Beparázott a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal. Nem tudni ki által és hová eljuttatott levelük szerint nemzetbiztonsági kockázat jelent, ha az állami vezetők az iWIW-en regisztrálnak és tartanak fenn kapcsolati hálózatot. Szerintük
Mindenki olvasott vagy hallott róla, aki csak egy picit is érdeklődik égi szomszédaink iránt. Régebben titokzatos, rejtélyes képződménynek gondolták, ma jól tudjuk, hogy voltaképp "csupán" egy gigantikus forgószélről van szó. Sokkal kevesbé ismert az újabb keletkezésű kis Jupiter-folt, amely
Ha az évfordulóhoz képest kicsit késve is, de érdemlegesen foglalja össze a TV-history e heti, szabadon megnézhető epizódja a csernobili atomreaktor katasztrófáját. A mintegy 8 perces dokumentumfilm előtt
Ha az évfordulóhoz (Csernobil 20) képest kicsit késve is, de érdemlegesen foglalja össze a TV-history e heti, szabadon megnézhető epizódja a csernobili atomreaktor katasztrófáját. A mintegy 8 perces dokumentumfilm előtt Bethlen János regad ki néhányat az 1986-os esztendő eseményei közül, majd a kisfilmben követhetjük nyomon a tragédia legfontosabb eseményeit. Új információkhoz nem igazán jutunk, de alkotói nem is tényfeltáró anyagnak szánták, hanem emlékeztetőnek, mementónak.
Nézzétek meg: 1986 - Csernobil
Nem maradunk friss olvasmányok nélkül ezen az Ünnepi Könyvhéten - és utána sem. Bár a megnyitóig már csak három hét van hátra, de a hivatalos könyvheti lista egyelőre még nem érhető el a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a honlapján. Ám valamiféle előzetes jegyzék már megtalálható
A nimfa és az unikornis c. novellám utólag részben beépült Tejmozi c. regényembe.
Látta, hogyan válik buja nimfává a szűzi hölgy, hallotta az egyszarvú kéjsóvár lihegését, egyszerre érezte a kanbűzt és a kancaszagot. Csak nem izgatja fel ez az ezerszer látott ábrázolás, csodálkozott magán hősöm apja, és sajgó vággyal titkos szeretőjére gondolt, aki, talán a sűrű hóesés miatt, harmadik napja elmaradt a friss házikenyérrel a dombon túli kis faluból.
Gasztronauta egyik friss posztjában az Unikornissal foglalkozik. Nekem meg eszembe jutott, hogy van egy novellám... Eredetileg a zEtna c. webmagazin irodalmi interakciója keretében írtam: a felhívás szerint négyes tagolású szöveget kellett alkotni, adott kezdő- és záró szavakkal (ezek a novellában dőlt betűvel bannak jelölve). Ezek a szövegek aztán nemcsak önállóan, hanem egységek és szerzők szerint variálódva is "tetszőleges olvasat"-tá váltak a zEtna oldalán (lásd). Később ezt a motívumot és a novella hangulatát beleépítettem egy nagyobb opuszomba - Ikerkannibálok címen -, ez utóbbi most jelenik meg a májusi 2000-ben. Addig is idetűzőm az én unikornisomat:
Balla D. Károly
Ahogy az egyik évszak a másikon áttűnik, úgy vérzik át a tobzódó életen a tartózkodó halál, gondolja hősöm apja a novellámban. Ám a pusztulásnak nincsenek napfordulói, nem írható kalendáriumba, eddig a nyár és innen már az ősz, nem, az átmenet kontinuus, még hajszálrepedések sem fedezhetők fel az átmenet folytonosságán. A halál nem felváltja az életet, nem a helyébe lép, hanem vele együtt tenyészik, párhuzamosan és elválaszthatatlanul, mint egyazon dolog két összefüggő létezése. Mint két örök kannibáliker, táplálkoznak egymásból, ha az egyik fogy, a másik őbelőle hízik, és viszont, de voltaképp mindig ugyanaz a lényeg ölti fel magára hol a slampos élet gönceit, hol az elegáns halál szmokingját. Nem tudom, hol és mikor kezdődött az élet, mondja egy téli reggelen hősöm apja a novellámban, de bizonyos, hogy ugyanott és ugyanakkor kezdődött a halál is. Hősöm apja meghal novellámnak a végén, de ha valaki nem olvassa odáig a szöveget, akkor az ő számára még él, életben van, életben marad hősöm apja mindaddig, amíg a haláláról való olvasás halottá nem teszi. Addig még vidáman tesz-vesz a faházban hősöm apja a novellámban, teát főz, álldogál a könyvespolc előtt, ujjbögyeit húzza a gerinceken, majd kicsit ledől a pamlagra pihenni, le-lecsukódó pillái alól nézegeti a szemközti falon a kárpitot, amelyről soha nem tudta eldönteni, hogy titkos, kifejthetetlen szépségével vagy láthatón otromba, frivol ízléstelenségével izgatja-e fel jobban, s hogy mit tud újra és újra olyan alaposan szemügyre venni az egyetlen nagy vágyódássá növesztett nimfán és a kéjes ábrázattal fejét ölébe hajtó egyszarvún, ezen az egyszerre otrombán perverz és megejtően szűzi légyotton, amely úgy teszi gúny tárgyává az eredeti legendát, hogy egyszerre meg is szenteli. Addig nézi az ezerszer látott képet, amíg talán el is alszik egy rövid időre hősöm apja a novellámban, de aztán hirtelen felriad, felkel, és mint aki sürgős munkát hagyott félbe, kimegy az ünnepélyes téli tájba, ahol tegnapi nyomait rég betemette a havazás. Ezt látja, ha maga elé mered.
