Női lábak: VILÁGTENGELYEK

Ennek a képten története van. ...a kárpátaljai magyar orgánumok közül elsőként művészi aktfotókat is közöltem, ezek olykor a címlapra is felkerültek (kissé prűd közönségünk fanyalgásától kísérve). ...a nő lába közibe kiszedettem a költői összefoglalót a nő égre meresztett szeméremszőrzetéről és a világtengelyekké terpesztett lábáról.

<P align=right><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>&raquo;</FONT><A href="http://bdk.blogter.hu/?tag_id=12516"><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>összes képem</FONT></A><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>&laquo;&nbsp;</FONT></P> <P>Balla D. Károly</P> <P>&nbsp;</P> <H1 align=center>Világtengelyek</H1> <P>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/grafic/labak01.jpg"></P> <P align=center><BR><FONT face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>(Montázs, vegyes technika: fotó, írógép, fénymásoló; 1994)</FONT></P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify>Ennek a munkámnak kis elő- és utótörténete is van. Amikor a&nbsp;Hatodik Síp főszerkesztői posztjáról lemondtam és megalapítottam a Pánsípot (1993), akkor ezt olyan kulturális magazinnak képzeltem el, amely nem a szűken vett irodalmiságra koncentrál (mint a Hatodik Síp), hanem&nbsp;közéleti és családi témákkal&nbsp;&nbsp;is rendszeresen foglalkozik. A magazin-szerű lapban külön szerepet szántam a fotóknak,&nbsp;az illusztrációs anyagnak.&nbsp;Így fel is kértem&nbsp;szűkebb pátriánk legismertebb fotoriporterét (egyben művészfotósát), hogy dolgozzon nekünk. Aleksey Popov ezt el is vállalta és igen&nbsp;emlékezetes felvételeivel nagyban emelte a lap értékét.&nbsp;Akkori olvasóink közül talán sokan emlékeznek például az ungvári Lenin-szobor eltávolításáról készített fotó-sorozatára.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>És mivel&nbsp;a művészet közszolgálatiságába vetett korábbi hitem addigra már alaposan megrendült, így nem csupán&nbsp;az irodalmi publikációk terén nyitottam a kísérletező fiatalok előtt ajtót (akik aztán&nbsp;5-6 éven át jószerével meg is töltötték a Pánsípot avantgárd és posztmodern verseikkel), hanem a kárpátaljai magyar orgánumok közül elsőként&nbsp;művészi aktfotókat is közöltem, ezek olykor a címlapra is felkerültek (kissé prűd közönségünk&nbsp;fanyalgásától kísérve).&nbsp;Az aktok nagyrészt szintén Popov munkái voltak.&nbsp;</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Történt, hogy Ljosa (mármint Alekszej) egyszer egy háromba szakított aktfotót hozott nekem. Nézd, mondta, ezt a képet használhatatlanul gyengének éreztem, ezért összetéptem - de így szétszakítva már tetszik. Kezdjél vele valamit, ha akarsz, mondta. Én meg egy ideig rakosgattam az asztalomon a fotó-fecniket, nem igazán gondoltam felhasználhatónak. Néha, csak úgy a rend kedvéért, összeillesztettem a darabokat, aztán hagytam őket szétcsúszni, más papírokkal elkeveredni. Mígnem egyszer egy teleírt kéziratoldalon játszottam el újra a fotó-kirakóst, érdekesnek találtam, ahogy és a szakítás helyén&nbsp;kivillantak a szöveg betűi.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Szöveg&nbsp;és kép együtt. Hát persze! Innen már nem is volt megállás. Előbb felragasztottam a kép darabjait a kéziratlapra, de ezzel a látvánnyal valahogy nem voltam megelégedve, alig látszottak a&nbsp;halvány gépelet betűi. Nosza, fogtam az egészet, befűztem az írógépbe, és rágépeltem egy rögtönzött és a kép által ihletett szabadverset úgy, hogy az akt testrészeit kihagytam, csak oda&nbsp;gépeltem, ahol "üres hely" volt.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>No, így már tetszett.&nbsp;De még utómunkára szorult.&nbsp;Addigra már megtapasztaltam a fénymásoló gépek azon tulajdonságát, hogy ha az ember többszörös másolatot készít egy árnyalatokat tartalmazó képről, akkor a kópia kópiáján jóval kevesebb lesz a tónus, mint az eredetin, és ha mindig az új másolatról készítjük a még újabbat, egy idő után minden&nbsp;árnyalat elvész, kontrasztos, grafikus hatású képet kapunk. Lássuk csak! Megdolgoztam akkor még fiatal Canon-ommal a szétterpesztett lábú nőt és a körbírt verset. A végeredménnyel igen elégedett lettem. A kész&nbsp;mű&nbsp;látható az oldal&nbsp;tetején, persze lekicsinyítve. (Így jelent meg soron következő&nbsp;verseskötetemben is: <A href="http://mek.oszk.hu/~ilegeza/sendpage.php?rec=ballad" target=_blank>Árokszélen</A>,&nbsp;&nbsp;1996.)</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Ám azt is elhatároztam, hogy friss munkámat ráteszem a&nbsp;friss Pánsíp-szám címlapjára.&nbsp;Ismerve a nyomdatechnikánk gyöngeségeit, ide&nbsp;egy tónusokban valamivel gazdagabb verziót választottam, és mert sejtettem, hogy a betűk talán teljesen olvashatatlanná mosódnak, ezért a nő lába közibe kiszedettem a szabadversem alapján készített kis "költői összefoglalót". A Pánsíp 12 évvel ezelőtt megjelent&nbsp;számának a címlapja végül így festett:&nbsp;</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/grafic/labak02.jpg"></P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify>Jeles költőnőnk azonnal fel is háborodott valami olyasmit állítván, hogy lám csak, Kárpátalján odáig süllyedtünk, hogy pucér nők lába között jelenik meg az irodalom. Nem is publikált soha a Pánsípban...</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Kicsit kinagyítva, olvashatóbban, a címre is magyarázatul:</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/grafic/labak03.jpg"></P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=right><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>&raquo;</FONT><A href="http://bdk.blogter.hu/?tag_id=12516"><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>összes képem</FONT></A><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>&laquo;&nbsp;</FONT></P>