Az ukrán kormánnyal, államigazgatással, gazdasági maffiával, a mindent gyökerétől lombjáig átszövő korrupcióval való szembehelyezkedésem picit sem jelenti azt, hogy Oroszország beavatkozásától várnék javulást. Azt viszont jelenti, hogy a Majdan óta szociális, egzisztenciális és morális katasztrófa felé sodródunk és hogy bizonyos politikai és gazdasági erők eközben teljesen nyilvánvalóan harcot, háborút, káoszt és hatalmi átrendeződést akarnak és csak azt nézik, maguknak mit kaparhatnak ki ebből. Ha ezeket a törekvéseket Nyugat úgy támogatja, hogy az égvilágon semmi, de semmi garancia nincsen sem demokratikus fordulatra, sem az élet normalizálódására, akkor ez a katasztrófába vezető út csak hosszabb és minden területen több áldozatot követelő lesz. Hogy mi lenne a jó megoldást, azt nem tudom megmondani, nyilván az se lenne kedvező végkifejlet, ha Putyin bekebelezné Ukrajnát. De ebbe a mostani folyamatba a belátható időn belüli kilábalás esélye nélkül totálisan belerokkan az ország és a mostaninál is jobban elburjánzik minden, ami szögesen ellentétes a demokráciával, a szabadsággal és a jóléttel.

Az a szomorú, hogy a kisember már ott tart (és egyre inkább ott fog), hogy bárki kezéből elfogadja a diktatúrát és maffiaállamot, ha feltételezi, hogy az majd kirántja a a nélkülözésből, a teljes létbizonytalanságból és hovatovább a halálfélelemből is.