Ha körülnéz, azt látja, hogyan lep el mindent-mindent a semmisülés fehérsége. A súlyos égen átliheg az űr hidege, a mélyből pedig, a patak felől felpáráll a földmeleg, és hősöm apja, miközben fázik és verejtékezik, pontosan tudja, hogy nincsen már körülötte külön jó és külön rossz, nincs külön bűn és külön erény, csupasz vázukig levetkeztek előtte a világ szemérmetlen dolgai, és ő megtanulhatta, nem csupán az élet és a halál, hanem a jó és a rossz is egylényegű, mint ahogy egyazon petéből szaporodik világra a szeretet mohó lárvája és a gyűlölet szende pillangója, a csúfság és a szépség, az elveszejtő igazolás és a megtartó tagadás. Miután számtalanszor szembetalálkozott magamagával a valóság csalóka tükrei köz bolyongva, és eközben megbizonyosodott arról, hogy csakis a szerelmes éjszakák őrzik meg azon felismerhetőségükben önteste múló szenvedélyeit, annak utána megérthette, soha többé nem tehet különbséget kéj és kín, gyönyör és gyötrelem között, mert mindkettőben egyformán benne lakozik az élet és a halál, a jó és a rossz, a szép és a rút, mint ahogy maga a kéj és a kín, a bűn és az erény is benne foglaltatik mindegyikben, hogy mind együtt, egymásra torlódva és egymásba hatolva alkossák a táguló létezés kusza galaxisait. Visszament hát a házba, kedves bútorai közé, hogy a régi életéből teljesen ésszerűtlenül ide mentett paravánok, vakkeretre feszített képvásznak és spanyolfalak közt bevárja a novella végét.
A falikárpiton a légyott képei most mintha valami fokozott intenzitással közvetítették volna a legenda emelkedettségét, a szigorúan síkszerű ábrázoláson egyre hemzsegőbbé vált a dimenziók életszerűsége, hősöm apja szinte látta megelevenedni az eltúlzott allegóriákat, látta, hogyan válik buja nimfává a szűzi hölgy, hallotta az egyszarvú kéjsóvár lihegését, egyszerre érezte a kanbűzt és a kancaszagot. Csak nem izgatja fel ez az ezerszer látott ábrázolás, csodálkozott magán hősöm apja, és sajgó vággyal titkos szeretőjére gondolt, aki, talán a sűrű hóesés miatt, harmadik napja elmaradt a friss házikenyérrel a dombon túli kis faluból. Hősöm apja egyre nyugtalanabbá válik a novellámban, már nem szállja meg a kozmikus harmónia annak tudatában, hogy élet és halál, jó és rossz, szép és rút ugyanúgy egymás komplementerei, mint az öröm és a bánat, a vágy és a közöny, az érdek és az önzés, nem, most egyáltalán nem elégítik ki a dialektika kerekded tételei, nem kíván a hégeli fejlődési spirál kettős karjában ringatózni, pokolba a bergsoni idővel, a kierkegaardi szubjektummal és a heideggeri semmivel, ő nőt akar, most azonnal egy buja nőt, olyat, mint aki ajka szélét harapva ölébe fogadja az egyszarvút. Hősöm apjának hevesen verni kezd a szíve a novellámban, fejébe tolul a vér, hirtelen szorítást érez a mellében, nyomást a tarkóján, no, semmi-semmi, csak semmi pánik, volt ez már így, nem tart sokáig, gyorsan lefeküdni, mélyeket lélegezni, egy, kettő, így-így, már múlik is. Lassan elernyed, fáradtságot érez, laposakat pillant, igen, most már talán a szemét is lehunyhatja.
