jó ritmusú késleltetéssel kibomló háttér-történet egészen különleges, mellbevágó fordulatai mély emberi tragédiákat tárnak fel. Az ábrázolás egésze éppen attól válik hallatlanul izgalmassá, hogy a közvetlen köznapiságban futnak össze a rendkívüliség szálai. Látszólag véletlenül, valójában azonban egy aprólékosan kidolgozott művészi koncepció törvényszerűségeit követve.  A látható „köntörfalak”-on  túl  ott gubbaszt a titokzatos emberi lélek, készen arra, hogy beteljesítse előre megírt, mégis kiszámíthatatlan sorsát. Ettől jó és hiteles az alkotás, a múlt egy-egy titkának felszínre törése ezért ér el már-már katartikus hatást. »tovább

Címkék: zene, tv, film, kult, bdk

Benne leszek a TV-ben

Kedves Barátaim, ha tehetitek, nézzétek meg a rólam-velem készült 40 perces portréfimet. Vetítik:
Duna TV, szept. 29., szombat, kezdés 17 óra.
Egy manzárd-őr feljegyzései. Négyszemközti "chatelés" Balla D. Károllyal. Rendezte Medgyesi Gabriella, operatőr Sibalin György, szerkesztő- riporter Virág Anita.
Frissítés: A film elérhetőa Youtube csatornáin kis kereséssel rábukkantok

 

Kuncze és a többiek

Vasárnap este debütált a magyar közszolgálati televízió főcsatornájának új közéleti-politikai műsora, az À la Carte. A hat jeles vendég - csupa média-celebritás - étlapról rendelt, de nem étlap szerint beszélt. Hanem nagyjából összevissza. Így a műsor is nyögvenyelős lett, mintha a sztrapacska lett volna az egyetlen rendelhető étel. »»Tovább»»

Tovább
Címkék: média, tv, közpol

A poéta lelke

Ha csak úgy ment az utcán, ha barátaival beszélt, és főleg: ha az arcunkba vagy a távolba nézett – akkor igazi költő volt. De amint írni kezdett, azonnal fűzfapoétává vált, aki nem képes kilábalni a sekélyes képek, kényszerű rímek és suta ritmusok világából. – Van tévéd? – kérdezte már az ajtóban egy nyári koraestén, amikor

Tovább

Megasztár-dömping

Ajjaj, bizony lesz itt minden, fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt. Ezt nagyon kihagynám... Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri mélységes

Ajjaj, bizony lesz itt minden, öt órán át fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt.

 

Szupershowra készül a TV2 és az Interaktív Produkció, a beharangozás szerint világszínvonalú fény- és hangtechnikát vetnek be az öt órás műsorban: "Európában is egyedülálló élő televíziós közvetítést láthatnak a tévénézők." (Hűha! Fő a szerénység.)

Annak persze örülök, hogy várhatóan összes régebbi és újabb kedvencemet is viszontláthatom (a kevésbé kedvencek között): dömping mennyiségben lesznek megasztárok a színpadon, így a III. forduló összes döntőse. Az ígéret szerint elhangzanak jó számok is, Queen, U2, az meg tiszta öröm, hogy  Rúzsa Magda Enyát, Varga Ferenc pedig Joe Cockert fog énekelni. Hogy ezen kívül Magdi Torres Dani, Feri pedig Gáspár Laci új szerzeményét is előadja, az már nem tud felvillanyozni: ha előadóknak be is váltak korábbi megások, de mint zeneszerzők... Ám mindez még hagyján. Ellenben azzal is fenyegtőznek, hogy "Az este megindító eseménye lesz, amikor mindkét döntős külön-külön, Éry Balázs zongorakíséretével énekli el a felejthetetlen Máté Péter-számot: Most élsz.". Oh jajjjj, ezt nagyon kihagynám... Sajnálom, nálam Máté, Szécsi, Poór az élvezhetőségi küszöb alatt van. Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri mélységes megrendültségéről tanúbizonyságot tehessen. Ahogy ezt a két szomorú dalnokot elnézem, nekik már előre sikerült hozzászomorodniuk ahhoz, ami rájuk vár.

