Online média, marketingblogok, népszerűség

tartalommarketing stratégia - online szöveg - honlap keresőmarketing | A közösségi oldalakról is jól ismert Cory Doctorow az Arvisura Online portálnak nyilatkozott a tömeges marketing kampányokról és a marketing céllal íródó blogkról, ami honlapoptimalizátor-marketingblogger félvér lévén, ébresztett bennem pár gondolatot. Vigyázat, hosszas fejtegetés következik.

A Budapest Autó - a Magyarországon legtöbbet linkelt, értelmezhetjük úgy is, legnépszerűbb - marketingblogjának befutása kapcsán Doctorow elmondta, hogy az autós blog Segway megszellőztetésének köszönhetően futott be: mivel ők szereztek először infót a járműről, este őket mutatta a tévé, és a marketingblog látogatottsága hirtelen megugrott.

Lehet, hogy a szerkesztés miatt az anyag itt torzít, de a következő kérdésre válaszolva Cory már nem említi, hogy ez szerepet játszott volna abban, hogy a Budapest Autó lett a világ (talán) legnépszerűbb marketingblogja: ezt inkább csak az erő-törvény eloszlásnak tudja be, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy minél többen linkelnek, annál több új linket kapsz, és ez egy öngerjesztő folyamat, amit a keresőmarketingben jól ismernek.

Pedig a tömegonline média és a marketingblogok  jelenlegi viszonyrendszerében szerintem még mindig a tömegonline média a fontosabb kapu. Egy marketingblog ismertté válhat online berkekben- ez általában az aktívan olvasó, fejlett eszközöket használó heavy usereket jelenti -, de ahhoz, hogy széles tömegek is megismerjék a marketingbloggert, kell valami online médiahack. Be kell kerülni a tévébe. (Vajon ki lehet a legismertebb magyar marketingblogger? Talán csak nem...?)

A blogger tömeges üzenetet küld

Szerintem ezt a tényezőt Doctorow elhanyagolta. Az már más kérdés, hogy az olvasók megtartásának is megvan a maga mûvészete, és nagyon érdekes, amit mond: írjunk leíró módon (~tényszerûen), és válasszuk meg jól a témát. Mindez pedig már némi újságírói, pontosabban szerkesztői és sms-hírszerkesztői képességet is feltételez a szerző részéről.

(Magam is beleestem abba a hibába, hogy a legelső marketingblogomon - már nincs meg, csak a helye - úgy reflektáltam a világ eseményeire, hogy csak egy linket biggyesztettem oda a hivatkozott eseményről, és két sorban odavetettem a véleményem. Szánalmas lett a végeredmény.)

Később Doctorow arról is beszél, hogy szerinte idővel az újságok eltűnnek, mert a hirdetők kihátrálnak mögülük - szerintem ez az idő nem jön el, inkább csak a marketingblogok és az internetes online média válik hangsúlyosabbá, amit a lapok követnek majd. Most a sms-hírügynökségeket és a tévét követik, de az újságnak megvan az az előnye, hogy átgondolt, letisztult, szerkesztett tartalmat ad a kezünkbe (a sms-hírlapírónak van ideje gondolkodni), így ezen előnye folytán átalakul és megtalálja a helyét a jövő tömeges kommunikációjában is. A másik része mobiltechnológiai kérdés: egyelőre csak az újságot lehet kényelmesen olvasni a buszon vagy a metrón. Az okostelefont, amikor ezt írom, ugye, még nem találták fel :)

Sci-fi: Lehet, hogy idővel lesz olyan újság is, amelybe a hajnali lapzártakor RSS-feedek alapján szerkesztik bele a legfrissebb marketingblog bejegyzéseket és sms-híreket, úgy megy a cucc a nyomdába, vagy on-demand nyomtatja majd ki nekünk egy automata. Az aktuális vezércikk pedig a főszerkesztő legutóbbi twitterbejegyzése lesz.

Lényeg a lényeg, Doctorow szerintem túlzottan ignorálja a jelenlegi médiát. Ha valaki, én aztán nagyon lelkes vagyok a marketingblogokkal kapcsolatban, de ez az egész még csak egy viszonylag szűk réteget érintő, élvonalbeli mobiltechnológia - tömegekhez már letisztultabb formában jut majd el, és nem hiszem, hogy kihalnának a jelenlegi műfajok.

