web lap top tartalom ajánló pr-cikk blog


2006.júl.07.
Közzétette: bdk Szólj hozzá!

No lám

Ezt teszi az állítólag most már működő szerkesztő, ha azt akarom vele csinálni, amit a régivel lehetett

Tovább
Címkék: blogter

Új poszt-szerkesztő

TILTAKOZOM! Kérem vissza a régi szerkesztőt. Javítgassák azt a Blogtér programozói (volt rajta mit!). Ez az új rendszer nem teszi lehetővé a kialakított koncepcióm folytatását, ha belenyúlok a régi posztjaimba, tönkremennek. Más szöveget akarok a bevezetőben, és mást a posztban. Ami a bevezetőben van, az ne ismétlődjék a posztban

Tovább
Címkék: blogter

napló jún 26 (blogügyek)

A minap tettem egy utolsó kísérletet arra, hogy a Kárpáty Nyúzt felélesszem hamvaiból. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ha én nem csinálom, akkor nincsenek mások, akik megfelelő gyakorisággal életképes cikkekkel megtöltenék. Hogy újra magam bolydítsam fel

A minap tettem egy utolsó kísérletet arra, hogy a Kárpáty Nyúzt (most már sokadszor) felélesszem hamvaiból. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ha én nem csinálom, akkor nincsenek mások, akik megfelelő gyakorisággal életképes cikkekkel megtöltenék. Hogy újra magam bolydítsam fel kis közéletünket (mint múlt év nyarán-őszén, amikor a blog sokak szemében első számú közelennséggé lépett elő), arra már nincs ingerenciám - elég nekem a Manzárd -, de hogy a blogolást elterjesszem Kárpátalján és mások próbálkozásait segítsem, arra még érzek késztetést. Káváncsi vagyok, jelentkezik-e majd néhény friss erő a Felhívásra.

(Pedig téma lenne! Egyik sajtóorgánumunk sem foglalkozik pl. a kárpátaljai református egyház válságával, az elszánt érdeklődők csupán néhány fórum-bejegyzésből értesülhetnek a problémáról. A témát valószínűleg még sokáig nem fogja felvállalni a hivatalos média, az illetékesek is láthatóan erősen óvakodnak attól, hogy a nyilvánosság elé vigyék a dolgot. Ezzel hívek (és nem hívek) ezreitől tartják távol, hallgatják el az információkat. Pár talpraesett bloger "percek alatt szédszedné" a témát, megadva a civil társadalomnak a tájékozódásra és vélemény-nyílvánításra való jogát.)

*

Délelőtt megbütyköltem a cikkemet a Népszabadságnak (a visszaigazolás szerint jövő héten jön le), a délutánom meg a BéDéKá-Online oldal átépítésével telt. Továbbra is sok a gondom adódik abból, hogy a teljes régi rendszerem a hhrf-szerveren van, saját építésű hagyományos html-oldalak formájában, a napi jegyzeteimmel ellenben most már teljesen átköltöztem ide, a Blogtérre, és időhiány miatt az itteni anyagokat már nem klónozom a régi rendszerben. Ugyanakkor a lapokban, folyóiratokban megjelenő írásaimat csak átmentem oda is, ott vezetem a műfaji és publikációs listákat, ott van a Kettenklub és a Pánsíp, a teljes archívum. Itt viszont dinamikusan épül, napi 2-3 jegyzettel is bővül ez a lineárisabb rendszer, ám eddig az OnLine-oldalamon nem kapott kellő hangsúlyt. Most megpróbáltam az "aktuális" és az "állandó" rendszert azonos súllyal szerepeltetni a főoldalamon. Így sikerült.

 

További blogos belügyek: korábbi Manzárdomat másfél havi hanyagolás után most hírközlő helyként használom: ide azokat a felhívásokat, híranyagokat teszem fel, amelyek közlésére megkértek, vagy amelyeket magam tartok fontosnak (ezeken nem kommentálom, esetleg csak akkor, ha mások elkezdik a hozzászólásokat).

