web lap top tartalom ajánló cikk-blog


2008.ápr.04.
Közzétette: bdk Szólj hozzá!

seonyár2008 - keresőoptimalizálási verseny

Magyar SEO-verseny 2008-ban

A keresőoptimalizálás mint olyan

seo keresőoptimalizálásNegyedik napja folyik a 2. magyar díjazásos keresőoptimalizáló verseny. Kulcsszava: seonyár2008 - ezzel a keresőszóval kell a Google találati lista élére kerülni 2008. július 1. déli 12 órára. Inkább csak a rend kedvéért én is beneveztem, nem ambicionálom, hogy helyezettje legyek a versenynek. Erre esélyem sem lenne sok: vérprofik indultak, akiknek kisujjában van az általuk online szolgáltatás szintjén művelt keresőoptimalizálás mint olyan - én meg csak ugatom a szakmát. De azért egy seonyár2008-blogot csak indítottam, meg egy külön oldalkát is, és egyik-másik blogomba is teszek egy-egy bejegyzést seonyár2008-cal - a szakik nyilván PR-cikkek tucatjait írják meg és helyezik el weboldalakon ezalatt. . No meg azért pár linket is elszórtam statikus oldalaimon.

Később tanultam meg a keresőoptimalizálást

Frissítés. Később megfogalmazott célom: a mezőny első harmadában végezni. (Ez megtörtént, de az első 10-be épp nem jutottam be) - Ekkor még nem voltam tisztában a SEO minden csínjával-binjával, a keresőmarketing és honlapoptimalizálás fortélyait később sajátítottam el, illetve sok mindenre ösztönösen ráéreztem még a pillangószív-verseny idején, így például a tartalommarketing módszerre, amelynek akkor még neve sem volt.

Benevezett oldalaim voltak:

  • seonyár2008 oldal
  • seonyár2008 poszt
  • seo blog blog
  • (két héttel későbbi bejegyzés): egy újonnan beüzemelt oldal: Seonyár2008

A jó indulás után most nem állok velük valami fényesen - de hát ez várható volt.

A versenyről minden:
Keresőoptimalizálás és linképítés a gyakorlatban

Ajánló, játék

Három furfangos feladványból állós sorozatom első része:

Nyíl, szív, virág

Évekkel később a linkfelhő eregető Google arra a nem mindennapi következtetésre jutott, hogy nem igazán kívánja a rangsort kialakító PageRank algoritmust használni a továbbiakban, más, korszerűbb módszerekkel minősíti a weboldalakat a honlaptulajdonosok, webmesterek, SEO-szakemberek elégedjenek meg azzal, amire a keresőtalálati eredményekből és a Webmestereszközök adataiból következtethetnek. Úgy tűnt, a nyilvános PR-mutatókat többé nem is frissítik (erre szakembereik is utaltak), aztán 2013 decemberében közel egyéves szünet után egy véletlen folytán mégis frissítették a nyilvános PR-értékeket – de azóta se. (Korábban évi 3-5 frissítés volt várható.) 

Remek friss írások a tömeges sms küldésről.

----------------

Legjobb linkfelhő-oldalaim a mai napon: linkfelhő a tv2blogon, linkfelhőt nem is tartalmazó poszt a NolBlogon .

Tudod BéDéKá,

jobb lett volna, ha a Döbrentei-ügyet és benne volt gyalázatos szereplésedet nem hozod fel. A 10 évvel ezelőtti cikked a kisebbségek kiváltságáról sem egy matyóhímzés, de mihelyst beleolvastam a Döbrentei-dossziédba (akkor kevéssé keltette fel az érdeklődésemet), hát eléggé elképedtem. Ha körülnézel az elmúlt hónapok eseményeiben és végzel egy kis önvizsgálatot, beláthatod, hogy nem neked és az ellene fellépőknek, hanem Döbrentei Kornélnak volt igaza. Ő időben figyelmeztetett a veszélyre. Akkor talán még lehetett volna valamit tenni, ha te és a hozzád hasonló ultraliberálisok a magyar érdekek helyett akkor nem a saját hasznotokat néztétek volna. Nézz szét országban: láthatod mit tettek az elv- és hittársaid. Nem gondolod, hogy legalább utólag neked is bocsánatot kellene kérned nemcsak Döbrenteitől, hanem a teljes írótársadalomtól, amelyet rútul elárultál?
Címkék: bédéká, ohneasz

