Balla D. Károly: Képzetes szavak lexikonja - Fusaléb. | Bólogató János | Ebben a blogban újraközlök néhányat azok közül a bejegyzések közül, amelyeket a most megszűnő NolBlogban szereplő játszótársaim publikáltak 2008-as identifikciós játékom keretében. A dolog lényege: általunk kitalált szavak szócikkeit, eredettörténetét, vagy a kifejezéssel kapcsolatos más ötleteinket írtuk meg egy képzetes lexikon számára. Több ebből: identifikció.

Fusaléb - jelenetek I. (Bólogató) János udvarából

 írta: nagyhenceg | 2008. aug. 14. A felhívás: http://bdk.blog.hu/2008/08/11/fusaleb

1. 
   Dadogós kém

Szereplők: I. (Bólogató) János király, Bende Kuetsueg első tanácsnok, Delej Vid fővezér, Szim Atka titoknok. Játszódik egy fontos háború megindítása előtt, a magyarok bejövetele idején.

Bende: Hírhozó jő, fenséges király.

János: Nocsak.

Bende: Hallga, kivel karolt össze a germánnal nyalakodó magyar.

Szim Atka (beesik, hason fekszik, mormog): Már. Márki-ki. Márki. Kiki.

Delej Vid: Mi a frászt mond ez?

János: Ne stresszelj, fiam, beszélj.

Szim Atka: Már-már. Ki-ki. De-de. Fu-fu-sa.

Bende: No, ebből ki nem szedi, fönség.

János: Mondsza, fiam.

Szim Atka: Már-márki. De fusa. Leib.

Delej Vid: Karóba húzatlak, az anyád errearráját. Mit kancsogálsz itt nekem. Mondd már, ki az istennyila ez a Fusaléb.

János: Márki, dejszen mondta. A fusai márki.

Szim Atka: Igen, fennség. Léb-niz.

Delej Vid: Mit hadovál ez?

Bende: Fusa márkija. Leibnizből.

János (hümmög): Hmmm. Nem is olyan hülyék ezek a magyarok.

1. A frank vívótanár

Szereplők: I. (Bólogató) János, Euró, János nevelt fia, Jean-Luc Bagette vívótréner.

Bagette: Szémoá, kicin fenség, így tartjuk kardunk, ketscsesen, bajosan. Azazhodzs bájosan. (Vívóállást vesz föl.)

János: Bánjon keményen, möszjő Bagette, ezzel a neveletlen tuskóval.

Bagette: Szémoá, Möszjő Főfenség.

Euró (Bagette támad, de ő csak áll) Mi a frászt csináljak, ha ez a töketlen támad?

János: Fuss arrább, te barom!

Bagette: Megbocsát, fenség, ezt kell mondni ketcsesen, bajosan: futkarozzal el, mint libbenő szellet a jószagú éjtszakáben. Azazhodzs ban.

János: Érted, állat? Finom modorral mondom, raccsolva, kecsesen, frankosan: fuss ahább, le ne csapják a fehedet.

Bagette: Igen, föhség, ez a módi. Fuss ahlébb, kicin henceg, s nézzed kezem, melyekkel libbentek neked.

Euró: Fusaléb? De apám, ez a piperkőc frank olyan csíra. Most mán mindenki így fog beszélni az udvarban? Hibásan, és nyamnyogva, mint a herélt kandúr?

Bagette: Nem vitazik, kicin henceg, en tamad, te penig fus aléb. Allé! Angarde!

János: Ugye éhted, Ájró fiam?

Euró: Hát ja.

III. A sámán titka

Szereplők: I. (Bólogató) János, Bende Kuetsueg első tanácsnok, Tipeg sámán, Gyalog vezér kódfejtője.

János: Itt ez a postagalamb, levél a szájában, ez áll rajta: fusaléb. Semmi más, csak ez az egy szó.

