web lap top tartalom ajánló pr-cikk blog


2018.már.13.
Közzétette: bdk Szólj hozzá!

Dolgozószoba a télikertben, beépített teraszon

 terasz beépítés és télikert fűtés - ház, lakás - lakberendezés, dolgozószoba, napfény - munka otthonról

Exkluzív alkotótér üvegfalak között

telikert-futes-munka-otthonrol.jpgHome office... A jól megépített, igényes kivitelű télikert nem csupán arra alkalmas, hogy növényházként, esztétikai élményt nyújtó zöld oázisként hasznosítsuk, számos más szerepet is betölthet az otthonunkban. Adottságainak köszönhetően teljes értékű, funkcionális lakótérré alakítható, ahol igény szerint pihenhetünk, étkezhetünk vagy akár dolgozhatunk is. Az otthonról végzett munka fogalma a Covid-járvány óta hétköznapi fogalommá vált.

Efféle létesítmények jellegéből adódóan nemcsak internetes távmunkára gondolunk. A télikert ideális helyszínt biztosíthat a művészi alkotótevékenységhez, hiszen adott a természetes fény és a környező táj inspirációja, ugyanakkor az alkotótér optimális klímájú és védett az időjárás viszontagságaival szemben. A télikertek különleges adottságaikkal még azokat is alkotásra ösztönözhetik, akiknek egyébként nem a hivatásuk a művészet. Ám az asztalra készített színes ceruzák vagy az akvarellkészlet és a fehér papírlap a szubtrópusi, mediterrán vagy karibi dísznövények alatt bárkiben felébresztheti az alkotókedvet.

beepitett-terasz-muhely.jpg

Magától értetődik, hogy szinte bármilyen kézműves elfoglaltsághoz vagy szellemi munkához megfelelő helyszín lehet az üvegezett, kellemes hőmérsékletű beépített terasz. Ha nagy koncentrációt igénylő feladat elvégzését tervezzük az otthonunkban, nem árt félrevonulni a ház zajosabb és mozgalmasabb társasági tereitől. A szobakertben kevesebb az esélye, hogy valami elvonja a figyelmünket a teendőinktől vagy kizökkent munka közben. Ráadásul a természetes fény segít az éberség megőrzésében, a sok zöld növény látványa pedig felüdít és nyugalmat sugároz.

Fontos a megfelelő klíma kialakítása. Mivel a napsugárzást jól hasznosítja minden üvegház, tavasztól őszig erre nincs gondunk. A téli időszakra melegítőberendezésről kell gondoskodnunk. Lehetséges fűtési megoldások, technológiák:

Tovább

Ungvár - régi képeslapok, fotók

 A régi Ungvár képei 

Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Most alaposan kicsinosítottam az oldalt, bekötöttem rendszerembe, feltettem rá a városhoz kapcsolódó néhány szövegemet, továbbá sok linket – és jó pár újabban talált képet is. Íme, így fest a cirka 60 képet bemutató honlap: Ungvár – Ужгород

Oleg Dou

Első élménye, hogy kétéves korában megrázta az áram. Második élménye, hogy három éves korában az apja piros rövidnadrágba öltöztette és elvitte az óvodába, ahol az egyik kislány szeme alatt állandóan látszottak a kicsorgó könny után visszamaradó sócsíkok, a másik kislány pedig mindenkit megharapott.  ...Aztán iskolás lett, és hetedikes volt, amikor számítógépe és photoshop programja lett. Azzal szórakozott, hogy osztálytársai és tanárai fotóit grimaszosra torzította. ...Aztán felvették a moszkvai fémipari főiskolára, gazdasági informatika szakra. Másodikos korában dizájnerként dolgozni kezdett egy képeslapkészítő cégnél, ahol minden kreativitást ki akartak ölni belőle. Ekkor megértette, hogy "fel kell emelnie a seggét" és saját feje után kell mennie, ha nem akar agyrákot kapni egy 10×10 méteres dizájnerirodában.

Tovább
Címkék: fotó, kép, vizuális

A futóbolond

Március 21-én este mutatják be Miskolcon a Spanyolnátha művészeti hálóterem friss számát. Ebben kapott helyet Kőhalmi Péter fotósorozata (A futóbolond), amelyhez (Vass Tibor főszerkesztő szíves felkérésére) felvezető szöveget írtam. A képekből ízelítőt és Valaki odabentről című írásomat - amely a fotók vetítése közben elhangzik a helyszínen - ezúton ajánlom figyelmetekbe.