Kedves BéDéKá vagy Károly (de semmiképpen nem Karcsi),

először is, mivel én ezekhez a dolgokhoz annyit konyítok, mint tyúk az ábécéhez (tegnap még a regisztrálás is okozott kis fejtörést, pl. hogy mi a szösz az URL), ezért örülök, hogy felajánlottad, hogy a te bejáratott blogodba írjam bele a véleményemet és a technikai dolgokat így majd te el tudod végezni.<br><br>Ha jól értettem, ez nem ugyanaz a hely, mint ahová most te felteszed a naplójegyzeteidet. Amit én ide most írok, ezek szerint az másutt fog megjelenni, és te majd mindig beteszed az írásom alá vagy fölé vagy ahová kell azt a sort, amelyikre kattintva látni lehet, hogy melyik írásodra reagáltam. Ezt hívod te „belinkelésnek”, ha jól értettem leveledből, noha én most aktuálisan egészen más értek ezen, meglátásom szerint a miniszterelnök jól belinkelte, ellinkelte, meglinkelte, átlinkelte az egész országot (ámbár ő maga is más szót használ erre). <br><br>De ma még hagyjuk a fránya politikát (és a mosott ruhát másra), és hagyjuk ki a dologból előző magánlevelemet is, amelyben a te <a href="http://hhrf.org/ungbereg/manz/0609/15_asz2.htm">szenvedélyes kirohanásodra</a> és újabb <a href="http://hhrf.org/ungbereg/manz/0609/19_gyurcs.htm">gyurcsányiádádra</a> válaszoltam. Kezdjük onnan, ahonnan te is javallod, hogy árgus szemmel figyellek és minden alkalommal jelzem neked, ha azt látom, hogy, amint korábban írtam volt, felületesen ítélsz, indokolatlanul általánosítsz és fixa ideákhoz ragaszkodsz anélkül, hogy állításaidat kellőképpen argumentálnád. <br>Annyit még ehhez, hogy nekem internetezni nincsen túl sok időm és alkalmam, a tanári munkám eléggé lefoglal, a lakásomban pedig (még) nincsen hozzáférésem (csak gépem). Ellenberger részben magánéletileg, részben munkaügyből kifolyólag (ügyelet) gyakorta tartózkodom egy olyan intézményben, ahol jók a lehetőségek, itt szoktam elintézni a levelezésemet és elolvasni, illetőleg magamnak letölteni otthoni olvasásra a fontosabbját annak, amit az újságárusnál nem veszek meg. Veled, írásaiddal is így szoktam eljárni, ezt csak azért közlöm, hogy promt reagálásokat ne várj, mert amit pl. ma az oldaladon találok, azt lehet csak este otthon olvasom el és csak holnap vagy holnapután írok róla (levelezésünket is ezért nem szaporáztam, bárha te mindig azonnal válaszoltál).<br><br>No, ezt csak miheztartás végett.<br><br>Üdvözöl:<br><br>A. Sz.<br><br>Bp. 2006-09-24<br>
Címkék: bédéká, ohneasz

Levél Kornis Mihálynak

http://hhrf.org/ungbereg/manz/0608/kornis.htm

 

Csak egy részletre reflektálnék:

„Magam is több cikk megírásával kezdtem búcsúzkodásba, ám aztán azt tapasztalva, hogy ezzel sokak (szerintem indokolatlan) indulatát kiváltom, rövidebbre fogtam a dolgot.”

 

Ezt még elemezned kellene.

Miután bejeltetted távozásod, számomra is visszatetsző volt a hosszú búcsúzkodás. Nem is értem mire volt ez jó.

No meg ez a nem is vagyok, de mégis állapot.

Címkék: bédéká

Mozog a világ

http://hhrf.org/ungbereg/manz/0608/19.htm

 

Az előzményekből semmit sem olvastam, így lehet csak az a baj, hogy nem vagyok képben, de a mai Hónapló számomra érdektelen.

Nem hoz lázba sem az, hogy két éve mi hozta lázba BéDéKát, sem a provinciális sajtót ékítő nyelvhelytelenségek miatti panaszai, sem a pillangószív verseny állása, amiről mellesleg fogalmam sincs, hogy mi fán terem.