Bende: A ganaj magyarok küldték Marquis De Fusa udvarából, Leibnizből. Itt a lábán a gyűrű. Az a feladatod, sámán, hogy megfejtsd az üzenetet.

Tipeg: Ennyi az egész, nagyurak?

János: No, látom, jól választottunk, amikor téged hívattunk Gyalog vezér táborából.

Tipeg: Kezdhetjük?

Bende: Miért ne?

Tipeg: Fusaléb. Azt jelenti: reggel hétkor lovasokkal támadunk a Duna-völgyben.

Bende: De király úr, nyolcnál előbb nem tudunk felsorakozni…

Tipeg: Bocsánat, elnéztem. Reggel nyolc után, ezt írták.

János: Lovasokra sem vagyunk fölkészülve.

Tipeg: Elnézést, fenség, tényleg az áll itt, hogy gyalogosokkal támadunk.

Bende: Biztos, hogy Dunát írtak? Csapataink a Tiszánál gyülekeznek.

Tipeg: Kis türelmet kérek. Lássuk csak (a papír fölé hajol). T-i-sz-a. Nem is értem, hogy gondoltam az imént, hogy Duna.

János: Azon tűnődöm, mi lenne, ha nem is támadnának bennünket.

Tipeg: Semmi gond, királyi felség. Vizsgáljuk meg jobban a kérdést. Hopp, mit látok! Az elébb elkerülte a figyelmem. Szinte kizárt, hogy reggel nyolc után, gyalogosokkal támadjunk a Tisza mentén. Ez kész öngyilkosság volna.

Bende: Ez azt jelenti, hogy nem lesz háború?

Tipeg: Pontosan.

___________________

Bólogató János

Balla D. károly kárpátaljai magyar író új blogja

A Kárpáti Igaz Szót és annak főszerkesztőjét hosszabb ideje keményen bírálom. Szerintem van miért.

• Kell ennél rasszistább és antiliberálisabb mondat?

• KISZó a Jobbikhoz aljasult

Néha visszaszólt, néha sunyított. Természetesen soha nem ismerte be, hogy ne neki lenne igaza. Erre például sehogyan sem reagált és lap sem adott helyreigazítást:

• Esterházy neve a Kárpáti Igaz Szóban

Az nem nóvum, hogy nálunk soha nem az a hibás, aki hibázik, hanem az, aki észreveszi, nem az, aki vállalhatatlan kijelentést tesz, hanem az, aki erre figyelmezteti.Ám ennél Köszeghy Elemér ma tovább lépett. Erre az írásomra reagálva: Az UMDSZ befeküdt a Jobbik ágyába fakad erre a bölcs megállapításra:

Az újdonság itt az, hogy egy főszerkesztő "érvrendszerébe" mi tartozik bele, mire hivatkozva állítja, hogy "irományaimat" hogyan kell kezelni. Ez - részéről - új elem, ezért bátorkodtam megörökíteni.

Könyvégetés közben szenvedett tűzhalált Balla D. Károly író. Az ismert kárpátaljai alkotó afeletti örömében, hogy a legrangosabb magyar kiadó gondozza új regényét, úgy döntött, minden korábbi művét megsemmisíti. Ezért előző könyveinek tetemes raktárkészletéből  ungvári házuk udvarában hatalmas gúlát rakott. Ám gyufával nem sikerült felgyújtania, a kissé már megdohosodott könyvek nem kaptak lángra. Belátta, hogy előbb papírgyutacsokat kell sodornia, ezért sorra kitépdeste egy kárpátaljai irodalomtörténeti monográfia róla szóló fejezetének a lapjait, azokból csavart fidibuszt. Fáradozása eredményesnek bizonyult, a könyvpiramis fellobbant a nyári éjszakában, Balla pedig rituális termékenységi örömtáncba kezdett körülötte. Hevülete mindaddig fokozódott, míg meg nem botlott a kert almafájának kiálló nemzeti gyökerében. Egyensúlyát veszítve éppen a máglya közepébe zuhant. A kiérkező tűzoltók már csak azt látták, hogyan hull hamvába egy korszakos tehetség. >>több hasonló tragédia | Válogatott halálaim

