Nem foglalkozom az ukrajnai polgárháború híreivel. Átláthatatlanok. Olykor a közösségi oldalon mégis megosztok valami hajmeresztőt. Például. Mi kedves gesztus ez! - Írtam a Facebookon, megosztva ezt a hírt: Авторам антимобилизационных постов грозит восемь лет тюрьмы – СБУ -Следователь СБУ на протяжении 24 часов может открыть уголовное дело против автора... - "A Korrespondent ukrán hírportál azt írja, a jövőben minden olyan posztolóval szemben, aki a mozgósítás ellen emel szót, 24 órán belül vizsgálatot indít az ukrán titkosszolgálat, az SZBU. A hatóságok szerint ugyanis, aki nem lelkesedik a fiatalok mundérba rántásért, az az “Ukrajna fegyveres erőinek és más katonai egységeknek különleges időszakban történő akadályoztatásáról szóló törvény” hatálya alá eső bűncselekményt követ el."

akkor még annyit, h itt nem csupán az én zsigeri averziómról van szó, hanem arról is, hogy (énszerintem) az ilyen és másfajta megfélemlítések és kényszerítések kontraproduktívak (erre utaltam: "Így kell hazafiságra nevelni minket!"), mégpedig nemcsak abban, hogy emiatt a hatalomgyakorlók iránti maradék lojalitás is kivész a lakosságból, hanem abban is, hogy nem hárítják el, ellenkezőleg: közelebb hozzák egy katasztrofális végkifejlet lehetőségét.

ennek fényében akkor afelől is mindenkit megnyugtathatok, hogy az egyik fél iránti határozott ellenérzéseim a legkisebb mértékben sem párosulnak a másik fél iránti akárcsak minimális szimpátiával - épp csak nálam kevésbé működik az a reflex, hogy ha valami tűrhetetlenül ellenszenves az engem közelebbről érintő egyik oldalon, azt azzal mentegessem, hogy a másik oldalon pedig pláne és sőt. (akkor erről mára ennyit.)

Még mindig folyik a kölcsönös vádaskodás: Ukrajna, Oroszország vagy az általa támogatott kelet-ukrajnai szakadárok felelősek-e a katasztrófáért. Egyáltalán: kik lőtték le a gépet? Bizonyítékok és ellenbizonyítékok... A legvalószínűbbnek az a verzió tűnik, hogy az oroszbarát szakadárok tették ezt, valószínűleg tévedésből, nem sokkal korábban zsákmányolt BUK rakétarendszerrel. De erre egyértelmű bizonyíték nincsen, mind a lázadók, mind az orosz fél tagadja ezt a vádat. És természetesen vannak más verziók is, ezek egy része összeesküvés-elméletnek tűnik, egy másik részére talán érdemes figyelmet fordítani. 

Mint ismeretes, a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó járata 2014. július 17-én zuhant le a kelet-ukrajnai Donyeck megye szakadárok kezén lévő részében, a Boeing 777 gépen tartózkodó 298 ember, többségében holland állampolgár, életét vesztette.  Kijev és a nyugati országok azt gyanítják, hogy a szakadárok lőtték le a gépet egy, Oroszországtól beszerzett Buk-üteggel, de Moszkva és a lázadók mindeddig ezt cáfolták. >> kérdések és fejlemények  A maláj gép lelövése körül

Az ukrán kormánnyal, államigazgatással, gazdasági maffiával, a mindent gyökerétől lombjáig átszövő korrupcióval való szembehelyezkedésem picit sem jelenti azt, hogy Oroszország beavatkozásától várnék javulást. Azt viszont jelenti, hogy a Majdan óta szociális, egzisztenciális és morális katasztrófa felé sodródunk és hogy bizonyos politikai és gazdasági erők eközben teljesen nyilvánvalóan harcot, háborút, káoszt és hatalmi átrendeződést akarnak és csak azt nézik, maguknak mit kaparhatnak ki ebből. Ha ezeket a törekvéseket Nyugat úgy támogatja, hogy az égvilágon semmi, de semmi garancia nincsen sem demokratikus fordulatra, sem az élet normalizálódására, akkor ez a katasztrófába vezető út csak hosszabb és minden területen több áldozatot követelő lesz. Hogy mi lenne a jó megoldást, azt nem tudom megmondani, nyilván az se lenne kedvező végkifejlet, ha Putyin bekebelezné Ukrajnát. De ebbe a mostani folyamatba a belátható időn belüli kilábalás esélye nélkül totálisan belerokkan az ország és a mostaninál is jobban elburjánzik minden, ami szögesen ellentétes a demokráciával, a szabadsággal és a jóléttel.

Az a szomorú, hogy a kisember már ott tart (és egyre inkább ott fog), hogy bárki kezéből elfogadja a diktatúrát és maffiaállamot, ha feltételezi, hogy az majd kirántja a a nélkülözésből, a teljes létbizonytalanságból és hovatovább a halálfélelemből is.

Nincs szomorúbb dolog a háborúnál

Az ukrajnai polgárháború első kárpátaljai áldozatát kísérték utolsó útjára június 16-án Beregszászban. A Városi Tanács képviselőjének információi szerint mesterlövész végzett a részben magyar származású önkéntes deszantossal, akinek holttestét repülőgéppel szállították Harkovból Lembergbe, majd autóval vitték tovább a szülővárosába. Helyi vállalkozók nyújtottak anyagi támogatást a temetési költségekhez. A fiatalembert katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra. Popovics Roland július 22-én töltötte volna be huszadik életévét.