 

Végül: egyre kevésbé élvezhető a Blogtér címoldala, kezdenek túltengeni a reklámok, az ajánlások pedig napokig alig változnak. Legfontosabb része, a friss bejegyzések és friss hozzászólások listája egyre "mélyebbre" kerül az oldalon, mind ritkábban van kedvem innen indítani a böngészést. Ha az újak listáját áttennék az Olvass oldalra, elegendő lenne csak ezt figyelni.

 

Legvégül: 10.000-nél több a cyberpondró a Googléban. Jól elszaporodtak!

Kettő, nyakamban a felhő

Jó érzés tölt el, amikor Éva begördít a Vörösmartyn a sátrak közé. A sokadalom ugyan kicsit nyomaszt, de a könyves ünnep emelkedettsége megérint. Első utunk a Magvető standjához vezet, Évát saját szerzőjükként üdvözlik. Egyeztetések Morcsányi Gézával, Boldizsár Ildikóval; Éva jelzi, hogy a szerkesztőjével nagyjából befejezték a munkát, másnap egyébként találkozik vele. Én is kapok egy tiszteletpéldányt a

Könyvheti kiszámoló - Kettő, nyakamban a felhő
 

 

2006. június 10., szombat


Ezen a napon háromszor ázunk meg. Először induláskor. Délelőtt Baján elkeseredetten zuhog az eső, egybefüggő sötét felhő vonja be az eget, esélye sem látszik annak, hogy kiderüljön. Beírom erre az oldalra, hogy ilyen időben mi ugyan ki nem megyünk a Könyvhétre, ne is várjanak azok, akik ma találkoztak volna velünk. Ám István jelzi ugyanott dél körül, hogy a fővárosban már kiderült, remek az idő. No, akkor viszont ideje indulni, sokakkal beszéltem meg találkát.

A beszállás velem eléggé lassú művelet, minden esernyők ellenére is alaposan megázom. Fúj a szél, az eső becsap a kocsiba minden ajtónyitáskor. Eléggé lucskosan vágunk neki a 170 kilométernek, bekapcsolom a fűtést, a térdemen szárítgatom Éva átázott blézerét.

Szekszárd magasságában aztán kifutunk a felhők alól, ragyog a nap, hőség lesz hirtelen. Budapest alatt még elkap egy újabb zivatar, de amikor a Kempinsky mögött leparkolunk, újra remek az idő.

Még ki sem szállunk a kocsiból, máris egy ismerőst pillantunk meg, Geréb Anna épp előttünk halad el. Kikászálódunk, beszélgetünk pár percet, elkísér minket egy darabon. 

Jó érzés tölt el, amikor Éva begördít a Vörösmartyn a sátrak közé. A sokadalom ugyan kicsit nyomaszt, de a könyves ünnep emelkedettsége megérint. Első utunk a Magvető standjához vezet, Évát saját szerzőjükként üdvözlik. Egyeztetések Morcsányi Gézával, Boldizsár Ildikóval; Éva jelzi, hogy a szerkesztőjével nagyjából befejezték a munkát, másnap egyébként találkozik vele. Én is kapok egy tiszteletpéldányt a Szép versekből. Ezúttal ugyan fotók nincsenek benne, nem gyönyörködhetek nemes arcélem láttán, sőt, idő híján még a benne pompázó versemet (Időnek előtte) sem olvasom el.

