web lap top tartalom ajánló cikk-blog
Pilinszky 11-12.
Meg hát persze minden ilyen alkalommal magáról Pilinszky Jánosról is meg lehet emlékezni, felidézni szikár alakját, éneklős, papos hangját, cigarettát tartó finom ujjait. És a verseit. Őelőtte tisztelegni mindig jóleső dolog. Csak ne úgy tegyük, mint a magát írástudónak valló két kárpátaljai ifjú, midőn egyik a másikkal interjút készített és a kérdezett, vagyis az alany(i költő) imigyen nyilatkozott:
Megjött a Debreceni Disputa legutóbbi száma, én éppen benne voltam valami csinálásban, félretettem a borítékot, Éva bontotta fel és éppen a Pilinszky-szonettjeimnél nyitotta ki. Kivételesen ez most meglepett, én azt hittem, hogy rajtam a sor, nekem kell a folytatást küldenem, én vagyok hátralékban a lappal szemben - de nem. Elég régen küldtem el ezt a két verset, és valahogy már megjelenteknek könyveltem el őket. De hát persze nem, a sorozatom 11. és 12. darabja most került sorra.
Mint minden esetben, ez a publikáció most is jó alkalom arra, hogy azt a szellemi vállalkozásomat szóba hozzam, amelynek során a Mester két szonettjének a sorközeit töltöm meg egy-egy sajátommal (a Pilinszky-projektum leírása). Két újabb vers elkészülte után épp a tervezet felénél fogok tartani.
Meg hát persze minden ilyen alkalommal magáról Pilinszky Jánosról is meg lehet emlékezni, felidézni szikár alakját, éneklős, papos hangját, cigarettát tartó finom ujjait. És a verseit. Őelőtte tisztelegni mindig jóleső dolog. Csak ne úgy tegyük, mint a magát írástudónak valló két kárpátaljai ifjú, midőn egyik a másikkal interjút készített és a kérdezett, vagyis az alany(i költő) imigyen nyilatkozott: "megszerettem Pilinszky János költészetét, aki köztudottan önálló arculattal jelentkezett" (az interjú). Ezen a köztudottan önálló arculaton és az ezzel való jelentkezésen mindannyiszor kuncognom kell, ahányszor csak felidézem. Soha ennél méltatlanabb megidézést...
És akkor a most megjelent szonettjeim: A hírhozó | A kufár
BéDéKá-napló jún. 12.
Tsúszó Sándor komplex létezése
Egy kis tsuszológia
Dupka orbitális bakija
Kedvenc lapomban orbitális baki ugyancsak legkedvencebb Dupka Györgyömtől:
Pócs István
(Ungvár, 1974. júl. 5.)
Költő, fotós. Pallóban kezdte el iskolai tanulmányait. A Sislóci Dobó István Középiskola elvégzése után Ungváron folytatta tanulmányait, 1988-ban felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára, ahol 1993-ban szerzett diplomát. Az egyetem elvégzése után áttelepült Magyarországra.
Mit meg nem tudok Pistiről! 14 évesen felvették az egyetemre és 19 évesen már lediplomázott? Ungváron? Ehhez képest, ha jól számolom, 93-ban éppen első éves szociológus volt Budapesten. És persze ott diplomázott, soha nem járt az ungvári egyetemre. Az ELTE okán a "költő, fotós" mellé egy "szociológus" azért beférhetett volna, főként, hogy nem a költőségből és a fotózásból él... Egyébként elég nagy baromság ez az állítás is: "a posztmodern vonalat követő Mester Magdolna, Cséka György, Lengyel Tamás, Kovács Gábor, Bartha Gusztáv, Bagu László. " Nos, a felsorolásból csak Pócsra (részben) és Lengyelre illik a posztmodern, mert Cséka például avantgárd, Bagu klasszikus modern, Bartha, Mester pedig kifejezetten hagyományos. Dupkának lövése sincs arról, mi a posztmodern.
Az mondjuk jólesik, hogy engem is említ a szócikk (mint korábban Bagu László esetében is), de ezek után ki hiszi el, amit rólam állít?