Címkék: zene, tv, megasztár, műsor

Megasztár-dömping

Ez egy hibásan importált blogter-poszt a Megasztár idejéről, de mivel már benne van a Google-indexben, nem likvidálom.A hibátlan poszt:

http://ungparty.blog.hu/2006/05/19/megasztar-domping

Megasztár-dömping

Ajjaj, bizony lesz itt minden, fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt. Ezt nagyon kihagynám... Sajnálom, nálam Máté és Szécsi az élvezhetőségi küszöb alatt van. Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri

Tovább
Címkék: zene, tv, megasztár, műsor

Három kézfogásra a római pápától

Kombinatorika, gráfelmélet, adatbázis, kapcsolati hálózat... - én például maximum 3 kézfogásnyira vagyok a római pápától… Aki nem eléggé járatos ezekben dolgokban, de szemléletes példákon, világos magyarázatokból szeretne közelebb jutni megértésükhöz, annak ajánlom, nézze meg ma este a Mindentudás egyetemén Katona Gyula professzor előadását. Az írott szövegből ítélve

[Az alább ajánlott előadás erről az oldalról indulva nézhető meg.]

Kombinatorika, gráfelmélet, adatbázis, kapcsolati hálózat, valószínűségelmélet  – no és persze matematika. Aki nem eléggé járatos ezekben dolgokban, de szemléletes példákon, világos magyarázatokból szeretne közelebb jutni megértésükhöz, annak ajánlom, nézze meg ma este a Mindentudás egyetemén Katona Gyula professzor előadását. Az írott szövegből ítélve izgalmas és látványos prezentációnak lehetünk majd a tanúi, és nemcsak a száraz matematika egyes fogalmaival kerülhetünk közelebbi kapcsolatba, hanem azt is megtudhatjuk, hány lépésre van Latabár Kálmántól – Madonna.

Ez nagyon jó játék, mi többször kipróbáltuk családban, baráti körben –  szigorúan személyes ismeretségek mentén. Én például maximum 3 kézfogásnyira vagyok a római pápától… A jelenséget már Karinthy is felismerte a maga zsenialitásával  és meg is írta Láncszemek c. novellájában (1929-ben!),  persze ezt is egy társasági szellemi játék keretében.

És mit lehet még megtudni a mai előadásból? Páldául azt is, hogy a kombinatorika miért számít szinte "magyar matematikának". (És ha valaki ez ügyben nem ismerné eléggé  Erdős Pál nevét és munkásságát, akkor gondoljon a Rubik- kockára. Vagy a magyar választási rendszerre...)

--------------

DunaTV, máj. 16., 22.35. (Ha valaki most lemaradna, megnézheti majd más csatornán vagy az interneten.)

Szindbád

Huszárik és Krúdy. Latinovits és Dayka Margit. És mind a többiek, Jeney Zoltán zenéjét is beleértve. Ők mind együtt a Szinbád, a felejthetetlen filmélmény. Nálam legalábbis ez az alkotás ott van az első 5 között.Ha tehetitek, nézzétek meg. De csak annak hiszem el, hogy megnézte, aki szó szerint tudja idézni, Szindbád mely szavakkal rendel bort

Ma este vetítik az M1-en minden idők egyik legjobb magyar filmjét, Huszárik Zoltán (a képen) örökbecsű alkotását, a Szindbádot, Latinovits felejthetetlen főszereplésével. Nálam legalábbis ez a film ott van az első 5 között. Hangulatában felülmúlhatatlan, az akkori magyar filmtechnikákhoz (és pláne hagyományokhoz!) képest egészen egyedülálló a képi világa, mesteri az egybeszerkesztettsége, emlékezetesek az alakítások. És persze nem akármilyenek az alapjául szolgáló novellák sem.

Huszárik és Krúdy. Latinovits és Dayka Margit. És mind a többiek, Jeney Zoltán zenéjét is beleértve. Ők mind együtt a Szinbád, a felejthetetlen és egyedülálló filmélmény.

Aki látta és később olvassa Krúdyt, Latinovits hangján beszél a fülében Szindbád, Huszárik képeiben elevenedik az a letűnt kor, az a világ, amibe jó egy kicsit beleringatnunk magunkat.