Balázs István csörög rám: merre vagyunk? Teszünk egy kört a standjukig, közben persze sok helyütt megállítanak az ismerősök. Petőcz Andrissal megbeszéljük, hogy a könyvéről írt reckóm egyelőre nem jelent meg a felkérő napilapban, kicsit odább kézrázás Békés Palival, sebtében gratulál Évának, futó kézszorítás Gömöri Gyurival, egy sarokkal odább ráköszönünk Szakolczayra, de gyorsan tovább húzunk, nehogy beszélgetni akarjon (pedig akar), Ferdinandy köszöntésére azonban örömmel állunk meg, ezúttal nem sütöm el a többször előadott tréfát, hogy ő az egyetlen író, akire féltékeny lehetnék, Éva annyira szereti az írásait. Konczek Jóska kijön kedvünkért az asztal mögül, megöleljük egymást, új kötetét dedikálja nekünk: összegyűjtött verseit, negyven év termését tartalmazza. Nézem a borítót: „Szinyei?” Jóska rábólint: „És milyen jók a színjei!”. Két nap múlva a festmény eredetije előtt csak elsietünk a Nemzeti Galériában.

És végre az Animus standjánál. Balázs Pista egyik legrégibb szakmabéli kapcsolatunk, akivel igen közeli barátságba keveredtünk az évek során. Jólesik nekünk, hogy Csönge lányunkról elfogódott elismeréssel beszél, aminek talán az egyik oka, hogy embrió korától ismeri: Éva éppen Csöngével volt pocakos, amikor István az ikerlányaival együtt felfuvarozott minket valahonnan vidékről. Most meglátja Bodor Bélát két standdal odább, na, az ő lánya is nagyon okos és talpraesett, mondja, és pár perc múlva meg is ismerkedünk Emesével (Csöngével épp elkerülik egymás). Bélának ott az összes nőrokona: mama, feleség, leány, a kárpátaljai irodalomról mégis váltunk pár szót, érdekesek a szempontjai, amelyeket felvet. Tarján Tamás jön még oda pár szóra és percre. Mindez a Parnasszus standjánál, Pálos Anna szíves vendéglátásával.

Csönge közben a térre érkezik, azt mondja, hogy itt áll a színpad előtt. Sietünk oda - közben futó találkozás Szabó Palócz Attilával és családjával, később Pávai Patak Mártával -, de nem találjuk. Kiderül, hogy két színpad is van a téren, a másik átellenben.

Pécsi kiadómmal (Pro Pannonia), Szirtes Gáborral csak pár percet tudunk beszélgetni. Elmondom, hogy készen van a ±2000 c. kéziratom, de irtózatosan hosszúra sikerült. A rövidített, meghúzott verzió is félmillió karakter; hajlandó-e egyáltalán ennyit elolvasni, netán érdekli a 30 %-kal hosszabb, teljes hétévi napló? Abban maradunk, hogy egyelőre küldjem el egyetlen esztendő teljes anyagát, plusz 5 oldalnyi összefoglalót az egészről. Ez alapján ő eldönti, hogy a kiadás érdekében ősszel felveszi-e a megpályázandó kéziratai közé.

Közben telefonos egyeztetések Kulcsár Istvánnal, akivel jó előre leemaileztük, hogy itt találkozunk, és itt meséli el azokat a sztorikat, amelyeket levélben nehéz lett volna. Most nehezen talál ránk, mivel standról standra járva folyton változtatjuk a helyünket. Az utolsó üzenet már úgy szól, hogy ők beültek a feleségével a Gerbaudba, menjünk oda mi is. Keressük is az átjárót, hol léphetünk ki a sátrak karéjából, teljesen véletlenül épp a kárpátaljai standnál találjuk meg. Az ott álldogáló Dupka Gyuri annyira meglepődik, hogy kézfogásunk utáni zavarában Évának és Csöngének még puszit is ad. 

Irodalom és klíma a taraszon

Letelepszünk a Gerbaud teraszán és hallgatjuk a Kulcsár-sztorikat. Apámtól örökölt barátom gyakran reagál jegyzeteimre hosszabb-rövidebb mailekben, legutóbb a Karinthy Ferencről és Faludyról írtakról jelezte, hogy ezekhez bizony lennének adalékai. Most elmeséli őket. Megajándékoz édesapja, Dr. Kulcsár István újra kiadott kötetével, aki egyébként Böhm Aranka, azaz Karinthy Frigyesné pszichiátere is volt. De a könyv nem erről szól, hanem sajátos identitástörténet, amelynek során a szerző eljut a "képmutatásig menő asszimilációs kísérlet"-től a zsidó sors tevőleges felvállalásáig, mígnem öregkorában, gyakran hazalátogatva Izraelből felfedezi "léte magyarságát". Itthon ki is készítettem a könyvet az olvasandók közé.

