Mobillal Facebookra, azonnal
Hajnali fél egy, rekkenő őszi, mediterrán hőség.
A három lány hol kivonul a teraszra, hol visszajön a bárba, mintha nem találnák a megfelelő helyszínt a performanszhoz - mindegy, csak felkeltsék a figyelmet. A terasz túlzsúfolt, a vendégek óvatosan kortyolják a helyi árakhoz pásszoló drága italokat, de semmi sem elég drága ahhoz képest, hogy a színpadon az énekesnő szabadtéri. Ritka az élő hang errefelé. A spanyol nő most éppen megtekeri a salsa alaplépését; csípője ráng, hosszú, fekete haja libben... ez minimum jár a turistáknak ott, ahol 9.50 egy koktél. Euróban. Az énekesnő élettársa az első boxban izgul; harminccal idősebb, és morcos, ha szerelme nem hoz haza elég pénzt, de akkor is, ha az előadást túlmozogja. Ezt persze senki sem sejti, 'the show must go on', mondaná erre Freddie. (Nem a Krueger, az ipszilonos.)
Amikor három nő megy valahová bulizni, kivédhetetlen, hogy legyen egy vezércsillag. Pszichológiailag. Már kettőnél is, de mindegy. Tündököl a lány, ha kell, ha nem; történetünk főhősnője - nevezzük Siriusnak - melírja friss, az arca fáradt. Lehet vagy huszonöt. Férjezetlen, nyilván nem találja az igazit, mindenkihez képest túl jó, túl iskolázatlan, túl vékony a dereka, túl vastag a combja. Lényegtelen; nem érdemlik meg a szerencsétlenek, aztán kész. Van ez így. Forrónadrágját túlhevítette, rövidebb is a kelleténél, divatosan kilógnak a zsebei, bár nagy a hőség, ez tény. Seggbevágóan meleg. Zsebbevágóan, akarom mondani. Nyaral, ha valaki nem tudná. Barátnői csodálják.
Szerintem túl nagy az orra, de én nem érek, én nő vagyok, a barchef felesége, bennfentes, megfigyelő. Unottan ülök a pultnál, iszom a hülye kis italom, és ha retro megfogalmazásban gondolkodnék, a legkomolyabban azt írnám: nem ér a nevem, káposzta a fejem. Más meg azt, hogy ez zsidó, baszki. Hiába, nem vagyunk egyformák. Én legalábbis nem vagyok egyforma, de egy mindig van.
Előkerül a mobil. Vagyis, el sincs rakva, a mobil a szem, a fül, a jelen. Félelmetes. Egymást fotózzák, pózokba állnak, villog a beépített vaku. A másik két lány szóra sem érdemes, egyet láttál, láttad mind típus; ha valamelyik bűncselekményt követne el, és én lennék az egyetlen szemtanú, bizisten nem ismerném meg, még kettő közül sem a rendőrségi üvegfalon át. Uniformizálódott tinédzserek, vagyis hunédzserek, ugyanis most el van csúszva a világ vagy tíz évvel. Az én anyám ennyi idősen gyereket nevelt, háztartást vezetett, ezeknek meg az arcára van írva, hogy az utca nevét nem tudják megjegyezni, ahol a szállásuk van. Érthetetlen, hogy találtak el idáig.
Már szinte burleszk, ami művelnek. Már a kezdetekkor kiderült, hogy csupán azért maradnak, mert van wi-fi. Tíz perc adatrögzítés, fél óra ücsörgés három üdítő mellett; amint felmennek a képek a facebookra, azonnal reagálnak, megy a fürdés a dicsfényben, a barátnők irigykedése, a bókok bezsebelése, bárcsak ott lennénk, tök jól néztek ki, vagy hasonlók. Hogy fergeteg a parti, hogy megérte elmenni, hogy holdfény, szánsájn, tengerpart. Mintha forgatást látnék, a díszlet adott, csak a jelen pillanata semmisül meg minden gombnyomta másodpercben: a lányok körben ülnek, megy a facebook-szeánsz, nehogy kárbavesszen egyetlen másodperc is. Szerintem azt sem tudják, hol vannak, majd esetleg otthon, majd akkor néznek nagyot: jé, de szép!
Quo vadis, ember?
A pultban a fiúk lemondóan mosolyognak. Vicc az egész. Kár ezekbe minden, ami természetes, történelmi, vagy értékes. Kár ezekbe a holdfény. Maradhattak volna otthon egy szép plakát előtt, tökmindegy. Az ecuadori mixer aztán végső konklúzióként elmondja a magyar mondatok egyikét, amit ismer: 'kibaszott Hókuszpók, sumák geci."
És maximálisan egyetértek vele.
Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Most alaposan kicsinosítottam az oldalt, bekötöttem rendszerembe, feltettem rá a városhoz kapcsolódó néhány szövegemet, továbbá sok linket – és jó pár újabban talált képet is. Íme, így fest a cirka 60 képet bemutató honlap: 
Ezúton köszönöm meg mindazok kedvességét, akik jókívánságaikkal, köszöntéseikkel megkerestek - és én is kívánok mindenkinek nagyon kunkori malacfarkot ~.
A
jeles Kossuth-díjas művészt, Pauer Gyulát személyes ismerőseim között van szerencsém számon tartani (a Magyar Műhely összejövetelein találkoztunk a 90-es évek elején), így most az iWiWen küldhette el kis linkgyűjteményét, amelynek nyomán imegsmerhettem legújabb performanszát. A latványos akció eredeti ötlete 1971 óta lappang, ám most számos elképzelés szerencsés egybekapcsolódása révén
világnyilvánosságot nyert.
Először láthatja az orosz közönség együtt, egy kiállítás keretében az olasz és az orosz futurizmus nagy alakjainak munkáit, írja a .................. A mintegy háromszáz exponátumot felsorakoztató tárlatnak a Puskin nevét viselő moszkvai művészeti múzeum ad otthont abból az alkalomból, hogy közeledik a futurizmus születésének 100. évfordulója: mint ismeretes, Filippo Tomasso Marinetti 1909-ben tette közzé a Le Figaróban futurista kiáltványát, megalapozva ezzel az egyik legnagyobb hatású XX. századi művészeti irányzatot. A mintegy 30 képtárból és magángyűjteményből származó kollekció szerzői között olyan nagyságokat találhatunk, mint Boccioni, Severini, Carra, Diulgheroff, Larionov, Goncsarova, Malevics, Rodcsenko, Kandinszkij, Majakovszkij. És ha futurizmusról van szó, akkor persze semmiképpen sem hiányozhat az isteni 
Nemcsak Picasso szerelmeként fontos Dora Maar nevét ismernünk. Jelentős fotóművész volt és a kárpátáljai magyar avantgárd költészet nagy mecénása, markovits Teodóra is példaképének tekintette. Most egy róla készült portré került kalapács alatti értékelésre egy árverésen. A Deluxe.hu szerint rekord áron kelhet el Picasso festménye a Sothheby's aukciósház február 5-én Londonban sorra kerülő árverésén. Dora Maar portréja - pontos eredeti címe: "Tête de femme (La Lectrice - Dora Maar)" - nagyobb méret - hat másik Picassoval kerül kalapács alá. A magazin emlékeztet rá, hogy a mester számos portrét készített talán legnagyobb szerelméről (jónéhányukat itt megtaláltam), és ezek egyike, a "Dora Maar au Chat" című (Dora Maar macskával; lásd a lenti képet) a második legmagasabb árat érte el, amit valaha fizettek Picasso-képért: 2006 májusában 95,2 millió dollárért (16,4 milliárd forintért) cserélt tulajdonost egy aukción. A mostani portrét a szakemberek ugyan jóval kevesebbre taksálják, "de a szárnyaló festményárakat nézve akár meglepetés is születhet. Ki tudja, talán egy tavaly magas nyereséget elért milliomosnak megéri ennél jóval nagyobb összeget is kifizetni a képért adózási és befektetési okokból" - írja a Deluxe.
Első élménye, hogy kétéves korában megrázta az áram. Második élménye, hogy három éves korában az apja piros rövidnadrágba öltöztette és elvitte az óvodába, ahol az egyik kislány szeme alatt állandóan látszottak a kicsorgó könny után visszamaradó sócsíkok, a másik kislány pedig mindenkit megharapott. ...Aztán iskolás lett, és hetedikes volt, amikor számítógépe és photoshop programja lett. Azzal szórakozott, hogy osztálytársai és tanárai fotóit grimaszosra torzította. ...Aztán felvették a moszkvai fémipari főiskolára, gazdasági informatika szakra. Másodikos korában dizájnerként dolgozni kezdett egy képeslapkészítő cégnél, ahol minden kreativitást ki akartak ölni belőle. Ekkor megértette, hogy "fel kell emelnie a seggét" és saját feje után kell mennie, ha nem akar agyrákot kapni egy 10×10 méteres dizájnerirodában.
Aki tanult valaha festészetet, nem kerülhette ki nevét. Pláne, aki tanított...
Egyre teljesebbé válik a MEK Száz szép kép c. 
"Minden idők legnagyobb skóciai Andy Warhol-kiállítása nyílik meg szombaton Edinburghban ... a pop-art atyja halálának 20. évfordulója alkalmából." - olvasom a Múlt-Kor cikkében. Hm. Igaz, hogy húsz éve halt meg, de februárban. A cikk megjelenése viszont születési évfordulójára esik, viszont ez nem kerek. A következő mondatnál aztán végképp leállok: "A cseh származású amerikai művész...". Nem!