Távolabbi barátaim nem értik, miért szűntem meg közösségi embernek lenni. Nehéz meggyőzően érzékeltetnem, hogy hiába akadnak, akik jó szándékkal próbálnak valamit tenni a közösségünkért, ha eközben ügyeink elótvarosodnak, és a magyarságszolgálat egyre inkább a megélhetési politizálás fedőtevékenységévé válik.
Szent Gellért megáldja a keleti szomszéd hajóját. Ezek szerint az ukránok már a híd alatt vannak.
Nyájas olvasóimat most saját aforizmáimmal szeretném szórakoztatni. Minden egyes frissítésre egy-egy újabbat olvashatnak alkalmi bölcsességeimből, fabatkáimból, rózsa nélküli töviseimből, afor-izmaimból - szigorúan C-dul hangnemben. Nyájas olvasóimat most saját aforizmáimmal szeretném szórakoztatni. Minden egyes frissítésre egy-egy újabbat olvashatnak alkalmi bölcsességeimből, fabatkáimból, rózsa nélküli töviseimből, afor-izmaimból - szigorúan C-dul hangnemben.
Most ez az aktuális C-dul:
Nyájas olvasóimnak most aforizmáimmal szeretném szórakoztatni. Ahányszor frissítik ezt az oldalt, mindig egy-egy újab afor-izmomat olvashatják, szigorúan C-dul hangnemben.
Most éppen ez az aktuális C-dul:
Tessék frissíteni - és jön egy másik!
Azt akarom kipróbálni, működik-e ez a kis program, amely azt a célt szolgálná, hogy minden letöltéskor egy-egy új aforizmámat mutassa be nektek. - BDK-idézetek - C-dul, aforizom
Utoljára akkor írt a kárpátaljai lapok mindegyike Erdélyi Béláról, a legjelentősebb és legnagyobb hatású kárpátaljai festőről, amikor 88 esztendős özvegye rablógyilkosság áldozata lett Ungváron. ......Élt Münchenben és Párizsban, aztán 1938-ban visszaköltözött Ungvárra művészeti életet szervezni, főiskolát alapítani (1945), nemzedékeket nevelni – és eltűrni, hogy az ötvenes években a szovjet kultúrpolitika a
Utoljára akkor írt a kárpátaljai lapok mindegyike Erdélyi Béláról, a legjelentősebb és legnagyobb hatású kárpátaljai festőről, amikor nyolcvannyolc esztendős özvegye rablógyilkosság áldozata lett Ungváron.
Most, születésének 115. évfordulóján bizonyára lesznek újabb megemlékezések, amelyek elmondják, hogy 1891. május 25. született Kelemenfalván, 1911-16 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Révész Imre, Olgyay Ferenc, Zemplényi Tivadar tanítványa volt, 1916-21 között a munkácsi, 1927-31 között pedig az ungvári tanítóképzőben oktatott rajzot. 1927-ben Boksay Józseffel szabadiskolát alapított, együtt hívták életre 1931-ben a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületét. Működött Münchenben (1922-26) és Párizsban (1931-37), aztán 1938-ban visszaköltözött Ungvárra művészeti életet szervezni, főiskolát alapítani (1945), nemzedékeket nevelni – és eltűrni, hogy az ötvenes években a szovjet kultúrpolitika a kozmopolitizmus szitokszavával próbálja meg félreállítani (sikerült) és/vagy a szocreálra rávenni (majdnem sikerült...).
Aligha akad Kárpátalján képzőművészettel foglalkozó személy, aki ne halott volna Erdélyi Béláról. Készült róla néhány könyvecske, nevét megemlítik csaknem minden korabeli képzőművészeti írásban. Bár nehezen választhatók szét a munkáit objektíven bemutató, és az elfogult tanítványok által leírt lelkes (de jogos) méltatások. Szuggesztív hatása vitathatatlan, s le merem írni, nélküle a kárpátaljai festészet még a mainál is konzervatívabb lenne.