Persze minket is alaposan kikérdez itthoni dolgainkról, feleségeink közben intenzív különdiskurzust nyitnak, épp benne vagyunk a beszélgetés sűrűjében, amikor előbb csepegni, majd zuhogni kezd az eső. Mire bemenekülünk a kellemesebb klímájú belső helyiségbe, én újra csurom vizes leszek, aznap már másodszor.

Még vagy egy órát ücsörgünk, a szomszédos asztalnál is kedves ismerősök, két Katalin, Kulcsár és Liptay, a Könyvhét rádiós közvetítéseinek ceremóniamesterei. Elbúcsúzunk Kulcsáréktól és Csöngééktől, már a következő program várható izgalmait ecsetelve: blogerek találkozója, Blogtér-buli a Tűzraktérben….

Szintén előre lelevelezett egyeztetés szerint telefon Krisztának, aki dolga végezvén a Terícium  Tericium Kiadó standjánál, vállalta, hogy elnavigál bennünket a találkozó helyszínére. Oda is érkezünk gond nélkül. A helyszínen kicsit csalódottan tapasztalom, hogy az igencsak hűvös estében szabad ég alatt fogunk ücsörögni a szórakozóhellyé és művészeti rendezvények színterévé alakított hajdani gyártelep udvarán. Annak ellenben nagyon örülök, hogy jó pár blogteres kollégát megismerhetek. El Lobóék mellé ülünk, vele már kommentekben korábban egyeztettünk, és tudtuk, hogy többé-kevésbé a mi kedvünkért jön fel Pécsről. Másokkal is sikerül pár szót váltani (nem sorolom fel őket, mert biztosan kihagynám néhányukat). Hogy tartsam magamban a lelket, gyors egymásutánban megiszom két vodkát, de továbbra is ugyanúgy fázom, megvesz isten hidege. Néhányszor rákérdezek, hogy nincs-e itt valahol egy fedett és melegebb helyiség, ahová átvonulhatnánk, illetve hogy lehet-e itt vacsorázni (az ebédet aznap kihagytuk) – de mindenki csak a fejét rázza.

Amikor aztán elered az eső, Éva a fedett kapuátjáróba menekít. A többiek is, úgy látjuk, szétspriccelnek. El Lobo és lánya mellénk kerül, nézzük a tartósnak látszó esőt, én szinte reszketek a huzatban. Menjünk el vacsorázni egy rendes helyre, ajánlom,  Lobóék örömmel ráállnák. A kocsiba beszállva persze harmadszorra is megázom.

Bő negyedóra múlva már a Márkusban ülünk, vacsorázunk, sörözünk, beszélgetünk. Ráérősen és kellemes melegben. Sok mindenről szó esik, elég jól megismerjük egymást, kicseréljük blogos és más média-tapasztalatainkat. Fogalmunk sincs arról, hogy a többiek végül is együtt maradtak és hosszas keresgélés után találtak egy fedett (ám igen hideg) helyet, ahol még sokáig időztek. Minderről csak másnap értesülök, amikor Gátiáknál futólag belekukkantok néhány blogtéri beszámolóba

[Fissítés jún. 16-án. El Lobo is feltett néhány képet, közülük tűzöm ezt be ide. Talán látszik, hogy mennyire fázom pedig úgy emlékszem, itt már utána vagyok a két vodkának, és hiába van rajtam két pulcsi. Különben egyes posztokban bizonyos viták alakultak ki az est megrendezését illetően. Ebbe én nem akarok belemenni, nem hibáztatok senkit semmiért, "elmenekülésünkkel" azonban talán jeleztük, hogy ez így nekünk nem igazán felelt meg. Valóban köszönés nélkül jöttünk el, amit sajnálok, de ha visszamegyünk búcsúzkodni, akkor tényleg bőrig ázom. És a placcon, ahonnan eljöttünk, nem is maradt senki. Én meg alig vártam, hogy valami melegebb, fedett helyen tudjam magam.]  

