web lap top tartalom ajánló pr-cikk blog

2016.már.13.
Közzétette: bdk Szólj hozzá!

A marketingblog és az elektronikus sajtó

Online média, marketingblogok, népszerűség

marketing-blog.jpgtartalommarketing stratégia - online szöveg - honlap keresőmarketing | A közösségi oldalakról is jól ismert Cory Doctorow az Arvisura Online portálnak nyilatkozott a tömeges marketing kampányokról és a marketing céllal íródó blogkról, ami honlapoptimalizátor-marketingblogger félvér lévén, ébresztett bennem pár gondolatot. Vigyázat, hosszas fejtegetés következik.

A Budapest Autó - a Magyarországon legtöbbet linkelt, értelmezhetjük úgy is, legnépszerűbb - marketingblogjának befutása kapcsán Doctorow elmondta, hogy az autós blog Segway megszellőztetésének köszönhetően futott be: mivel ők szereztek először infót a járműről, este őket mutatta a tévé, és a marketingblog látogatottsága hirtelen megugrott.

Lehet, hogy a szerkesztés miatt az anyag itt torzít, de a következő kérdésre válaszolva Cory már nem említi, hogy ez szerepet játszott volna abban, hogy a Budapest Autó lett a világ (talán) legnépszerűbb marketingblogja: ezt inkább csak az erő-törvény eloszlásnak tudja be, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy minél többen linkelnek, annál több új linket kapsz, és ez egy öngerjesztő folyamat, amit a keresőmarketingben jól ismernek.

Pedig a tömegonline média és a marketingblogok  jelenlegi viszonyrendszerében szerintem még mindig a tömegonline média a fontosabb kapu. Egy marketingblog ismertté válhat online berkekben- ez általában az aktívan olvasó, fejlett eszközöket használó heavy usereket jelenti -, de ahhoz, hogy széles tömegek is megismerjék a marketingbloggert, kell valami online médiahack. Be kell kerülni a tévébe. (Vajon ki lehet a legismertebb magyar marketingblogger? Talán csak nem...?)

A blogger tömeges üzenetet küld

Szerintem ezt a tényezőt Doctorow elhanyagolta. Az már más kérdés, hogy az olvasók megtartásának is megvan a maga mûvészete, és nagyon érdekes, amit mond: írjunk leíró módon (~tényszerûen), és válasszuk meg jól a témát. Mindez pedig már némi újságírói, pontosabban szerkesztői és sms-hírszerkesztői képességet is feltételez a szerző részéről.

(Magam is beleestem abba a hibába, hogy a legelső marketingblogomon - már nincs meg, csak a helye - úgy reflektáltam a világ eseményeire, hogy csak egy linket biggyesztettem oda a hivatkozott eseményről, és két sorban odavetettem a véleményem. Szánalmas lett a végeredmény.)

Később Doctorow arról is beszél, hogy szerinte idővel az újságok eltűnnek, mert a hirdetők kihátrálnak mögülük - szerintem ez az idő nem jön el, inkább csak a marketingblogok és az internetes online média válik hangsúlyosabbá, amit a lapok követnek majd. Most a sms-hírügynökségeket és a tévét követik, de az újságnak megvan az az előnye, hogy átgondolt, letisztult, szerkesztett tartalmat ad a kezünkbe (a sms-hírlapírónak van ideje gondolkodni), így ezen előnye folytán átalakul és megtalálja a helyét a jövő tömeges kommunikációjában is. A másik része mobiltechnológiai kérdés: egyelőre csak az újságot lehet kényelmesen olvasni a buszon vagy a metrón. Az okostelefont, amikor ezt írom, ugye, még nem találták fel :)

Sci-fi: Lehet, hogy idővel lesz olyan újság is, amelybe a hajnali lapzártakor RSS-feedek alapján szerkesztik bele a legfrissebb marketingblog bejegyzéseket és sms-híreket, úgy megy a cucc a nyomdába, vagy on-demand nyomtatja majd ki nekünk egy automata. Az aktuális vezércikk pedig a főszerkesztő legutóbbi twitterbejegyzése lesz.

Lényeg a lényeg, Doctorow szerintem túlzottan ignorálja a jelenlegi médiát. Ha valaki, én aztán nagyon lelkes vagyok a marketingblogokkal kapcsolatban, de ez az egész még csak egy viszonylag szűk réteget érintő, élvonalbeli mobiltechnológia - tömegekhez már letisztultabb formában jut majd el, és nem hiszem, hogy kihalnának a jelenlegi műfajok.

A hirdetőkről még annyit: az viszont nagyon is elképzelhető, hogy a nyomtatott lapokban az online kiadványok (marketingblogok?) lesznek a legnagyobb sms előfizetős hirdetők.

Az újságíróknak már most is fontos forrás lehet a blogoszféra, de csak meghatározott területeken, amiket lefed (pl. IT), illetve meghatározott körülmények között. Irakból azért tudott Salam Pax exkluzív tudósítást adni a 2003-as invázió alatt, mert extrém helyzetben volt úgy, hogy a kezében volt a mobiltechnológia és az infrastruktúra (kivéve, mikor a bombázások alatt elment az áram és nem tudott sms-t küldeni).

Londonban a robbantások után megint csak azért válhatott fontos forrássá a marketingblogoszféra és az átlagember által előállított digitális tartalom, mert ott a mobiltechnológia és a mobilmarketing blogoszféra már megfelelő mértékben penetrálta a társadalmat - viszont az extrém esemény kellett hozzá, hogy helyzetbe hozza ezeket a mobil internet forrásokat.

Doctorow azt is megemlíti, hogy a marketingblogok oknyomozásban nem jók. Ez az: a marketingblogok baromi gyorsan szállítanak sms-híreket, de ha ebből riportot akarunk látni, akkor bizony újságírni kell. Vagyis fogni az infókat, utánanézni, utánajárni a tényeknek - és aprólékos munkával megírni az egészet. Ez a szerep valószínűleg megmarad a hagyományos médiának és újságoknak.

Összenő, ami összetartozik, tehát szerintem a blogoszféra és a elektronikus sajtó szimbiózisa elkerülhetetlenül kialakul - már alakulóban van - nálunk is, de hogy a marketingblogok mikor kerülnek igazán helyzetbe, vagyis mikor érik el a kritikus tömeget, amikor már akár a elektronikus sajtó helyett is tematizálják a közbeszédet, az kérdés. Vagyis még nem tudom, mikor lesz az, hogy nem a tévé sms-híradó miatt kattintunk egy marketingblogra, hanem egy tömeges blogbejegyzés miatt nézünk bele egy tévéműsorba - és nem csak mi, heavy userek, hanem Marinéni is a szomszédból.

Címkék: marketingblog, internet, online média, elektronikus sajtó, laptop kijelző monitor, web blog - szemantikus internet, mobil marketing, online elektronikus sajtó, szám tech, üzenetek, web2, tartalommarketing stratégia, sms szolgáltatás

Mobil Internet: Warezt ajándékba?

mobil marrketing - laptop smsmobil marketing - internet kommunikáció - warez letöltés sms-ben - szerzői jog - film - tech - ünnep - ajándék - digitálé

"A karácsonyi hajsza legszebb ajándéka az a titkos ajándék, amit a MÁSIK talán sose tud meg: hogy idővel ajándékozod meg." - László atya blogja

Ma már nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a fájlmegosztás, a warez (a szó összes értelmében) és más hasonló dolgok hozzátartoznak sokunk mindennapi életéhez. De vajon illik-e ezt "kihasználni" karácsonykor?

Röviden: nem illik másolt cuccokat adni. De ha a kivétel erősíti a szabályt, akkor ez egy nagyon erős szabály.