Tovább
Címkék: fotó, kép, vizuális

Lelakatolva

Amikor legutóbb átnéztem a nem is olyan sok képből álló kollekciómat, feltűnt, hogy majd tucatnyi olyan akad köztük, amelyen leláncolt, lelakatolt bicikli vagy kerék szerepel. Egymás mellé raktam őket: hú, milyen jó kis sorozat! De ha lúd, legyen kövér, ha

Tovább
Címkék: fotó, kép

Pedálos internet

Mint tudvalévő, Kárpátalján hosszúszőrű hucul szamarak húzzák az internetet. Ha az állat vontatta megoldást nem is tudtam illusztrálni, azért a pedálmeghajtású változatot csak megtaláltam:

Nemrégiben Jövőnéző mutatta be a gőzhajtású internetet. A jegyzet megérintett, hiszen, mint tudvalévő, Kárpátalján hosszúszőrű hucul szamarak húzzák az internetet. A poszthoz fűzött kommentárokban sok egyéb ötlet is felmerült, s ha már az állat vontatta megoldást nem is tudtam illusztrálni, azért a pedálmeghajtású változatot csak megtaláltam. Tömeges használata elterjedőben.

mobilmarketing - tömeges sms

forrás

A rendszer alkalmas tömeges sms küldésre. Gateway megoldás, nem kell hozzá mobil telefon.

Moholy-Nagy modulátor

Ha semmi mást nem alkotott volna, csak fotogramokat és a Fény-tér-modulátort, nevét ezzel is beírta volna a művészettörténet nagy újítói közé. Ám emellett a fotózásban is meglepően újat alkotott, persze festett is, kollázsokat és grafikákat készített, színpadképeket és épületeket tervezett, filmeket forgatott. Univerzális tehetsége máig hat, kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy a kortárs magyar (neo)avantgard vizuális kísérletezői a mai napig az ő kabátújábból

A nagy modulátor

 

"Az ember ötlete néha pokoli,
Nem is tudja igazán megokolni,
Miért lett modernné éppen Moholi?"

(Juhász Gyula)

A minap Tamkó Sirató Károlyról írtam, hogy ő volt az a programhirdető, aki aztán programját nem valósította meg. Nagyjából épp az ellenkező állítás igaz Moholy-Nagy Lászlóra, aki Kassák mellett szerintem a modern magyar művészet talán legjelentősebb életművet létrehozó alkotója. A munkásságát bemutató két remek  könyv legfontosabb eligazítóm volt akkor, amikor az avangárddal magam is kacérkodva az izmusok és a művészi forradalmak lényegét igyekeztem megérteni. (Az egyik az 1927-es berlini kiadás alapján magyarul csak 1972-ben megjelent Fesztészet, fényképészet, film című, tipográfiai szempontből is egyedülállő MNL-könyv; a másik Passuth Krisztina: Moholy-Nagy c. hatalmas munkája, gazdagon illusztrált vaskos összefoglaló tómusz, egyben képzőművészeti album,1982.)

Moholy-Nagy nem sokat élt és alkotott Magyarországon, "idejekorán" emigrált. Bécs, Berlin, Párizs, London, Chicago...; dolgozott Kassákkal, később a Gropius-féle Bauhaus és New Bauhaus legkiemelkedőbb alakjai közé tartozott, majd Chichagoban önálló iskolát alapított.

Művészete egyetemleges, a vizuális érzékelés és megörökítés terén elért forradalmi újításai a korszak nemzetközi hírű mesterévé tették. (Csak jelzésként: angolosan írt nevére - "Laszlo Moholy-Nagy" - a Google negyedmillió találatot ad; az eredeti írásmóddal ennek a felét kapjuk...).

Ha semmi mást nem alkotott volna, csak fotogramokat (erről itt már szóltam) és a Fény-tér-modulátor-nak keresztelt kinetikus szobrot (1930), nevét ezzel is beírta volna a művészettörténet nagy újítói közé. Ám emellett a "hagyományos" fotózásban is meglepően újat alkotott, persze festett is, kollázsokat, grafikákat, reklámanyagokat készített, színpadképeket és épületeket tervezett, filmeket forgatott. Univerzális tehetsége máig hat, kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy a kortárs magyar (neo)avantgard vizuális kísérletezői a mai napig az ő kabátujjábból bújnak elő.

És hogy mindezt most miért írtam le? Nem mintha Moholy-Nagyról megemlékezni nem lenne megfelelő bármely pillanat! Azért, mert mai hír, hogy  a hozzáértők által "művészettörténeti szenzációként" említett kiállítás nyílt,  amely MNL eddig sehol be nem mutatott színes (!) fotóit mutatja be. A helyszín: Berlin... Meg is kérlek, Judit, ha teheted, nézd (és írd) meg helyettem!

-----------

Szívem szerint rengeteg MNL-képet és fotót betűznék ide, a munkák azonban jogvédelem alatt állnak, így csak óvatosan és csak néhányat.

 

Végül egy nagyon jellegzetes és emlékezetes fotó. Alighanem a modern látás és láttatás egyik leghatásosabb dokumentuma.

Női lábak: VILÁGTENGELYEK

Kárpátalján pucér nők lába között jelenik meg az irodalom

...de így szétszakítva már tetszik...

Ennek a képnek története van. ...a kárpátaljai magyar orgánumok közül elsőként művészi aktfotókat én közöltem a Pánsípban, ezek olykor a címlapra is felkerültek (kissé prűd közönségünk fanyalgásától kísérve). ...a nő lábak közibe kiszedettem a költői összefoglalót a nő égre meresztett szeméremszőrzetéről és a világtengelyekké terpesztett lábáról.


