web lap top tartalom ajánló blog


2011.már.09.
Írta: bdk Szólj hozzá!

Érzelmi behatolás

Nem vagyok az a könnyen meghatódós fajta, sőt, ha észreveszem, hogy meg akarnak hatni, el akarnak érzékenyíteni, akkor zsigerből ellenáll a cinikus énem – de ez a film mélyen megérintett (Beszélj hozzá!, Hable con ella, rendezte: Pedro Almodóvar, 2002). Azt hiszem, azzal ért el ilyen erős hatást nálam, hogy valami egészen sajátos módon keveredik benne a vaskos életszerűség és a művészi lebegtetés. Ócska közhelyek keverednek lehelet-finom »tovább

A megtisztító eső

 

Történetesen pontosan tudjuk, hogy a mostani újranézés előtt ezt a filmet mikor és hol láttuk először – és utoljára: 1985 április 4-én az akkori ungvári Moszkva Moziban. Az év azért biztos, mert Kolos pár hónapos volt, és Éva két szoptatás között „szökött el” mellőle; a nap meg azért, mert akkoriban a szovjet hatalom azzal kedveskedett az ungvári magyaroknak,  hogy a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén egyetlen délutáni vetítés erejéig mozinkban levetítettek egy magyar filmet – még ám eredetiben, azaz felirat és szinkron nélkül, tehát magyarul. Ebben az évben kivételesen nem valamelyik Jókai-adaptáció, nem az Egri csillagok és nem is Az oroszlán ugrani készül című „szuperkrimi” került sorra, mint más években, hanem egy kortárs alkotás – és mi úgy intéztük a napunkat, hogy megnézzük. 26 év alatt a történet persze kikopott emlékezetünkből, egyedül a záró képsort tudtam pontosan felidézni. »tovább

 

A filmet jobban, mint a zenét

Azok közé tartozom, akik időnként szívesen újranézik a filmművészet klasszikus alkotásait. No, nem túl gyakran, kell egy-két évtized jótékony felejtés, hogy újra keltsen némi várakozást a műsoroldalon meglátott cím. A Szereti ön Brahmsot? c. örökbecsűt (Goodbye Again, 1961, rendezte Anatole Litvak) vagy húsz éve láttuk utoljára, így épp ideje volt újra megcsodálni a három zseniális főszereplő,  a svéd Ingrid Bergman, az amerikai Anthony Perkins és a francia Yves Montand játékát. Karakterformálásuk tökéletes, voltaképp ez adja a film erősségét. A Françoise Sagan sikerregényéből írt forgatókönyv alig kínál többet egy szerelmi háromszög szokványos történeténél, a romantikus feldolgozás akár érzelgősségbe is torkollhatna, ám  >>tovább

30 éves a Kopaszkutya

Különös érzés 30 év késéssel megnézni egy kultuszfilmet. Bevallom, most láttam egészében először Szomjas György 1981-es alkotását, a Kopaszkutyát, amely egy kitalált (de a játszott zenét tekintve a Hobo Blues Banddel azonosítható) korabeli rock-blues zenekar történetét meséli el. A dalok persze jórészt a fülemben voltak, a lemezen is kiadott számokat annak idején orsós magnóra vettem – de éppenséggel nem tartozott a kedvenceim közé.  A mívesen kidolgozott képi világgal és a cselekménnyel együtt a filmet azonban, talán az eltelt évtizedek hitelesítő pecsétjének is köszönhetően, kifejezetten élvezetesnek találtam. Tetszett a film fanyar humora, illetve az, hogy a zenészéletet és a blues-érzést képes volt egyszerre dokumentarista pontossággal, romantikus elfogódottsággal és egészséges (ön)iróniával bemutatni. Muzsikus létükre tűrhető színészi teljesítményt nyújtottak a szereplők, még ha maga a történet helyenként kicsit sutának is érződött – ám  ennek is megvolt a maga bája. Különösen, ha közben Deák Bill és Hobó együtt nyomta a bluest. »tovább