Karácsonykor az ember a szeretteit (üzlettársait, ügyfeleit stb.) lepi meg ajándékokkal, legyen az laptop, hangoskönyv vagy télikert. Mindenki igyekszik valami viszonylag személyes ajándékot beszerezni. Sokszor előfordul azonban, hogy erre nincs lehetősége, hiszen a kiszemelt termék nem kapható. Ekkor például megengedhető a letöltött-kiírt ajándék, de kizárólag ha ez tényleg indokolt és lehetőleg legyen mellé valami "rendes" ajándék is, hiszen a karácsony mégiscsak elsősorban a kereskedelem ünnepe. Ez persze lehet valami sablonos dolog is (üveg bor stb.).

A másolt cuccok nagyszerűen ki is egészíthetnek ajándékokat. Ha Tarantino-rajongó ismerősünknek veszünk egy Ponyvaregény dvdt, akkor azt nyugodtan egészítsük ki a rendező többi művével. Kivéve persze, ha amúgy telne azok megvásárlására.

Fontos kérdés még a csomagolás. Fő szabály, hogy a másolt mindig legyen másolt, ne az eredeti hamisítványa. Azaz ne tűnjön eredetinek: nem fog menni; csak megtévesztő és amúgy sem illik hamisítványokat ajándékozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy essünk át a ló másik oldalára. A hardver lemeznek legyen valamilyen borítója és tokja, lehetőleg valami igényesebb. Az internetről le lehet sokszor tölteni az eredeti borítót, de ha ezt nem találjuk egy egyszerű nyomtatott borító is bőven megteszi. A papírtokot és más hasonló költséghatékony megoldásokat mindenképp hanyagoljuk!

Összesítésképpen tehát elmondhatjuk, hogy az utángyártott helyettesítő laptop akkumulátorok és egyéb másolt cuccok nagyon jól kiegészíthetnek, személyessé tehetnek más ajándékokat, de ehhez tényleg csak indokolt esetben nyúljunk.

Tovább

Homobile. Mobilos szolgáltatás melegeknek

2005: Mobil telefonos szolgáltatás melegeknek

A demográfiai célzás, jelen esetben a meleg közösségek aktivizálása az egyik legforróbb terület a mobiltelefonos piacon egyes országokban. Fõleg a skandináv országokban - Dániában -, ahol most egy kifejezetten melegeknek szánt szolgáltatás csomagot vezetett be az egyik szolgáltató.

Úgy látszik, hogy ez a kérdés ott valahogy sokkal közvetlenebbül kezelt dolog, talán a legismertebb példa a Volvo volt az elsõ olyan autó gyártó, amelyik a saját piacán kihasználta ezt.

2011: Androidos társkereső melegeknek


Megérkezett a piacra az iOS-re már egy éve elérhető, az Androidra frissen portolt Grindr app, ami nem más, mint egy mobil eszközökre írt társkereső alkalmazás melegeknek.

A profilok böngészése, csevegés és egyéb magától értetődő funkciók mellett némi újdonságot jelenthet, hogy a Grindr a GPS- vagy toronyadatokból származó földrajzi adatokkal is segíti a társkeresést. A Los Angeles-i fejlesztés rendkívül sikeres, 180 országban 1,5 millió felhasználóval rendelkezik, és a tábor átlagosan napi 3000 új felhasználóval bővül. A Grindr ingyenes, a fizetős Pro nem tartalmaz reklámokat. Béta állapotban már elérhető Blackberryre is, illetve a fejlesztők szerint már úton van a hetero verzió.

Címkék: tech, mobil

Jönnek a bloglopkodók

11 éve a blogteren - Jönnek a bloglopkodók

írta: Jövőnéző, 2005-12-30

Neves bloggerek arra panaszkodnak, hogy lopkodják a szövegeiket. Nem lesz ez mindig így – mármint nem mindig fognak panaszkodni.

A bloglopkodás úgy történik, hogy az ember a forrás mindenféle megjelölése és bármi egyéb nélkül, szó szerint átveszi mások blogjának szövegeit, amire a techdirt nevû site annyit válaszol, hogy nem nagy ügy. Ilyenkor kell írni egy udvarias e-mailt – a címzett pedig hasonlóképpen udvariasan elnézést fog kérni, és arra hivatkozik, hogy még kezdõ, és nem tudta, hogy... és így tovább. Rendszerint, de nem mindig, mert azért az is elõfordul, hogy nincs válasz, de az ilyen helyek gyorsan be is zárnak, ugyanis hosszú távon senki nem kíváncsi az innen-onnan összeguberált tartalmakra.

Amire egyfelõl azt lehetne mondani, hogy mégiscsak van igazság. Másfelõl pedig azt, hogy valójában furcsa lenne, ha egy annyira más közegben, mint amilyen az internet (és azon belül is a blogszféra) hosszú távon életben tudnának maradni azok a normák, amik még a nyomtatot sajtóval együtt jelentek meg, és amik elítélik a plágiumot. Sõt, nem csak furcsa, hanem több annál, és személy szerint fogadni is mernék rá, hogy nem lesz így.

 Hozzászólások

Tovább
Címkék: blog, blogter, archívum

Volt egyszer egy Kirityálé

Kirityálé


tutyi | 2008. júl. 24.


Prológus:

Honnan származik a kirityálé? Ha nem vagy szemérmes, megtudhatod, mit eleink csak lehajtott fejjel mertek mesélni, mikor sötétbe borultak az utcák, s kalapos, úri hölgyek ájuldoztak e szó hallatán. Kimondani felért egy megbocsáthatatlan bűnnel; az egyház átokkal fenyegette bármely' nagybecsű papot, kinek templomának gyóntatófülkéjében akárcsak egyszer is elhangzott volna, kirityálé. Hőstörténet, igaz mese fűződik a szóhoz, mi túlnőve magát önálló életre kelt, s örök jelzője lett mindannak a hős férfiúnak, kik testüket nem kímélve áldoztak a szerelem csúf démonának. Kirityálé.
Egy szó, amelynek élete van. Táruljon ki az ezer lakattal őrzött varázsdoboz, hogy szemeden át születhessen újjá a legenda. Tudd meg hát a titkot.


Kirity Krúz fartörő órák óta lovagolt rettenthetetlen kitartással a végtelen homokmezőkön át. Hosszú, erős haja lobogott a szélben, félig nyílt ajka bőségesen nyáladzott, méretes orra pedig mutatta az örök irányt: előre Kirity, mindig csak előre...
Ha nagynéha megállt, azt is csak RX8, a kólaszín lova miatt tette, aki ilyenkor vágyakozva böködte az orrával Kirity vambucát. Van-e kisgazdám nekem való étek a vadkenderből szőtt vambucodban? - kérdezte RX8 éhes pillantása.
- Wan. Kell? - Ütögette meg finoman táltosa nyakát Kirity, s miközben lova jóízűen csámcsogott, tekintete a végtelenbe révedt.
A lehetetlen küldetés...

