Sok mellébeszélés és semmitmondó vélemény: Volt elnökök a megszűnő Határon Túli Magyarok Hivataláról. Entz, Lábody, Szabó Tibor, Bálint-Pataki, Komlós - még véletlenül sem mondaná ki egyikük sem, hogy hol van az eb elhantolva és hogy mibe döglött bele

<P align=justify>Sok mellébeszélés és semmitmondó vélemény: <A href="http://www.nol.hu/cikk/408961/">Volt elnökök a megszűnő Határon Túli Magyarok Hivataláról</A>.&nbsp;Entz, Lábody, Szabó Tibor, Bálint-Pataki, Komlós - még véletlenül sem mondaná ki egyikük sem, hogy hol van az eb elhantolva és hogy mibe döglött bele.&nbsp;Hogy egy eleve elhibázott nemzetstratégia és rossz struktúra keretében működtek ők maguk is jól-rosszul. (Entz, Szabó, Béint-Pataki&nbsp;inkább rosszul, Lábody inkább jól, Komlósról még alig derült ki, hogy hogyan). Hogy maguk is asszisztáltak a klientúra kiépüléséhez. Vagy legalábbis nem szabtak gátat neki. </P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>A megkérdezettek közül sajátos módon kimaradt&nbsp;Törzsök Erika, pedig ő is volt HTMH-elnök. Ő viszont nagyon pontosan és keményen fogalmazott egy másik lapban: <A href="http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=104827&archiv=1&next=0">Ki foglalkozzék a határon túliakkal?</A>&nbsp;</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center>*</P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify>Tegnap este megjöttek a gyerekeink. Kolosnak ez volt az első magyarországi útja kocsival. Őszintén szólva erősen tartottam attól, hogy a budapesti közlekedés nehezen fog menni neki. Ráadásul több&nbsp;helyre kellett&nbsp;eljutnia úgy, hogy nem ismeri a várost és eddig csak utasként tapasztalta&nbsp;azt a forgalmat, amitől az én itthoni nagy autós barátaim rettegnek, mint ördög a tömjénfüsttől. El is tévednek rendszeresen... Kolos azonban teljes flegmával vette az akadályt, Veszprémből jövet elment Csöngéért Budára, bepakolták a cuccait, aztán elment a barátjához, aztán&nbsp;bementek&nbsp;Vithez (Csönge barátjához) a legbelső belvárosba és az M7-es felé szépen elhagyták a várost. Megjárták Miskolcot is, Kolosnak volt ott munkaügye, és&nbsp;estére már itthon is voltak. Hozta a diplomáját (nagyon szép!, van egy falra akasztható angol változata is!) meg kettejük öszes holmiját: számára&nbsp;vége a tanulásnak,&nbsp;Csönge számára meg az első évnek (4,5-es átlaggal!). Igen szépen teljesítettek mind a ketten. És hadd írjam le újra, amit már annyiszor: örülök, hogy&nbsp;<EM>ösztöndíj nélkül</EM> érték/érik el&nbsp;mindezt, magas bekerülési pontszámuk és igen jó előmenetelük ellenére, nem részesülve sem a magyar állampolgárokat, sem határon túli ösztöndíjbizottságok által kiválogatott külhoniakat megillető támogatásban. Soha ne &nbsp;is szoroljanak ilyesmire!</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center>*</P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify><IMG hspace=3 src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/konyvbor/tot.jpg" align=left>Dolgaim rendezgetésében csak most jutottam&nbsp;el néhány könyvheti hozomány feldolgozásáig, így most tettem hálóra&nbsp;a Létre a ködben c. novellám szerb változatát: <A href="http://hhrf.org/ungbereg/bdk/proz05ig/letra_kodbe_szerb_i.htm">Merdevine u magli</A>, amely még tavaly, a <A href="http://bdk.blogter.hu/?post_id=51532">magyar kiadványt</A> megelőzve&nbsp;jelent meg az itt látható könyvben.&nbsp;Ez voltaképp a második szerbül is&nbsp;napvilágott látott&nbsp;prózám, bár az elsőben csak társszerző vagyok, lévén a Slobodan Ilić-csel írt négykezesről van szó (<A href="http://hhrf.org/ungbereg/bdk/proz05ig/samostrel_i.htm">Samostrel</A>).</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Az idegen nyelvű megjelenésnek egyébként számomra mindig megvan a bizsergető izgalma: vajon hogyan érti, milyennek ítéli szövegemet a más anyanyelvű olvasó - és vajon elég jó-e a fordítás. Szerb szöveg esetében ezt nem tudom megállapítani, ám néhány&nbsp;ukránra ültetett versem esetében ez az izgalom inkább bosszúságnak volt nevezhető.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center>*</P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify>A minap volt itt a blogtéren egy kisebb konfliktusom (<A href="http://bdk.blogter.hu/?post_id=54952">Ereszd el a szakállamat</A>), én már rég napirendre tértem&nbsp;fölötte, azt hittem, szó&nbsp;sem esik többet róla, ám tegnap a téma visszaköszönt Doransky blogjában: <A href="http://doransky.hu/?p=237">Hogyan üssük ki a pszichopatákat?</A> &nbsp;A felvetés&nbsp;ugyan sokkal általánosabb és az én esetem nem is kerül részletezésre, de a szövegből és hozzászólásokból nyilvánvaló, hogy a Blogtér egyik gazdáját ez a friss affér késztette a poszt megírására.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Én mindenesetre egyáltalán nem fogtam fel ennyire tragikusan a dolgot. Valószínűleg azért, mert az elmúlt 6 évben egyes szívóskodó hozzászólók megfelelő mértékben megedzettek. Ezek közül kétség kívül a legkellemetlenebb T. István másfél éves szellemi ámokfutása volt: akkori fórumomban mindent elkövetett azért, hogy az életemet megkeserítse. Előbb álneveken, aztán már saját néven - és a legaljasabb módon. A történet lezárást <A href="http://hhrf.org/up/manz/forum/toth_istv_i.htm">itt lehet elolvasni</A>, ha érdekel valakit. És ha már a HTMH-val kezdtem ezt a bejegyzést.</P>