Továbbra is a Nyájas szórakoztatását tartván fő feladatomnak, közreadom legújabb kreámányom, a Blogszótár néhány darabját. Tessék nagyon komolyan venni!

blogác – blogíró, blogger, bloger, blogoló, blogozó
bloganti – a blogolás lehetőségével visszaélő gonosztevő; antiblogác
blogantróp – blog által megszemélyesülő vagy megszemélyesített
blogány – blogmotor; blogot előállító szoftver
blogász – blogkutató, blogológus
blogászat – blogológia, blogisztika
blogatír – a blogolás harcos, hősi alakja
blogesz – blogtárs, blogbarát
blogfaló – 1. mániákus blogolvasó; 2. mások blogjába elhelyezett kémprogram
blogfing – semmitmondó poszt
blogflőte – zenei blog
blogfő – a blog fejléce, címsora
blogóc – vicces, nevettető blog szerzője
blogofád – a blogolásba belefásult blogíró
blogofil – blogszerető
blogofób – blogoktól irtózó
blogolásgátló –a blogfüggőség kezelésére használt gyógyszer
blogomán – mániákus blogíró vagy -olvasó
blogopédia – hibás posztok szerzőivel foglalkozó tudomány és terápia
blogoritmus – bekegyzések írásának gyakorisági mutatója
blogoszaurusz – nagyformátumú ősblogác
blogoszláv – blogot dicsérő
blogotónia – blogolásban való elbutulás, elerőtlenedés
blogovány – áttekinthetetlen, szövevényes blog
blogsi – becézett blog, kedvenc blog
blogterápia – személyiségzavar kezelése blogírásra való késztetéssel
blogtondi – butuska blogíró
blogúr – a blogolás nagyja, blog-guru
blógusz – blogvilág, blog-glóbusz

folytatás

Kárpátalján pucér nők lába között jelenik meg az irodalom

...de így szétszakítva már tetszik...

Ennek a képnek története van. ...a kárpátaljai magyar orgánumok közül elsőként művészi aktfotókat én közöltem a Pánsípban, ezek olykor a címlapra is felkerültek (kissé prűd közönségünk fanyalgásától kísérve). ...a nő lábak közibe kiszedettem a költői összefoglalót a nő égre meresztett szeméremszőrzetéről és a világtengelyekké terpesztett lábáról.

Balla D. Károly

Világtengelyek

(Montázs, vegyes technika: fotó, írógép, fénymásoló; 1994)

Ennek a munkámnak kis elő- és utótörténete is van. Amikor a Hatodik Síp főszerkesztői posztjáról lemondtam és megalapítottam a Pánsípot (1993), akkor ezt olyan kulturális magazinnak képzeltem el, amely nem a szűken vett irodalmiságra koncentrál (mint a Hatodik Síp), hanem közéleti és családi témákkal  is rendszeresen foglalkozik. A magazin-szerű lapban külön szerepet szántam a fotóknak, az illusztrációs anyagnak. Így fel is kértem szűkebb pátriánk legismertebb fotoriporterét (egyben művészfotósát), hogy dolgozzon nekünk. Aleksey Popov ezt el is vállalta és igen emlékezetes felvételeivel nagyban emelte a lap értékét. Akkori olvasóink közül talán sokan emlékeznek például az ungvári Lenin-szobor eltávolításáról készített fotó-sorozatára.

És mivel a művészet közszolgálatiságába vetett korábbi hitem addigra már alaposan megrendült, így nem csupán az irodalmi publikációk terén nyitottam a kísérletező fiatalok előtt ajtót (akik aztán 5-6 éven át jószerével meg is töltötték a Pánsípot avantgárd és posztmodern verseikkel), hanem a kárpátaljai magyar orgánumok közül elsőként művészi aktfotókat is én közöltem, ezek olykor a címlapra is felkerültek (kissé prűd közönségünk fanyalgásától kísérve). Az aktok nagyrészt szintén Popov munkái voltak. 