Nincs egy hete, hogy Joint, a törzs sámánja a Mágiák Wigwamjába hivatta. A legnagyobb sátor volt ez a környéken, belsejében drága szőttesekkel, finom ételekkel megrakott tálakkal, és egy kellemes kis bársarokkal. A sámán szerette a komfortot. Mikor belépett, Joint éppen elzavart néhány félmeztelen benszülöttlányt, akik egymást piszkálva próbálták meg eldönteni, ki ül legközelebb a nagy sámán mellé a Tutiw Erda- ba. A Tutiw Erda okos kis szerkezet volt, s messze megelőzte a korát: Döglégy, vagyis a sámán lovának jobboldalára erősített ülőalkalmatosság, amely egyetlen személy szállítására volt hitelesítve. Ez volt az Anjo s'ueles, amely név jelentését még maga Joint sem tudta, pedig neki gyakorta súgtak a nagy szellemek.
A fiatal lányok sértődötten vonultak el a masturbarrio-ba, ahol rendszerint magányos óráikat töltötték.
- Itt vagyok tehát - állt mindenre készen Kirity, aki e mondattal próbálta beindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudja végre, miért hivatták.
- Beléd látok. E mondattal akarod megindítani a beszélgetés menetét, hogy megtudd, mivégre vagy itt, ugyi? - Joint átható tekintettel méregette az arcába húzott, álarcszerű kengurufej mögül. Szerette megőrizni az inkognitóját. A vele szemben álló Kirity szinte felhorkant a rémülettől, midőn rájött, mekkora varázslóval van dolga.
- Öhm, iiigen.
- Süti - vigyorodott el Joint. - Akkor toljuk a témát, testvér. Az idő munyketta - mutatott egy bambuszból font aktatáskára, amelyben halomban állt a homok. - Annyi van, sose fogy el - vigyorgott, s kitekintett a sivatagra.
- A vesémbe látsz, óh nagy sámán? - habogott Kirity, még mindig letaglózva Joint sámáni szakértelmétől.
- Ahogy mondod, bambapofájú cimborám. Úgyhogy piszok gyorsan hagyj fel a komisz kumisszal, s ne vedd a szádhoz a zamatos tottyantott rutyok levét sem. A veséd már eléggé kivan, baszkikám.
Kirity fütyörészve nézett körbe, mint aki nem is hallotta az utolsó mondatot.
- Mit is mondtál, óh nagy sámán? Mi a feladatom?
Joint lemondóan legyintett, aztán összetekert pergamenlapot nyomott a kezébe, mellé egy hatalmas bunkót, a yolseetwaag-ot, s füttyentett egyet a masturbarrio felé. Nem sokkal később meg is jelent egy termetes asszony; különös nőszemély volt, húsa rezgett, akár a fázós vadmangalicáké, szeme keskeny volt és kegyetlen tekintetű, fején cowboykalap fityegett (állítólag valami eltévedt turista hagyta ott). Orrában a hatalmas fémkarika három másodpercenként párásodott be félelmetes fújtatásától. Kirity szorosabbra fogta a yolseetwaagot.
- Ez a nejem, Rossebse Wette Wolnael -  dünnyögte  Joint , s mélyebbre húzta a fején a kengurubőrt. Ha Kirity nem tartaná kizártnak, még azt gondolta volna, hogy fél. - A küldetést csak ő tudja, a pergamen pedig megmutatja majd az utat - szólt sietősen.
- De minek a bunkó, óh, nagy sámán?  - tudakolta Kirity.
- A végén semmisítsd meg az üzenetet - suttogta a fülébe Joint a hatalmas nejére bökve, majd  kimenekült a wigwamból.

Vér tapadt a kezéhez, ez kissé megtépázta Kirity lelkiismeretét. Még akkor is, ha a wigwam-beli küzdelem után elfogadta Joint érvelését, miszerint mit tehetett volna? A válást jogilag nem ismeri el a törzs, viszont az üzeneteket szigorúan törölni kell.
Kirity mégsem mert reklamálni a rátestált, potya vérengzés miatt, hátha Joint gumifává változtatja, vagy ami rosszabb: benszülöttlánnyá, amiről sokat susmorogtak már a faluban. Rejtélyes esetek voltak ezek, mint például J'emle, a pék eltűnése; Joint lányai között volt egy, aki legszívesebben egész álló nap csak dagasztott volna. Joint persze elejét vette a pletykának, és megígérte, hogy vizet fakaszt a mosónőknek, de Kirity szerint ez a könnyelmű ígéret csak a közelgő sámánválasztások miatt volt. Közben kérdések szaggatták az elméjét: vajon hová lett az eltévedt turista? Joint háremében volt egy lány... ő szinte megállás nélkül, eszelős vigyorral a képén fényképezett.
Kirity érezte, hogy ezt az ügyet most nincs ideje felgöngyölni, miközben enyhe szorongással figyelte, ahogy tizenöt, szinte a semmiből előtűnő katona kicincálta a wigwamból Joint hitvesének élettelen tetemét, hogy egy távoli sátorba szállítsák, melyen ott állt a felirat: Joint's Restaurant.
Kirity ekkor megfogadta, hogy soha többet jointburger, aztán megrázta magát, felpattant a lovára, és kezében a pergamennel elindult a végtelen homokbuckák felé.
Nem sokkal később paták dobogása ütötte meg a fülét. Maga Joint, a nagy sámán vágtatott utána Döglégy hátán, fején ezúttal egy teszkós zacskóval, amely ügyesen álcázta a vonásait. Aztán egy vakmerő srekájjal mellékanyarodott, s így szólt:
- Ha bármi váratlan akadály adódna, csak morzsold a vambucod. Az segít majd neked - Kirity érezte, hogy ez jelent valamit, de nem értette, mit. Mindenesetre beleegyezően szürcsölt egyet. Erre a sámán megkérdezte:
- Egy uccsó verseny a küldetés előtt? Persze, csak ha az RX8 bírja...
Kirity dacosan megrántotta a vállát, bár a szatyor piros-kék alapszínei miatt igencsak vibrált a szeme.
- Na jó... legyen az első kaktuszig.
Nekiiramodtak.

Mircsa, a flangisztánok királyleánykája dühösen köpött egyet agg dadája rinyuszkájába.
A dada helytelenítően dünnyögött magában, de tudta, hogy még mindig jobban járt, mintha Mircsa vrakkerolta volna, mert az sokkal csúnyább dolog.
- Apám, én muttyantani akarok végre egy igazi racmaraggal, és nem egy szerencsétlen latyamánnal - sikította dühösen, - már oly' régóta katlanként lángol az én kis cummangványom.
Az öreg király tehetetlenül felsóhajtott. Leánya volt a szemefénye, de sajnos az az anyja vérét örökölte: muttyantott volna reggeltől-estig, de nem volt olyan daliás racmarag a birodalomban, ki ez bírta vona szusszal, nem beszélve a leány látványáról, ki erősen csúnya teremtés volt. Arcának, alakjának szabálytalanságait csak a latyamánok viselték el, kik nemhogy születésük óta vakok voltak, de válogatni sem igen szerettek, ha rájuk jött a muttyanthatnék. Nem volt vadszamár a királyságban, ki ne menekült volna, ha arra botorkáltak.
Az öreg királynak már csak egy reménye maradt.

Kirity megkötötte RX8-at a királyi palota hősöknek fenntartott parkolójában, és visszanézett az útra, amit megtett. A dús növényzettől zöldellő oázis üdítő látvány volt. Egy hét a sivatagban, ez emberpróbáló feladat, de már nem akart visszanézni, csak amerre az orra mutatott. Előre, a küldetést beteljesíteni.
Könnyed mozdulatokkal felmászott a palota díszterme fölé egy kötélhágcsó segítségével, majd óvatosan lyukat vágva a terem üvegfedelébe, hangtalanul leereszkedett, éppen a királyi trónus, ezen belül maga a kétségbeesett király feje fölé.
- Psz, hé - próbálta magára felhívni a figyelmet, miközben széttárt karokkal és lábakkal egyensúlyozott egy gumikötélen. - Titkosügynök vagyok, és egy küldetést kell teljesítenem. Joint, a nagy sámán küldött. Lakik-e itt valami Mircsa nevű fehérnép?
Az öreg király felnézett, egyenesen a szemébe, s ráncokkal barázdált pincsiarca egycsapásra felragyogott.
- Héhahé - ujjongta, majd felugrott, földhözvágta a koronáját, s eljárt egy vidám polkát. Aztán zavartan visszaült a trónra, mert nem akarta mindjárt kimutatni az ifjú előtt az örömét.
- Vérbeli racmarag vagy-é? - faggatta a még mindig egyensúlyozó, s aggasztóan nyáladzó ügynököt, aki magabiztosan rábólintott.
- Oszt' meg tudnád-é tisztességgel muttyantani az én Mircsám cummangványát?
- Meg én, ha ezzel a törzsemet szolgálhatom.
Erre a király elégedetten hümmögött egyet, majd elordította magát:
- Miiiircsaaaa