Film - Köntörfalak

Jól megírt, fordulatos történet még egy filmnek sem ártott meg, Dyga Zsombor meg éppenséggel kis remeklést rendezett saját forgatókönyvéből. Ügyesen elkerülte azt a csapdát, hogy a Köntörfalak csupán ínyenceknek szóló kamaradarab maradjon, de nem esett bele a nagyközönséget  vonzó lapos „életszerűség” kelepcéjébe sem. Mindezt azzal a fogással érte el, hogy miközben a filmbéli jelent,  egyetlen éjszaka történetét nagyon is természetes, már-már banálisan mindennapi epizódokra építette (nő és férfi véletlen találkozása, „lakásra menés”, a harmadik fél megjelenése), aközben a párbeszédekből jó ritmusú késleltetéssel kibomló háttér-történet egészen különleges, mellbevágó fordulatai mély emberi tragédiákat tárnak fel. Az ábrázolás egésze éppen attól válik hallatlanul izgalmassá, hogy a közvetlen köznapiságban futnak össze a rendkívüliség szálai. Látszólag véletlenül, valójában azonban egy aprólékosan kidolgozott művészi koncepció törvényszerűségeit követve.  A látható „köntörfalak”-on  túl  ott gubbaszt a titokzatos emberi lélek, készen arra, hogy beteljesítse előre megírt, mégis kiszámíthatatlan sorsát. Ettől jó és hiteles az alkotás, a múlt egy-egy titkának felszínre törése ezért ér el már-már katartikus hatást. »tovább

Címkék: zene, tv, film, kult, bdk

Blog-zene-lejátszó-widget

Hosszabb ideje felmondta a szolgálatot az a blográdió (vagy rádióblog) szolgáltató oldal, amelynek a segítségével zenéket lehetett válogatni a blogunkba helyezhető lejátszó widget számára. Most találtam egy újat, sokkal praktikusabbat. Az oldal címe:

Grooveshark

A rendszer úgy működik jól, ha felhasználónevet és jelszót választva regisztráljuk magunkat, és belépett állapotban végezzük a műveleteket.

Megnyitásakor egy kereső jelenik meg, elsőként voltaképp bármire rákereshetünk (mondjuk egy előadóra), így léphetünk be magába a rendszerbe. Ha pl. beírjuk azt, hogy Sting és megnyomjuk a keresést, egy igen hosszú éistát kapunk. Ebből választhatjuk ki azokat a számokat, amelyekel elhelyezni szándékozunk lejátszónkban: ezek az oldal alján jelennek meg képsorozat formájában (hogy mire hányszor kell kattintani az egyes számok meghallgatásához és a listára helyezéshez, azt az olvasók leleményességére bízom). "Fogd és vidd" funkcióval bármikor változtathatunk a sorrenden.

Címkék: blog, zene, widget, web

Az igazi davaj-gitár?

A találmány a kolumbiai César López nevéhez fűződik. Utcai zenészként annak a robbantásnak a helyszínére sietett, amely egy bogotai klubban 36 emberáldozatot követelt. Barátaival muzsikálni akartak a helyszínen, hogy tiltakozzanak az erőszak ellen. Gitárt tartott a kezében, amikor megpillantott egy katonát, aki ugyanúgy fogta a fegyverét. Ekkor jött az ötlet, amely őt magát is megdöbbentette. Hamarosan el is készítette a fegyver és gitár első ötvözetét. Mindez 2003-ban történt, azóta a La Escopetarra közismert békeszimbólummá lett, César López pedig világhírű  békeharcos muzsikussá.
Címkék: zene, kütyü, közpol

Hey Jude! - gyereknapra

Hogy 3 éves, az hagyján. Hogy koreai, az már meglepőbb. Ám amint hároméves koreaiként a Hey Jude! című Beatles-örökbecsűt énekli, attól leeshet az állunk. A gitár persze inkább csak kellék, de ahogy mozog vele, és mozdulatokkal, gesztusokkal tartja ki a ritmust - meg kell zabálni. ...Persze a média felfedezte, a második videón nem rekamién, hanem tévéstúdióban szerepel. Megnézni gyereknapon - kitűnő felnőtt-szórakozás!

T o v á b b »

Címkék: zene, video

Viszockij - 70

Ma lenne hetven éves. 80-ban, a Moszkvai olimpia idején halt meg, harmadik infarktusa vitte el. Pedig alkatához jobban illett volna egy szép öngyilkosság. (Abban az évben én is megfordultam Moszkvában. Másodszor és utoljára; akár láthattam is volna színpadon, a Tagankán, ahol Jurij Ljubimov emlékezetes rendezésében játszotta Hamletet.)

Rengeteg videó található róla a neten - ma egész este ezeket néztem, hallgattam. Kettőt ide is betűzök. Az első felvételen saját versét - Az én Hamletem címűt - szavalja nagy oroszos pátosszal. Annak idején a színházi előadás előtt ezzel köszöntötte a közönséget. A másik pedig cirka 700 dala közül egy jellegzetes, amelyet vodkán edzett szép rekedtes hanján ad elő.

