70-es évek vége, 1-3 rubel közötti áron vásárolt "Melogyija" lemezeket (Muszorgszkij, Sosztakovics, Prokofjev, Borogyin...) küldtem postán budapesti cserepartneremnek - a postaköltség meghaladta a lemez árát - , eredeti rock klasszikusokat kaptam cserébe (3-ért egyet) - és még vámilletéket is fizettettet velem átvételkor a szovjet posta. Meghallgattam a kapott lemezeket, magnóra vettem, majd szép áron elpasszoltam őket (15-20 rubel, de egy Zep-ért 25-öt is megadtak). A fagyira való kijött nyereségként, de ennél fontosabb volt, hogy az intenzív komjáthyzás mellett (URH-n, a tokaji adónak hála, remek sztereó minőség) ezzel is gyarapodott a szalagos hangtékám. Fájt is a szívem, amikor 30 évvel később kb. 50 kg-nyi agyonhallgatott szalagot kidobtunk. Most az akkori veszteségnek kb. a százszorosát tárolom a merevlemezemen... De a kb. 200 bakelit még megvan, nagyrészt magyar rock a 70-es 80-as évekből, összes akkori LGT, összes Omega, összes Illés... Állnak a polcon, régóta nincs mivel lejátszani őket... Vagy 15 éve feltámadt a nosztalgiám, beszereztem egy lemezjátszót, na most végighallgatom mindet. Nagyon hamar abbahagytam. 20 perceként felállni és megfordítani a lemezt?? Ugyan már!