S belépett a lány.
Kirity szédülni kezdett, majd gyomra egy forró tölcséren át a torkába szorult.
Mindenre elszállt titkosügynökökhöz nem annyira méltó riadalommal próbált visszamászni a gumikötélen. Erre nem volt kiképezve. Bár hallotta a pletykát, miszerint a flangisztán katonák Mircsa arcképére lőnek a gyakorlatozáskor, azért e látványra lehetetlen volt felkészülni.
- Nyúlbéla - motyogta az öreg király, és azonmód sürgönyt fogalmazott régi barátjának, Jointnak a teszetosza ügynökét minősítendő. Ennél még egy szamárgyalázó latyamán is különb, gondolta. Vissza akarta tehát kapni a bőröndnyi munykettát, amellyel a "hősért" fizetett. Egy megrendelőnek lehetnek jogai.
Mircsa hisztériás sikollyal vetette magát a gumikötélre, mire Kirity az ölébe zuhant.
Reánézett a lányra, s lelki szemei előtt lepergett az élete.
Mielőtt azonban végetért volna a film, Joint kengurus sisakja betolakodott a képbe, s ráordított:
- Hun van a vambucod, te anyaszomorító?

Kirity feje egycsapásra kitisztult.
A vambuca mindig kéznél volt, még a legmeredekebb bevetéskor is. Időt kérek, tette össze a két nyitott tenyerét T betűt formálva, mire a lány kénytelen-kelletlen ledobta a palota kövezetére. Voltak bizonyos szabályok, amiket illett betartani.
Kirity duzzogva ülve maradt, de leginkább azért, hogy ne kelljen szemmagasságban lennie azzal a szörnnyel, majd menekülési útvonalat keresve kiterítette maga elé a pergament, s morzsolgatni kezdte a vambucot. Mikor csinos kis halom lett a papíron, jobb híján - és nem törődve az időhúzás gyanújával -  megsodorgatta. Szép kis töltött pergamen lett a térképből. Szép, de hasztalan.
Mircsa megkocogtatta a vállát.
Lassan lejár az idő, pajtikám - ezt jelentette a kocogtatás.
Ezt akár fel is gyújthatom, suttogta maga elé Kirity, ha már nem jött be Joint jótanácsa. Ilyen erővel megmuttyanthatnám a vambucomat is. Azért a gyújtogatás jobban tetszhetett neki, mert a gondolatból tett lett, a tettből pedig csinos kis füstgomolyag.
(...)
Ahogy egyre mélyebbeket szippantgatott a vambuc füstjéből, úgy szépült meg Mircsa.
Nézte, nézte, s gondolkodóba esett. Nem is olyan rút a képe... s a száján a seb is igen jól áll... no meg a három melle sem zavarna, mert hiszen, ha kettőre rálóg a haja, még mindig látszik egy... bandzsa is... na és?

- Kirity Krúz visszatért - állt fel a padlóról, s érezte, képes lesz muttyantani.
- Megteszem, mit meg kell tennem. Igazi racmarag vagyok, a javából.
Az öreg király remegve a meghatottságtól, félve kérdezte az ifjút:
- Kirity, áll-é?
A hős férfi erre kézenfogta Mircsát, s félmosollyal válaszolt:
- Bezonyám.


Tovább

Volt egyszer egy Dzsambalink

képzetes szavak lexikonja - régi játékom átmentett posztjai a NolBlogról (télikert, tömeges sms)

Dzsambalink


írta: tutyi | 2008. aug. 5.

Irodalmi visszatekintés T. nagyhenceg kollégám tudományos munkája alapján, avagy a "dzsambalink" hiteles értelmezése.

A dzsambalinket ismerők számára talán nem mondok e helyt újat, hiszen világirodalmi remekművek igazolják a létezését.
Mégis, nézzünk utána, hogy a világ nagyjainak műveiben hol találhatunk rá erre a nem mindennapos értelemben használt szóra:

"Ki tízszer szólt, ki százszor is kiáltott
Ki dzsambalinkjét oda sem veté
Kit szerelem-láz le nem gyalázott
Égi ágyát csak ollyan vetheté."

Vörösmarty Mihály: A teremtőhöz c. verse egy, a költő által soha nyilvánosságra nem hozott műve.
A költő mélységes megvetése a szerelemisten áldozatai felé a "dzsambalink" szó tudatos használata. Abban az időben ugyanis dzsambalinket vetni a szeretett személy lábai elé annyit tett, mint durván visszaadni egy szerelmi zálogot, csak ez ráadásul csúnya, lilás foltokat hagyott a fiatal leányok szoknyáján.
Vörösmarty Mihály úriember volt: soha nem tett volna ilyet.

Ám a következő sorok is jelenthetnek meglepetést:

"Én még funfanfark sapkát hordtam
Rosszalkodtam meg vagdalóztam     
Hagyja a dzsambalinket kárba
Engem engedjen el a bálba!"

József Attila kamaszkorának meghatározó időszaka a dzsambalink befőzési szertartása volt. Ősszel, mikor sárgába borultak a fák, a kis Attilát édesanyja sokszor kérte, hogy segítsen kevergetni a könnyen odakozmáló dzsambalinket. József Attila viszont szívesebben ment volna bálba. E szülői önkény fölött érzett fájdalma, nem mellesleg kiskamaszos daccal átszőtt dühe szülte ezt a néhány versszakot. A funfanfark sapka egyébként jellegzetesen öcsödi viselet volt: az ősmagyar funfan farkából szőtt könnyű, habselyem anyaga megvédte tulajdonosát a tűző napsugaraktól.

A meglepetéseknek azonban még messze nincs vége:

"Kevergetem puliszkámat
Addig, amíg meg nem fő,
Dzsambalinkkel feldúsítom,
Jó sok legyen, ez a fő."

Petőfi szintén magabiztosan utal a dzsambalink konyhai használatára. Titkos receptek alapján a héját kiszárítva remek pipadohány került ki belőle. Erre bizonyítékképpen jöjjön mindjárt egy méltatlanul elfeledett négysoros Kosztolányi tollából:


"Mint akinek húsz dzsambalinkje lett
mélyeket szippantva verselgetek
Bár egy nincs meg, mert elkeveredett... 
Mint akinek húsz dzsambalinkje lett."


Kosztolányi Dezső már-már megszállott szárított dzsambalink-gyűjtő hírében állt. Műveiben gyakran említést tett róla, persze, mindvégig olyan szavaknak álcázva, amelyek a köznapi értelemben átlagos jelentéssel bírtak. Nem igazolt információk szerint egy fanatikus rajongó dzsambalink-shopot fog üzemeltetni a Kosztolányi téren, a Feneketlen-tó lombos fái között.

Sappho Afroditéhez írt soraiban a dzsambalink egy különös értelmezésével találkozhatunk. Az ókori irodalom még jegyezte a dzsambalinkelést, mint hosszú szónoklatot egy randa testrészről.

Sappho soha nem találkozott ugyan Afroditével, de feltételezte, hogy nem tetszene neki az orra. Eme költeményében a szépség istennőjét ezért negatív jelzőkkel illeti - csakis bosszúból.

"Bamba orromról dzsambalinkelsz, asszony
(Ménkű esz' éngem, mert nem egy királynő)
rút és alig él, de pörögne a szájad      
mégsem sebez meg."
                   