Erdélyi Béla egy nyugatról visszaszabadult világfi, akit „megrontottak” az új, a szabad izmusok. Aki évekig élt Párizsban, és akinek munkái Európa előkelő szalonjaiban voltak kiállítva. Nagyvonalúságáról legendák keringtek (nagy részük igaz), szuggesztív személyisége mindenkit magával ragadt. Túl nagy falat egy ilyen kis hazának, mint Kárpátalja.
Drámáját magában hordozta egész életében. Képein újra és újra előtörnek a nehéz, nyomasztó színek, formái van Gogh-osan örvénylenek, a fák lombjai sötét, fenyegető árnyékokká lesznek, s az égbolt csupa pazar feszültség. Művészetére rányomta bélyegét a kor, egy messiásváró század, mely antikrisztusokat kapott.
Az alakos képeit a tájképek pillanatnyi érzelemkitöréseihez, felindulásaihoz csoportosítanám. Elsősorban a XX. századot, és A művész útját, (komorságuk miatt), de csaknem minden alakos képre, tájképre jellemző valami olyan erős érzelemkitörés, ami nyugtalanítja, felzaklatja a nézőt. Nem akarom ismételni a képekről elfogadott magyarázatokat, kritikákat, bár sokukkal egyetértek.
Csendéletei másak. A színek itt kivirulnak, néha (néha?) csodálnivaló tisztasággal. Érdekes, hogy ez a felülemelkedett tisztaság a csendéleteken megmaradt az 50-es évek elején is, mikor már igencsak „boszorkányüldözték”. Mintha csendéletei maradtak volna számára azok a mikrovilágok, melyekben mert gyengéd lenni, szemben a tájképek harcias kiállásaival. Portréit, ilyen megfontolás után, szintén a csendéletek harmonikus világába sorolom. Bár, lehet, hogy ha valamit elég ideig szemlélt, nem tudott másként megfesteni, csak gazdagon tobzódó színekkel.
Erdélyi Béla 1891. május 25.-én született a Bereg megyei Kelemenfalván (Загаття, ma az Ilosvai járáshoz tartozik), az itteni tanító négy gyermekének egyikeként. A munkácsi gimnáziumban kezdi meg középiskolai tanulmányait, majd a máramarosszigeti tanítóképzőben kap oklevelet 1911-ben. Ezután a budapesti Képzőművészeti Akadémia növendéke lesz, ahol rajztanári képesítést kap. Kitűnő eredménnyel fejezi be, majd innen kap ösztöndíjat a kecskeméti művésztelepre, ahol megismerkedik Révész Imre, Ferenczy Károly, Zemplényi Tivadar és Iványi-Grünwald Béla munkásságával. (Utóbbinak kedvenc tanítványa lesz.)
1916-1922 között rajzot oktat a munkácsi tanítóképzőben és a reálgimnáziumban. Ezt követően Európa képtárait és művésztelepeit látogatja. 1927-től 1931-ig az ungvári tanítóképző tanára, s ekkor alakítják meg közösen Boksay Józseffel a művészeti szabadiskolát. 1931-ben megalakul a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesülete, melynek tagjai Erdélyin és Boksayn kívül még három cseh művész, később a szabadiskola növendékei. Munkásságukról a korabeli magyar és cseh sajtó egyaránt pozitív kritikákat ír. Ezek a sikerek ösztönzik Erdélyi Bélát, hogy újra nyugatra induljon, és ott érvényesítse művészetét (nem kevés sikerrel). 1938-ban, tér vissza Párizsból, ahol hat évig élt, és telepszik le véglegesen Ungváron. A visszacsatolás Magyarországhoz lehetővé tette, hogy anyaországi művészek működjenek Kárpátalján, és ezzel egy időben kárpátaljai képzőművészek az országos tárlatokon együtt szerepeljenek Szőnyi Istvánnal, Aba-Novák Vilmossal, Bernáth Auréllal, Molnár C. Pállal.
