Identifikció, képzetes lexikon: Dzsambalink. A NolBlog megszűnése okán ehelyt újraközlök néhányat azok közül a bejegyzések közül, amelyeket nolBlogos játszótársaim tettek közzé 2008-as identifikciós játékom keretében. A dolog lényege az volt, hogy általunk kitalált szavak szócikkeit, eredettörténetét, vagy a kifejezéssel kapcsolatos más ötleteinket írtuk meg egy képzetes lexikon számára. A jelen blogban olvasható összes bejegyzés ezzel a címkével: identifikció.

Dzsambalink: a kiválasztott Bandzsa

írta: nagyhenceg|2008. aug. 6.

BDK játéka, újabb menet

A tudományosságot megkerülő tévhiteken nem kell fölháborodni. Csupán el kell oszlatnunk a homályt. A jászkarajenői ásatásokkal kapcsolatban – melyek során a nyolcadik magyar vezér, Gyalog Tipeg nevű sámánjának csontmaradványait, használati eszközeit és három saját kezűleg vésett rovásbotját találták meg – számtalan értelmezés látott napvilágot. A kutatók véleménye megegyezett abban, hogy Gyalog szakadár vezér volt, irtózott a vér látványától, az izotópos csontvizsgálat szerint magas vérnyomásban szenvedett, és gyötörte az irgalmatlan lúdtalp. Hogy pontosan miért, nem tudjuk, de tény, hogy kimaradt a vérszerződésből. Erre vezető sámánja, Tipeg Jászkarajenőn megtalált rovásbotjainak felirataiból következtethetünk.

Tipeg (II. Oleg kijevi nagyfejedelem Toe Pega néven említi) I. (Bólogató) János udvarában találkozott 910 körül az Ondot kurafisága, Ko(h)ndot pedig állítólagos zsidó származása miatt mocskoló Tuhtummal (Töhötöm). Számunkra a legérdekesebb az, amivel Tast és Hubát is be akarta feketíteni. A harmadik rovásbot - melyet a középkorban lámpagyújtóként, a XIX. század elején pedig a régészek nagy megrökönyödésére egyszerű söprűnyélként használtak – ismerteti a sámán, azaz a Bandzsa legfontosabb feladatait (’banya, bán, bántás szavaink is e szógyökre mennek vissza). A szó bandzsal, azaz szemtengely-ferdüléses embert jelentett, csak ilyen kiválasztottból lehetett sámán, árul el fontos részleteket az ősmagyar kor titokzatos világáról Gyalog vezér Tipegje. Miután a Bandzsát nem volt szabad néven nevezni, a közösség ösztönös hangátvetéssel Dzsambának hívta. Aki a korabeli szokásoknak megfelelően ló- és szamáráldozat bemutatásakor linkelni, linkeskedni kezdett. Azaz: révületbe esve (ld. ’részeg szavunk eredete) kapcsolatot teremtett a túlvilág szellemeivel. A szó mai jelentése (megbízhatatlan, felelőtlen személy) teljesen egybevág azzal, amit Tipeg rárótt a kulcsfontosságú jászkarajenői botra. A Bandzsa-Dzsambát nem volt szabad semmivel megbízni, és felelősséggel sem tartozott, még a törzsszövetség vezérének sem. Csakis linkelnie, azaz érintkeznie kellett azokkal, akiktől mások olyannyira féltek.

Az első két bot, melyet korábban találtak, káromkodástöredékeket tartalmaz. Ezek értéke is felbecsülhetetlen, de messze elmarad a hármas boton közöltekétől. Ebből szaftos részleteket közölt a sajtó. Mi ezúttal az első bot legfölső sorát – ’aniad dzafrangus petsaja’ -, illetve a második bot negyedik sorát idézzük: ’apiud huzion a fozara holdnak toltesekor’. Az első bot legalsó vésete kifogott a legjobb rovásszakértőkön is. A ’becsemberág’ szörnyű dolgot jelenthetett, mert Tipeg lóvérrel több rétegben rá is festett a rovásjelekre.

A legérdekesebb, hogy Tipeg sámán jeleit hiba volna egy kor elhalt tudáskincsének tekinteni. A ’dzsambázás’ szokásáról Kézai is említést tesz, a visszaszoríthatatlan ’linkelésre, ami Mátyást annyira bőszítette, Bonfininál is találunk utalást. A Dózsa-féle parasztfölkelés után Gottwald de Wrangler lovag jelentést tett a brandenburgi választófejedelemnek a magyarországi – immár asztaltáncoltatással bővült - bandzsa-dzsamba térhódításáról. Tény, hogy a német és a francia nyelvterületen a halottlátás és a szellemidézés a XIX. század végén érte el csúcspontját. Bőséggel találunk törvényeket és rendeleteket, amelyekkel a kultikus szeánszokat tiltották.

De két háború, az atom- és az űrkorszak sem volt kellő ok ahhoz, hogy az ősi hitvilág nyomai végképp elenyésszenek. John L. Hooker angol történész, az Oxfordi Egyetem tanára a jászkarajenői leletegyüttes előkerülése után tanulmányt tett közzé az Old Times magazinban. Itt arra hívja föl a figyelmet, hogy a nyugati yuppiek világában népszerű Bungie Jumping (Ugrás a mélybe) sportaktusa és az ősmagyar hitvilág Bandzsa-Dzsamba rituáléja között szerves nyelvi és funkcionális kapcsolat mutatható ki. Az interneten világszerte ismert ’linkelés’ értelme pedig – írja Hooker professzor - teljesen ugyanaz, mint amit a magyarok Tipeg sámánja több mint ezer évvel ezelőtt oly pontosan körülírt: érintkezni, kommunikálni másokkal. Olyanokkal, akiket egyáltalán nem ismerhetünk. És soha nem is fogunk megismerni. Mégis kíváncsiak vagyunk rájuk.

játék