(Bár szívesen beszélgettem volna még sokakkal, de igazából nem tudom sajnálni, hogy eljöttünk; ha jól értem, egy hideg és ricsajos helyen folyt a forró és ricsajos összejövetel; ehhez én talán már öreg vagyok.)

Közel az éjfél, amikor szállásunkra érkezünk. Viki, kedves „szálláscsinálónk” kijön elénk, a portás is csatlakozik, így kettejük segítségével Éva könnyen felhúz a jó pár lépcsőfokon. A szoba kényelmes, wécés-zuhanyzós. Ringatni se nagyon kell minket.

 

---------------
folytatás a beépített kerti teraszon télen

---------------
előző rész<<

A 7. vagyok!

Mivel fatális hülyeségem következményeivel voltam elfoglalva, csak most vettem észre, hogy a Gépház oldalán megjelent a Blogtér múlt heti nézettségi listája. Ezen én az előkelőnek számító 7. helyen szereplek, amellyel nemcsak azért lehetek megelégedve, mert kerülhettem volna oldalammal az első helyre is.

Mivel fatális hülyeségem következményeivel voltam elfoglalva, csak most vettem észre, hogy a Gépház oldalán megjelent a Blogtér múlt heti nézettségi listája. Ezen én az előkelőnek számító 7. helyen szereplek, amellyel nemcsak azért lehetek megelégedve, mert nagy elődöm éppen ennek a pozíciónak az elfoglalására intett (A hetedik te magad légy), hanem azért is, mert ezt a helyet most már főleg irodalmi kultblogként értem el. Szinte egyáltalán nem írok politikáról, és a Megasztár végeztével már a népszerű zenei témákat sem tartom forrón, könyvekkel, képversekkel, novellákkal, nyelvi játékokkal bekerülni az első 10-be: nem is olyan rossz.

Az érdem azonban természetesen nem az enyém, hanem a Nyájasé, akinek ezúton nagyon szépen meg is köszönöm érdeklődését, hűségét és aktivitását!
Címkék: blog, blogter

Jövök a magánbloggal!

Ezúton közlöm Nyájas Olvasóimmal, hogy ezentúl privát, személyes, magán-jellegű naplójegyzeteimet is kénytelen lesz elszenvedni, lévén nehéz döntéssel úgy határoztam, hogy a sokfelé blogolást megszüntetve ezentúl nem teszek lényegi különbséget az ehelyt kialakított közéleti és irodalmi BéDéKá Manzárd és a régi virtuális placcomon immár 6 éve fenntartott

Tovább

Az 50000. bejegyzés

Volt egyszer egy Blogtér

Jelentem - és nemcsak a Gépháznak - hogy kis ügyességgel megcsíptem a Blogtér ÖTVENEZREDIK posztját.

Jelentem - és nemcsak a Gépháznak - hogy kis ügyességgel megcsíptem a Blogtér ÖTVENEZREDIK posztját.

Tessék csak megnézni a böngésző felső címsorában a linket! Úgy végződik, hogy: id=50000 - azaz ez a Blogtér történetében az ötvenezredik bejegyzés. (Na jó, az igazsághoz tartozik, hogy ebben a vázlatként elmentett vagy törölt posztok is benne vannak. De ez nem csorbítja az érdemeimet!)

Az elragadtatásokat kérem AH! és OH! indulatszavakkal kifejezni!

És előre is köszönöm a gratulációkat!!

__________________________________

bdk új blogja

Címkék: blog, blogter

Blogerok figyelmébe! Hozzászólás-linket mindenkinek!