Címkék: bédéká

Kornis Mihály búcsúzása a Blogtertől - 1.

Folytatásos búcsúlevél

Kedves Blogtér! Kedves Balla D. Károly! Kedves Parakovács Imre, kedves én! Mindannyiotoktól bocsánatot kérek, jóllehet különböző okokból. Kipattant itt egy vita jó egy hete. Összefoglalom, ahogy én értem.

Kornis Mihály velem együtt a blogter.hu rendszerében vezette blogját. Az ingyenes szolgáltató saját szerepét félreértve néhány vezetője révén maga is részt vett a blogközösség életében, volt saját blogjuk, kommentálták a felhasználói blogok bejegyzéseit, a gépház-blog például messze túlment a szolgálati közlemények publikálásán. Ez akkor vezetett először konfliktushoz, amikor egy húzásuk - PKI túlszerepeltetése - részemről erős bírálatot kapott. Ekkor kéményen beszóltak nekem és nagyjából eltessékeltek. Ami egy szolgáltatótól igencsak megkérdőjelezhető magatartás. Kornis Mityú az elmérgesedett vitában mellém állt - persze a maga módján.

Kedves Blogtér! Kedves Balla D. Károly! Kedves Parakovács Imre, kedves én!

Mindannyiotoktól bocsánatot kérek, jóllehet különböző okokból. Kipattant itt egy vita jó egy hete. Összefoglalom, ahogy én értem. A vita szerintem egyáltalán nem volt felesleges: a végére, mint olvasható, az összes résztvevő megbánta, amit tett, és mindenki önmagát múlta alulfelül kompromisszumkészség tekintetében. Én sem szeretnék lemaradni, tehát egy időre kiiratkozom a Blogtérről.

Nem haraggal, hanem kiváncsi figyelemmel, mondani se merem, szeretettel. Figyelni fogom, mi zajlik. Kis személyes napilapom fügetlenségét azonban zordonul őrzöm, úgy, ahogy azt Petői Sándor, forrófejű bloggertársam a nagy magyar irodalomban hajdan a nagy magyar pusztába üvöltötte:

Fázunk és éhezünk,
átlőve oldalunk,
részünk minden nyomor,
de szabadok vagyunk!

Majd figyelem a Blogteret nélkülem, önmagában, objektíve, ahogy van, a vanását, amíg meg nem értem, hogy kik, miért s mire óhajtanák felhasználni a tényt, hogy a nevem történetesen és szinte véletlenül, és csak egy icipici területen ugyan, de ha idebloggolok, tagadhatatlanul összekapcsolhatóvá válik a Blogtér amugy, komolyan mondom, multi és paraszimpatikus világával.
Ha tetszik nekem az, aki vagy ami az itt olvasható blogok, köztük az én személyes napilapom farvizén óhajtaná szállítani, mi több, el is adni a maga fasza kis portékáját, akkor majd visszajövök. Adok magamnak tünődni ezen egy évet, ha nagyon tehetséges vagyok, egy felet. Addig biztosan kiderül, hogy mi ez itt: blogszolgáltatás, vagy a médiaipar egyik hirdetőfelülete?

Netán ez is, az is.

De melyik ágáé?

Nekem nem volna baj például, ha a Noam Chomsky mögött álló jelentős szellemi erők ámbár nem tudom, vane pénzük, csak egy kanyi lovuk akár most mohón felvásárolták a Musa e kies bájú, elektronikus Parasnasszát azért, hogy az emberi gondolat szabadságának, nagyvállalatok érdekekeitől független mozgásának helyet biztosítsanak. Idevágtatnék gyorsan, hadd legeltessem én is itten a törpeponi Pegazusomat!

De nem vagyok benne biztos, hogy mostanában a szabadságom kopogtat a Blogtér ajtaján. Sokkal inkább az az érzés uralkodik el izgatott bensőmön, ami a három kismalacén is, amikor a Nagymamának öltözött Parakovács El Lobo koppantott az ajtajukon, piros pöttyös kendővel a fején. Sejdítem a farkas csikorgó mosolyában az étvágyat.

