kicsit el is kényelmeskedjük az időt, így kis híján lekéssük a rendezvényt, amelyre az Ünnepi Köbyvhét nyitó napján kerül sor, s amely miatt két nappal korábban indultunk az eredetileg tervezettnél. Illetve hát persze mégsem maradunk le semmiről.
<div style="text-align: justify;"> <div style="text-align: right;"> <span style="font-weight: bold;">Könyvheti kiszámoló - Egy, Éva díjat kapni megy</span><br> </div> <br> <h3>(2006. június 8., csütörtök)</h3> <br>
Nem is tudom, mikor volt utoljára abban a kegyben részünk, hogy
háromnegyed óra alatt átröppenjünk a határon. Ukrán oldalon kb. 15
perc, a magyaron ennek a duplája, de hát ez semmi ahhoz képest,
hogy tavaly ősz óta sok-sok órásak voltak a sorok, legutóbb Éva boldog
lehetett: öt és fél alatt átjutott, holott 8-ra, 10-re számított.<br> <br>
Mint ahogy az átkelési idő meghosszabbodása, úgy ez a rövidülés is a
magyar fél részéről hozott rendelkezéseknek köszönhető. Korábban az
előírás szerint 30 perces szigorú vizsgálatnak vetettek alá minden
kocsit, emiatt aránytalanul felduzzadtak a sorok (de végül is mindenkit
átengedtek), most azonban – június elsejétől – akinél akár csak egy
karton cigarettával többet találnak a megengedettnél vagy
üzemanyag-csempészésen kapják, annak elkobozzák az autóját. Mivel ezt
jó pár esetben meg is tették a magyar vámhatóságok, azonnal
megcsappantak a sorok, kiürült a határ. Ami egyébként azt jelenti, hogy
korábban az átkelni szándékozók döntő többsége nem rokoni látogatóba és
nem munkaügyben vagy tanulni vagy gyógykezelésre utazott, nem
turistaként vágott neki az útnak, hanem a legális és főleg illegális
személyes áruforgalmazásban vett részt.<br> <br> Az új helyzetnek mi
persze örülhetünk, mert igen ritka átkeléseink során nem kell hosszú
órák hosszat fagyoskodnunk vagy napon pörkölődnünk, kipufogógázt
lélegeznünk, fiziológiai szükségleteinkben korlátozódnunk (mi szépen
fejeztem ki!) és idegeskednünk amiatt, hogy több időt töltünk a
határon, mint amennyi alatt Pestre felérünk. Jó, hogy ennek most vége
lett, ám közben nagyokat sóhajtva szánjuk azokat, akik kishalként,
bércsempészként ebből éltek, nem a nagy haszon, hanem napi megélhetésük
miatt, más munkalehetőség híján töltötték napjaikat csempészgetéssel.<br> <br>
Jó, hogy most ilyen gyorsan végzünk, de a világnak ezen a térségén
szerzett több évtizedes tapasztalatunk azt sugallja hogy ez a mostani
intézkedés is csak időlegesen állítja le az ember- és kocsiáradatot, a
dohány és a benzin helyét majd átveszi valami más, kialakulnak az újabb
kis és nagy üzletek, működni kezdenek az új korrupciós csatornák. Az
emberi leleményességben joggal bízhatunk – a gyarlóságban pedig még
inkább.<br> <br> <div style="text-align: center;">*<br> </div> <br> A
gyors átkelés feletti örömünkben kicsit el is kényelmeskedjük az időt,
így kis híján lekéssük a rendezvényt, amelyre az Ünnepi Köbyvhét nyitó
napján kerül sor, s amely miatt két nappal korábban indultunk az
eredetileg tervezettnél. Illetve hát persze mégsem maradunk le semmiről.<br> <br>
Mi úgy tudtuk, hogy fél hatkor kezdődik a ceremónia, ez állt abban az
értesítésben, amit Éva hivatalosan kapott, de valójában mégis ötre volt
meghirdetve a kezdés, így jelent meg minden híradásban (ezekben
egyébként rendre elírták Éva nevét, kispórolván cz-jéből a z-t). Épp
17.00-ra ugrik az fedélzeti óránk, amikor a kocsinkkal beállunk a