Történt, hogy Ljosa (mármint Alekszej) egyszer egy háromba szakított aktfotót hozott nekem. Nézd, mondta, ezt a képet használhatatlanul gyengének éreztem, ezért összetéptem - de így szétszakítva már tetszik. Kezdjél vele valamit, ha akarsz, mondta. Én meg egy ideig rakosgattam az asztalomon a fotó-fecniket, nem igazán gondoltam felhasználhatónak. Néha, csak úgy a rend kedvéért, összeillesztettem a darabokat, aztán hagytam őket szétcsúszni, más papírokkal elkeveredni. Mígnem egyszer egy teleírt kéziratoldalon játszottam el újra a fotó-kirakóst, érdekesnek találtam, ahogy és a szakítás helyén kivillantak a szöveg betűi.

Szöveg és kép együtt. Hát persze! Innen már nem is volt megállás. Előbb felragasztottam a kép darabjait a kéziratlapra, de ezzel a látvánnyal valahogy nem voltam megelégedve, alig látszottak a halvány gépelet betűi. Nosza, fogtam az egészet, befűztem az írógépbe, és rágépeltem egy rögtönzött és a kép által ihletett szabadverset úgy, hogy az akt testrészeit kihagytam, csak oda gépeltem, ahol "üres hely" volt.

No, így már tetszett. De még utómunkára szorult. Addigra már megtapasztaltam a fénymásoló gépek azon tulajdonságát, hogy ha az ember többszörös másolatot készít egy árnyalatokat tartalmazó képről, akkor a kópia kópiáján jóval kevesebb lesz a tónus, mint az eredetin, és ha mindig az új másolatról készítjük a még újabbat, egy idő után minden árnyalat elvész, kontrasztos, grafikus hatású képet kapunk. Lássuk csak! Megdolgoztam akkor még fiatal Canon-ommal a szétterpesztett lábú nőt és a körbeírt verset. A végeredménnyel igen elégedett lettem. A kész mű látható az oldal tetején, persze lekicsinyítve. (Így jelent meg soron következő verseskötetemben is: Árokszélen,  1996.)

Ám azt is elhatároztam, hogy friss munkámat ráteszem a friss Pánsíp-szám címlapjára. Ismerve a nyomdatechnikánk gyöngeségeit, ide egy tónusokban valamivel gazdagabb verziót választottam, és mert sejtettem, hogy a betűk talán teljesen olvashatatlanná mosódnak, ezért a nő lába közibe kiszedettem a szabadversem alapján készített kis "költői összefoglalót". A Pánsíp 12 évvel ezelőtt megjelent számának a címlapja végül így festett (persze a szöveg kicsit balra csúszott az ungvári Patent nyomdában):  

Jeles költőnőnk azonnal fel is háborodott valami olyasmit állítván, hogy lám csak, Kárpátalján odáig süllyedtünk, hogy pucér nők lába között jelenik meg az irodalom. Nem is publikált soha a Pánsípban...

Kicsit kinagyítva, olvashatóbban, a címre is magyarázatul:

---

prémium linképítés - seo szakértő | kincsünk, a tiszta ivóvíz

Hát: ez meglenne. „Készen vagyok”. Közben akut hiányérzet: ezt sem írtam meg, meg azt sem.

            Tegnap pl. azt az állítólag megírt szövegrészt kerestem (de nem találtam, ezek szerint vagy meg sem írtam, vagy hagytam elkallódni), amelyben arról a meglepetésemről számolok be, hogy a görög vallás „természetrajzáról” kialakított véleményem nem Németh Lászlótól származik. Emlékszem, akkor újraolvastam vonatkozó tanulmányait, és rájöttem: a vallás és az „irodalmi fikció” között nem mert, nem tudott azonosságot kimutatni (holott az én emlékeimben ez így élt), ebben bizonyára önnön vallásossága akadályozta meg. Esszéiben egyrészt felmagasztalja a görögök alkotó fantáziáját, elhiteti, hogy a képzeletük teremtette világ még ma is él a számunkra, másrészt viszont az istent, az istenit mégis eredendőnek mondja. Akkor viszont melyek a forrásai a görög mitológiáról vallott nézeteimnek? — tűnődtem egy hosszabb jegyzetben, de ezt a Werk‑feljegyzést sehol sem találtam.  [1]