A hirdetőkről még annyit: az viszont nagyon is elképzelhető, hogy a nyomtatott lapokban az online kiadványok (marketingblogok?) lesznek a legnagyobb sms előfizetős hirdetők.

Az újságíróknak már most is fontos forrás lehet a blogoszféra, de csak meghatározott területeken, amiket lefed (pl. IT), illetve meghatározott körülmények között. Irakból azért tudott Salam Pax exkluzív tudósítást adni a 2003-as invázió alatt, mert extrém helyzetben volt úgy, hogy a kezében volt a mobiltechnológia és az infrastruktúra (kivéve, mikor a bombázások alatt elment az áram és nem tudott sms-t küldeni).

Londonban a robbantások után megint csak azért válhatott fontos forrássá a marketingblogoszféra és az átlagember által előállított digitális tartalom, mert ott a mobiltechnológia és a mobilmarketing blogoszféra már megfelelő mértékben penetrálta a társadalmat - viszont az extrém esemény kellett hozzá, hogy helyzetbe hozza ezeket a mobil internet forrásokat.

Doctorow azt is megemlíti, hogy a marketingblogok oknyomozásban nem jók. Ez az: a marketingblogok baromi gyorsan szállítanak sms-híreket, de ha ebből riportot akarunk látni, akkor bizony újságírni kell. Vagyis fogni az infókat, utánanézni, utánajárni a tényeknek - és aprólékos munkával megírni az egészet. Ez a szerep valószínűleg megmarad a hagyományos médiának és újságoknak.

Összenő, ami összetartozik, tehát szerintem a blogoszféra és a elektronikus sajtó szimbiózisa elkerülhetetlenül kialakul - már alakulóban van - nálunk is, de hogy a marketingblogok mikor kerülnek igazán helyzetbe, vagyis mikor érik el a kritikus tömeget, amikor már akár a elektronikus sajtó helyett is tematizálják a közbeszédet, az kérdés. Vagyis még nem tudom, mikor lesz az, hogy nem a tévé sms-híradó miatt kattintunk egy marketingblogra, hanem egy tömeges blogbejegyzés miatt nézünk bele egy tévéműsorba - és nem csak mi, heavy userek, hanem Marinéni is a szomszédból.

Címkék: marketingblog, internet, online média, elektronikus sajtó, laptop kijelző monitor, web blog - szemantikus internet, mobil marketing, online elektronikus sajtó, szám tech, üzenetek, web2, tartalommarketing stratégia, sms szolgáltatás

Az alább belinkelt írás a maga módján remek, bár a szóhasználata meghökkentő (vagy nem is annyira...). A durva, mondhatni útszéli kifejezés - seggnyaló, seggnyalás - némiképp ellentétben áll az egyébként tárgyilagos elemzéssel. Nehéz megítélni, hogy ha talpnyalót, benyalót, behízelgőt, lakájt írna, nem lenne-e alkalmasabb arra, hogy azokat is meggyőzze, akik eddig ezt másként látták. Így leginkább azok vidor elismerését váltja ki, akik egyfelől a felhozott példák és személyek ügyében hasonlóan vélekednek, másfelől azt gondolják, hogy ezzel a hatalommal és ezzel a talpnyalói garnitúrával szemben már minden hang megengedhető. Ugyanígy kétséges az is, hogy ha az érintettek megbélyegzése, megszégyenítése volt a szerző célja, akkor vajon ettől tényleg megszégyenültek-e. - Ugyancsak vita tárgya lehetne, hogy a magyar publicisztikai írásmód fejlődését tekintve a színvonalat emeli-e vagy mélyebbre süllyeszti az utóbbi időben létjogosultságot nyert és általánossá vált effajta alpári szókimondás. Lásd: Az értelmiség nyelvének útja

Orbán Viktor bukása

Egy optimalizált honlappal elértem, hogy a miniszterelnök nevére keresve az első Google-oldalra kerültem. Holott be se vetettem a keresőmarketing teljes arzenálját. A weboldal látogatottsági statisztikája mindig jól mutatja, hogy a regnáló kormányfő bukása iránt van-e érdeklődés.