Bikácsy Gergely ír erről a remekműről:

 „71 hideg, havas november végén, majd még decemberben hetekig hosszú sorban álltak az emberek a Puskin pénztára előtt, a sor hosszan folytatódott kint az utcán is. Úgy emlékszem, csend volt, míg álltunk a sorban, majdnem azt mondom: ünnepélyes csend. Sűrűn hullt a hó. A vetítés után sem nagyon zajongott senki, sűrű álomból ébredeztünk. Az utókor mindig bölcs, de talán most nem tévedek, ha a Huszárik-film (s vele másfél órára a mozi) "sziget-jellegében" vélem e furcsa jelenség (egyik) magyarázatát. Mintha kiszakadtunk volna 1971 Magyarországából, mintha útlevelet kaptunk volna egy nem látott, de vágyakozott világba, ahol talán még több a bánat, mint a valódiban, de ezekért a bánatokért érdemes élni. Ha belegondolunk, Krúdy műve, Krúdy minden mondata is ilyen, Huszárik csak megvilágította.”

Ha tehetitek, nézzétek meg. De csak annak hiszem el, hogy megnézte (vagy hogy elég jól emlékszik rá ahhoz, hogy ez számára ne legyen kötelező feladat), aki szó szerint tudja idézni, Szindbád mely szavakkal rendel bort Vendelintől.

 

Ja és! Előtte még nézzétek meg a DunaTV-n az  Elégia Huszárik Zoltánról c. művészi portréfilmet. Úgy rémlik, ezt is láttam régebben, nagyon szép, igényes, költői munka!

Tehát:        20.35. - Duna TV;      22.05. - M1 

----------------
Frissítés hétfő reggel. Úgy szokott lenni, hogy délután 6 óra tájban  nézem meg, mi lesz az aznapi kínálat a nálunk fogható 5 tévécsatornán. Tegnap annyira megörültem a Szindbádnak, hogy gyorsan megírtam a fenti posztot. Aztán tovább böngésztem a műsort és a Dunán felfedeztem a portréfilmet, ezt még odabiggyesztettem a jegyzetem végére.

Aztán csak tévézés közben jöttem rá: az nem lehet véletlen, hogy mindkét közszolgálati csatornán Huszárikot adnak. Persze hogy nem. Tegnap lett volna 75 éves.

Lázas sietségemben azt sem vettem észre, hogy a portréfilm előtt magát az Elégiát is levetítik, Huszárik korai, igen sajátos hangulatú, költői filmetűdjét. Mátis Lívia portréfilmje gyakorlatilag ennek a parafrázisa, így együtt nézve külön is érdekes a kettő képi világát összehasonlítani és ugyanazt a Durkó Zsolt-zenét újrahallgatni.

Végül: jegyzetem végén pontatlanul tettem fel a kérdést. Szindbád nem közvetlenül Vendelintől rendeli a bort, hanem az italos fiútól, voltaképp neki kiábal ki, szinte megkerülve Vendelint, akivel éppen fennkölt társalgást folytat, s aki jóváhagyó biccentéssel nyugtázza Szindbád rendelését.

Megasztár - 10

Bár talán most énekelték a versenyzők a legjobb számokat, maga a verseny teljesen érdektelenné vált. A legutóbbi forduló óta már mindenki pontosan tudja, ki fog kiesni és ki lesz a végső győztes. Márpedig tét és kockázat nélkül nincs próbatétel, hiába kelti az ellenkező látszatot az egyre inkább idióták gyülekezetére emlékeztető zsűri. Most már Presser is egy lebutított szoftverre hasonlít, olyanra, amelyikből kiiktatták nemcsak az eredeti gondolatokat, hanem az értéket felismerő és az igazságosságért felelős modulokat is. Bakácsnak eközben Rúzsa Magdolna képében megjelent a könnyező szűz Mária, Pély maradék szókincsét is elvesztette, Soma belefulladt a nemiség és az égi energia közti sávszélességbe, az egyébként jófej Novák pedig most már vidéki kocsma sarkába állított nyerőgépre hasonlít leginkább; veszettül pörgeti a tárcsáit, hogy ne vegyük észre: elfáradt, kifulladt a produkció, kiszaladt belőle a szufla.

Kész csoda, hogy az énekesek mindezek ellenére időnként értékelhető szinten teljesítettek.

