Ha valahol feltűnik bajszos, lobogó hajú, hőségben is micisapkás, felöltős alakja, az emberek összesúgnak. Ott megy a nagy festő. Akinek rosszak a képei.

Ha valahol feltűnik bajszos, lobogó hajú, hőségben is micisapkás, felöltős alakja, az emberek összesúgnak. Ott megy a nagy festő. Akinek rosszak a képei. A kiugró tehetségeknek gyakoriak a mániái. Az övé az, hogy pocsékul fest.

Az öreg Tarajos hatalmas tudású, roppant tehetségű piktor, akinek bűn rosszak a képei. Egy nagy festő, aki elmulasztotta igazi műveit megalkotni, ám a selejteket maradéktalanul legyártotta. Bármelyik szörnyűségét is szemléli az ember, érzi mögötte az átütő erejű művészt, aki sajnos épp most nem tudott átütni. Most, vagyis ötven éve folyamatosan.

Lehetne akár világhírű is, képei milliókért kelhetnének el az aukciókon. Lehetnének nemzetközi díjai, vagy legalább elérhette volna a kiváló és érdemes művész titulust. De nem. Az ilyesmihez sajna nemcsak óriási tudás és hatalmas tehetség kell, hanem jó művek is. Ilyennek létrehozását azonban Tarajos következetesen mellőzi. Teljes elszántsággal és tudatosan alkot viszont rossz képeket. Hiába no, a kiugró tehetségeknek gyakoriak a mániái. Az övé az, hogy pocsékul fest.

Az öreg Tarajosért rajonganak a tanítványai. Nemcsak azért, mert engedékeny, mert sosem buktat, mert súg a vizsgán és mert puskát ad át a felelőnek a pad alatt. Azt szeretik benne, ahogy tanít. Ahogy elmondja, miként is keletkezik a fény, mitől vannak a színek - és mire való a festészet. Ahogy egyforma lelkesedéssel és átéléssel beszél a szent művészetről és a szakmai apróságokról. A ceruza helyes meghegyezésének problémája számára ugyanolyan fontos és felemelő, mint Az utolsó vacsora megértése.

Tarajosnak kisujjában a rajztechnika ezer mesterfogása, boszorkányosan kezeli az ecsetet, spaklit, félelmetes módon ért a perspektívához és a belső konstrukciókhoz, a színekkel pedig egészen bensőséges, intim viszonyban van. Akár a legnagyobbak. Mindebből sokat át tud adni tanítványainak, legalábbis jóval többet, mint amennyit képes felvinni papírra, vászonra.

Az öreg Tarajos nyolcvan felé jár, de jól bírja magát. Két helyen is oktat, néha még magántanítványokat is vállal. Városszerte ismert sudár, fiatalos alakja ugyan kicsit megtört az évek súlya alatt, néha előveszi a lumbágó, de a munkában nem ismer betegséget, gyengeséget, öregséget. Naponta elmegy a műtermébe, dolgozik tanítás előtt, tanítás után.

Ha valahol feltűnik bajszos, lobogó hajú, hőségben is micisapkás, felöltős alakja, az emberek összesúgnak. Ott megy a nagy festő. Akinek rosszak a képei.

Amikor egy újabb tanintézetben elvállalta a művészettörténet tanítását, s az első év elteltével közeledett a vizsgáztatás napja, bekopogott a tanügyi prorektorhoz, megérdeklődni, mi itt a szokás.

- Mondd, Gyulám, hány tételt készítsek a vizsgára?
- Te hányra gondoltál, Laci bátyám?
- Én egyre.
- Egyre??? Az kevés lesz… Hány tanítványod van?
- Tizenegy.
- Akkor azért minimum tizenkét tétel csak kell.
- Úgy gondolod?
- Igen, minden diákra számítva, plusz egy tartalék.
- Jó, akkor tizenkét tételt készítek. És mondd, Gyulám, hány kérdés legyen egy tételben?
- Te hányra gondoltál, Laci bátyám?
- Én egyre.
- Öööö, azért az kevés lesz. Lehetne három?
- Az meg sok.
- Jó, akkor kettő.
- Rendben. Tisztázzuk még egyszer: tizenkét tétel, és tételenként két kérdés. Jó lesz így?
- Tökéletes, Laci bátyám.

Az öreg Tarajos hazaballagott, egész este szorgosan dolgozott a váratlan feladat megoldásán. Őszintén szólva nem tudta, mi végre ez a nagy felhajtás, ez a sok fölösleges vizsgatétel. De azért elkészítette őket becsületesen. Előbb megtervezte a méretüket, ügyelve a szélesség és a magasság aranymetszésű arányára, aztán berajzolta a hálót a közepes vastagságú rajzlapon, éles ollójával egyesével kivágta a csinos lapkákat, majd megfelelő tuskihúzót keresett és nagy műgonddal mindre rápingálta a kérdéseket.