Volt egyszer egy gonzóblogom

Egyetlen rámenős fecske is tavaszt kavarhat az állóvízben. vagy hogyan is van ez a közmondat. Történt, hogy nemrégiben felelevenítettem régi, sokáig álnéven vezetett alternatív és meglehetősen szókimondó hírblogom történetét, amely a gonzó újságírás kárpátaljai megteremtésének halovány kísérlete volt, s amelynek anyagai a neten már nem érhetők el. Illetve kis trükkel, és kicsit hiányos, torzított formában mégis. Most elkezdtem a szövegek kibányászását és újraközlését – éppen az  új viperás blogban, amelyet talán Vipera Nyúzra keresztelek.  Az első 5 cikk már olvasható abból az emlékezetes korszakból, amikor a Kárpáti Igaz Szó szakadni kezdett Kőszeghy Elemér mentén, amikor Dupka György helyesírási készségei tetőztek, Gubcsi Lajos költészete pedig az egekbe hágott - és mindenki azt találgatta, ki lehet Kárpáty Zoltán. Jó szórakozásra adódik tehát lehetőség itt: Kárpáty Nyúz - de előtte tisztázzuk, miért és hogyan jön a képbe a Jókai-regényhős névrokona.

Az anonimitás fő oka nem annyira a rejtőzködés volt, hanem egyfelől ki akartam alakítani egy újfajta internetes entitást, másfelől azt szerettem volna, ha személyemtől elvonatkoztatva, önmagukban válnak fontossá azok az éles kritikai észrevételeim, amelyekben a kis magyar provinciánkban gyökerező visszásságokat tettem szóvá. A hang szokatlan szabadossága és a bírálatok gyakran provokatív keménysége hamar feltűnést keltett, sokan olvasták a Kárpáty Nyúzt – és még többen beszéltek róla. Nekem pedig kedvemre volt az öncélú, de közérdekű és közszórakoztató baszkuráció (mint ezt akkor az ilyenfajta blogolásról megjegyeztem).

A Karpaty News akkor hívta fel magára széles körben a figyelmet, amikor kisebb fajta botrányt keltett azzal, hogy leleplezte a KMKSZ és a beregszászi Főiskola fantom-honlapját. A feltűnő leginkább az volt, hogy a teljesen átgondolatlan, nevetségesen üres, hibáktól hemzsegő és plagizált anyagot is tartalmazó (vélhetően csak pénz-elszámolás miatt készült) honlapot néhány órával a hálóra helyezése után én már megtaláltam és pellengérre állítottam akkor, amikor még csak egy nagyon szűk kör tudott róla, nem volt benne a keresőkben, sehol nem hivatkoztak rá. A Főiskolán azóta sem értik, hogy jutott tudomásomra a honlap címe – a bírálatot pedig meglehetős hisztériával fogadták.

A magát a második nyilvánosság orgánumaként hirdető bloggal alig 2 hónappal indulását követően már a hivatalos sajtó is foglalkozott, Horváth Sándor például ezt jegyezte meg róla (az azóta szintén megszűnt Ukrajnai Magyar Krónikában): „Az a helyzet, hogy környezetem hetek óta egy internetes hírizén szórakozik. Jó kis hogyishívják ez. Úgy ugrik a KMKSZ-nek, UMDSZ-nek, KMPSZ-nek, mint a fentebbi vak ló a falnak.”

Több cikkben is hivatkozási alap lett az, amit a Nyúz írt, újságban és az UMDSZ honlapján is idézték például a Kovács Miklós tökön szúrta magát c. írást. Nem mintha az utóbbi nagy dicsőség volna, de azt jól példázza, az egyik fél mennyire vette a lapot, amikor az ellenfelet cikiztem – és milyen süket maradt vagy mennyire megsértődött, amikor éppen őróluk írtam rosszat.

Még az is előfordult, hogy a blogom nevében hivatalos levelezéssel  kinyomozott, majd közzétett alapítványi támogatási összegek sajtóbeli említésekor forrásul a Nyúzt nevezték meg. Pontos tudomásom van arról is, hogy – miután a nagy pénzből készített csapnivaló honlap gyengéit szóvá tettem, illetve magát a félig-meddig titokban készülő szájtot lelepleztem – azután a honlap gazdájául fel sem tüntetett tekintélyes magyar oktatási intézmény nyomozást indított a blog szerzőjének kiderítésére, mi több, legfőbb vezetője elvárta, hogy a blog minden új cikkét nyomtatott formában (!) a megjelenés reggelén asztalára tegyék ezzel megbízott beosztottjai. (Akkoriban egy önérzetes magyar vezető még úgy gondolta, hogy képernyő elé görnyedve ő maga nem alacsonyodhat le az internethez.)