1. kör: Bob Marley-számok

Varga Ferencnek nem sikerült megölnie a sheriffet, nekem persze inkább Clapton hiányzott, nem Marley, de ellettem volna a reggae-vel is, ám abból sem volt a környéken egy dekányi sem (4 pont). Rúzsa Magdolna ellenben nagyon meggyőző és jópofa volt (One Love), jól belebújt a stílusba, kivette belőle, amire szűksége volt, cserébe azonban nem tett bele semmit (6 pont). Póka Angéla ellenkezőleg, még az egyébként nagyon szimpla No Women, No Cry is a képére formálódott, felvéve egója bonyolultabb alakzatait (7 pont).

2. kör: Sting (Police)-számok

Itt Rúzsa kezdett, igen erősen. A nap egyik legjobb produkciójának éreztem előadását, a második felében különösen elemébe jött. Újra a meggyőző szót kell használnom: különlegesen jó hangján és énektudásán túl az őszintesége, a zenében történő feloldódása, vele való egyesülése az, ami elragadó (9 pont). Amíg énekel, addig nagyon élvezhető a jelenléte, amikor abbahagyja, akkor ellenben az ájtatos és önmagától meghatódott ábrázatával sokat ront az összképen – s ha magától nem lenne neki olyanja, az eszement zsűri akkor is belebeszélné a hasába az isteni küldetést. (Másodjára videón néztem végig, csak a zeneszámokat, pontos vágásokkal – így sokkal élvezhetőbb.) Póka szokása szerint jól kiforgatta az eredetit (amelyet egyébként én nem sokszor hallottam), erős és szuggesztív előadással állt elő. Most nem találtam teátrálisnak, annyi gesztust használt, amennyire szükség volt, és mint mindig, most sem csak énekelt, hanem előadott (8. pont). Vargánál nemcsak a sheriff meggyilkolása maradt el, angol emberként New Yorkban is eltévedt: csak őgyelgett az egyébként nagyszerű zeneszámban. Egyszerre volt fárasztó és unalmas (4 pont).

3. kör: Janis Joplin-számok

Nem tudom, Pókával miért kellett ennyire kibánni. Az általa nem szeretett egyetlen Joplin-számot erőltették rá. Az életműnek egyébként is gyönge darabja a Mercedes Benz, Janis hangján kívül más nem igazán élvezhető benne. A primitív (ám sodró erejű) zenei alapra mégis sikerült sajátos felépítményt raknia: kíséret nélküli, kórussal felelgető gospel-éneklés lett belőle. Így elég jól sikerült kijönnie a dologból: a semmilyen nyersanyagból zenei ínyencség lett (8 pont). Varga hatalmasat alakított (Just A Little Bit Harder): a nem bluesos, hanem rockos-funkys hangütés igencsak testéhez állónak bizonyult. Énekelt és üvöltött, szinte még sikoltott is – ahogy kell. Le merem írni, hogy fergetegesre sikerült (9 pont). Rúzsa nagyon rosszul kezdett, úgy hallottam, hogy teljesen bent ragadt a hangja, de aztán elég hamar kijött a gödörből. Igazi Joplin-bluest kanyarított, és bár sem hangjának nagyszerűségében, sem énektehetségében nem lehet senkinek kételye, valahogy ezt a produkciót mégsem éreztem teljesnek, bár nem tudom megmondani, mi hiányzott belőle (8 pont).

Összegzésben tehát nálam ezen az estén: Varga – 17, Póka – 23, Rúzsa – 23.

Nem szoktam külön kitérni rá, de most érdemes: a fináléban hármasban előadott Rolling Stons-t nagyon jól odatették, míg a párbajban énekelt, amúgy is borzalmas gagyi, az első Csillagdal egyenesen rémes volt.

Angéla kiesésével Eszter után második kedvencem is távozott a versenyből, szerintem mindketten utcahosszal jobbak Ferencnél, mint ahogy, persze, jobb nála Magdi is, akitől nem vitatom el különleges tehetségét, így azt sem, hogy mindenképpen érdemes a főnyeremény megütésére. Azt hiszem, nem kell 20-áig várni, máris lehet neki gratulálni. Ha el nem üti a villamos, ő lesz a 2006-os Év Hangja.