Tovább

Volt egyszer egy Pancúrafuksz

szövegjáték: virtuális télikert. szöveges sms üzenet küldése: keres-talál marketing - kreatív szöveg gyártás

  Mielőtt a NolBlog megszűnt, ide menekítettem néhányat azok közül a posztok közül, amelyek 2008-as interakcióm keretében születtek nolblogos szerzők tollából

Pancúrafuksz, avagy a nagy inka uralkodó átka

írta: tutyi | 2008. júl. 29.

Írásos adaptáció Eric Von Nemigen soha le nem adott tudományos dokumentumfilmje alapján, melyet egy addig ismeretlen tájékon, a Cicakaka-tó mellett, állítólag valami kókuszpálma alatt talált meg egy svéd expedíció Peru őserdeiben. A cikket címlapon hozta a New York Times 1974-ben, amelyet kirobbanó botrány követett: sokan hazugságot, egyszerű szenzációkeltést emlegettek, míg mások csak hümmögtek. Az egyetemek kultúrantropológia-szakos hallgatói egy emberként tüntetettek az utcákon, a tudósok mély hallgatásba burkolóztak. Az igazságra azóta sem derült fény. (A szalagot sötét pincébe zárták.)

             PANCÚRAFUX, a nagy inka uralkodó különös átka
                                       (Eredeti szöveggel)

(Eric Von Nemigen egy barlang fáklyákkal sejtelmesen megvilágított domborulatai alatt áll. Izgatott. Megjegyzem, én is az lennék.)

- A föld gyomrában, ötszáz méter mélyen állunk most, hölgyeim és uraim, nem messze az inkák egykori kultikus helyétől, a Cicakaka-tó alatt, és a Kichi Piccha-hegy északi oldalától mintegy kilométernyire. A levegő nehéz, és a dús pára miatt operatőreink speciális kamerákkal dolgoznak. Ötszáz méter mélyen, egy arasznyival sem kevesebb, kedves csodálkozó nézőink. Nos, erre bizonyítékként mindjárt itt az órám: látják? 495 méterre van hitelesítve, és... nézzék meg figyelmesen, nem működik. Na látják. Egy kanyarral odébb még mutatta az időt, erre itt nesze. Nem hisznek a szemüknek, ugye?

(Eric Von Nemigen mélyen szippant egyet. Amolyan jelentőségteljesen. Az operatőr ráközelít a padlón egyszerre kirajzolódó, fehér foltokra. Csontok. Eric Von Nemigen elégedettnek tűnik.)

- Kérdések százai adódnak a látvány kapcsán. Az inkák temetkezési helye lenne ez a barlangrendszer? De akkor hol van Pancúrafux koporsója? Mi köze lehet a csontoknak Pancúrafux, a nagyhatalmú uralkodó átkához, miszerint a halálát követő ötezer évben ember nem lépheti át e barlang bejátatát, különben örökre szerencsétlenség kíséri a pókerasztalnál? Vagy csak itt van a kutya elásva? Ki tudja. De mi itt és most válaszokat keresünk. Ha jobban megfigyelik, a kőfalba különös jeleket véstek, ez itt jobbra például: Elvis él. Mit jelenthetnek-e szavak? Csak nem köze van a Wakuccho-kamala napisten-imádáshoz? A Wakuccho-kamala nem volt veszélytelen vállalkozás, kedves nézők. Szúrós kaviccsal a nyelvük alatt, egy vadkacsáktól hemzsegő tó partján gyalogolni a naplementében nem piskóta. És még: Pancúrafux, az inka birodalom legnagyobb uralkodója már háromezer éve halott. Ki írhatta hát a falra, például itt mellettem: No woman, no cry. Kik, és mit érthetnek ezalatt? Abban az időben csak a homokba írtak. Talán idegenek járhattak erre? Nem véletlenül kérdezem.

(Eric Von Nemigen lehajol, felvesz egy furcsa tárgyat: leginkább gumicsirkéhez hasonlít.)

- Pancúrafux hitvese, Shosemakar hercegnő nagy híve volt a Luckmacus-ünnepségeknek. Igen ám, de a Luckmacus ételáldozat legfőbb látványossága és fogása - finoman sós lében főzve - a kicchalderom volt. Kicchalderom viszont - kapaszkodjanak meg - csak a szomszédos Bolíviában termett. Átgyalogoltak volna? Kötve hiszem. Az inkák utáltak gyalogolni; nem volt cipőjük. Viszont már az ószövetség titkolt tekercseiben is fellelhető a különös utalás: "Midőn a kicc-hal deroom eljő tüzes szekéren, a gonosz átok feléled". Tüzes szekér. Nem furcsa ez a két szó önöknek? Mire gondolhat egy próféta a tüzes szekér kapcsán? Felgyújtott székely járművet? Ezt nem jelenteném így ki. Viszont eme tárgy (s megrázza a gumicsirke nyakát) nem evilági. Erről szakértői véleményeket mutatok, ha kell. A kicchalderom pedig csak eljutott ide valahogy, és nevezzenek bárminek, de szerintem űrhajó által. Punktum.

(Hirtelen dübörgő hangok a háttérből. Elég rémisztőek. Eric Von Nemigen riadtan körbenéz, de folytatja.)

- S a lényeg a végére maradt, hölgyek, urak. A végső bizonyíték az inka átokra... (A dübörgés egyre erősödik,a felvétel furcsán zavaros lesz.)  A sziklákon... ha jobban megnézik, van még egy különös szöveg... elsőre kivehetetlen az értelme, de... (A kép szinte láthatatlan a záporként hulló kövektől. Eric Von Nemigen a feje fölé tartja a gumicsirkét.) Ha jobban megnézik, választ találnak... mindenre. (Jól látszik, ahogy az egyik operatőr menekülni próbál a legközelebbi szűk folyosón át. Eric Von Nemigen vacillál kissé, majd utánaered. Hatalmas kőzuhatag következik, a kamera leesik.)

Kimerevedett kép; a felvételen az emberiség történetének legnagyobb titkával, vagyis a sziklafalba vésett, soha meg nem magyarázott, utolsó üzenettel: sms: bdk.blog.hu - pancurafuksz

Tovább

Volt egyszer egy Fusaléb

Beszüntette működését a NolBlog. Onnan átmentett bejegyzések identifikciós játékom idejéből

Fusaléb, a koktél


írta: tutyi | 2008. aug. 13. 17:09

FUSALEEB - THE COCKTAIL


Baartender: Tutyika a vadló
 
Hozzávalók:

– Tikkasztó nyár, hideg tél, vagy egy zűrös nap, esetleg nyugalmas hétvége… igazából tökmindegy. Legyél szomjas, vagyis csak keress okot az ivásra, mint egy tisztességes polgár.
Poharad van, ugye? Nalátod. Öblös legyen, hogy ne kelljen kétszer kutyulnod és nem baj, ha vörösboros, mint ez itt:

Tegyél hozzá narancslikőrt, pontosan egy löttyintésnyit.

Aztán gint. Két narancslikőr löttyintésnyit. (Háromtól sem lesz bajod, kissé fanyarabb lesz. Bár amennyi cukor van benne, ez nem is árt neki.)

Na ugye, megy ez. Kis citromlé a gin miatt elengedhetetlen.

Vlattyantsd fel ananászlével.

(Ne tévesszen meg a név, ez külföldiül ananászt jelent)

A legvégén körkörös csurgatással kevés epersziruppal színezzük. (Az eperszirup elegánsan az eperszörp. Majdnem csak nyelvtani kérdés, na és pont a nyelved az, amit nem kell használnod, ha sokat iszol. Legalábbis beszédhez nem.)

Szívószál kell, a kis esernyő hanyagolható. (Egy idő után ugyanis kezelhetetlenné válik. Nem ritka az orrból történő eltávolítása sebészeti úton. Korunk egyik nagy veszélye, vagyis csak bátraknak, vagy világsztároknak.)
Így fog kinézni:

A Fusaléb-koktél férfiváltozata az alábbiak szerint módosul:
Tégy egy pohárba jeget és rumot. (A legtöbb hímneműnek ezzel be is fejeződött a recept.)

