Mindez most arról jutott eszembe, hogy Karinthy Ferenc most lenne 85 éves, és annak idején a Wipikédiának a nyelvekkel foglalkozó oldalán a képzeletbeli nyelvek között megemlítettem az Epepét, mint Cini azonos című regényében szereplő nyelvet.
<P align=justify>Bő harmadfél éve annak, hogy a <A href="http://hu.wikipedia.org/" target=_blank>Wikipédia</A> szerzői közé egy rövid időre saját néven (!) belépvén megírtam néhány valós és <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/User:Bdk/Kepzeletbeli_cikkek" target=_blank>fiktív szócikket</A>, amelyek nyomán természetesen vitába keveredtem a lexikon szerkesztőivel (ennek is vannak <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/User_vita:Bdk" target=_blank>nyomai</A>). Mivel a fiktív szócikkeim gyanút keltettek irántam, így a valósak egy részét is eltüntették, levették, átmozgatták. Kicsit vitatkozgattunk, én egy ideig szívóskodtam, "kellemetlenkedtem", provokáltam, aztán leléptem, mert láttam, hogy képzeletbeli fogalmaknak nem akarnak teret adni. Holott egy internetes lexikonba ez szerintem belefért volna. (De persze mindezt eleve nem gondoltam teljesen komolyan; inkább a <EM>virtuális valóság</EM> és a <EM>virtuális fikció</EM> közötti határ elmosására tett kísérlet volt.) </P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify>Néhány meghatározásom aztán visszakerült, így pl. az, amit a <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Heidegger" target=_blank>heideggeri semmiről</A> vagy <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9lorgona" target=_blank>Salvador Dalí szélorgonájáról</A> írtam; a Heideggerről és a <A href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Salvador_Dal%C3%AD" target=_blank>Dalíról</A> szóló szócikk nagyjából most is az én akkori, picit szubjektív és költői megfogalmazásom nyomait viseli... De azt például nagyon fájlalom, hogy a csillagászati részlegben végleg törölték Horn Gyulát a <EM>vörös törpék</EM> közül. Pedig szerintem jó ötlet volt!</P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify>Mindez most arról jutott eszembe, hogy Karinthy Ferenc most lenne 85 éves, és annak idején a Wipikédiának a nyelvekkel foglalkozó oldalán a képzeletbeli nyelvek között megemlítettem az <EM>Epepét</EM>, mint Cini azonos című regényében szereplő nyelvet. Azt is törölték! (A szerkesztő azt írta, ha meg tudok egy internetes linket adni, amelyben szó van az Epepéről, megkegyelmez a fogalomnak. Akkor, 2003-ban egyet sem találtam. Ma már könnyebb lenne a dologom.)</P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify><IMG hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyvbor/epepe.jpg" align=right>Azóta elolvastam a harmadik nemzedéki Karinthy Márton <EM>Ördöggörcs</EM> c. kétkötetesének az első könyvét, és abból azt is megtudtam, hogy ennek a képzeletbeli nyelvnek komoly elsőgenerációs irodalmi előzménye van, Karinthy Frigyesék felettéb érdekes irodalmi szerepjátékot épített rá. A hősök kilétét és a szituáció lényegét a közönségnek annak ellenére kellett megfejtenie, hogy a játékosok az „epepe” szón kívül semmi mást nem mondhattak. Voltaképp ezt a helyzetet játssza el utópista (vagy anti-utópista?) regényében Karinthy Ferenc, amikor nyelvészprofesszor hőse egy ismeretlen országba csöppen (rossz repülőre száll), ahol hatalmas nyelvtudásával semmire sem megy, mert mindenki kizárólag csak az „epepe” kifejezés révén hajlandó vele kommunikálni. Soha jobb példázatot valós világunk abszirditásáról!</P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify><IMG hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/irodalmar/cini.jpg" align=left>Nagyon szerettem ezt a regényt, mint ahogy Karinthy Ferenc más munkáit is, amelyeket vagy olvastam, vagy láttam-hallottam, olyikat többször is: <EM>Szellemidézés, Budapesti tavasz, Bösendorfer, Gellérthegyi álmok.</EM> Az utóbbi sokáig egyik kedvenc drámám volt, játékos lelkemhez nagyon közel állt a szituáció: két egymást nem ismerő fiatal (férfi és nő) Budapest ostroma alatt egy budai villába menekül, és hogy múlassák az időt, különböző szellemi játékokat kezdenek játszani. Ezen a réven kerülnek közel egymáshoz – és győzik le halálfélelmüket.</P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify>Végül egy közismert anekdota, talán Cininek is kedvére lenne, ha ezzel emlékezünk rá születése évfordulóján.</P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify>Egyszer Déry Tiborral vonaton utazott valahová. Sötét éjszaka volt, ők könyököltek az ablakban, néztek semmibe. Aztán a távolban feltűnt egy kis tanya. Romantikus kép, mécsvilág az ablakban, csend, béke, nyugalom. Elképzelték a kunyhó családi meghittségét, az együttlét áhitatát. Déry tűnődve megszólalt:</P>
<P align=justify><BR>– Látod, Cini, milyen furcsa a világ! Mi nézzük a távolban azt a kis tanyát, s azt mondjuk, ott lakik a boldogság. Azok pedig kinéznek az ablakon, látják, ahogy az éjszakában elrobog a kivilágított expresszvonat, és azt mondják: ott lakik a boldogság.</P>
<P align=justify><BR>Cini bölcsen bólogatott.</P>
<P align=justify><BR>Eltelt vagy húsz év és a két utas hasonló szituációba keveredett: megint ott könyököltek az ablakban az éjszakai vonatot, és ismét föltűnt a távolból egy tanya.</P>
<P align=justify><BR>Cini meg akarta tréfálni atyai barátját, és így szólt:</P>
<P align=justify><BR>– Mit szólsz hozzá, Tibor bátyám, milyen furcsa a világ! Nézzük ezt a békés kis tanyát, és azt gondoljuk, ott lakik a boldogság. Akik pedig onnan, azokból a kis ablakokból figyelik, hogyan robog a kivilágított luxusvonatot, ők meg azt hiszik, hogy itt lakik a boldogság. </P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify>Déry kicsit megütközve nézett Cinire, de nem maradt adósa a csattanós válasszal: </P>
<P align=justify><BR>– Cinikém, csak azt nem értem, hogy akinek ilyen szép gondolatai vannak, az miért ír olyan rossz könyveket?!</P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify> </P>
<P align=justify>A vonat pedig azt kattogta, hogy epppepe pepe, epppepe pepe.</P>