Másnap reggel az alkalmi vizsgabiztos kisebb megütközéssel szemlélte, amint az öreg Tarajos a vizsgázók elé kisorakoztatta a tételeket. Mivel teljes természetességgel írással felfelé rakta őket sorba, azonnal látszott a lényeg. Mind a tizenkettőn pontosan ugyanaz a két kérdés szerepelt.

---

(2006)

 

Nem kellett, hogy Csiszár Jenő elnyökögje, hogy Bochkor Gábor jópofizva elhadarja, nem volt szükség sem Para-Kovács blődlijére, sem Csernus doktor vulgárpszichoanalízisére, nem kellett, hogy Kiszel Tünde vagy Anettka vegye szájára a pillangószívet - egyszer csak

 Az összművészeti tendenciák és a digitális technikák lelkes hívei alkotómunkára fogták a maguk konstruálta mesterséges intelligenciát. Az OpenEnded Group (Nyitott Csoport) három tagja olyan algoritmust hozott létre, amely négy fázisban "szinte a semmiből" alkotja újra Mozart Jupiter-szimfóniájának záró tételét

 

Tegnap volt éppen egy éve annak, hogy elindult a Kárpáty Nyúz. Annak meg több mint fél éve, hogy halódik, vegetál. Csak nagyon erőtlen kísérleteket tettem a felélesztésére (én nem akarok már túl sok időt szánni rá, és nem sikerült "Kárpátalja első társasblogjává" tenni sem), de tapasztalva, hogy... Csönge ma 18 éves. Sorozatosan idegenben tölti a születésnapjait. Így jár, aki táborozási, nyaralási időben születik. Persze felhívtuk, felköszöntöttük. Épp a strandon (Szudákban, a Krímen), jól behallatszott a plázs zsivaja. Mondtam neki, ez a legszebb születésnap, mostantól már csak öregedni fog. Persze ez nem tetszett

Örömömre a Papiruszportál.hu az utóbbi írásaim közül átvette, illetve átveszi a Tamkó Siratóról és a Moholy-Nagyról szólókat. Mika Robi kifejezett kérésére végre készítettem egy Manzárd-bannert, ez most időnként megjelenik főoldalukon, írásaim alatt pedig stabilan ott villog. Picit módosított változata itt alul is látható. A már megjelent írás: Tengereczki visszatér, várható: Moholy-Nagy.

Bár nem kerültem a nyertesek közé, és a remek díjaktól is elestem :(, de a zsűri említésre méltónak talált a HVG blogversenyében. Erről írtam pár sort ITT. Goldenblog

Tegnap volt éppen egy éve annak, hogy elindult a Kárpáty Nyúz. Annak meg több mint fél éve, hogy halódik, vegetál. Csak nagyon erőtlen kísérleteket tettem a felélesztésére (én nem akarok már túl sok időt szánni rá, és nem sikerült "Kárpátalja első társasblogjává" tenni sem), de tapasztalva, hogy mint csevegőhelyet még mindig elég sokan látogatják, és akadnak, akik éppen itt akarják jól megaszondani a tuttit, így egyelőre arra jutottam, néha bedobok egy-egy témát, aztán hátha kialakul egyikről-másikról valami érdemi vita is. Vagy nem. Utóbbinak nagyobb az esélye. Akit érdekel, látogasson IDE.

Csönge ma 18 éves. Sorozatosan idegenben tölti a születésnapjait. Így jár, aki táborozási, nyaralási időben születik. Persze felhívtuk, felköszöntöttük. Épp a strandon (Szudákban, a Krímen), jól behallatszott a plázs zsivaja. Mondtam neki, ez a legszebb születésnap, mostantól már csak öregedni fog. Persze ez nem tetszett neki, ő még kicsi lány, mondta. És ez igaz is. De az is, hogy szépen kifejlődött benne mostanra a felnőtt. Felelősségtudata, önállósága néha minket is meglep. És hogy máris fiatalítsam: ez egy tavalyi képe

 

Amikor legutóbb átnéztem a nem is olyan sok képből álló kollekciómat, feltűnt, hogy majd tucatnyi olyan akad köztük, amelyen leláncolt, lelakatolt bicikli vagy kerék szerepel. Egymás mellé raktam őket: hú, milyen jó kis sorozat! De ha lúd, legyen kövér, ha

A tavalyi eredményemnél eggyel feljebb léptem: akkor csak az első 100-ban szerepeltem, most azonban, ha a nyertesek közé nem is kerültem, bejutottam az ugyancsak megtisztelő Akiket még megemlített a zsűri kategóriába.