Újdonságnak számított az is, hogy a blog szabad hangnemén és a cenzúra hiányán felbátorodva az olvasók bátorsága is megjött, sok mocskos ügyet maguk is kiteregettek kommentjeikben (a hozzászólások egy másik része “természetesen” a cikkek szerzőjét pocskondiázta).

Egy idő után egyre többen tudták, vagy tudni vélték, ki a blog írója. A kárpátaljai írástudók eléggé zárt kört alkotnak, kilétemre annak ellenére rátapintottak, hogy magamról is gyakran írtam keresetlen hangnemben. No meg: a neten elérhető életrajzomban szinte az indulás pillanatától feltüntettem a blogot: névvel, linkkel.  Arról nem is beszélve, hogy az Ősmanzárdon vezetett hírfolyamom még 2001-ben ezen a néven futott:

Ha tehát valaki igazán vette a fáradságot, rábukkanhatott az összefüggésre. A beazonosítás nem volt ellenemre, de elütötte a játék élét, többé nem volt eléggé izgalmas a nyúzolás (egy idő után magam is nyilvánvalóvá tettem kilétemet). Az a szándékom, hogy néhány fiatalt megnyerjek állandó külsős szerzőnek – pár biztató jel után kudarcot vallott.

Az első 2 hónap tanulságait magában a blogban így foglaltam össze:

A kárpátaljai olvasók számára tökéletesen ismeretlen (volt) az independent hírblog fogalma, ezért nagy zavart keltett a Karpaty News. A zavar jelei a következők voltak:

• Mindenki elsődlegesen a blogger kilétével kezdett foglalkozni és szinte mellékes volt, mit ír.
• Mivel Kárpátalján szinte kivétel nélkül mindenki beletartozik valamelyik csapatba (főleg az értelmiségiek), így teljesen felfoghatatlan volt számukra, hogy valaki mindkét oldalra egyformákat csapjon. Ezen az értetlenségen eléggé sajátos módon emelkedtek felül: mindenki azonnal az ellenség csapatából valónak gondolta a bloggert, szinte figyelembe sem véve, hogy ezek szerint “a sajátjait” is ugyanolyan módon kiosztja. Úgy okoskodtak, hogy “minket” meggyőződésből támad, “őket” pedig csak tessék-lássék módon, mandínerből.
• Mindenki halálosan megsértődött és rettentően felháborodott, a bloggert kikiáltották aljas gazembernek. Elutasításukat még az sem enyhítette, hogy a másik csapatról írt cikizések olvastán maguk is dörzsölték a tenyerüket.
• A kárpátaljai közgondolkozásra jellemző módon azt senki még feltételezni sem tudta, hogy valaki egy ilyen blogot önérdek nélkül, saját örömére készítsen, ezért szinte azonnal az került az érdeklődés középpontjába, hogy ki fizeti ezt az egészet, kinek a csatlósa, bértollnoka a blogger. (…)
• A két hónap további tapasztalata, hogy az ellentmondásos fogadtatás ellenére a Karpaty News felszabadította az olvasókat bizonyos gátlások alól. Ennek egy része igen pozitív: akik eddig nem igazán mertek (tudtak) a kárpátaljai magyarságszervezetek gyanús ügyeiről beszélni, azok most gyakran kitálalnak (a kommentekben). Megnyilvánulásaikat persze nem árt fenntartásokkal fogadni, de ha ennyien beszélnek róla, akkor aligha férhet kétség ahhoz, hogy igenis vannak pénzlenyúlások, korrupciók, eltulajdonítások. Bizonyítani ezeket nehezebb lenne, de már az is valami, ha ki lehet beszélni őket. A gátlások felszabadulásának negatív oldala, hogy a durva hangnem, a trágárkodás és a személyeskedés is állandó lett a hozzászólás-vitákban. Ám úgy gondoljuk, nem olyan nagy baj, ha ez a szelep is kienged. Bízunk abban, hogy az értő olvasók különbséget tudnak tenni a szerzői honlap-cikkek és a külön boxokban olvasható otromba beszólások között.
• Munkánk kezdetekor nem igazán tűztünk célokat magunk elé, hiszen szórakozásnak, szerepjátéknak, alkotói ambíciók kiélésének tekintettük a blogot. Komollyá attól vált, hogy az érintettek komolyan vették. Utólag úgy tűnik, mégis elértünk néhány dolgot, ezeket örömmel betesszük eredményeink közé. Okoztunk néhány kellemetlen percet azoknak, akik mindeddig sértetlenül és teljes nyugalomban űzhették jól fizető játékaikat; eközben néhány kellemes percet szereztünk azoknak, akiknek velünk együtt nagyon tele volt a töke a sok simlisséggel; talán akadtak, akiket sikerült rácsodálkoztatnunk olyasmire, amiről eddig nem tudtak. Legfőbbképpen pedig, reméljük, sokakat el tudtunk szórakoztatni jegyzeteinkkel és azzal, hogy bármelyikhez hozzászólhattak.
• Mindezek fényében akár abba is hagyhatnánk az egészet. Olvasóink nagy többsége pontosan vagy pontatlanul “beazonosított” minket valakivel, ami sem nem jó, sem nem rossz, épp csak elveszi azt a kis bizsergést, amit a “titok” jelentett, s ami talán felfokozta az érdeklődést. Most, hogy már a legtöbben odaképzelnek egy arcot a blogger neve mögé, a dolog kevésbé szórakoztató (nem nekünk, hanem az olvasónak!!). Kedves fürkészőink úgy jártak, mint a türelmetlen olvasó, amikor a krimi végére lapoz, megtudja, hogy ki a gyilkos és ezután már nem élvezi igazán a regényt. Hát tetszett volna kevésbé lenni mohó és kíváncsi!
• Befejezhetnénk a blogolást azért is, mert halovány szándékunk, hogy hasonfazonú független írástudókból kis csapat verődjön össze a News bloggereinek személyében, nagyjából-egészében kudarcot vallott: a legszorgalmasabb külsős szerző már ki is szállt, a továbbiak első-második cikkükön nem jutottak túl. Újabb jelentkezőkre számítani vagy újabb meghívásokat kiküldeni aligha lenne érdemes. (…)
• Végül azt is bebizonyította ez a két hónap, hogy nincs az az elmérgesedett helyzet, amit ne lehetne tovább mérgesíteni. Nem vagyunk meggyőződve arról, kívánjuk-e a továbbiakban is ezen az áron növelni adrenalin-szintünket. Bloggolni jó, de nem bloggolni semmivel sem rosszabb.