            Épp így vagy meg sem írtam, vagy elveszett (esetleg a munka során........................ ..................) az az okfejtésem, amelyben azt elemzem: a Jegyzetek és az Utószó furcsa kettősséget mutat: egyfelől szinte mindenütt úgy teszek bennük, mintha a Szembesülés világa kizárólag a regényben létezne: ezt a világot részben önmagához képest, részben pedig egy tőle különböző külső világhoz viszonyítva szemlélem; másfelől viszont olykor mintha megfeledkeznék erről, és Oresztészről vagy Elektráról olyan közléseket engedek meg magamnak, amelyek feltételezik: a regényen kívül is van életük.

            ...............................................................................................................................

            Ebben a most nem talált okfejtésben elárultam azt is, hogy először „véletlenül” vittem ki a regény világából szereplőimet, aztán ezt később már tudatosan tettem meg néhányszor. Mint például abban a leírásban, amelyben a Nyájast beavatom abba, hogy Elektra és Oresztész – a regény állításával szemben – valójában nem akartak összeházasodni. Itt láthatóan kilóg a lóláb: ha egyszer a regényben ez a szándékuk van leírva, honnan a fenéből tudom, mi volt a valódi szándék. Miféle valóság ismerete jogosít fel arra, hogy úgy tegyek, mintha............................................... .........................és a regényíró állítását felülbíráljam, majd ilyeneket írjak: „A tény, hogy a Nyájas e részt olvasván komolynak hiszi a házassági szándékot, s nem tudja, csak játékról volt szó, talán a szerző azon szándékát szolgálja, hogy magát a Nyájast is tesztelni akarja: hogyan fogadja a hírt.” (Ti. a komoly házassági szándék hírét; lásd a 194. jegyzetet.) Itt tehát csorbul az eredeti koncepció: a regény alakjairól a Jegyzetek írójának (nekem) nem volna szabad többet‑mást tudnia (tudnom), csak azt, ami a regényből kiolvasható; ha ezt a szabályt nem tartom be, mint az idézett példában is (sem), akkor ezzel voltaképp elismerem, hogy a fentebb vázolt és ehhez ha............... ...................................................................................................................................................................................................................is.

                [1] Sikondán (lásd a 96. júl. 12‑i és későbbi Werk‑szövegeket) papírjaim  között csak megtaláltam a vonatkozó jegyzetet. Ott és akkor ezt szépen, alapos bővítéssel és szerkesztéssel be is dolgoztam a megfelelő helyre. Erre most nem tudom rászánni magamat, így csupán a jó pár hónapja hevenyészve feljegyzett néhány sort másolom ide változtatás nélkül:

                „Most, hogy kicsit még hozzáolvasok, ezt‑azt újraolvasok a Szembesüléshez, mielőtt egy valamennyire is végleges gesztussal lezárnám a regényt, érdekes felfedezéseket teszek. Németh László görög témájú tanulmányait‑vallomásait újraolvasva (Sophokles, Sanremoi napló) például rá kell jönnöm: amit a mitológiáról és a görög istenekről – mint műről – vallok és írok, az nem Németh Lászlótól ered. Holott a Werk vonatkozó részeit írva (96. jan. 6-i bejegyzés) meggyőződésem volt, hogy a görög hitvilág általam adott értelmezése voltaképp innen eredeztethető. De nem! Nem, mert NL ír ugyan olyanokat (bizonyos Otto könyvéhez fűzött megjegyzései gyanánt), hogy: »A görög sosem volt annyira ideavallás, mint amennyira Otto vallási állapota megkívánja«, vagy: »A görög volt az egyetlen nép, amely a természetesből nem torzítással csalta ki a természetfölöttit, hanem úgy, hogy az időhöz tartozót, a mulandót elhagyta belőle«, illetve: [a görögöknél] »Az isteni a természetfölöttiből a természetesbe ment át, a természet átistenesült«, vagy még tovább menve: »Vitatkozni lehet rajt, hogy a görög vallás micsoda: ez a nagy történeti tenyészet együtt vagy egy‑egy kivételes görög, Homeros, Phidias tisztult felfogása?« – azaz NL a sorok közt mintha kimondaná, hogy a görög mitológia nem a természetfölöttinek, a tudattól független ideának a tudati leképeződése, hanem »az átistenesült« természet, a természetesből »kicsalt« természetfölötti. Aztán mintha visszakozna és megrémülne saját gondolatától, attól, hogy az isteni mivoltot emberi terméknek, leleménynek, természettől kicsalt műnek, alkotó elmék »felfogásának« tekintse, s felmenti azt a barokk költőt, »aki a görög és a keresztény mitológiát elbeszélő költeményében összehabarta«, mert hisz az istenek megnyilvánulásai »többek mint költői látomások«, a »sugaló hang bennük több mint a belénk vert lelkiismeret«. Sőt, azért is, mert »Mind a két isten van« (az én kiemelésem). Aztán pár sorral alább szép, megkapó képekben vall mélyen gyökerező saját istenhitéről. Vagyis a vád, amit ő hoz fel Otto ellen, magamagára is vonatkozik: az ő »vallási állapota« is megkívánta a görög mitológia deista – és nem pedig műelméleti, alkotáspszichológiai – értelmezését.

                De ha nem innen, akkor vajon honnan merítettem saját görög‑szemléletem alapjait? Kerényi Károlytól, Szerb Antaltól, Cs. Szabótól? Most mindent olvassak újra?” (dátum nélkül)

Volt egyszer egy Blogtér

Jelentem - és nemcsak a Gépháznak - hogy kis ügyességgel megcsíptem a Blogtér ÖTVENEZREDIK posztját.

Jelentem - és nemcsak a Gépháznak - hogy kis ügyességgel megcsíptem a Blogtér ÖTVENEZREDIK posztját.

Tessék csak megnézni a böngésző felső címsorában a linket! Úgy végződik, hogy: id=50000 - azaz ez a Blogtér történetében az ötvenezredik bejegyzés. (Na jó, az igazsághoz tartozik, hogy ebben a vázlatként elmentett vagy törölt posztok is benne vannak. De ez nem csorbítja az érdemeimet!)

Az elragadtatásokat kérem AH! és OH! indulatszavakkal kifejezni!

És előre is köszönöm a gratulációkat!!

__________________________________

bdk új blogja

Keresőoptimalizálás - Ukrajna

A szakértői keresőmarketing munka oroszlánrészét Ukrajnában a válság idején a kevésbé látványos finomhangolások képezik, a legfontosabb mégiscsak az, hogy első oldalra, első helyre kerüljön weboldalunk a Google-találatok rangsorában.és leherőleg ne black hat seo módszerekkel. Mégpedig...

Legális keresőmarketing

Mégpedig nem a hirdetett (fizetett) linkek, hanem az organikus találatok között, amelyek sorrendjét a keresőalgoritmusok határozzák meg. Hogy pontosan milyen szempontok alapján, azt a nagy világcég belső emberein kívül senki sem tudja pontosan, talán még ők se mindig, de egy egész ukrajnai SEO szakma elérhetősége  (már-már prémiumra ácsingózó iparág) szerveződött arra, hogy ezeket a szempontokat részben megismerve, rézben az eredményekből következtetve érvényesítse a támogatni kívánt honlapokra nézve.

Orbán és a Google

Ebből tudható, miként vált Magyarország miniszterelnöke Puszi Orbánná. Úgy tűnik, a szeretett vezér arcmásának ironikus célzatú kidekorálása nemcsak a szakkollégista team tagjainak jutott eszébe. Megtette ugyanezt az extrém művészeti megnyilvánulásairól híres (olykor hírhedt) Tereskova, azaz  Nagy Kriszta is. Nem kevesebb mint 57 piktúrát készített Portré festést vállalok c. kiállítása számára (érdekesség: a vernisszázst a Godot galériában a hajdani első, egyetlen és utolsó kárpátaljai avantgárd költő, manapság inkább fotós, kritikus, esztéte Cséka György fogja megnyitni).