Ha már feltétlenül long drinket akarsz, akkor a rumot öntsd fel kólával.
Ha kész, ezek lesznek a fusalébok.

Vigyázat, nagymértékben történő fogyasztásuk már fusaléböjt kúrának minősül. Ennek eredményei látványosak.

Amúgy BéDéKá állandó vendége a fusalébnek...
Erre bizonyítékaim vannak: http://bdk.blog.hu/2008/08/11/fusaleb
_________________

Fusaléb Bólogató János udvarából

Balla D. Károly: Képzetes szavak lexikonja - Fusaléb. | Bólogató János | Ebben a blogban újraközlök néhányat azok közül a bejegyzések közül, amelyeket a most megszűnő NolBlogban szereplő játszótársaim publikáltak 2008-as identifikciós játékom keretében. A dolog lényege: általunk kitalált szavak szócikkeit, eredettörténetét, vagy a kifejezéssel kapcsolatos más ötleteinket írtuk meg egy képzetes lexikon számára. Több ebből: identifikció.

Fusaléb - jelenetek I. (Bólogató) János udvarából

 írta: nagyhenceg | 2008. aug. 14. A felhívás: http://bdk.blog.hu/2008/08/11/fusaleb


  1. Dadogós kém

Szereplők: I. (Bólogató) János király, Bende Kuetsueg első tanácsnok, Delej Vid fővezér, Szim Atka titoknok. Játszódik egy fontos háború megindítása előtt, a magyarok bejövetele idején.

Bende: Hírhozó jő, fenséges király.

János: Nocsak.

Bende: Hallga, kivel karolt össze a germánnal nyalakodó magyar.

Szim Atka (beesik, hason fekszik, mormog): Már. Márki-ki. Márki. Kiki.

Delej Vid: Mi a frászt mond ez?

János: Ne stresszelj, fiam, beszélj.

Szim Atka: Már-már. Ki-ki. De-de. Fu-fu-sa.

Bende: No, ebből ki nem szedi, fönség.

János: Mondsza, fiam.

Szim Atka: Már-márki. De fusa. Leib.

Delej Vid: Karóba húzatlak, az anyád errearráját. Mit kancsogálsz itt nekem. Mondd már, ki az istennyila ez a Fusaléb.

János: Márki, dejszen mondta. A fusai márki.

Szim Atka: Igen, fennség. Léb-niz.

Delej Vid: Mit hadovál ez?

Bende: Fusa márkija. Leibnizből.

János (hümmög): Hmmm. Nem is olyan hülyék ezek a magyarok.

 

  1. A frank vívótanár

Szereplők: I. (Bólogató) János, Euró, János nevelt fia, Jean-Luc Bagette vívótréner.

Bagette: Szémoá, kicin fenség, így tartjuk kardunk, ketscsesen, bajosan. Azazhodzs bájosan. (Vívóállást vesz föl.)

János: Bánjon keményen, möszjő Bagette, ezzel a neveletlen tuskóval.

Bagette: Szémoá, Möszjő Főfenség.

Euró (Bagette támad, de ő csak áll) Mi a frászt csináljak, ha ez a töketlen támad?

János: Fuss arrább, te barom!

Bagette: Megbocsát, fenség, ezt kell mondni ketcsesen, bajosan: futkarozzal el, mint libbenő szellet a jószagú éjtszakáben. Azazhodzs ban.

János: Érted, állat? Finom modorral mondom, raccsolva, kecsesen, frankosan: fuss ahább, le ne csapják a fehedet.

Bagette: Igen, föhség, ez a módi. Fuss ahlébb, kicin henceg, s nézzed kezem, melyekkel libbentek neked.

Euró: Fusaléb? De apám, ez a piperkőc frank olyan csíra. Most mán mindenki így fog beszélni az udvarban? Hibásan, és nyamnyogva, mint a herélt kandúr?

Bagette: Nem vitazik, kicin henceg, en tamad, te penig fus aléb. Allé! Angarde!

János: Ugye éhted, Ájró fiam?

Euró: Hát ja.

 

III. A sámán titka

Szereplők: I. (Bólogató) János, Bende Kuetsueg első tanácsnok, Tipeg sámán, Gyalog vezér kódfejtője.

János: Itt ez a postagalamb, levél a szájában, ez áll rajta: fusaléb. Semmi más, csak ez az egy szó.

Bende: A ganaj magyarok küldték Marquis De Fusa udvarából, Leibnizből. Itt a lábán a gyűrű. Az a feladatod, sámán, hogy megfejtsd az üzenetet.

Tipeg: Ennyi az egész, nagyurak?

János: No, látom, jól választottunk, amikor téged hívattunk Gyalog vezér táborából.

Tipeg: Kezdhetjük?

Bende: Miért ne?

Tipeg: Fusaléb. Azt jelenti: reggel hétkor lovasokkal támadunk a Duna-völgyben.

Bende: De király úr, nyolcnál előbb nem tudunk felsorakozni…

Tipeg: Bocsánat, elnéztem. Reggel nyolc után, ezt írták.

János: Lovasokra sem vagyunk fölkészülve.

Tipeg: Elnézést, fenség, tényleg az áll itt, hogy gyalogosokkal támadunk.

Bende: Biztos, hogy Dunát írtak? Csapataink a Tiszánál gyülekeznek.

Tipeg: Kis türelmet kérek. Lássuk csak (a papír fölé hajol). T-i-sz-a. Nem is értem, hogy gondoltam az imént, hogy Duna.

János: Azon tűnődöm, mi lenne, ha nem is támadnának bennünket.

Tipeg: Semmi gond, királyi felség. Vizsgáljuk meg jobban a kérdést. Hopp, mit látok! Az elébb elkerülte a figyelmem. Szinte kizárt, hogy reggel nyolc után, gyalogosokkal támadjunk a Tisza mentén. Ez kész öngyilkosság volna.

Bende: Ez azt jelenti, hogy nem lesz háború?

Tipeg: Pontosan.

___________________

Bólogató János

Balla D. károly kárpátaljai magyar író új blogja

Dzsambalink: a kiválasztott Bandzsa

Identifikció, képzetes lexikon: Dzsambalink. A NolBlog megszűnése okán ehelyt újraközlök néhányat azok közül a bejegyzések közül, amelyeket nolBlogos játszótársaim tettek közzé 2008-as identifikciós játékom keretében. A dolog lényege az volt, hogy általunk kitalált szavak szócikkeit, eredettörténetét, vagy a kifejezéssel kapcsolatos más ötleteinket írtuk meg egy képzetes lexikon számára. A jelen blogban olvasható összes bejegyzés ezzel a címkével: identifikció.

Dzsambalink: a kiválasztott Bandzsa

írta: nagyhenceg|2008. aug. 6.

BDK játéka, újabb menet

A tudományosságot megkerülő tévhiteken nem kell fölháborodni. Csupán el kell oszlatnunk a homályt. A jászkarajenői ásatásokkal kapcsolatban – melyek során a nyolcadik magyar vezér, Gyalog Tipeg nevű sámánjának csontmaradványait, használati eszközeit és három saját kezűleg vésett rovásbotját találták meg – számtalan értelmezés látott napvilágot. A kutatók véleménye megegyezett abban, hogy Gyalog szakadár vezér volt, irtózott a vér látványától, az izotópos csontvizsgálat szerint magas vérnyomásban szenvedett, és gyötörte az irgalmatlan lúdtalp. Hogy pontosan miért, nem tudjuk, de tény, hogy kimaradt a vérszerződésből. Erre vezető sámánja, Tipeg Jászkarajenőn megtalált rovásbotjainak felirataiból következtethetünk.