-----------------

Más: Magyar ószövetség - arvisura

Címkék: zene, tv, megasztár, műsor

Megasztár, két lila kalap

A legnagyobb baj a Hungária-számokkal volt. Ezek a dalok nagyjából olyanok, mint a vörösbor kólával.

A legnagyobb baj a Hungária-számokkal volt. Ezek a dalok nagyjából olyanok, mint a vörösbor kólával: egy kicsit oltja a szomjat, egy kicsit bódít, de egyiket sem eléggé. Nincs benne sem érték, sem súly, sem igazi zamat, sem nemes aroma, sem egyedi buké. Házibuli alkalmából mégis megteszi. Mert fílingje van neki. Mása sincs.

Így aztán a nagy Hungária-slágerek Fenyő karikatúra-személyisége vagy Dolly sármja és hangja nélkül, kiszakítva a magyar rock and roll nosztalgikus társadalmi (generációs) beágyazottságából olyanok voltak, mintha a kólából kivonták volna a cukrot, a vörösborból a szeszt, és már csak egy sötét langyos lötty maradt volna az amúgy sem nemes italból.

Ezzel indítani az első Megasztár-döntőt: rossz választás. Csak a nagyon erős személyiségű és nagyon jó hangú versenyzők tudtak a helyzettel bármit is kezdeni.

Így aztán a produkciók nagyobbik része bűnrosszra (Széles Izabella, Baktay Anikó, Hoffmann Mónika, Bocskor Bíborka, Varga István), vagy jellegtelen-közepesre sikerült (Varga Ferenc, Oláh Szabolcs).

A jobbakról. Kontor Tamásnak nem tudtam elnézni, hogy Horváth Charley megjelenésével és majdnem-hangjával miért énekel ilyen orbitális übergagyit (Csókkirály). Puskás Péternek is keményebb számok illenének a személyiségéhez, Rúzsa Magdolna pedig hiába van feltöltve dinamittal, ha a tinglitangli nem ad szikrát a gyutacsra, Dolly alapjáraton nyújtott tudásával pedig nem rendelkezik.

Summa summarum: a három órányi műsoridő összesen 4 percnyi valódi zenei élményt tudott nyújtani. A két lila kalap kitett magáért. No, nem is választottak tipikus Hungária-számot!

Póka Angéla olyan volt, mint egy bukott világsztár, aki egy füstös lokálban tengeti életét és arra vár, hogy egy menedzser újra felfedezze. Sajnos ez a várakozása némi bizonyítási kényszerrel is társult, hallatlan profizmusán is áttört valami túlerőlködés.

Szabó Eszter ellenben szőröstül-bőrüstül keresztbe lenyelte az egész Hungária-jelenséget és előadott egy remek blúzt. Mindezt azzal a biztonsággal és felszabadultsággal, ami a másik lilakalaposból hiányzott. Én már most odaadnám neki az év hangja díjat.

Nem volt tanulságoktól mentes a két kiesésre álló énekesnő közötti párbaj sem a legvégén. Ugyan a mezőny két leggyengébb előadója mérte össze tudását, ellenben végre valódi muzsika is szólt (az általam egyébként nem túlságosan szeretett) Elvis Presley Jailhouse rockja. Aki számára eddig nem lett volna világos, mi a különbség a valódi rock’n’roll és magyar hígítmánya között, az saját fülével hallhatta. Hiába tett meg ellene mindent a két lány, még így is élvezni lehetett azt, amit egyszerűen csak zenének hívunk.
Címkék: média, zene, tv, megasztár

Elton Johnnal és Diana Krallal nem illene egy napon említenem Tóth Gabit

A tegnapi nap egyik legfontosabb, bár kétség kívül bulvár-ízű híre, hogy Sir Elton John, a rockzene élő klasszikusa Londonban törvényes keretek közt egybekelt élettársával, David Furnish filmproducerrel. Az, hogy a közismerten konzervatív Nagy-Britanniában lehetővé vált a homoszexuális párok közti házastársi viszony legalizálása,  számomra mégsem egyszerűen szenzáció, hanem bölcs hümmögésre okot adó hír: lám csak, bármennyire igaz, hogy az embereknek a jogot kell követnie, legalább ennyire igaz az is, hogy a jognak ellenben az emberek életéhez kell igazodnia.