Balla D. Károly

Világtengelyek

labak01.jpg

(Montázs, vegyes technika: fotó, írógép, fénymásoló; 1994)

Ennek a munkámnak kis elő- és utótörténete is van. Amikor a Hatodik Síp főszerkesztői posztjáról lemondtam és megalapítottam a Pánsípot (1993), akkor ezt olyan kulturális magazinnak képzeltem el, amely nem a szűken vett irodalmiságra koncentrál (mint a Hatodik Síp), hanem közéleti és családi témákkal  is rendszeresen foglalkozik. A magazin-szerű lapban külön szerepet szántam a fotóknak, az illusztrációs anyagnak. Így fel is kértem szűkebb pátriánk legismertebb fotoriporterét (egyben művészfotósát), hogy dolgozzon nekünk. Aleksey Popov ezt el is vállalta és igen emlékezetes felvételeivel nagyban emelte a lap értékét. Akkori olvasóink közül talán sokan emlékeznek például az ungvári Lenin-szobor eltávolításáról készített fotó-sorozatára.

És mivel a művészet közszolgálatiságába vetett korábbi hitem addigra már alaposan megrendült, így nem csupán az irodalmi publikációk terén nyitottam a kísérletező fiatalok előtt ajtót (akik aztán 5-6 éven át jószerével meg is töltötték a Pánsípot avantgárd és posztmodern verseikkel), hanem a kárpátaljai magyar orgánumok közül elsőként művészi aktfotókat is én közöltem, ezek olykor a címlapra is felkerültek (kissé prűd közönségünk fanyalgásától kísérve). Az aktok nagyrészt szintén Popov munkái voltak. 

Történt, hogy Ljosa (mármint Alekszej) egyszer egy háromba szakított aktfotót hozott nekem. Nézd, mondta, ezt a képet használhatatlanul gyengének éreztem, ezért összetéptem - de így szétszakítva már tetszik. Kezdjél vele valamit, ha akarsz, mondta. Én meg egy ideig rakosgattam az asztalomon a fotó-fecniket, nem igazán gondoltam felhasználhatónak. Néha, csak úgy a rend kedvéért, összeillesztettem a darabokat, aztán hagytam őket szétcsúszni, más papírokkal elkeveredni. Mígnem egyszer egy teleírt kéziratoldalon játszottam el újra a fotó-kirakóst, érdekesnek találtam, ahogy és a szakítás helyén kivillantak a szöveg betűi.

Szöveg és kép együtt. Hát persze! Innen már nem is volt megállás. Előbb felragasztottam a kép darabjait a kéziratlapra, de ezzel a látvánnyal valahogy nem voltam megelégedve, alig látszottak a halvány gépelet betűi. Nosza, fogtam az egészet, befűztem az írógépbe, és rágépeltem egy rögtönzött és a kép által ihletett szabadverset úgy, hogy az akt testrészeit kihagytam, csak oda gépeltem, ahol "üres hely" volt.

No, így már tetszett. De még utómunkára szorult. Addigra már megtapasztaltam a fénymásoló gépek azon tulajdonságát, hogy ha az ember többszörös másolatot készít egy árnyalatokat tartalmazó képről, akkor a kópia kópiáján jóval kevesebb lesz a tónus, mint az eredetin, és ha mindig az új másolatról készítjük a még újabbat, egy idő után minden árnyalat elvész, kontrasztos, grafikus hatású képet kapunk. Lássuk csak! Megdolgoztam akkor még fiatal Canon-ommal a szétterpesztett lábú nőt és a körbeírt verset. A végeredménnyel igen elégedett lettem. A kész mű látható az oldal tetején, persze lekicsinyítve. (Így jelent meg soron következő verseskötetemben is: Árokszélen,  1996.)

Ám azt is elhatároztam, hogy friss munkámat ráteszem a friss Pánsíp-szám címlapjára. Ismerve a nyomdatechnikánk gyöngeségeit, ide egy tónusokban valamivel gazdagabb verziót választottam, és mert sejtettem, hogy a betűk talán teljesen olvashatatlanná mosódnak, ezért a nő lába közibe kiszedettem a szabadversem alapján készített kis "költői összefoglalót". A Pánsíp 12 évvel ezelőtt megjelent számának a címlapja végül így festett (persze a szöveg kicsit balra csúszott az ungvári Patent nyomdában):  

labak02.jpg

Jeles költőnőnk azonnal fel is háborodott valami olyasmit állítván, hogy lám csak, Kárpátalján odáig süllyedtünk, hogy pucér nők lába között jelenik meg az irodalom. Nem is publikált soha a Pánsípban...

Kicsit kinagyítva, olvashatóbban, a címre is magyarázatul:

labak03.jpg


prémium linképítés - seo szakértő | kincsünk, a tiszta ivóvíz

süti beállítások módosítása