"Minden idők legnagyobb skóciai Andy Warhol-kiállítása nyílik meg szombaton Edinburghban ... a pop-art atyja halálának 20. évfordulója alkalmából." - olvasom a Múlt-Kor cikkében. Hm. Igaz, hogy húsz éve halt meg, de februárban. A cikk megjelenése viszont születési évfordulójára esik, viszont ez nem kerek. A következő mondatnál aztán végképp leállok: "A cseh származású amerikai művész...". Nem! Warhol ruszin származású volt, szülei a zempléni Mikóból emigráltak az USÁba.
Nem is tudom, kivételesen nagy műnek vagy csupán igen kellemes olvasmánynak tartsam-e Ljudmila Ulickaja Szonyecska c. kisregényét (Budapest, Magvető, 2007; fordította V. Gilbert Edit). Az írónőnek, azt hiszem, ez a kisregény méltán hozott országos és nemzetközi ismertséget, ám attól, hogy remekműnek nevezzem, erősen óvakodnék. Inkább arról lehet szó, hogy valamit nagyon elkapott, megcsípett a szerző, s ezt igen tehetségesen, művészi kvalitásokkal megáldva ki is aknázta. S hogy mi ez a valami? Talán úgy fogalmaznám: másféle, újszerű viszony egyfelől a szovjet múlthoz, másfelől az orosz nőhöz.
Jövőnéző a minap azon tűnődött, mi történne a tudatunkkal, ha az agyunkat merevlemezre mentenénk, most pedig Norman Károlynál olvasom, hogy a web - mint az ismeretek tárháza - megváltoztatja a műveltségről kialakult klasszikus nézeteinket. Korábban leginkább azt tartottuk műveltnek, aki lexikális tudással rendelkezett, az internettel felfegyverzett embernek azonban fölösleges konkrét adatok tömkelegét megjegyeznie. Hasznosabb, ha a következő készségek jellemzik:
E-mail-továbbítás élő csigákkal? Amennyire abszurd, annyira költői a brit kutatók projektje. Amellett, hogy a csigákba épített chipek tesztelésére is szolgálhat, filozófiai magasságokba repít: tűnődhetünk az idő viszonylagosságán, az információs társadalom ellentmondásain, az emberi mondandó mibenlétén.
Hasonlóan az előző feladványhoz, itt is roppant egyszerű a kérdés: mit ábrázol a kép. Persze annál konkrétabb választ várok, mint hogy "egy férfi áll egy csillogó felület fölött".
Rég játszottunk... A kérdés nagyon egyszerű: kit ábrázol ez a kép? Hogyan készült a portré? Milyen célból?
Válaszokat a kommentekbe.
Ha senki sem találja el, adok majd segítséget.
Mindeddig ellenálltam a kísértésnek, hogy a finn-magyar nyelvrokonság újabb bizonyítékait bemutassam (hiszen "mindenütt" fent vannak), de most Dixi azt írja, megszületett a második. Nos, én eddig négyet ismerek, így a legtisztább ügy, ha bemutatom az általam ismert összes cáfolhatatlan bizonyítékot.
Több portálon is olvastam a blikfangos című cikket: Sírköltöztető happening. Az írásból kiderül, hogy a kiváló képzőművész és performer özvegye át akarja költöztetni 16 évvel ezelőtt elhunyt férje sírját. "Névtelenségbe süllyed Baász Imre, ezért foglalkoztat annak a gondolata, hogy elviszem Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre a hamvait” - nyilatkozta. A cikkből azt is megtudjuk, a helyi erők milyen segítséget, milyen gesztusokat ígértek a művész emlékének megőrzéséhez - s hogy ezek nem teljesültek.
Az internetes regény létrehozására vonatkozó ötlete okán már idéztem Majoros Sándor blogját, de ha már ott jártam remek honlapján, fel kellett figyelnem egy másik projektumára.
Nyári internetes villáminterjú-sorozat: előbb én kérdezem íróbarátai- mat, aztán ők kérdezik választott alanyukat. Projektum | Interjúk 
Az előző interjú alanya, Zalán Tibor kérdezi Balogh Robertet.
Szellemes módon teszi közzé a Good magazin vizsgálati eredményeit. Felmérték, a világ internetforgalmának mekkora hányadát teszi ki a pornó, mekkora pénzek mozognak, mely országok hogyan részesednek, másodpercenként hány letöltés történik és naponta hány új szexoldal indul. Akit érdekel, kattintson.
Könnyű nyári játékra invitálom blogíró társaimat és olvasóimat!