A művészet önpusztító szent őrültjei közé tartozott. Kivételes tehetsége összeférhetetlenséggel, devianciával párosult, magánéletét és színházi pályát botrányok kísérték, élete végén már gyakran volt beszámíthatatlan; egymást érték kórházi kezelései.

<P align=justify><IMG style="WIDTH: 93px; HEIGHT: 119px" height=136 hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/szinesz/latinovits3.jpg" width=108 align=left>Újabb alkalom, hogy egy-két fotót beszúrjak a színészkirályról.&nbsp;Alig három hete <A href="http://bdk.blogter.hu/?post_id=47168">áradoztam a Szindbádról</A>, egyik legkedvesebb filmemről - Latinovitssal a címszerepben -, amelyet a Huszárik-évforduló&nbsp;okán sugároztak a televízióban, most meg itt egy újabb&nbsp;kerek dátum: <A href="http://www.stop.hu/showcikk.php?scid=1040535" target=_blank>30 éve halt meg Latinovits Zoltán</A>.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify><IMG style="WIDTH: 137px; HEIGHT: 171px" height=208 hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/szinesz/latinovits2.jpg" width=160 align=right>A művészet önpusztító szent őrültjei közé tartozott. Egyedülálló, kivételes tehetsége devianciával, összeférhetetlenséggel párosult,&nbsp;magánéletét és színházi pályáját botrányok kísérték, élete végén már gyakran&nbsp;volt beszámíthatatlan; egymást érték kórházi kezelései.&nbsp;A közönség széles körében elterjedt vélekedés szerint bomlott elmével József Attilának képzelte magát, tudatsokszorozódásában a költővel lett azonossá, ezért vetette magát Szárszón a vonat alá. Teljesen mindegy, hogy ez igaz-e vagy sem: hálála így is, úgy is fájdalmasan tragikus és az élet elviselhetetlenségét, a&nbsp;szerepjátszás és a művészileg hiteles azonosulás csapdahelyzetét példázza.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Kirobbanó ősereje és intellektuális érzékenysége mellett volt benne valami darabosság is,&nbsp;játéka gyakran tűnt modorosnak, manírokkal túlságosan is teletűzdeltnek. Verset, különösen Vörösmartyt, Adyt, <IMG height=166 hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/szinesz/latinovits1.jpg" width=160 align=left>József Attilát általában megszállottan, eszelősen, gyakran már-már extatikus állapotban szavalt.&nbsp;Egyszerre zseniálisan&nbsp;- és nem egyszer elviselhetetlen ripacskodással.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Mindezzel együtt alighanem&nbsp;a 20. század második felének&nbsp;legnagyobb magyar színésze volt. Arról nem ő tehetett, hogy ilyen korszak jutott neki, ám feltételezhető, hogy alkata magában hordta a tragikumot, a végzetesen beteljesülő sorsot.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Nem az a döbbenetes, hogy már 30 éve halott, hanem az, hogy még csak most lenne 75.</P>