(Elton John különben nem tartozik a kedvenceim közé, bár elismerem, hogy a rock populáris vonalán belül a színvonalasabb zenéket szerző és előadó muzsikusok közé tartozik. Ha ellenben rajonganék érte, akkor elmondhatnám azt a régi viccet, miszerint megkérdezték az Örmény Rádiótól, igaz-e, hogy Csajkovszkij pederaszta volt. A válasz: „Igaz, de nem ezért szeretjük.” ---Na, mégis elmondtam.)

És ha már zene. Délelőtt a Petőfin lejátszottak néhányat Diana Krall karácsonyi lemezéről. Épp pár napja tettem szóvá valahol egy hozzászólásomban (már magam sem tudom mindenfelé elszórt zseniális gondolataimat nyomon követni!), vajon miért gondolják a muzsikusok, hogy ilyentájt ki kell rukkolniuk egy ünnepi válogatással, amelyeken aztán az agyonunt dalok agyonunt feldolgozásai sorakoznak. Illetve hát tudom: azért, mert a jónép viszi, mint a cukrot. Nos, biztos sikernek gondolható Diana jazzlady CD-je is. Mivel nagyon szeretem mind a hangját, mind a stílusát, hát nem kapcsoltam ki a rádiót, pedig az első szám éppen a Jingle Bells volt, amitől szabályosan kiver a hideg. Még Krall sem tudta megszerettetni velem.

Végül. Nem illene a zene két klasszisával egy napon említenem, de a Danubius újabban napi 2-3 alkalommal lejátssza Tóth Gabi Fekete virág című számát. A második meghallgatás óta most már rutinszerűen csavarom odább a keresőt. Végre rájöttem ugyanis, mi zavar ennek a nőnek a hangjában. Az, hogy egészen egyszerűen közönséges.

Eljátszva a szó etimológiájával: talán éppen ezért is van Gabinak nagy  közönsége.

Címkék: zene, tv, bulvár

Trill Zsolt Bubik-díjas

Bubik István díjat kapott Trill Zsolt, a beregszászi magyar színház színésze - Kárpátalja, Illyés Gyula színház - 2005

Az olykor többre érdemesnek látszó, valójában üres személyiségű Liptay Klaudia nagyon vigyázott arra, hogy csakis sztereotíp kérdéseket tegyen fel, és roppant módon szeretett volna egy kis nyomoronc kárpátaljai tipródást ceéebrálni, például arról hogy a beregszászi színház és talán egész Kárpátalja a magyar nyelv használatáért vívott harcban vérezi el magát - de ez nem adatott meg számára. Mármint Claudia számára.

trill zsolt bubik-díjas
Ma reggel a TV2-n rövid beszélgetés a Mokkában Trill Zsolttal és Kubik Annával abból az alkalomból, hogy Trill Zsolt megkapta a Bubik István-díjat, amelyet most először ítéltek oda (ez egy hír).

A beszélgetést vezető Liptay Claudia nagyon vigyázott arra, hogy csak és kizárólag sztereotip kérdéseket tegyen fel, és roppant módon szerette volna azt hallani, hogy a beregszászi színház és talán egész Kárpátalja a magyar nyelv használatáért vívott harcban vérez - de Zsolt nagyon okosan nem volt hajlandó eljátszani a határon túli üldözött magyar szerepét. A jó fülű néző megérthette, hogy itt egzisztenciális, és nem pedig nemzetiségi problémákról van szó. Ami persze nemkönnyítimeg a helyzetüket, sőt. (Szó esett az egy éve tragikusan elhunyt Bubik Istvánról és magáról a díjról is, amelynek értékéből - szeretném hinni - semmit nem von le a mögötte álló Gubcsi Lajos kétes szellemisége.)

Trill Zsoltról (akinek ezúton gratulálok) és a beregszásziakról egyébként nagyon szépen írt Koltai Tamás az az eheti Ésben.

>> Trill Zsolt Bubik-díjat kapott 2005-ben

Trill Zsolt Bubik-díjas -  Kárpátalja, Beregszász, színház, kult hír, kultúra, tv