Határon túli magyarként a nyilvánosság előtt hosszabb ideje következetesen elutasítottam azt a nemzetpolitikát, amelyet Orbánék képviseltek, és amennyire tőlem telt, igyekeztem bemutatni a határon túli magyarsággal kapcsolatos megnyilvánulásaik ellentmondásait, magatartásuk álságos és megosztó voltát.

<p align="justify"><strong><em>Ez&nbsp;a második&nbsp;búcsújegyzet az </em></strong><a href="http://manzard.blogter.hu/"><strong><em>előző bloghelyem</em></strong></a><strong><em>től, oda írtam, itt csak vendégszöveg:</em></strong></p> <p align="justify">&nbsp;</p> <p align="justify"><strong><em></em></strong><!--StartFragment --></p> <h1 align="justify">Megbuktattam Orbánt</h1> <p align="justify">&nbsp;</p> <p align="justify">Egy olvasóm nemrégiben cikkemre reagálva olyasmit talált írni, hogy az egyik kárpátaljai magyarságszervezet az én &#8222;lejáratásaim&#8221; miatt szerepelt gyengén a választáson. Akkor viccesen azzal reagáltam, hogy persze, Orbánt is én fogom megbuktatni.<br><br style="font-style: italic;"><span style="font-style: italic;">Nos, megbuktattam :)</span><br><br>Vagyis hát természetesen nélkülem is elvesztette volna a Fidesz a választásokat, számomra mégis jelent picike elégtételt, hogy határon túli magyarként a nyilvánosság előtt hosszabb ideje következetesen elutasítottam azt a nemzetpolitikát, amelyet Orbánék képviseltek, és amennyire tőlem telt, igyekeztem bemutatni a határon túli magyarsággal kapcsolatos megnyilvánulásaik ellentmondásait,&nbsp; magatartásuk álságos és megosztó voltát. Talán a státustörvény okán fogalmaztam meg első élesebb kritikáimat, s azóta folyamatosan bíráltam, amit bírálandónak gondoltam.<br><br>Állandó és évek óta fenntartott <a href="http://hhrf.org/ungbereg/manz/index.htm">webnaplóm</a> jegyzeteibe és <a href="http://hhrf.org/ungbereg/bdk/pub/pub_i.htm">publikációs listámba</a>&nbsp; belekukkantva úgy látom, mindezt meglehetősen hullámzó intenzitással tettem az elmúlt években, ám az is megfigyelhető, hogy politikai aktivizálódásom nagyjából 2004 decemberére tehető, amikor is egyfelől a kettős állampolgárságról tartott magyarországi népszavazás, másfelől az ukrán elnökválasztás késztetett nyilvános megszólalásokra. Kisebb lehiggadás után 2005 nyarán a Karpaty News indítása hozott új lendületet, majd a két országban egymáshoz közeli időpontokra kitűzött idei parlamenti választások közeledtével kezdtem mind jobban pezsegni. <br>&nbsp;<br>Becslésem szerint csak itt, ebben a blogban <span style="font-weight: bold;">félszáz</span> politikai jellegű vagy a politikai élethez közvetve-közvetlenül kapcsolódó jegyzetet írtam november óta, de írogattam másfelé is, és a nyomtatott orgánumokban is megjelent tőlem ez-az (Népszabadság, HVG, ÉS, Népszava, Beszélő). Különösen nagy visszhangot keltett <a href="http://hhrf.org/ungbereg/epc/06/valasz_orbannak_i.htm">Orbán Viktornak írt válaszlevelem</a>, ezt szervesen egészítette ki a Fidesz porhintéséről az országos sajtóban megjelent néhány előbbi és későbbi írásom (pl. <a href="http://hhrf.org/ungbereg/bdk/epc05ig/mint_himnuszban_balsors_i.htm">Mint a balsors a Himnuszban</a>, <a href="http://hhrf.org/ungbereg/epc/06/ehes_fidesz_i.htm">Éhes Fidesz velünk álmodik</a>&#8230;). Eszem ágában sincs mindezek jelentőségét túlbecsülni, de ahhoz talán egy icipicit hozzájárulhattak, hogy a magyarországi szavazópolgárokban megváltozzon vagy ne alakuljon ki hamis kép a határon túli magyarság Orbán iránti elkötelezettségéről.<br><br>Az ukrajnai nagypolitikáról eközben szinte egy sort sem írtam. Ennek oka eléggé banális: nem ismerem eléggé ahhoz, hogy véleményemet megfelelő tényekkel és érvekkel alátámaszthattam volna. Ugyanezen oknál fogva az össz-kárpátaljai politikai viszonyokkal se igazán foglalkoztam, vizsgálódásom tárgyát a magyarságszervezetek tevékenységére fókuszáltam. Több kisebb írást követően az utóbbi évben tett megfigyeléseimet és következtetéseimet a <a href="http://hhrf.org/ungbereg/epc/06/magyarul_beszelo_i.htm">Magyarul beszélő magyarok</a> c. írásomban foglaltam össze, amelyben a választások előtti helyzet elemzését kíséreltem meg.<br><br>Nos, mindezzel talán megtettem azt, ami tőlem telt. A politikai erők újrarendeződése után következő itteni és ottani fejlemények iránti érdeklődésem azonban &#8211; számomra is meglepő módon &#8211; igen erősen megcsappant. Az új helyzet(ek) átlátására már sokkal kevésbé teszek erőfeszítést, nem bújom a napi híreket, nem keresek, így aztán nem is találok rejtett összefüggéseket. <br><br>Így hát, azt hiszem, hosszabb időre búcsút veszek a politikától. Ez persze nem fogadalom, ha valami felpiszkál vagy valamiről hirtelen magamban nem tartható mondanivalóm támadna, akkor&nbsp; nem fogom magam mesterségesen visszafogni &#8211; de gerjeszteni sem. Hagyom pislákolni azt, ami eddig lobogott. De azt sem bánom, ha végleg kialszik. </p>