A marketingblog és az elektronikus sajtó
Online média, marketingblogok, népszerűség
tartalommarketing stratégia - online szöveg - honlap keresőmarketing | A közösségi oldalakról is jól ismert Cory Doctorow az Arvisura Online portálnak nyilatkozott a tömeges marketing kampányokról és a marketing céllal íródó blogkról, ami honlapoptimalizátor-marketingblogger félvér lévén, ébresztett bennem pár gondolatot. Vigyázat, hosszas fejtegetés következik.
A Budapest Autó - a Magyarországon legtöbbet linkelt, értelmezhetjük úgy is, legnépszerűbb - marketingblogjának befutása kapcsán Doctorow elmondta, hogy az autós blog Segway megszellőztetésének köszönhetően futott be: mivel ők szereztek először infót a járműről, este őket mutatta a tévé, és a marketingblog látogatottsága hirtelen megugrott.
Lehet, hogy a szerkesztés miatt az anyag itt torzít, de a következő kérdésre válaszolva Cory már nem említi, hogy ez szerepet játszott volna abban, hogy a Budapest Autó lett a világ (talán) legnépszerűbb marketingblogja: ezt inkább csak az erő-törvény eloszlásnak tudja be, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy minél többen linkelnek, annál több új linket kapsz, és ez egy öngerjesztő folyamat, amit a keresőmarketingben jól ismernek.
Pedig a tömegonline média és a marketingblogok jelenlegi viszonyrendszerében szerintem még mindig a tömegonline média a fontosabb kapu. Egy marketingblog ismertté válhat online berkekben- ez általában az aktívan olvasó, fejlett eszközöket használó heavy usereket jelenti -, de ahhoz, hogy széles tömegek is megismerjék a marketingbloggert, kell valami online médiahack. Be kell kerülni a tévébe. (Vajon ki lehet a legismertebb magyar marketingblogger? Talán csak nem...?)
A blogger tömeges üzenetet küld
Szerintem ezt a tényezőt Doctorow elhanyagolta. Az már más kérdés, hogy az olvasók megtartásának is megvan a maga mûvészete, és nagyon érdekes, amit mond: írjunk leíró módon (~tényszerûen), és válasszuk meg jól a témát. Mindez pedig már némi újságírói, pontosabban szerkesztői és sms-hírszerkesztői képességet is feltételez a szerző részéről.
(Magam is beleestem abba a hibába, hogy a legelső marketingblogomon - már nincs meg, csak a helye - úgy reflektáltam a világ eseményeire, hogy csak egy linket biggyesztettem oda a hivatkozott eseményről, és két sorban odavetettem a véleményem. Szánalmas lett a végeredmény.)
Később Doctorow arról is beszél, hogy szerinte idővel az újságok eltűnnek, mert a hirdetők kihátrálnak mögülük - szerintem ez az idő nem jön el, inkább csak a marketingblogok és az internetes online média válik hangsúlyosabbá, amit a lapok követnek majd. Most a sms-hírügynökségeket és a tévét követik, de az újságnak megvan az az előnye, hogy átgondolt, letisztult, szerkesztett tartalmat ad a kezünkbe (a sms-hírlapírónak van ideje gondolkodni), így ezen előnye folytán átalakul és megtalálja a helyét a jövő tömeges kommunikációjában is. A másik része mobiltechnológiai kérdés: egyelőre csak az újságot lehet kényelmesen olvasni a buszon vagy a metrón. Az okostelefont, amikor ezt írom, ugye, még nem találták fel :)
Sci-fi: Lehet, hogy idővel lesz olyan újság is, amelybe a hajnali lapzártakor RSS-feedek alapján szerkesztik bele a legfrissebb marketingblog bejegyzéseket és sms-híreket, úgy megy a cucc a nyomdába, vagy on-demand nyomtatja majd ki nekünk egy automata. Az aktuális vezércikk pedig a főszerkesztő legutóbbi twitterbejegyzése lesz.
Lényeg a lényeg, Doctorow szerintem túlzottan ignorálja a jelenlegi médiát. Ha valaki, én aztán nagyon lelkes vagyok a marketingblogokkal kapcsolatban, de ez az egész még csak egy viszonylag szűk réteget érintő, élvonalbeli mobiltechnológia - tömegekhez már letisztultabb formában jut majd el, és nem hiszem, hogy kihalnának a jelenlegi műfajok.
A hirdetőkről még annyit: az viszont nagyon is elképzelhető, hogy a nyomtatott lapokban az online kiadványok (marketingblogok?) lesznek a legnagyobb sms előfizetős hirdetők.
Az újságíróknak már most is fontos forrás lehet a blogoszféra, de csak meghatározott területeken, amiket lefed (pl. IT), illetve meghatározott körülmények között. Irakból azért tudott Salam Pax exkluzív tudósítást adni a 2003-as invázió alatt, mert extrém helyzetben volt úgy, hogy a kezében volt a mobiltechnológia és az infrastruktúra (kivéve, mikor a bombázások alatt elment az áram és nem tudott sms-t küldeni).
