Dex-ion SMS-generátor

Van nekem egy tömegesen SMS-verseket előállító írói műhelyem. Csavarmentes Salgó-polc sorakozik a fal mentén, azon állnak a mai versgenerátor elemei és a korábbi verziók prototípusai. Akad közte kurblis és pedálos, tolattyús és dugattyús, van, amelyiket petróleum hajtja, és olyat is készítettem, amely az elmehasadás energiáját hasznosítja versíráshoz.

Hogy a dolog érdekesebb legyen, a polcrendszeren gyakran beizzítom valamennyi versírómat, ilyenkor kattog a fém állványrendszer a fokozott igénybevételtől, csak úgy füstölög a dexión. Vagyis a Dex-ion, amely ilyenkor felszabadul az elnyomás alól, pontosabban kiszabadul a tudatalattiból. Ilyenkor csak úgy szaporáznak az esemesek, csúcsra jár a rendszer. Szerencsére egy ideje ebből meg is tudok élni, a Salgó Oszkár vezette polc-boltban korlátlan mennyiségben átvesznek SMS-üzenetként írt haikukat. Már tele a padlás a verseimmel, de mindig újabb tömeges tételt rendelnek és példás módon elraktározzák a nagy teherbírású, kissé már használtas félpolcokon.

Tanultam, hogy az irodalom tulajdonképpen a valóság transzformációja, ez stimmelni látszik, mert a műhelyemen álló hagyományos salgópolcon generált versek végül egy csavaros eszű Salgó webáruházába kerül.

Gördülő Salgó-polccal az SMS-kiállításra

Legutóbb ki is állítottam versíró generátoromat. Egy gördülő Salgó-polcon gurították be a furcsa képzőművészeti alkotásokat bemutató galériába. Így lett az irodalomból szobrászat. Ravasz ember ez a Salgó. Egyébként nagy volt a siker.

Bekerítve

 

Nyakamra tekeredik a horizont.

---

Csak addig

 

A cinizmus csak addig riasztó,
amíg nem találkoztál az ájtatossággal.

---

Egy lépésre

 

Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.

---

továbbiak>>

Kocka

 

Vesztő kockajátékos mondta:
a vetés el van kockázva.

 

[Esélytelenként]

 

Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.

továbbiak >>

Miszerintünk

Veszélyes dolog a jövő. Szünet nélkül azzal fenyeget, hogy bekövetkezik. Talán ettől való félelmünkben használunk mindenféle időpraktikákat. Kifejezetten szeretünk például a nemzeti múltba menekülni. Vagy azért, hogy a történelem dicső eseményeiből merítsünk erőt és keressünk indokot nemzeti büszkeségünkhöz, vagy azért, hogy – ellenkezőleg – a legfájdalmasabb kudarcokat, igazságtalanságokat felidézve búsonghassunk egy nagyot, talán addig a gondolatig is eljutva, hogy ha ennyi sorsverés ellenére még mindig létezik itt, Kelet és Nyugat határán, nagyjából félúton az Urál és az atlanti partok között, a Kárpátok védő és szorongató ölelésében a tíz-egynéhány milliós magyarság, akkor esetleg túléljük azt is, ami éppen most készül bennünket romlásba dönteni – vagy még inkább a jövőben leselkedik ránk. Merthogy a jövő veszélyes fenevad.