Az 1944-es szovjet megszállás után még sikerül megalakítania a Képzőművészeti Főiskolát Ungváron (1946. október 15-én indult meg a tanítás), ahol Erdélyin és Boksayn kívül, mégEndrédy György kap vezető szerepet. ’45 és ’46-ban megrendezett őszi tárlat még egészen szabad szellemben folyik, de a későbbiekben mind erősebben jelentkezik a felső vezetés „kérése”, hogy kik és mit állíthatnak ki. Egyre gyakrabban kerül összeütközésbe feletteseivel, nem érti miért nem jó az, amit fest, s végül, 1949-ben felmentik az akkor már csak iparművészeti szakiskola igazgatói székéből, hamarosan állását is elveszíti. Hiába próbál engedményeket tenni, és a hatalom számára elfogadható képeket festeni, megbélyegzett marad, burzsoá csökevény, akinek nincs helye a népokító szocialista művészetben. 1955-ben, 64 éves korában halt meg. Halála után csak tizenhét évvel jelent meg munkássága nagyságát visszafogottan ugyan, de elismerő írás.
Felhasznált irodalom:
Balla László: Erdélyi Béla és kortársai, Ungvár-Budapest, 1994.
Г.Островський (ред.): Ерделі, Ужгород, 1992.
В.П. Павлов: Адальберт Ерделі, Київ, 1972.
Cserniga Gyula
50 évvel ezelőtt halt meg Erdélyi Béla, szűkebb pátriánk XX. századi képzőművészetének legmeghatározóbb, európai léptékű festőegyénisége.
"Ha idővel meglátjátok - ki volt ez a festő; nem is volt tán festő, hanem minden szépben Istent látó és Istent kereső" - írta Erdélyi Béla festőművész, művésznevén Dzsex, aki 1891-ben született az Osztrák-Magyar Monarchia keleti csücskében, s aki ugyanott halt meg 1955-ben a nagy Szovjet Birodalom nyugati szegletében.
E talpalatnyi földön, Kárpátalján, amelyhez valami végtelen vonzódás fűzte, végigszáguldott a történelem. S ezért, ha vibráló, izzó művészetéről szeretnék írni, nem hagy békén, itt zakatol fülembe a történelem, és követeli a jussát: azt, hogy ő is szóhoz juthasson, hiszen e nagy tehetséggel megáldott, vagy ahogy sokszor érezte, megátkozott művész megítélésébe minduntalan beleszólt a történelem.
Művészi indulása Budapesthez kötődik, kezdetben Ferenczy, Iványi Grünwald egyengeti útját. Ezt a művésszé érés korszaka követi a 12 éves külföldi tartózkodás alatt (München, Párizs, Gargilesse, Velence, Firenze, Róma, Prága). "Vátesz" szerepvállalása miatt szülőföldjére visszatérve a legőszintébb elhivatottsággal örökíti át felhalmozott tudását az ifjabb művésznemzedékekre.
A külföldi sikereket félredobva visszatér, hogy megvalósítsa nagy álmát, a kárpátaljai Barbizont; pezsgő művészeti életet akar varázsolni a végvárakon.
Ő maga így ír Kárpátaljáról 1939-ben, végleges letelepedése után:
"Ez a kis föld, amely oly sokat szerepelt az utóbbi világesemények középpontjában, a maga életével, népi szokásaival, gazdasági, szociális problémájával, földrajzi elhelyezkedésével és romantikus természeti szépségeivel: egyedülálló. Bámulatos az a gazdag vitalitás, amit ez a szegény ruszinföld a maga négyzetreemelt akarásával nyújt. Van valami közvetlen emberibb természetesség a mi életünkben, ami közelebb hozott bennünket, művészeket a természethez és még közelebb az emberhez...
E végvárakon a művészek erős védőbástyái leszünk.
Teremteni, alkotni, emberhez mint nemes lélek "emberi módon" szólni, innen a hegyek aljáról és a Kárpátok csúcsáról az Úristen közelségéből. Ennek jegyében dolgozik a törhetetlen kárpátaljai művészgárda."