Amikorra hősöm tavasszal megérkezik a faházba novellámban, addigra a falubeliek már mindent régen elrendeztek, apját eltemették meghagyása szerint a vadak járta temetőszélen, házát lezárva, javait hiánytalanul megvigyázva várták őt, hogy majd megjön a messzi városból, eladja vagy megtartja a házat, kidobja vagy megőrzi a sok összezsúfolt ócska kacatot. Hősöm sokáig álldogál a könyvespolc előtt, ujjbögyét, ahogy talán apjától látta, végighúzza a por lepte gerinceken, majd kicsit ledől a pamlagra pihenni, nézi a giccses kárpiton a furcsa légyottot. Felkel, zakója zsebébe nyúl, tárcájából előveszi az apja halotti fényképét. A tükör elé áll vele, vizsgálja élet és halál hasonló és elütő vonásait. Ahogy az egyik évszak a másikon áttűnik, állapítja meg tűnődve, úgy vérzik át a hanyag életen a feszes halál, csak valahogy ezen a szenvtelen arcon, az ő arcán – gondolja, miközben apja titkos szeretője megzörgeti a faház ablakát a novellámban – csak ezen az arcon nem tűnik át semmi.
Kombinatorika, gráfelmélet, adatbázis, kapcsolati hálózat, infrasugárzás... - én például maximum 3 kézfogásnyira vagyok a római pápától - számoltam ki a teraszon… Aki nem eléggé járatos ezekben dolgokban, de szemléletes példákon, világos magyarázatokból szeretne közelebb jutni megértésükhöz, annak ajánlom, nézze meg ma este a Mindentudás egyetemén Katona Gyula professzor előadását. Az írott szövegből ítélve
[Az alább ajánlott előadás erről az oldalról indulva nézhető meg.]
Kombinatorika, gráfelmélet, adatbázis, kapcsolati hálózat, valószínűség-elmélet – no és persze matematika. Aki nem eléggé járatos ezekben dolgokban, de szemléletes példákon, világos magyarázatokból szeretne közelebb jutni megértésükhöz, annak ajánlom, nézze meg ma este a Mindentudás egyetemén Katona Gyula professzor előadását. Az írott szövegből ítélve izgalmas és látványos prezentációnak lehetünk majd a tanúi, és nemcsak a száraz matematika egyes fogalmaival kerülhetünk közelebbi kapcsolatba, hanem azt is megtudhatjuk, hány lépésre van Latabár Kálmántól – Madonna.
Ez nagyon jó játék, mi többször kipróbáltuk családban, baráti körben – szigorúan személyes ismeretségek mentén. Én például maximum 3 kézfogásnyira vagyok a római pápától… A jelenséget már Karinthy is felismerte a maga zsenialitásával és meg is írta Láncszemek c. novellájában (1929-ben!), persze ezt is egy társasági szellemi játék keretében.
És mit lehet még megtudni a mai előadásból? Például azt is, hogy a kombinatorika miért számít szinte "magyar matematikának". (És ha valaki ez ügyben nem ismerné eléggé Erdős Pál nevét és munkásságát, akkor gondoljon a Rubik- kockára. Vagy a magyar választási rendszerre...)
--------------
DunaTV, máj. 16., 22.35. (Ha valaki most lemaradna, megnézheti majd más csatornán vagy az interneten.)
Alighanem azzal kezdődött, hogy a Sicc című rejtvénykönyvből megtanultam pár kártya- és gyufatrükköt, és ezzel nagy sikert arattam. Aztán valahogy kaptam ajándékba egy Rodolfo-könyvet. Amit ebből elsajátítottam, azzal már komolyabb elismerést is szereztem. Leginkább a naiv felnőttek körében. A szemfüles kölyökpajtásokat nehezebb volt megtéveszteni, de azért megfelelő gyakorlat után az ő szemüket is ki tudtam kerekíteni: Ezt hogy csináltad!!??
Azt hittem, hogy csak vicc az egész. DE NEM! A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a történelmi jogfolytonosság helyreállítása érdekében kezdeményezi a királyság intézményének visszaállítását. Ezen felül még lépéseket is akar tenni. Jesszus!
A Magyar Tudomás Akadémia elnökétől persze elvárható, hogy felfedezéseket tegyen. Az ellenben kissé meglelő, hogy ezirányú munkássága ezúttal a spanyolviaszt eredményezte.
A Magyar Tudomás Akadémia elnökétől persze elvárható, hogy felfedezéseket tegyen. Az ellenben kissé meglelő, hogy ezirányú munkássága ezúttal a spanyolviaszt eredményezte.