A vereckei botránykő • Válogatott halálaim • Két hold: a NASA titkol és figyel • Kállay Labord és a kaméleonok »» BDK ONLINE

Lassan kialakul nemrégiben nyitott webmagazinom periodicitása. A publikációkat egy ideje havi gyűjteményekbe rendezem, az éppen aktuális anyag a FRISS SZÁM link alatt található.  Ezen belül kétheti gyakorisággal lementem az állandóan változó-frissűlő CÍMLAPOT, így lehetségessé válik a címlap-archívum szerinti tájékozódás is.

Webmagazinomat azoknak ajánlom, akik nam figyelik rendszeresen napi blogomat (BDK BLOG), de 1-2 hetente szívesen beleolvasnak a megrostált, válogatott anyagba. Ők tehát ide kattintsanak: BDK ONLINE WEBMAGAZIN.

Nem könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere. Tovább...

25 évvel ezelőtt tanultuk meg a csakhamar félelmetes szimbólummá nőtt fogalmat: Csernobil. Kifejezője a rossznak, a fenyegetettségnek, a bűnös emberi felelőtlenségnek, az álnok politika képmutatásának, a lopakodó és mindenbe befészkelő halálos veszedelemnek, az istencsapásnak. Csernobil… Mivel a hatóságok eltitkolták a reális veszélyt, Kijevben és országszerte megtartották a kötelezően önkéntes május elsejei felvonulásokat. Tudatlanságunkban mi kirándulni is kimentünk Nevickére, Kolos még nem volt másfél éves, félmeztelenül szaladgált a réten a vakító áprilisi napsütésben. Fogalmunk sem volt arról, hogy milyen izotópok záporoznak rá a makulátlannak látszó kék égből. Nem sokkal később jelentkezett, évekig fulladásos tünetekkel járó allergiája alighanem összefüggésbe hozható ezzel. »tovább

Amikor Elizabeth Taylor meghalt, „házimozinkba” épp be volt készítve a Nem félünk a farkastól. A véletlen egybeesés annyira megzavart, hogy az újranézést inkább elhalasztottam, megvártam, hogy lecsengjen a dolog. Aztán persze mégis sorra került a film a DVD-lejátszónk menüjében, és hiába idéződtek fel a sok évvel ezelőtt látottak, az Edward Albee színdarabjából készült 1966-os alkotás (Who’s Afraid of Virginia Woolf?, rendezte Mike Nichols) most is maradéktalan élményt nyújtott. A méltán világhírű film időtállóságát a zseniálisan megírt darab, a páratlanul gazdag színészi játék és az irodalmi alapanyaggal roppant érzékenyen bánó rendezés egyszerre eredményezi, emiatt a Nem félünk a farkastól újra és újra tökéletes szellemi kielégülést nyújthat, sőt, ha a kulmináció drámai fordulatát a legutóbbi találkozás óta sikerült elfelejtenünk, akkor katartikus élményt is. »tovább

Kényelmetlen mű Kertész Imre Sorstalansága. Kínos. Amikor olvasásához készültem, azt gondoltam: pirul majd az arcom, szégyenkezem, sóhajtozom, szörnyülködöm, felháborodom és végül majd erkölcsi mivoltomban mégiscsak megerősödve kerülök ki a dologból. És valami egészen más történt, amit azóta sem sikerült pontosan megfogalmaznom. Mert a Sortalanság nem úgy épül az emberbe, mint valami lezárt tanulság. Hanem mint sosem gyógyuló seb. És ez a seb egyáltalán nem azonos a holokauszt miatti lelkiismeret-furdalással. A regény az igazságérzetünket billenti ki egyensúlyából, érvényteleníti bejáratott értékítéletünket, s olyanfajta szembesülésre kényszerít, amelyből nem kerülhetünk ki győztesen. Ahelyett, hogy megigazulnánk, inkább egyfajta megalázottságot érzünk, de még az sem adatik meg nekünk, hogy ezt erkölcsi  kudarcként éljük meg, ebben lehetne valami fennköltség is, de nem, sokkal elementárisabb, ősibb az érzés, amely, bár irodalmi mondatok révén, mégis áttételek nélkül, primer módon, elemi erővel tör ránk. Emelkedettséget vártunk, gyötrő, fájdalmas, de értékítéletünket visszaigazoló tanulságot, ehelyett kelepcében találjuk magunkat, és pontosan tudjuk, csak ahhoz hasonlatosan szabadulhatunk, mint csapdából a farkas, amikor lerágja és odahagyja vasak közé szorult lábát. »tovább