bejárat elé, ahol már várnak minket, sőt, István parkolóhelyet is
foglal öntestével.<br> <br> Akkor aztán kicsit kapkodva kezdünk
kikászálódni, de fölösleges a nagy sietség: ténylegesen csak 17.30-kor
kezdődik az ünnepség, így előtte még beszélgethetünk, szót válthatunk
néhány barátunkkal, Tőzsér Jóskáékkal, Turczi Istvánnal, Fábri
Péterrel, Magyar Judit Katalinnal, Mika Robival, Dragomán Gyurival, és
hát persze Marikával és Istvánnal meg Csöngével és Vittel, akik
látásunkra sereglettek a helyszínre.<br> <br> Előbb a Szép Könyv rengeteg díját és oklevelét adják át és csak azután kerül sor az <a href="http://www.litera.hu/object.ab5ac5cc-ab97-4134-b58f-aefe46c74d29.ivy">ARTISJUS-díjasok</a>ra.
Nagyobb fennakadás nélkül le is bonyolódik a ceremónia, Éva örül, hogy
beleveszhet a tömegbe és hogy a sok díj között elhalványul a sajátja.
Amelyet továbbra se nagyon tud megemészteni. Azért persze örül, de
zavarát sem tudja leplezni. Ilyen egy bonyolult lelke van neki, no.<br> <br>
Gratulációk, futó beszélgetések, rövid búcsúzkodás, és már indulunk is
Bajára, bátyámékhoz, hogy a könyvheti jókból majd csak két nap múlva
részesüljünk újra, akkor már a Vörösmarty téren.<br> <div style="text-align: center;"> <br> <br> </div> <div style="text-align: center;"><img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0007.jpg"><br> </div> <div style="text-align: center;"> </div> <div style="text-align: center;">Éva: Jaj, mi vár itt rám....<br> </div> <div style="text-align: center;"> <br> <br> </div> <div style="text-align: center;"><img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0005.jpg"><br> </div> <div style="text-align: center;"> </div> <div style="text-align: center;">A fogadó bizottság fele: Csönge és Vit<br> </div> <div style="text-align: center;"> <br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0010.jpg"><br> Marika Évának: Ugye nem mondod komolyan, hogy te be sem akarsz jönni?!<br> (Balra Vit, Csönge és az önjáró BéDéKá)<br> <br> <br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0045.jpg"><br> Anyuka, mi ez a riadalom a szemedben?<br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0039.jpg"><br> Na jó, most már csak lesz valahogy...<br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0062.jpg"><br> Fábri Péter elmondja, hogy mi fán terem az ARTISJUS-díj<br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0064.jpg"><br> Gönczöl Katalin színe előtt<br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0076.jpg"><br> Apuka, amiért nem fáj a fejed, azért még babrálhatom a buksidat?<br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0091.jpg"><br> Díjasok egymás közt: Dragomán György, Berniczky Éva<br> (A háttérben a kezetörött Bart István MKKE-elnök)<br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0092.jpg"><br>
Mika Robi néhány fotót készít <a href="http://www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=20&n=749">erre az oldalra</a>,
de itt épp azt meséli, hogy az Arany János utca helyett az Aranykéz
utcába ment, eltévesztette a két utcanevet, onnan loholt át lélek- és
verejtékszakadva.<br> <br> <img src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyv7/artjus0108.jpg"><br>
Éva megúszta, nem beszéltek hozzá és neki sem kellett beszélnie
("Köszönöm anyámnak, első tanítónőmnek, a jelölő bizottságnak...");
ezek után derűsen néz a jövőbe.<br>
</div> </div>