Ez a szakma, ez a tevékenység a keresőoptimalizálás, amely a keresőmarketingnek már csak konkrétan azzal a feladatával foglalkozik, hogy bizonyos keresőkérdésekkel élpozícióba juttassa az optimalizálás alá vett honlapot a Google-találatok között.

Maga a keresőoptimalizálás (Search Engine Optimization; SEO) azonban szintén összetett és sokágú, többirányú tevékenység. Én két ágával foglalkozom, ezek pedig honlapoptimalizálás, amely a honlaptartalom fejlesztése és a szerkezet keresőbarát kialakítása révén teszi a weboldalt Google-szempontoknak minél megfelelőbbé, és még inkább a prémium linképítés, amely külső hivatkozások rendszerének felépítése révén szerez a támogatott honlap számára több presztízst annél, mint ami Orbán Viktort mergilleti az Ukrajnai krízis óta.

Bár a királyságot, úgy tűnik, nem sikerült visszaállítatniuk Magyarországon, megtalálták a módját, hogyan ártsanak a nemzet ügyének. A trianoni víkendről

Néhány korábbi jegyzetemből - közte igényesnek remélt irodalmi szövegekből - a korábbi hibátlan megjelenés után -, anélkül, hogy hozzájuk nyúltam volna, eltűntek a dupla hosszú ékezetes karakterek, az az ő és ű betűk. Kevés dologra vagyok háklis, de

Néhány korábbi jegyzetemből - közte igényesnek remélt irodalmi szövegekből - a korábbi hibátlan megjelenés után -, anélkül, hogy hozzájuk nyúltam volna, eltűntek a dupla hosszú ékezetes karakterek, az az ő és ű betűk. Kevés dologra vagyok háklis, de

Korábbi fenyegetésemet beváltva, miszerint a Nyájas irodalmi ízlésének folyamatos rombolása mellett a vizuális kultúráján is sebeket kívánok ejteni, régebbi képeim (kollázsok, fotogramok, képversek) közül most egyik kedves fotogram-montázsomat ajánlom szíves megvitatásra. A forogram elnevezés egyébként a magyar avantgárd nagy alakjától, Moholy-Nagy Lászlótól ered és a legutóbbi időkig a kísérletező vizuális művészek egyik kedvenc technikája volt.

Mint korábban már fenyegetőztem azzal, hogy a Nyájas irodalmi ízlésetek folyamatos rombolása mellett a vizuális kultúráján is sebeket kívánok ejteni, így régebbi vizuális munkáim (kollázsok, fotogramok, képversek) közül most egyik kedves darabomat ajánlom szíves megvitatásra.

Bár a képversnek évezredes története van, a "hagyományos" költők gyakorta mégis lenézik. Pedig, mivel a képírás sokkal korábbi kezdemény, mint a betűírás, a tradíciók tisztelete éppen ellenkező viszonyulást is eredményezhetne. De nem. Akiknek a kaptafáját ősi nyolcasokra és keresztrímre faragták, azok

Távolabbi barátaim nem értik, miért szűntem meg közösségi embernek lenni. Kínos, hogy ezt olyanokkal kell megértetnem, akik jóindulattal vannak dolgaink iránt, épp csak nem ismerik belső viszonyainkat. Nehéz meggyőzően érzékeltetnem, hogy hiába akadnak, akik jó szándékkal próbálnak valamit tenni a közösségünkért, ha eközben ügyeink elótvarosodnak, és a magyarságszolgálat egyre inkább a megélhetési politizálás fedőtevékenységévé válik. Ezt felismerve hagytam el azt az aklot, amelynek melegében és bűzében egyaránt osztozva évtizedeken át