Politika- és finomságos zsozsószagot érzek

Jó is az, ha nem rajtam keresik, bújtatva, hanem én találom, a magam akaratából és szívélyes jóváhagyásommal. Egy szép napon bujdogálni kezdett a postaládámba Blogtér aláírással egy Videobomb nevű, spamgyanús linkekkel felszerelt hirdetmény, amit azonmód, orrcsipesszel a szemétládába hajintottam, meg se néztem, mi a (fütty) az, de az aláírásából láttam, hogy a Blogtér általam különben tök normálisnak ismert fenntartóinak közük van ehhez a (fütty)höz, gondoltam, ja persze, veri őket az új főnökség, mint az ördög a feleségét, szegények, hajigálniuk kell a videobombát. Azzal el is felejtkeztem volna az egészről, hiszen mostanában nagyon sokat dolgozom és megbocsájthatatlanul kevés időm van még a saját Blogtéren felállított napilapom, a FELIRATOK A FEHÉR ÉGEN gondozására is, itten van, ez, amibe írok épp, ha igaz, amit nagyon is szégyellek (mármint azt, hogy ilyen kevés új felirat reppent föl mostanában az én fehér égboltomra), s a tisztelt Olvasó szíves elnézését kérem, szeptemberben ez már nem így lesz, naszóval

Akkor kapok egy hangsúlyoznám, tisztességes, de kétségbeesett emailt Prosperótól, nézném már meg, olvasnám el a BDKval elmérgesedett vitájukat, és írnám meg neki, mi a véleményem az ügyről.

Amennyire jólesett, hogy tekintélye van előtte a szavamnak, annyira zavarba is hozott; nyomban éreztem: Balla D. Károly háta mögött nem írhatom neki még azt se, hogy neki van igaza, nemhogy az ellenkezőjét. Ezt ő talán tudná is, ha nem volna pont annyira kiborulva, mint egy tisztességes ember szokott olyankor, ha már tudja, tévedett; mindegy, azzal, hogy a véleményem kéri, bevon egy vitába, amihez semmi közöm, gondoltam, mielőtt elolvastam volna a vitát, na mindegy, előbbutóbb úgyis színt kell vallanom: anyáme nékem Parakovács Imre, vagy a TMobil, majd ennek kapcsán sort kerítek rá

Úgy is lett.

A vita, lám csak, tényleg a Blogtér elparakovácsosodásának tragikomikus történetéről, a tehetséges nyelvbűvész és geniális politologiai illuzionista érthetetlen elblogteresedésének szomorú históriáját ragozta, végehossza nélkül.

Itt, elöljáróban mindjárt leszögezném, PKI. nem anyám ugyan, nem is reklámemberem, de mint Mikszáth, aki vagyok, mondaná: ő egy ifjú újtörök, a liberális sajtó talán egyetlen, sűrűn pislákoló reménye, akinek a véleményével még a leginkább egyetértek (számszerüsítve: kéthavonta egyszer) a napilapok off line romhalmazában. Például még nem köszönte meg neki a mai napig sem a Gyurcsánykormány propagandafőnöke, hogy Imre mondta ki először a magyar sajtóban a jövő megoldását, tudnillik hogy mi a túrónak szólítják fel O.V.-t, mondjon le? A Fidesz addig moccanni nem tud, amíg ő tartja a kezében. Az a jó, ha nem mond le. Le ne mondon! Ezt az igazságtól sziporkázó gondolatot Para előtt a Gyurcsány píárcsoport nem látszott tudni. Para egy édes, pityókás vasutas, aki időközönként nagyon jókat mond a mi rejtőjenői életünk szaharai pályaudvarán. Amikor nem a Blogtéren szendvicsel. De biztos nem tehet róla. Valami történhetett. Innen üzenem :Para, mindentől függetlenül, szeretem a humorodat! Most aztán meg pláne, hogy többet nem látlak Lottó Ottónak itt. Bocsáss meg, ha bármivel, akaratlanul megbántottalak. Keep on, Doctor!

holnap folytatjuk

_________________________________

_________________________________

blog: feljegyzések az üvegházból - épített télikertek budapesten - notebook blog - akku 1 év garanciával - marketing blog - postai levél címzés, boríték helyes megcímzése - honlap google optimalizálás

süti beállítások módosítása