Lendületével, lebilincselő személyiségével, műveltségével igen nagy hatással volt növendékeire. Vezéregyéniség, alkotókedvénél csak a tudás átörökítésének vágya és egy új művésznemzedék kinevelése fűti jobban. Művészklubot, szabadiskolát, Művészeti Egyesületet, majd Képzőművészeti Főiskolát alapít. A kortársak elmondása szerint végtelenül emberséges és nagylelkű volt. Sok időt töltött a Kárpátokban, ahol expresszív, de harmonikus tájképeket alkotott. Portréi a lélek legmélyéig hatolnak, csendéletei a pillanat szépségét örökítik meg. Írói készsége is kivételes, több drámát, regényt, verset vetett papírra, s a naplóiban lejegyzett gondolatait is szépírói igényességgel fogalmazta meg. Egy helyütt "párisi naplójában" így ír:
"Én mindent megtettem; éheztem, ki nem csordult véres könnyeket rágtam csikorgó álkapcsaim között; fetrengtem a követelők tekintetétől; anyag, az anyag, csakis az anyagra költöttem mindent - és egyebet nem tehetek, mint a művészet krisztusa... talán ecetesspongya ízzel -szájam szélének fájdalmas keserűségével - mosolygom meg az élet mindazonjait, akikért olyan szépen feszültem...keresztre...
És a kín talán azért oly nagy, mert a földi öntudat szívében: Párisban - láttam azt, hogy csak az anyagtalanság és szerénységem miatt nem lehettem első az elsők között - itt - most.
És mégis! Hálatelt emberfölötti dacommal - nyíltan nézek Feléd - Isten - ki olyan szépen burkolóztál a lét nyílt titkába - és megengedted nekem, hogy feldúlt korokban, országok széthullása, trónok repülése után - végigláthattam azt, hogy milyen rettenetes, félelmetes, gyönyörűséges, megmagyarázhatatlan, örökcsoda az alkotásod és a hatalmad: Isten!!!"
Erdélyi Bélát élete során mindvégig erőteljes alkotói lendület és láng hevítette. Egy lényeges dolog létezett számára: formát adni a színeknek, fényeknek, hangulatoknak, a lüktető szépségnek, mely körülveszi őt. Naplói és festményei egyaránt erről az örökös izzásról, útkeresésről és kifejező vágyról tanúskodnak.
"A forma bennem titáni - goromba; a szín: sok színbe gyújtott színes láng, - amely oly rettenetesen éget és a lelkem napba mártott forrósága csak dupla tűz e fojtó fáklyára."
Korának vétke, hogy magyarként szlovák, majd szovjet művésznek kikiáltva, életművét félremagyarázva, hosszú időre feledésre ítéltették.
Kopin Katalin
Kétség kívül a harmadik Megasztár-sorozat egyik legvonzóbb, legkedvesebb figurája Kontor Tamás volt. Szűkebb szakmai és rajongói körökben ismerték azelőtt is, de ez a verseny hozta meg számára az országos népszerűséget. És bár nem igazán tartja magát énekesnek
Kétség kívül a harmadik Megasztár-sorozat egyik legvonzóbb, legkedvesebb figurája Kontor Tamás volt. Szűkebb szakmai és rajongói körökben ismerték azelőtt is, de ez a verseny hozta meg számára az országos népszerűséget. És bár nem igazán tartja magát énekesnek (hanem leginkább gitárosnak), elég szépen teljesített, minden produkciója kellemes színfoltja volt az egyes fordulóknak.
És ami miatt számomra külön is szimpatikus: neki is ugyanaz tetszik, aki nekem: Szabó Esztzer...
Hűséges olvasóm és jegyzeteim szorgos kommentátora, JimmyL egy élő Kontor-koncerten vett részt. Élménybeszámolója alább fog következni, mihelyst betűzi.
További jó zenéket mindenkinek.
...unod már a liberális maszlagokat és végre egy olyan hírportálon keresztül szeretnél értesülni a kárpátaljai magyarok mindennapjairól és egyben az Ukrajnában történő dolgokról és folyamatokról, amely nemzeti- keresztény érzelmű, tényszerű, érdekes és
Újabb ukrajnai-kárpátaljai utánközlő portál!
Hogy csak párat említsek így hirtelenjében... Itt van az Illyés Közalapítvány ukrajnai (valójában kárpátaljai) híroldala: IKAPRESS, csupa átvett, másutt már megjelent hír... Ugyanilyen újraközlések a nemrég indult eMagyar honlapon: ukrajnai (kárpátaljai) hírek. De van egy ilyen hely is: Ukrajna-Világszínvonal (itt is főleg kárpátaljai másod- és harmadközlésű hírek vannak). Na és a kedvencem, a Kárpátaljai Szemle, amely saját tartalmat szintén nem közöl, ellenben teljesen esetlegesen átvesz innen-onnan ezt-azt, minden látható koncepció nélkül (magán az oldalon egyébként is kimutatható az állatorvosi webló minden betegsége).