Tipeg (II. Oleg kijevi nagyfejedelem Toe Pega néven említi) I. (Bólogató) János udvarában találkozott 910 körül az Ondot kurafisága, Ko(h)ndot pedig állítólagos zsidó származása miatt mocskoló Tuhtummal (Töhötöm). Számunkra a legérdekesebb az, amivel Tast és Hubát is be akarta feketíteni. A harmadik rovásbot - melyet a középkorban lámpagyújtóként, a XIX. század elején pedig a régészek nagy megrökönyödésére egyszerű söprűnyélként használtak – ismerteti a sámán, azaz a Bandzsa legfontosabb feladatait (’banya, bán, bántás szavaink is e szógyökre mennek vissza). A szó bandzsal, azaz szemtengely-ferdüléses embert jelentett, csak ilyen kiválasztottból lehetett sámán, árul el fontos részleteket az ősmagyar kor titokzatos világáról Gyalog vezér Tipegje. Miután a Bandzsát nem volt szabad néven nevezni, a közösség ösztönös hangátvetéssel Dzsambának hívta. Aki a korabeli szokásoknak megfelelően ló- és szamáráldozat bemutatásakor linkelni, linkeskedni kezdett. Azaz: révületbe esve (ld. ’részeg szavunk eredete) kapcsolatot teremtett a túlvilág szellemeivel. A szó mai jelentése (megbízhatatlan, felelőtlen személy) teljesen egybevág azzal, amit Tipeg rárótt a kulcsfontosságú jászkarajenői botra. A Bandzsa-Dzsambát nem volt szabad semmivel megbízni, és felelősséggel sem tartozott, még a törzsszövetség vezérének sem. Csakis linkelnie, azaz érintkeznie kellett azokkal, akiktől mások olyannyira féltek.

Az első két bot, melyet korábban találtak, káromkodástöredékeket tartalmaz. Ezek értéke is felbecsülhetetlen, de messze elmarad a hármas boton közöltekétől. Ebből szaftos részleteket közölt a sajtó. Mi ezúttal az első bot legfölső sorát – ’aniad dzafrangus petsaja’ -, illetve a második bot negyedik sorát idézzük: ’apiud huzion a fozara holdnak toltesekor’. Az első bot legalsó vésete kifogott a legjobb rovásszakértőkön is. A ’becsemberág’ szörnyű dolgot jelenthetett, mert Tipeg lóvérrel több rétegben rá is festett a rovásjelekre.

A legérdekesebb, hogy Tipeg sámán jeleit hiba volna egy kor elhalt tudáskincsének tekinteni. A ’dzsambázás’ szokásáról Kézai is említést tesz, a visszaszoríthatatlan ’linkelésre, ami Mátyást annyira bőszítette, Bonfininál is találunk utalást. A Dózsa-féle parasztfölkelés után Gottwald de Wrangler lovag jelentést tett a brandenburgi választófejedelemnek a magyarországi – immár asztaltáncoltatással bővült - bandzsa-dzsamba térhódításáról. Tény, hogy a német és a francia nyelvterületen a halottlátás és a szellemidézés a XIX. század végén érte el csúcspontját. Bőséggel találunk törvényeket és rendeleteket, amelyekkel a kultikus szeánszokat tiltották.

De két háború, az atom- és az űrkorszak sem volt kellő ok ahhoz, hogy az ősi hitvilág nyomai végképp elenyésszenek. John L. Hooker angol történész, az Oxfordi Egyetem tanára a jászkarajenői leletegyüttes előkerülése után tanulmányt tett közzé az Old Times magazinban. Itt arra hívja föl a figyelmet, hogy a nyugati yuppiek világában népszerű Bungie Jumping (Ugrás a mélybe) sportaktusa és az ősmagyar hitvilág Bandzsa-Dzsamba rituáléja között szerves nyelvi és funkcionális kapcsolat mutatható ki. Az interneten világszerte ismert ’linkelés’ értelme pedig – írja Hooker professzor - teljesen ugyanaz, mint amit a magyarok Tipeg sámánja több mint ezer évvel ezelőtt oly pontosan körülírt: érintkezni, kommunikálni másokkal. Olyanokkal, akiket egyáltalán nem ismerhetünk. És soha nem is fogunk megismerni. Mégis kíváncsiak vagyunk rájuk.

játék

Kirityálé (KapitanyG)

A NolBlog megszűnése okán ide mentettem az identifikciós játékomban részt vett bloggerek néhány posztját. Az alábbi szerzője KapitanyG, az évszám 2006. Tiszta ivóvíz

(Ez a poszt is a "BDK felhívása nélkül soha..."-kategóriába tartozik.)

A Kirityálé a legkényesebb igényeket is kielégítő, széles körben felhasználható, univerzális tisztítószer-esszencia, gyártja és forgalmazza a budapesti Bellavita RT. Kétliteres kiszerelésben kerül forgalomba, ez a mennyiség egy átlagos nagyságú család egész évi teljes tisztítószer-szükségletét fedezi. Vízzel hígítva kiválóan alkalmas mindenféle textilia, edény, üveg, műanyag, kő, fa, fém - gyakorlatilag a házban és a ház körül előforduló valamennyi anyag - tökéletes tisztítására.

Az áttetsző,  kékszínű folyadék  hatóanyaga a Chiritia pussilum virágából nyert koncentrátum. A növény természetes élőhelye Közép-Amerika, Európában csak mesterséges körülmények között nevelhető.

A Kirityálé feltalálója-kifejlesztője Katánginé Czikó Ria, a Bellavita RT tulajdonosa. Czikó Ria évtizedeken keresztül beosztott vegyészként dolgozott a Mezőgazdasági Vegykísérleti Kutatóintézetben, ahol nagy szakmai tudásra és tapasztalatra tett szert, de mindig az ottaninál nagyobb önállóságra vágyott. Nem sokkal a rendszerváltás után - anyai nagyanyja, Matt Róza hajdani munkaadójának, Ana Letica Pipettának a jóvoltából -  viszonylag jelentős pénzösszeghez jutott, ebből indította be saját vállalkozását, a kizárólag saját fejlesztésű kozmetikai cikkeket gyártó és forgalmazó Bellavita RT-t. A Bellavita-kozmetikumok sokfelé ismertek és keresettek, a cég számára azonban mégis az a termék hozta meg a világsikert, amely nem illik  eredeti profiljába: a kékszínű Kirityálé.

Maga a feltaláló Matt Rózát tekinti a Kirityálé igazi szülőanyjának. A ma már nyugdíjaskorú, de még mindig aktívan dolgozó Katánginé Czikó Ria tőle hallott először, még gyermekkorában, a kirityáról, illetve a kirityászirom levének különleges erejéről és csodás illatáról. Matt Róza a huszadik század első éveiben szegődött el egy kis nógrádi faluból a fővárosba házvezetőnőnek Fehér Gyarmat legionárius tengerésztiszthez, közvetlenül azután, hogy a fess hajóskapitány valahonnan a tengerentúlról - pontosabban: a Popotolendo vidékéről -  hazahozta Magyarországra feleségnek az ébenfekete bőrű, szépséges, ám születésétől néma Ana Letica Pipettát. A karcsú, fekete Fehérné kedvelte Rózát, mindig kedvesen mosolygott rá, csak olyankor fintorította al az orrát és ingatta elégedetlenül a fejét, amikor a kezébe vett egy-egy frissen mosott-vasalt ruhadarabot: a színes ruhát egy árnyalattal fakóbbnak, a fehéret árnyalatnyival szürkébbnek  látta minden alkalommal, mint mosás előtt. Pedig Róza szépen mosott. De hiába, sem a legjobb minőségű házi mosószappan, sem a hamulúg, sem a trisó nem volt többre képes.