Londonban a robbantások után megint csak azért válhatott fontos forrássá a marketingblogoszféra és az átlagember által előállított digitális tartalom, mert ott a mobiltechnológia és a mobilmarketing blogoszféra már megfelelő mértékben penetrálta a társadalmat - viszont az extrém esemény kellett hozzá, hogy helyzetbe hozza ezeket a mobil internet forrásokat.
Doctorow azt is megemlíti, hogy a marketingblogok oknyomozásban nem jók. Ez az: a marketingblogok baromi gyorsan szállítanak sms-híreket, de ha ebből riportot akarunk látni, akkor bizony újságírni kell. Vagyis fogni az infókat, utánanézni, utánajárni a tényeknek - és aprólékos munkával megírni az egészet. Ez a szerep valószínűleg megmarad a hagyományos médiának és újságoknak.
Összenő, ami összetartozik, tehát szerintem a blogoszféra és a elektronikus sajtó szimbiózisa elkerülhetetlenül kialakul - már alakulóban van - nálunk is, de hogy a marketingblogok mikor kerülnek igazán helyzetbe, vagyis mikor érik el a kritikus tömeget, amikor már akár a elektronikus sajtó helyett is tematizálják a közbeszédet, az kérdés. Vagyis még nem tudom, mikor lesz az, hogy nem a tévé sms-híradó miatt kattintunk egy marketingblogra, hanem egy tömeges blogbejegyzés miatt nézünk bele egy tévéműsorba - és nem csak mi, heavy userek, hanem Marinéni is a szomszédból.
Címkék: marketingblog, internet, online média, elektronikus sajtó, laptop kijelző monitor, web blog - szemantikus internet, mobil marketing, online elektronikus sajtó, szám tech, üzenetek, web2, tartalommarketing stratégia, sms szolgáltatás
Kedves Barátaim, ha tehetitek, nézzétek meg a rólam-velem készült 40 perces portréfimet. Vetítik:
"Minden idők legnagyobb skóciai Andy Warhol-kiállítása nyílik meg szombaton Edinburghban ... a pop-art atyja halálának 20. évfordulója alkalmából." - olvasom a Múlt-Kor cikkében. Hm. Igaz, hogy húsz éve halt meg, de februárban. A cikk megjelenése viszont születési évfordulójára esik, viszont ez nem kerek. A következő mondatnál aztán végképp leállok: "A cseh származású amerikai művész...". Nem!
Szellemes módon
Szűkszavúan, leginkább az MTI-hírt közreadva számol be a magyar sajtó némely orgánuma arról, hogy a napokban Claude Monet (1840-1926) két festménye is elképesztően magas áron talált vevőre egy-egy árverésen. A művek repróit azonban hiába kerestem az internetes portálokon, bélyeg nagyságút is csak az egyikről találtam (arról meg kiderült, hogy nem is azt a képet ábrázolja...). Végül aztán idegen nyelvű oldalakon bukkantam a valójában kalapács alá került művek nyomára - és közben egy fordítási tévedést is felfedeztem.
Még a Könyvhéten
Ma Bp-i telefonhívást kaptam, az MTV munkatársa tájékozódott nálam
Vasárnap este debütált a magyar közszolgálati televízió főcsatornájának új közéleti-politikai műsora, az À la Carte. A hat jeles vendég - csupa média-celebritás - étlapról rendelt, de nem étlap szerint beszélt. Hanem nagyjából összevissza. Így a műsor is nyögvenyelős lett, mintha a sztrapacska lett volna az egyetlen rendelhető étel.
Az újságírói dilettantizmus mindaddig a bocsánatos bűnök közé tartozik, amíg nem párosul az olvasó félretájékoztatásával, tudatos vagy vétlen megtévesztésével, illetve nem ütközik az írott vagy íratlan törvényekbe, etikai normákba. Nos, a
Én bizony úgy érzem, hogy sikerült betennem a lábamat az információáramlás egyik pici ajtónyílásába. Az még nem dölt el, hogy ebben a résben jut-e nekem valamilyen "démoni" szerep, vagy majd szépen rámcsukják az ajtót és mehetek vissza az
A lap szerkesztőinek ambíciói nagyok: „Saját korunk megkerülhetetlen jelenségévé kívánunk válni azzal, hogy egyszerre vagyunk szelídek és felháborítók, befogadhatók és elfogadhatatlanok – s ebben a mivoltunkban mindenképpen a jövendő létformák és gondolatok előkészítői. Forradalmárok és provokátorok vagyunk – ám tetszetős borítólapok között.”
Talán egyáltalán nem véletlen, hogy az általam konokul elsőnek tartott magyar irodalmi webmagazint nem Magyarországon, hanem a határon túl hozták létre, jelesül a vajdasági Zentán (innen a zEtna név). A folyamatos kínálat mellett a magazin rendszeresen indít sorozatokat, olyan kollektív irodalmi interakciókat, amelyben szerintem most is verhetetlen. Ezek mindegyike megérne egy-egy misét, de most csak utolsóra hívom fel a figyelmet.