web lap top tartalom ajánló pr-cikk blog


2006.júl.27.
Közzétette: bdk Szólj hozzá!

BéDéKá-napló júl. 27.

Tegnap volt éppen egy éve annak, hogy elindult a Kárpáty Nyúz. Annak meg több mint fél éve, hogy halódik, vegetál. Csak nagyon erőtlen kísérleteket tettem a felélesztésére (én nem akarok már túl sok időt szánni rá, és nem sikerült "Kárpátalja első társasblogjává" tenni sem), de tapasztalva, hogy... Csönge ma 18 éves. Sorozatosan idegenben tölti a születésnapjait. Így jár, aki táborozási, nyaralási időben születik. Persze felhívtuk, felköszöntöttük. Épp a strandon (Szudákban, a Krímen), jól behallatszott a plázs zsivaja. Mondtam neki, ez a legszebb születésnap, mostantól már csak öregedni fog. Persze ez nem tetszett

Örömömre a Papiruszportál.hu az utóbbi írásaim közül átvette, illetve átveszi a Tamkó Siratóról és a Moholy-Nagyról szólókat. Mika Robi kifejezett kérésére végre készítettem egy Manzárd-bannert, ez most időnként megjelenik főoldalukon, írásaim alatt pedig stabilan ott villog. Picit módosított változata itt alul is látható. A már megjelent írás: Tengereczki visszatér, várható: Moholy-Nagy.

Bár nem kerültem a nyertesek közé, és a remek díjaktól is elestem :(, de a zsűri említésre méltónak talált a HVG blogversenyében. Erről írtam pár sort ITT. Goldenblog

Tegnap volt éppen egy éve annak, hogy elindult a Kárpáty Nyúz. Annak meg több mint fél éve, hogy halódik, vegetál. Csak nagyon erőtlen kísérleteket tettem a felélesztésére (én nem akarok már túl sok időt szánni rá, és nem sikerült "Kárpátalja első társasblogjává" tenni sem), de tapasztalva, hogy mint csevegőhelyet még mindig elég sokan látogatják, és akadnak, akik éppen itt akarják jól megaszondani a tuttit, így egyelőre arra jutottam, néha bedobok egy-egy témát, aztán hátha kialakul egyikről-másikról valami érdemi vita is. Vagy nem. Utóbbinak nagyobb az esélye. Akit érdekel, látogasson IDE.

Csönge ma 18 éves. Sorozatosan idegenben tölti a születésnapjait. Így jár, aki táborozási, nyaralási időben születik. Persze felhívtuk, felköszöntöttük. Épp a strandon (Szudákban, a Krímen), jól behallatszott a plázs zsivaja.

Mondtam neki, ez a legszebb születésnap, mostantól már csak öregedni fog. Persze ez nem tetszett neki, ő még kicsi lány, mondta. És ez igaz is. De az is, hogy szépen kifejlődött benne mostanra a felnőtt. Felelősségtudata, önállósága néha minket is meglep.

És hogy máris fiatalítsam: ez egy tavalyi képe

 

BéDéKá-napló júl. 21. (Szili és más)

Egyáltalán: lesz valami énekeshalott ebből a beharangozott új nemzetstratégiából? Hiller ugyancsak a régi stílusban fogant levelet küldött a határon túli magyar fiatalok nemrégiben tartott találkozójára, Gémesi istenkedik, hogy nem csökkennek a határon túlra szánt támogatások, sőt, kiterjesztik a dolgok betegágyaként megismert Szülőföld Alap hatáskörét. Még a végén szégyenszemre az Illyés Közalapítvány is

Tovább

BéDéKá-napló júl. 18. Pet Palack

vízkezelés, székely klór Az antológia kellemes küllemű, gondosan készített kiadvány. Címe sajátosan mond ellent a borítótervnek, mint pet-palack a fertőtlenítésnek: A székely tanítónőről sok mindenre asszociálnék, csak Bortnyik Sándor művére nem. (A magyar avantgárd nagy alakjáról, Tamkó Sirató és Moholy-Nagy után akár írnom is lehetne, ha már elhitettem magammal, hogy konyítok valamit a modern képzőművészethez...)

denevér ivóvízHm, különös, egy újabb egybeesés, mint nemrégiben Moholy-Nagy esetében. Legutóbbi naplómban a vége felé a Kultúrház műsorával való párhuzamot említettem, az elején a denevérünkről írtam, ma délelőtt pedig a Petőfi délelőtti műsorának egyik témája éppen ez... Most épp azt mondja a szakértő, hogy a tőlük való félelmünkért a katolicizmus a felelős, ugyanis számos ábrázolásban és értelmezésben a denevér a sátán megtestesítője. Érdekes, én inkább pogány babonákra vezettem volna vissza. Bárhogy én vélhetőleg sem babonás sem katolikus nem vagyok, mert mindig is vonzódtam ezekhez a szárnyas kis emlősökhöz. Bizonyításul most be is gépeltem egy nagyon régi, lassan 30 éves versemet: Páfrányok, denevérek, ivóvíz kezelés.