No, űrhajós lenni, az soha nem akartam. Sőt, annak, hogy csillagász viszont igen, vajmi kevés szerep jutott Jurij Gagarin pontosan 50 évvel ezelőtti űrrepülésének. Persze annak azért nyilván volt valami hatása, hogy az űrkorszak hőskorában cseperedtem fel, óhatatlanul hallottam az új és újabb híreket, egy korai versemben ezt mégis némi iróniával énekeltem meg, valahogy így: Születtem: az űrkorszak előtt. / Már kétszer körbeszaladtam a háztömböt, / mire Gagarin hajója megtett egyetlen kört. A csillagok világa iránti vonzódásom azonban valami egészen másnak köszönhetem. »tovább

Nagyon kedves filmet láttunk, Jiří Menzel Mesés férfiak kurblival c. munkáját (Báječní muži s klikou, 1978). A történet a film hőskorában játszódik, főszereplője egy vándormutatványos (Rudolf Hrusínský játssza – parádésan!),  aki bűvésztrükkjei után leánya zongorakísérete mellett gyűrött lepedőre némafilmeket vetít alkalmi közönségének, s aki arról álmodozik, hogy állandó mozit nyit – még ám Prágában. Váratlanul számos értékes filmtekercset örököl elhunyt társától és egy frissében megözvegyült tehetős asszonyság is kegyeibe fogadja, így a korábbinál is magasabbra törnek vágyai: saját filmeket szeretne készíteni. Ehhez kapóra jön megismerkedése a dokumentum-felvételeket készítő fiatal operatőrrel. Ez utóbbi szerepét maga Menzel játssza, s nem akármilyen élmény a még fiatalember rendezőt kurblis felvevőgép mögött látni. »tovább

Azon frissében írtam a levelet, egy hétig vártam valamilyen reakcióra. Most közzétettem.

»Aki valamilyen ostoba túlbuzgóságból ezt az utalást kiiktatta az egyik legnagyobb magyarságvers végéről, az nemcsak a költeményt fosztotta meg egyik sarkalatos tartalmi jegyétől, hanem egy bizonyos ideológiai szemléletről is kiállította a leleplező szegénységi bizonyítványt.«

»» tovább

Hatásos és meggyőző erejű Dennis Gansel 2008-as filmje. Ezt akkor is megállapítottam, amikor, talán két éve, először láttam. Most másodjára azért már kicsit zavart a didaktikussága, oktatófilm-jellege. Elsőre ez nem tűnt fel annyira, maximálisan lekötött a pergő cselekmény, és nem maradt el a döbbenet sem: lám, milyen könnyű manipulálni a fiatalokat, milyen kevés kell az elvakultságig terjedő lelkesedésük eléréséhez. Elég hozzá egy karizmatikus vezéregyéniség, egy jó név,  megkülönböztető ruhaviselet, embléma, kézmozdulat – és még világosan megfogalmazott célokra sincs szükség, a valahová tartozni akarás, az erőhöz való csatlakozás csoportszelleme egyetlen hét alatt fanatizálja, fasizálja az amúgy teljesen normális kamaszokat. »tovább