Lehessen tudni, ki szólt hozzá a jegyzetünkhöz! Találhassuk meg a blogját! Adhassa meg a hozzászóló az oldala címét, ez kerüljön linkként a neve alá! Ebben a jegyzetben leírom, mit kell ehhez tenni.

Blogerok* figyelmébe!

 

Mivel az általam látogatott blogok többsége esetében továbbra sem működik az a szolgáltatás, hogy a hozzászólásoknál a hozzászóló nevére (vagy kis fényképére) rákerüljön a hozzászóló bemutatkozó oldalának (profiljának) a linkje, illetve továbbra is hiába adja meg valaki a saját vagy kedvenc honlapjának a linkjét az URL-ablakban, az nem jelenik meg a hozzászólás elküldese után, ezért egy korábbi jegyzetemre visszautalva újra leírom, hogyan kell a problémát megoldani.

1) Kerüljön a hozzászóló profil-linkje a nevére:

A blogtulajdonosnak bejelentkezett állapotban, Írj üzemmódban kattintania kell a beállításokra (egy sorban van az új bejegyzéssel), majd a Sablon fülre kattintva a sablon kódjában ki kell keresnie az alábbi részt:

 

- és a következőképpen kell kiegészítenie:
Fontos a csúcsos zárójelek és idézőjelek pontos használta! (És azok ott nem S betűk, hanem: $)

Ezek után a változtatások mentése gombra kattintva el kell menteni a kiigazított sablont.

Javaslom minden blogernak, aki kicsit is ért az ilyesmihez, hegessze át a blogja sablonját, és akkor minden blogtéri hozzászóló profilját egyetlen kattintásal ba tudja hívni! (Ha be nem jelentkezett vagy saját profil-oldallal nem renelkező olvasó ír be hozzászólást, akkor sincs gond: a linkké váló névre kattintva nem nyílik meg új oldal, hanem az adottnak ugrunk fel a tetejáre.)

2) Az URL-ablakban megadott link kerüljön a név alá:

A fenti javított (vagy akár javítatlan) kódsor alá írjuk be ezt a sort:


- majd mentsük el a sablont. Ez esetben a hozzászóló által az URL-sávban megadott link is látszani fog, így hozzászóláskor mindenki megadhatja a saját vagy a kedvenc honlapját, netán azt, amelyekre hivatkozni akar: az oldal címe linkként fog megjelenni a neve alatt.
 
FINOMÍTÁS. Ha azt szeretnénk, hogy a hívott oldal új ablakban nyíljon meg, akkor mindkét esetben az a href-fel kezdődő egységbe, a lezáró időzőjel után egy szóközt hagyva, még a csúcsos zárjel bezára előtt írjuk be ezt: target="_blank" -ezzel érjük el a kívánt hatást.
 
Mindenkinek jó szórakozást kívánok - de azért ne engem szidjatok, ha elrontottatok valamit! (Javaslat: a sablont ajánlatos még a belepiszkálás előtt kimásolni és elmenteni saját gépünkre - Jegyzettömbben, .txt formátumban -, így ha valamit véglegesen és végletesen elrontottunk, akkor egyszerűen visszamásoljuk az eredetit.)
 
Engedelmetekkel mások blogjába írandó hozzászólásaimnál mindig fogok erre a jegyzetemre hivatkozni, kérve titeket, hogy vállalkozzatok a sablonszabászatra!
 
-----------
A megoldás innen származik:  közérdekű bejegyzés
 
 
[----------
* Az általánosan elterjedt, két g-vel (valószínűleg helytelenül) írt bloggerek helyett mostantól következetesen egy g-vel (szerintem helyesen) írom a blogert, és mint idegen eredetű, vegyes hangrendű szót, mély magánhangzós toldalékokkal látom el. Vagyis: blogerok, blogernak, blogerhoz... Ez egyben nyelvi kísérlet ennek a szóalaknak az elterjesztésére.]
süti beállítások módosítása