Medence vizének fertőtlenítése

Tegnap Éva és Csönge Nyíregyházán strandolt: tó és medence. Évára a mindennapi családi nagyüzem közben már nagyon ráfért egy kis kikapcsolódás, és úszni is vágyott már egy ideje. Sajnos Ungváron egyszerűen nincs hová elmenni, a természetes vizek szennyezettek, nem ajánlatos beléjük merülni, az uszodában tömegnyomor, ha egyáltalán üzemel, szűrés vagy cserélés helyett a vizet túlklórozzák. Holott már ismert technológia a medence fertőtlenítés klór dioxid oldattal (forrás: Pet Palack).

Persze, ha már nekivágtak, összekapcsolták a kellemest a hasznossal, vittek egy veder áfonyát a barátainknak, akik a múlt héten ennek a kedvéért jöttek át Ungvárra, de egy szem sem volt a piacon.

Nagyon jól érezték magukat, a nyíregyházi strand pangott, Évának egészen Bástya-elvtárs érzése volt a nagymedencében. Csönge pedig folytatja a nyaralást, ma sátorozni mentek Csornoholovára. Persze Éva fuvarozta a lánycsapatot, szívesen tette, legalább megvizitálta novellájának a színhelyét: Csornoholován szőkébb a gyerek.


 

A székely pet palack

Mivel kiprovokáltam, a Zrínyi kiadó elküldte 2001-ben (!) megjelent antológiájukat, amelyre az interneten bukkantam rá: nekem is, apunak is novellánk van benne, de tiszteletpéldányt elfelejtettek küldeni. (Azt hittem, hogy a honorrral is lógnak, de aztán tisztázódott, hogy ezek az írások pályázatra benyújtott anyagok voltak (hat évvel ezelőtt!), nyertem is valami díjat az Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium (!) erőpróbáján Az utolsó híd c. munkámmal. A kiírásban valóba benne volt a közlés joga. Pénz tehát nem járt a publikációért, de a tiszteletpéldány iránti igényemet akceptálta a kiadó, kettőnknek elküldtek összesen 4 példányt. A postaköltségük közel 3000 Ft volt.

 Az antológia kellemes kinézetű és gondosan készített kiadvány. Címe sajátosan mond ellent a borítótervnek: A székely tanítónőről sok mindenre asszociálnék, csak Bortnyik Sándor művére nem. (A magyar avantgarde nagy alakjáról, Tamkó Sirató és Moholy-Nagy után akár írnom is lehetne, ha már elhitettem magammal, hogy konyítok valamit a modern képzőművészethez...)


 

Megjött a Mozgó júliusi száma a könyvheti bászomólómmal. Bő hónap távlatából visszaolvasva érdekes újra átélni, hogy és mint zajlott az a három nap. Ez persze csak kivonatolt és tömörített beszámoló, a részletest annak idején öt hosszú blogjegyzetben írtam meg, fotókkal, mellékes sztorikkal; ez kompaktabb, összefogottabb, és a vége is más.

A következő, a júliusi penzumot pedig épp tegnap küldtem el, miután a hét végén sikerült megírnom. Ezúttal lesz benne egy-két dolog, amit blogomban még nem sütöttem el.

 


https://twinoxide.hu/pet-palack-oblites/

Pilinszky 11-12.

Meg hát persze minden ilyen alkalommal magáról Pilinszky Jánosról is meg lehet emlékezni, felidézni szikár alakját, éneklős, papos hangját, cigarettát tartó finom ujjait. És a verseit. Őelőtte tisztelegni mindig jóleső dolog. Csak ne úgy tegyük, mint a magát írástudónak valló két kárpátaljai ifjú, midőn egyik a másikkal interjút készített és a kérdezett, vagyis az alany(i költő) imigyen nyilatkozott:

Megjött a Debreceni Disputa legutóbbi száma, én éppen benne voltam valami csinálásban, félretettem a borítékot, Éva bontotta fel és éppen a Pilinszky-szonettjeimnél nyitotta ki. Kivételesen ez most meglepett, én azt hittem, hogy rajtam a sor, nekem kell a folytatást küldenem, én vagyok hátralékban a lappal szemben - de nem. Elég régen küldtem el ezt a két verset, és valahogy már megjelenteknek könyveltem el őket. De hát persze nem, a sorozatom 11. és 12. darabja most került sorra.

Mint minden esetben, ez a publikáció most is jó alkalom arra, hogy azt a szellemi vállalkozásomat szóba hozzam, amelynek során a Mester két szonettjének a sorközeit töltöm meg egy-egy sajátommal (a Pilinszky-projektum leírása). Két újabb vers elkészülte után épp a tervezet felénél fogok tartani.