És most ez az újabb utánközlő portál, a Kárpátaljai Kidoboló.
Nem számít az ember sok jóra, ha egy oldal fejléce a SzentKoronaRádiót hirdeti. No, nem is kellett csalódnom: ha másutt hiányoltam a koncepciót, itt fölös mennyiségben megkaptam. A NemNemSoha című (ugyancsak remek) oldalon a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom (!) így mutatja be a Kidobolót: »Ha szíveden viseled a kárpátaljai magyarság sorsát és mindig naprakész és hiteles híreket akarsz kapni. Egyben unod már a liberális maszlagokat és végre egy olyan hírportálon keresztül szeretnél értesülni a kárpátaljai magyarok mindennapjairól és egyben az Ukranjában történő dolgokról és folyamatokról, amely nemzeti- keresztény érzelmű, tényszerű, érdekes és naprakész. Akkor válaszd a Kárpátaljai Kidobolót. Jelszavunk: "Tegyünk együtt egy szebb magyar holnapért". Várunk minden érdeklődő magyar Hazafit!«
Hinnya!
Gazdálkodni persze nem igazán tud másból ez az oldal sem, mint amiből a többi: a Kárpátalja c. lap, a Kárpátinfó és esetenként más források közleményeiből, ezeket azonban jól érzékelhetően igyekszik a fenti szent cél szerint tendenciózusan közölni. Nagy-nagyritkán megjelenik saját anyag is, így péládul a főszerkesztő Kárpátaljai Hunor interjúja Jeszenszky Gézával és Toroczkai Lászlóval. (Remekmű mind a kettő; tartalmuk olyan, amilyen lehet - no de a mondatok, a központozás - jaj, nincs annál rémesebb, amikor a gyökérmagyarság a süvöltő dilettantizmussal párosul. Mikor fogják ezek az emberek végre megérni, hogy a magyarság iránti tisztelet első jele, ha megtanuljuk anyanyelvünket tisztességesen használni, és ha már írásra vetemedünk, akkor betartjuk alapvető szabályait??)
Erre a remek oldalra "természetesen" úgy találtam rá, hogy én is idézve vagyok egyik jegyzetükben. Vagyis hát, pontosabban, egy az egyben átvették április 24-i naplójegyzetemet. Ehhez fűzött a főszerkesztő néhány keresetlen szót. Belinkelni a forrást azonban elmulasztotta, és bár cikkében felhívja "Balla Úr figyelmét pár dologra", engem természetesen nem értesített arról, hogy bármire is fel van általa hívva a figyelmem.
A dolog tartalmi részéről nincs sok értelme beszélni (mint ahogy a nyelvhelyességről sem), a szerző a határon túliak nagy jótevőjének tartja Orbán Viktort és nem pedig álszent akarnoknak, mint én; ez persze szíve joga, ám az mulatságos, hogy miután jegyzetemre reagálva megírja a magáét, utána kijelenti, "Balla úr többi szavára nem akarok reagálni, csak arra biztatom, hogy forgassa gyakrabban a polgári-nemzeti orgánumokat és máskor kérem, ilyen szavakat ne vessen papírra."
Papírra? Vetni? Éppen tíz éve, hogy kizárólag számítógépen, billentyűzettel képernyőre írva dolgozom és a naplóimat közvetlenül "bele az internetbe" írom.
Levelet küldtem a honlapon megadott címre: vajon tudja-e, hogy a szerzői művek jogvédelem alatt állnak és nem közölhetők újra a jogtulajdonos engedélye nélkül? És vajon tudja, ha már jogtalanságot követett el, akkor az etika legalább azt kívánná, hogy a forrást elérhetőségét megadja.
24 órán belül válasz nem érkezett. Szerintem nem is fog. Legfeljebb majd kidoboltatják a kisbíróval.