Mozart, a kortárs

 Az összművészeti tendenciák és a digitális technikák lelkes hívei alkotómunkára fogták a maguk konstruálta mesterséges intelligenciát. Az OpenEnded Group (Nyitott Csoport) három tagja olyan algoritmust hozott létre, amely négy fázisban "szinte a semmiből" alkotja újra Mozart Jupiter-szimfóniájának záró tételét

Mozart, a kortárs  pillangószív

Minden bizonnyal megfelelne a dimanzionalista manifesztumnak és az N + 1 projektumnak az a különleges művészi produkció, amelyről az Agent Portal számol be.

Az összművészeti tendenciák és a digitális technikák lelkes hívei alkotómunkára fogták a maguk konstruálta mesterséges intelligenciát. Az OpenEnded Group (Nyitott Csoport) három tagja olyan algoritmust hozott létre, amely négy fázisban "szinte a semmiből" alkotja újra Mozart Jupiter-szimfóniájának záró tételét, a kódát.

A program két anyagból dolgozik: bevitelre kerül a szimfónia negyedik tételének teljes partitúrája, valamint a kóda zenekari előadásának hang- és képfelvétele. Ezt szedi szét, ezt elemzi és rakja össze új, eredeti kortárs művé az algoritmus. A multimédiás eredmény maga a Felvilágosodás c. mű, amely a program minden egyes futtatásakor más és más. A zenei része - vallják az alkotók - inkább emlékeztet John Cage munkásságára, mint Wolfgang Amadeus Mozartéra, az ezt kísérő képek pedig Paul Klee-t, Picassót, a konstruktivizmust és a szuprematizmust idézik.

A projektum egésze - amely ezek szerint klasszikus alapanyagból kiindulva a kortárs művészek megalkotta algoritmus és a legmodernebb technikák révén nyitott és befejezhetetlen, minden alkalommal megújuló műben nyeri el értelmét - mindenképpen egyik legizgalmasabb produkciója a Mozart-évnek.

Wolfgang Amadeusnak nagyon tetszene.

 

Zenéim

Nem vagyok az a bloger, aki telespékeli az oldalát videókkal, zenékkel, random fotókkal, időjárás jelentéssel, jópofa mutatós vagy digitális órával. Épp elég ez a rengeteg link a két hasábon. Mégis, egy kis blográdiózásra rászántam magam nemrégiben: talán észrevettétek, hogy a jobb felső sarokba kitettem egy-egy zenét, kétszeri kattintásra el is indulnak. Szerencsére...

Frissítés 2015: az akkor talált szolgáltató még megvan, de a bedobozolt zenék többsége már nem szólal meg, töröltem a beágyazást és linkeket.

Nem vagyok az a bloger, aki telespékeli az oldalát videókkal, zenékkel, random fotókkal, időjárásjelentéssel, jópofa mutatós vagy digitális órával. Épp elég ez a rengeteg link a két hasábon.

Mégis, egy kis blográdiózásra rászántam magam nemrégiben: talán észrevettétek, hogy a jobb felső sarokba kitettem egy-egy zenét, kétszeri kattintásra el is indulnak. Szerencsére alig terhelik a forgalmat, keskenyebb sávszélességgel is jól szólnak. És ha valaki egyszer meghallgatta, újrahallgatásnál már nem töltődik le, hanem szól a gép memóriájából.

Maga a beüzemelés is könnyű volt, bonyolultabb megoldásokra egyelőre nem akarok váltani, mindig csak 2 szám lesz kint, ellenben az előzőeket gyűjteni fogom ezen az oldalon, hogy bármikor bárki meghallgathassa.

A rendszerben jó sok olyan zenét találtam, ami nekem nincs meg, így főleg ezekből válogatok, hogy én is élvezhessem :) Elég nagy a választék, elleszünk egy ideig.

Most, mint látjátok, Ravi Shankar, a 80 valahány éves indiai szitárművész egy száma található jobbra legfelül. Alatta Katie Melua grúz származású énekesnő egy remek blues felvétele. Elvezzétek velem!

Itt, ezen a belső oldalon pedig majd ott balra fent szaporodnak a címoldalról lekerült kedvenc zenék. A Pilice Roxan-jét külön is ajánlom!

Ravi Shankar

Címkék: blog, zene