Epepe (Karinthy Ferenc 85)

Mindez arról jutott eszembe, hogy Karinthy Ferenc most lenne 85 éves, és annak idején a Wipikédiának a nyelvekkel foglalkozó oldalán a képzeletbeli nyelvek között megemlítettem az Epepét, mint Cini azonos című regényében szereplő nyelvet.

<P align=justify>Bő harmadfél éve annak, hogy a <A href="http://hu.wikipedia.org/" target=_blank>Wikipédia</A> szerzői közé egy rövid időre saját néven (!) belépvén megírtam néhány valós és <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/User:Bdk/Kepzeletbeli_cikkek" target=_blank>fiktív szócikket</A>, amelyek nyomán természetesen vitába keveredtem a lexikon szerkesztőivel (ennek is vannak <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/User_vita:Bdk" target=_blank>nyomai</A>). Mivel a fiktív szócikkeim gyanút keltettek irántam, így a valósak egy részét is eltüntették, levették, átmozgatták. Kicsit vitatkozgattunk, én egy ideig szívóskodtam, "kellemetlenkedtem", provokáltam, aztán leléptem, mert láttam, hogy&nbsp;képzeletbeli fogalmaknak&nbsp;nem akarnak teret adni. Holott egy internetes lexikonba ez szerintem belefért volna. (De persze mindezt eleve nem gondoltam teljesen komolyan; inkább a <EM>virtuális valóság</EM> és a <EM>virtuális fikció</EM> közötti határ elmosására tett kísérlet volt.)&nbsp;</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Néhány meghatározásom aztán visszakerült, így pl. az, amit a <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Heidegger" target=_blank>heideggeri semmiről</A> vagy <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9lorgona" target=_blank>Salvador Dalí szélorgonájáról</A> írtam; a Heideggerről és a&nbsp;<A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Salvador_Dal%C3%AD" target=_blank>Dalíról</A>&nbsp;&nbsp;szóló szócikk nagyjából most is az én akkori, picit szubjektív és költői megfogalmazásom nyomait viseli... De azt például nagyon fájlalom, hogy a csillagászati részlegben&nbsp;végleg törölték Horn Gyulát a <EM>vörös törpék</EM> közül. Pedig szerintem jó ötlet volt!</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Mindez arról jutott eszembe, hogy Karinthy Ferenc most lenne 85 éves, és annak idején a Wipikédiának a nyelvekkel foglalkozó oldalán a képzeletbeli nyelvek között megemlítettem az <EM>Epepét</EM>, mint Cini azonos című regényében szereplő nyelvet. Azt is törölték! (A szerkesztő azt írta, ha meg tudok egy internetes linket adni, amelyben szó van az Epepéről, megkegyelmez a fogalomnak. Akkor, 2003-ban egyet sem találtam. Ma már könnyebb lenne a dologom.)</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify><IMG hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyvbor/epepe.jpg" align=right>Azóta elolvastam a harmadik nemzedéki Karinthy Márton <EM>Ördöggörcs</EM> c. kétkötetesének az első könyvét, és abból azt is megtudtam, hogy ennek a képzeletbeli nyelvnek komoly elsőgenerációs irodalmi előzménye van, Karinthy Frigyesék felettébb érdekes irodalmi szerepjátékot épített rá. A hősök kilétét és a szituáció lényegét a közönségnek annak ellenére kellett megfejtenie, hogy a játékosok az &#8222;epepe&#8221; szón kívül semmi mást nem mondhattak. Voltaképp ezt a helyzetet játssza el utópista (vagy anti-utópista?) regényében Karinthy Ferenc, amikor nyelvészprofesszor hőse egy ismeretlen országba csöppen (rossz repülőre száll), ahol hatalmas nyelvtudásával semmire sem megy, mert mindenki kizárólag csak az &#8222;epepe&#8221; kifejezés révén hajlandó vele kommunikálni. Soha jobb példázatot valós világunk abszurditásáról!</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify><IMG hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/irodalmar/cini.jpg" align=left>Nagyon szerettem ezt a regényt, mint ahogy Karinthy Ferenc más munkáit is, amelyeket vagy olvastam, vagy láttam-hallottam, olyikat többször is: <EM>Szellemidézés, Budapesti tavasz, Bösendorfer, Gellérthegyi álmok.</EM>&nbsp; Az utóbbi sokáig egyik kedvenc drámám volt, játékos lelkemhez nagyon közel állt a szituáció: két egymást nem ismerő fiatal (férfi és nő) Budapest ostroma alatt egy budai villába menekül, és hogy múlassák az időt, különböző szellemi játékokat kezdenek játszani.&nbsp;Ezen a réven kerülnek közel egymáshoz &#8211; és győzik le halálfélelmüket.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Végül egy közismert anekdota, talán Cininek is kedvére lenne, ha ezzel emlékezünk rá születése évfordulóján.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Egyszer&nbsp; Déry Tiborral vonaton utazott valahová. Sötét éjszaka volt, ők könyököltek az ablakban, néztek semmibe. Aztán a távolban feltűnt egy kis tanya. Romantikus kép, mécsvilág az ablakban, csend, béke, nyugalom. Elképzelték a kunyhó családi meghittségét, az együttlét áhitatát. Déry tűnődve megszólalt:</P> <P align=justify><BR>&#8211; Látod, Cini, milyen furcsa a világ! Mi nézzük a távolban azt a kis tanyát, s azt mondjuk, ott lakik a boldogság. Azok pedig kinéznek az ablakon, látják, ahogy az éjszakában elrobog a kivilágított expresszvonat, és azt mondják: ott lakik a boldogság.</P> <P align=justify><BR>Cini bölcsen bólogatott.</P> <P align=justify><BR>Eltelt vagy húsz év és a két utas hasonló szituációba keveredett: megint ott könyököltek az ablakban az éjszakai vonatot, és ismét föltűnt a távolból egy tanya.</P> <P align=justify><BR>Cini meg akarta tréfálni atyai barátját, és így szólt:</P> <P align=justify><BR>&#8211; Mit szólsz hozzá, Tibor bátyám, milyen furcsa a világ! Nézzük ezt a békés kis tanyát, és azt gondoljuk, ott lakik a boldogság. Akik pedig onnan, azokból a kis ablakokból figyelik, hogyan robog a kivilágított luxusvonatot, ők meg azt hiszik, hogy itt lakik a boldogság. </P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Déry kicsit megütközve nézett Cinire, de nem maradt adósa a csattanós válasszal: </P> <P align=justify><BR>&#8211; Cinikém, csak azt nem értem, hogy akinek ilyen szép gondolatai vannak, az miért ír olyan rossz könyveket?!</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>A vonat pedig azt kattogta, hogy epppepe pepe, epppepe pepe.</P>