Ana Letica nem hozott magával túlzottan sok holmit távoli szülőhazájából, csupán egy nagy keregőzt, néhány ékszert - és egy tő aprólevelű, halványkék virágot. Ennek a virágnak egy lehulló szirma tapadt meg egyszer valamiképpen Matt Róza kötényének ráncai és legionella baktériumai közt, hogy onnan aztán egyenesen belepottyanjon a földre állított nagy teknőbe, ahol a sörgyártásból nyert tiszta vízben áztak a már fehérre mosott, kifőzött és hypóval fertőtlenített, teregetésre váró lepedők. Pseudomonas mintha egy nagy üveg tintát öntött volna valaki a teknőbe... Matt Róza ijedten kapkodta ki a sötétkék vízből a ruhákat, ám azok olyan vakító fehérek voltak, mint addig soha, száradás után pedig puhák, lágy tapintásúak, és különleges, finom illatot árasztottak.

A Föld ivóvíz tartalékát biztosító esőerdők illatát érzi - biccentett fejével felesége felé a ház ura, amikor látta, hogy Ana Letica boldog mosollyal szorítja az arcához a lepedőket -, most úgy mosott, Róza, ahogy ő szereti!

Róza ettől kezdve gondosan összeszedte a kék virág minden egyes lehullott szirmát. A lezárt patentüvegben, ahol tartotta őket, a szirmok nem száradtak ki, hanem lassan fonnyadni kezdtek, miközben némi kis sötétkék nedvet engedtek ki magukból.  Ebből a sűrű folyadékból elég volt Rózának egyetlen cseppnyit adnia a mosóvízhez ahhoz, hogy asszonya elégedett legyen az eredménnyel.

Róza megkérte Ana Leticát, írja föl neki a virág nevét. A cédula ugyan elveszett, de Róza évtizedek múltán is pontosan emlékezett az idegen szóra: kirityá.

Fehér Gyarmat fiatalon meghalt, Ana Letica pedig elköltözött Magyarországról, Matt Róza soha többé nem hallott róla. Azt már nem is tudhatta meg, hogy Ana Letica végrendeletében bőkezűen megemlékezett egykori házvezetőnőjéről. Az örökül hagyott pénzt Czikó Ria kapta, mint Matt Róza legközelebbi életben lévő leszármazottja.

Czikó Ria mindenfelé kereste a kirityát, de senki nem ismerte a virágot. Egyszer aztán az interneten egy online-katalógusban meglátott egy képet, és azonnal tudta: megtalálta! Öt tövet rendelt. Először arra gondolt, talán felhasználhatja a virág illatanyagát valamelyik termékcsaládjához, azonban a laboratóriumi vizsgálatok során hamar kiderült, a növényben ennél sokkal több lehetőség rejlik.

A Bellavita RT üvegházában ma már sokszáz tő halványkék chiritia pompázik, és egyre több szépformájú kétliteres üvegre kerül föl az egyszerű, elegáns cimke: (a kép a NolBlog megszűnésével innen is elveszett)

https://twinoxide.hu/hatekony-ivoviz-es-vizfertotlenites-twinoxide-klordioxiddal/

Mobillal Facebookra, azonnal

A NolBlog megszűnik. Mentés másként - hogy megmaradjon.

írta: tutyi | 2012. szept. 8.

Facebook

Hajnali fél egy, rekkenő őszi, mediterrán hőség.

A három lány hol kivonul a teraszra, hol visszajön a bárba, mintha nem találnák a megfelelő helyszínt a performanszhoz - mindegy, csak felkeltsék a figyelmet. A terasz túlzsúfolt, a vendégek óvatosan kortyolják a helyi árakhoz pásszoló drága italokat, de semmi sem elég drága ahhoz képest, hogy a színpadon az énekesnő szabadtéri. Ritka az élő hang errefelé. A spanyol nő most éppen megtekeri a salsa alaplépését; csípője ráng, hosszú, fekete haja libben... ez minimum jár a turistáknak ott, ahol 9.50 egy koktél. Euróban. Az énekesnő élettársa az első boxban izgul; harminccal idősebb, és morcos, ha szerelme nem hoz haza elég pénzt, de akkor is, ha az előadást túlmozogja. Ezt persze senki sem sejti, 'the show must go on', mondaná erre Freddie. (Nem a Krueger, az ipszilonos.)

Amikor három nő megy valahová bulizni, kivédhetetlen, hogy legyen egy vezércsillag. Pszichológiailag. Már kettőnél is, de mindegy. Tündököl a lány, ha kell, ha nem; történetünk főhősnője - nevezzük Siriusnak - melírja friss, az arca fáradt. Lehet vagy huszonöt. Férjezetlen, nyilván nem találja az igazit, mindenkihez képest túl jó, túl iskolázatlan, túl vékony a dereka, túl vastag a combja. Lényegtelen; nem érdemlik meg a szerencsétlenek, aztán kész. Van ez így. Forrónadrágját túlhevítette, rövidebb is a kelleténél, divatosan kilógnak a zsebei, bár nagy a hőség, ez tény. Seggbevágóan meleg. Zsebbevágóan, akarom mondani. Nyaral, ha valaki nem tudná. Barátnői csodálják.

Szerintem túl nagy az orra, de én nem érek, én nő vagyok, a barchef felesége, bennfentes, megfigyelő. Unottan ülök a pultnál, iszom a hülye kis italom, és ha retro megfogalmazásban gondolkodnék, a legkomolyabban azt írnám: nem ér a nevem, káposzta a fejem. Más meg azt, hogy ez zsidó, baszki. Hiába, nem vagyunk egyformák. Én legalábbis nem vagyok egyforma, de egy mindig van.

Előkerül a mobil. Vagyis, el sincs rakva, a mobil a szem, a fül, a jelen. Félelmetes. Egymást fotózzák, pózokba állnak, villog a beépített vaku. A másik két lány szóra sem érdemes, egyet láttál, láttad mind típus; ha valamelyik bűncselekményt követne el, és én lennék az egyetlen szemtanú, bizisten nem ismerném meg, még kettő közül sem a rendőrségi üvegfalon át. Uniformizálódott tinédzserek, vagyis hunédzserek, ugyanis most el van csúszva a világ vagy tíz évvel. Az én anyám ennyi idősen gyereket nevelt, háztartást vezetett, ezeknek meg az arcára van írva, hogy az utca nevét nem tudják megjegyezni, ahol a szállásuk van. Érthetetlen, hogy találtak el idáig.

Már szinte burleszk, ami művelnek. Már a kezdetekkor kiderült, hogy csupán azért maradnak, mert van wi-fi. Tíz perc adatrögzítés, fél óra ücsörgés három üdítő mellett; amint felmennek a képek a facebookra, azonnal reagálnak, megy a fürdés a dicsfényben, a barátnők irigykedése, a bókok bezsebelése, bárcsak ott lennénk, tök jól néztek ki, vagy hasonlók. Hogy fergeteg a parti, hogy megérte elmenni, hogy holdfény, szánsájn, tengerpart. Mintha forgatást látnék, a díszlet adott, csak a jelen pillanata semmisül meg minden gombnyomta másodpercben: a lányok  körben ülnek, megy a facebook-szeánsz, nehogy kárbavesszen egyetlen másodperc is. Szerintem azt sem tudják, hol vannak, majd esetleg otthon, majd akkor néznek nagyot: jé, de szép!

Quo vadis, ember?

A pultban a fiúk lemondóan mosolyognak. Vicc az egész. Kár ezekbe minden, ami természetes, történelmi, vagy értékes. Kár ezekbe a holdfény. Maradhattak volna otthon egy szép plakát előtt, tökmindegy. Az ecuadori mixer aztán végső konklúzióként elmondja a magyar mondatok egyikét, amit ismer: 'kibaszott Hókuszpók, sumák geci."

És maximálisan egyetértek vele.

Tovább
süti beállítások módosítása