Meg hát persze minden ilyen alkalommal magáról Pilinszky Jánosról is meg lehet emlékezni, felidézni szikár alakját, éneklős, papos hangját, cigarettát tartó finom ujjait. És a verseit. Őelőtte tisztelegni mindig jóleső dolog. Csak ne úgy tegyük, mint a magát írástudónak valló két kárpátaljai ifjú, midőn egyik a másikkal interjút készített és a kérdezett, vagyis az alany(i költő) imigyen nyilatkozott: "megszerettem Pilinszky János költészetét, aki köztudottan önálló arculattal jelentkezett" (az interjú). Ezen a köztudottan önálló arculaton és az ezzel való jelentkezésen mindannyiszor kuncognom kell, ahányszor csak felidézem. Soha ennél méltatlanabb megidézést...

 


És akkor a most megjelent szonettjeim: A hírhozó | A kufár


 

Blogom Gold

Szereplek a HVG által indított GoldenBlog nevű verseny kategória-jelöltjei között. Aki szívesen olvassa az oldalaimat, a Közélet kategóriában a Manzárdra szavazva nyilváníthat véleményt

Első átfutásra nem találtam magamat a GoldenBlog kategória-jelöltjei között. Utólag ezt több dologgal magyarázom. Először is alaposan megleptek a kategóriák (pl. "képregény", "praktikák", "gasztroblog"), így aztán valószínűleg azokat, amelyekben kereshettem magamat ("közéleti", "személyes", esetleg "megmondós"), kicsit felületesen futottam át, közben arra gondolva, hogy istenigazából egyikbe sem illik bele a Manzárdom, amelyet mondjuk írói blognak tudnék legrövidebben nevezni, hosszabban pedig személyes, közéleti és kulturális blognak. Az utóbbi túlsúlya miatt esetleg, hogy ismét rövid legyen, kultbognak.

Mivel ilyen vagy hasonló kategóriát nem láttam (és álmomban sem gondoltam volna, hogy a "szórakozás" alá tették a zenével, filmmel, színházzal foglalkozókat, mint ahogy azt sem, hogy a könyvajánlós társasblog meg a "praktikák" alá kerül), így eldöntöttem, hogy ugyan egyedülálló zseniálitással blogolok, de egyikbe sem voltam besorolható.

Volt bennem kisebb előzetes bizonytalanság amiatt is, hogy a Blogtértől valamelyest elszakadtam, ám itt, a régi helyemen talán még nem kapaszkodtam meg eléggé, így ez a mostani öszvér-megoldás biztosan árt jó megítélésemnek, hiszen kissé átláthatatlanná vált, hogy akkor most hol is blogolok, hol vannak az archívumaim stb.

Aztán meg: hiúságomra is ráfáztam, mert a saját nevemet és a BéDéKá Manzárd címet kerestem, de ilyen nem volt.

A lényeg, hogy mivel első átfutásra nem találtam magamat, szépen el is könyveltem, nem olyan rossz az, hogy ezután sem kell görcsölnöm a megfelelési igény terhe alatt, és látogatóimat is felmenthetem a szavazási procedúra alól, bőven elegendő, ha ezután is csak olvasnak. Minderről írtam is egy posztot a blogtéri helyemre, GoldenBlog - nélkülem címmel. Ám alig pár perc múlva egy hozzászóló (Szamárfül) már jelezte is: de hát ott vagyok Manzárd néven a Közéleti kategóriában. És tényleg! Kár lenne letagadnom, örültem, mint hülyegyerek a spenótnak - mégsiscsak: a legjobb 100 közé bekerülni -, de visszafogtam magam, és tartózkodó hangnemben szépen felülbíráltam, amit addig írtam, így most ez a bejegyzésem ÍGY FEST.

Ide pedig még leírom, hogy a listáknak kétség kívül vannak furcsaságai, esetlegesnek gondolom a kategóriákat és a blogok besorolását, hiányolom több kedvenc napi olvasmányomat, náhányról pedig nem értem, hogy kerülhetett fel a listára. Élesebb kritikát talán nem lenne illendő megfogalmaznom, így inkább nagyon szépen megköszönöm azoknak, akik jelöltek a játékra és a listára, s azoknak is, akik oda végül is kiválasztottak.

Továbbá szüleimnek, első tanítónőmnek... stb.

sms frissítés 2015: a blogter rég megszűnt, ezeket a posztokat részben átmenekítettem ide, az ungparty.blog-ba, amely a google-helyezések javítása terén kifejtett hatását illetően egyelőre még nem veszi fel a versenyt az akkor a hvg-től is erős linkeket kapó blogtéri manzárddal. 

Tsúszó Sándor komplex létezése

Az irodalom önmagában is egy nagy fikció, ám ezen belül a képzetesség újabb dimenziói nyithatók, amelyek más-más módon, más-más áttételek révén kapcsolódnak az objektívan is létező valósághoz. ...Tsúszó Sándor végig fogta a kezemet. Példát jelentett kihúzásos szövegtechnikája csakúgy, mint egybetűs költeményei, a fragmentumról vallott nézetei. Általánosabban véve pedig nagyszerű alakjának egésze.

Tovább
süti beállítások módosítása