Balla D. Károly, azaz nickje szerint BéDéKá kívánságára elkezdtem olvasni írásait, mert jó szórakozásnak tűnik a dolog.

Bár kicsit nehezen indul a játék, de majd csak kikerekedik belőle valami.

Vagy sem.

Elsőre nem értettem, hogy mely írásait is kínálja céltáblának BéDéKá, de végül is a felkínált listából a sor elején szereplővel kezdem:

Balla D. Károly: Haza a hálón

Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2006 . július. 22.

http://hhrf.org/ungbereg/epc/06/haza_halon_i.htm

A későbbiekben elkövetendő fogalmi tévedéseim előzetes magyarázataként magamról annyit, hogy nem vagyok író, nem vagyok irodalmár, sőt még értelmiséginek sem tekintem magam.

Használom a szavakat, úgy ahogy jónak vélem. Ha tévedek, majd a hozzáértők, kiigazítanak.

BéDéKá irodalmi munkásságát nem ismerem, nem tudom, hogy szépíróként milyen a nyelvezete, de mint esszé és közéleti író (kizárólag a fenti írásműre alapozva véleményem) a stílusa korrekt, jól olvasható, bár nélkülözi a magyar nyelv igazi szépségeit.

Lehet, hogy végre el kellene olvasnom egy regényét is?

A témaválasztás BéDéKá szempontjából érthető, de tőlem teljesen távol áll. Nem azért, mert határon kívüli kisebbségi értelmiségiek problémájával foglalkozik, hanem azért, mert hidegen hagy bármely (akár határon belüli) helyi értelmiségi csoport belterjes gondja.

Azonban, ha a felvetett kérdést általánosítjuk, az igen izgalmassá válik.

Vajon mennyire modernizálódott a kortárs magyar értelmiség?

Gondolom, a többség az Optima írógépről már áttért a szövegszerkesztőre, de vajon mennyire használják ki a hálóvilág lehetőségeit? Mindarra, mindabban, amit BéDéKá cikkében felsorol.

A választ persze nem tudom.