Ez most egy soron kívüli bejegyzés. Azért születik, hogy mindenkinek megköszönjem, aki szavazott rám a GoldenBlog versenyben, s azoknak is, akik a nevezés és szavazás folyamán fokozott figyelemmel olvastak (zsűri).

Megszületett a győztesek listája. A tavalyi eredményemnél eggyel feljebb léptem: akkor csak az első 100-ban szerepeltem, most azonban, bár a nyertesek közé nem kerültem, de bejutottam azok közé, Akiket még megemlített a zsűri: »"Balla D. Károly a határon túlról is képes itthoniakat érdeklő témákat feldolgozni. Akinek ez nem elég, az közben az irodalmi játékaival ütheti el az időt". (Doransky a Manzárdról)«

Ha a kategóriánkénti első három helyezést aranynak, ezüstnek és bronznak tekintem, akkor a Közélet kategóriában vasdíjas lettem. Kicsit tompán, de azért szépen csillog az IronBlog. Köszönöm hát!

És gratulálok minden győztesnek!

---------

Frissítés: És én is köszönök minden gratulációt, elismerést! És előre elhatárolódom minden olyan megjegyzéstől, amely szerint ilyen meg olyan meg amolyan a zsűri döntése. EZ a zsűri döntése. Pont.

Ellenben a győztesek között még folyik a közönségverseny, tessék hát szavazni, hogy megtudjuk, kié lesz az idei fődíj. 

Alaposan elveri a port Orbánon a romániai magyarok napilapja, az Új Magyar Szó. A Bukarestben megjelenő újság felelős szerkesztője egyértelműen fogalmaz mai cikkében:

Én bizony úgy érzem, hogy sikerült betennem a lábamat az információáramlás egyik pici ajtónyílásába. Az még nem dölt el, hogy ebben a résben jut-e nekem valamilyen "démoni" szerep, vagy majd szépen rámcsukják az ajtót és mehetek vissza az

Csönge tegnap megnézte Lemberget. Okosan találták ki a barátnőjével ezt a tengeri utazást, hogy egy teljes napot előbb Galícia székvárosában töltöttek.

Nem vagyok az a bloger, aki telespékeli az oldalát videókkal, zenékkel, random fotókkal, időjárás jelentéssel, jópofa mutatós vagy digitális órával. Épp elég ez a rengeteg link a két hasábon. Mégis, egy kis blográdiózásra rászántam magam nemrégiben: talán észrevettétek, hogy a jobb felső sarokba kitettem egy-egy zenét, kétszeri kattintásra el is indulnak. Szerencsére...

Frissítés 2015: az akkor talált szolgáltató még megvan, de a bedobozolt zenék többsége már nem szólal meg, töröltem a beágyazást és linkeket.

Nem vagyok az a bloger, aki telespékeli az oldalát videókkal, zenékkel, random fotókkal, időjárásjelentéssel, jópofa mutatós vagy digitális órával. Épp elég ez a rengeteg link a két hasábon. Mégis, egy kis blográdiózásra rászántam magam nemrégiben: talán észrevettétek, hogy a jobb felső sarokba kitettem egy-egy zenét, kétszeri kattintásra el is indulnak. Szerencsére alig terhelik a forgalmat, keskenyebb sávszélességgel is jól szólnak. És ha valaki egyszer meghallgatta, újrahallgatásnál már nem töltődik le, hanem szól a gép memóriájából. Maga a beüzemelés is könnyű volt, bonyolultabb megoldásokra egyelőre nem akarok váltani, mindig csak 2 szám lesz kint, ellenben az előzőeket gyűjteni fogom ezen az oldalon, hogy bármikor bárki meghallgathassa. A rendszerben jó sok olyan zenét találtam, ami nekem nincs meg, így főleg ezekből válogatok, hogy én is élvezhessem :) Elég nagy a választék, elleszünk egy ideig. Most, mint látjátok, Ravi Shankar, a 80 valahány éves indiai szitárművész egy száma található jobbra legfelül. Alatta Katie Melua grúz származású énekesnő egy remek blues felvétele. Elvezzétek velem! Itt, ezen a belső oldalon pedig majd ott balra fent szaporodnak a címoldalról lekerült kedvenc zenék. A Pilice Roxan-jét külön is ajánlom!

Ravi Shankar