A korbácsvesszejű

 

Van egy hely, úgy hívják: Fancsika
ott lakik Nagyfaszú Jancsika
lányok a szérűben
azt várják révülten
csapjon le rájuk a kancsuka.

>>több limerik

Kedvező ajánlat

 

Üzletet kötni ha elmennél Csepébe
hatalmas lófaszt kapsz pénzedért cserébe
ahol van üres lik
rajtad, azt betömik
ha éppen ezt vártad, hasznod nem csekélyke.

>>további limerikek

Nemes versengés

 

Lányokra fogadhatsz Verbőcön
pinával melyikük ver lőcsön
de előbb gumidat
húzd fel - bár nem divat -
nehogy a győztes megfertőzzön.

>>több limerik

A turista panasza

 

Taváról ismerik Szinevért
tó partján kaptam a szuvenírt
minthogy azt tippelem
onnan lett tripperem
idéz is farkamnak színe vért.

>>több limerik

A rosszlány értetlensége

 

Megállt a nagy költő Huszt alatt
ahol én magamra húztalak.
Mi hívta Kölcseyt
idejét töltse itt?
Nem volt itt bordély, csak puszta lak.

»»több limerik

Magyar virtus

Szent helyünk minékünk Verecke
bejárjuk hosszába-keresztbe
s mint hágót Árpádunk
minden nőt meghágunk
nyög belé a Kárpát-medence.

»»több limerik

Óvás a színesbeszédűtől
 

Van egy hely, a neve Barkaszó
ott él a nagyszájú farbaszó
hogyha nem vigyázol
hátulról legázol
ajkáról árad a tarka szó.

»»több limerik

Csak takarékosan!

 

Beosztó népek a viskiek
soha nem hódoltak whiskynek
élveznek olcsóbban
lőrével, lotyóban.
Pénzüket gyűjtik. De hisz kinek?

»»több limerikem

Tanács egy ifjúnak
 

Jobb lesz tán kerülni Salánkot
lányai szerfelett falánkok
kedvükre nem teszel
villával űznek el
ugorhatsz gatyában palánkot.

» » több limerik

Útravaló egy papocskának

Ha tudod, merre van Aklihegy
nem érhet semmilyen anti-kegy
körbevesz imádat
várják az imádat
más oda úgyis csak baszni megy.

több limerik

          Kínálja erősen gyógyszerrel

          Van egy nő, lakhelye Szerednye
          kefélni jó pénzért szeretne
          de muffja nagybeteg
          rá is szól élveteg
          stricije: vedd be a szered, ne!

»» több limerik

Új novellám jelent meg az ÉS-ben:
 

Balla D. Károly

Fel a padlásra
 

Apám annyit vakoskodott egyetlen alagsori szobánkban, hogy új lakásunkban nem tudott betelni a világossággal. Egyszer meglestem, amint csak áll műterme közepén a tetőablak alatt, fejét felveti. Nem csukja be a szemét, akarja, hogy vakítsa a nagy fehérség. Aztán felfigyel a neszezésemre, felém néz összecsippentett szemével, de nem lát, nem láthat engem, később kipróbáltam, leutánoztam különös szertartását, amikor nem volt odahaza, belopóztam, én is belenéztem az égető világosságba, utána szinte megvakultam, csak foltok villództak a szemem előtt, különös alakú foltok; felismertem őket, semmi kétség: ezeket festette apám újabban, ezek fényeskednek friss vásznain; most, hogy felém fordul, most is ezek úsznak szeme előtt, aztán visszanyeri a látását, te vagy az, kisfiam?, nem szereti, ha zavarják munka közben, pedig nem zavarnám, gondolom, csak ülnék és nézném, ahogy fest. De ő pont ezt nem akarja. Mégis benyitok, és mielőtt bármit mondana, illedelmes, de határozott hangon beszólok az ajtóból: én is festeni szeretnék.