Naplót akkor érdemes írni, ha nem válik pózza. Arra persze alig van remény, hogy íróember ezt úgy tegye, mint más halandó: csak magának. Aki már belekóstolt a „közírás” ízébe, vagy méginkább, ha már rá is szokott erre az ízre, nemigen tud

<P align=justify><FONT face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif" size=2>Naplót akkor érdemes írni, ha nem válik pózza. Arra persze alig van remény, hogy íróember ezt úgy tegye, mint más halandó: csak magának. Aki már belekóstolt a &#8222;közírás&#8221; ízébe, vagy méginkább, ha már rá is szokott erre az ízre, nemigen tud írásművet &#8222;csak úgy&#8221; létrehozni.</FONT></P> <P align=justify><FONT face=Verdana size=2></FONT>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif" size=2>Ez első látásra ellentmond annak az elképzelésemnek, mely szerint az elmélyült művész voltaképp magáért az alkotás folyamatáért munkálkodik. Ha ugyanis verset, regényt végső soron magamnak írok &#8211; akkor éppen a naplót nem?</FONT></P> <P align=justify><FONT face=Verdana size=2></FONT>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif" size=2>Nincs ellenmondás. A magamnak írás ugyanis nem köznapi, hanem alkotói értelemben érvényes itt. Vérbeli író egy idő után nem tud &#8222;csak úgy&#8221; írni. Műalkotást hoz létre, mihelyst betűket rak egymás mellé, bármi is legyen ennek eredménye. A hozzáállása, a maga és műve iránti igénye minőségileg különbözik a &#8222;csak úgy&#8221; íróétól. Ez a másfajta igény nyomja rá bélyegét arra a naplóra is, amelyet esetleg nem szán publikálásra, és ugyanez az igény teremt formát, stílust, írói egyéniséget. Csak magának írja naplóját &#8211; de mégis igyekszik jó mondatokat róni, szemléletes észrevételeket tenni. Nem akar pongyolán fogalmazni, kerüli a szóismétléseket, belejavít a már leírtakba &#8211; azaz munkál benne a <EM>műgond</EM>, bizonnyal teljesen feleslegesen. Hiszen nemcsak hogy nem szánja naplóját semmilyen közönségnek, hanem valószínűleg ő maga sem igen fogja soha újraolvasni &#8211; és mégis. És mégis: aki megismerte a szó súlyát, az többé nem tudja ezt a nemes terhet letenni, teljesen függetlenül attól, mi képezi a szavakba öntés tárgyát.</FONT></P> <P align=justify><FONT face=Verdana size=2></FONT>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">(1997-ben, amikor 25 év kihagyás után újra naplót kezdtem írni, ez volt az egyik első feljegyzésem. Magam sem tudom, hogy változott-e azóta a véleményem. <S>Ti mit gondoltok erről?</S>)</FONT></P>