A blog aztán még egyszer-kétszer megújult, újraindult más helyen, de a kezdeti figyelmet már nem tudta magára vonni, aztán lassan elhanyagolódott, elfelejtődött. Az első verziójának a hozzászólásai elérhetetlenné váltak (ezek egy külső szolgáltató felugró boxaiban jelentek meg, a szolgáltató megszűnt…).

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy szinte semmi értelme nem volt kiteregetni bizonyos ügyeket, szóvá tenni a magyarságszervezetek és intézmények környékén tapasztalható visszaéléseket, számon kérni a kiadványok, honlapok, rendezvények minőséget, szóvá tenni vezetők, alkotók alkalmatlanságát – e tekintetben Kárpátalján tovább romlott  a helyzet.

Így aztán lassan kimúlt a Nyúz. Cikkeinek a többsége ma már érdektelen és gyakran szinte érthetetlen is, a sok hivatkozó link nem működik, így nem tudni, mi mire vonatkozik. Ezért az anyagot egy idő után töröltem a netről. Persze kis furfanggal azért még minden megtalálható, az én laptopom merevlemezén most már szépen ott sorakozik pár év gonzóságom krónikája.

A parlamenti pártok mindegyike reagált Orbán Viktor Fidesz-elnök azon bejelentésére, miszerint Polgári Pillangószív Szövetség néven új népi kezdeményezést indított és a pillangószívet a konzetvatív magyar jobboldal szimbólumává emelte. Az alábiakban ismertetjük a pártelnökök hírügynökségekhez eljuttatott nyilatkozatait.

Hiller, Semjén, Kuncze és Dávid a pillangószívről

A parlamenti pártok mindegyike reagált Orbán Viktor Fidesz-elnök azon bejelentésére, miszerint Polgári Pillangószív Szövetség néven új népi kezdeményezést indított és a pillangószívet a konzetvatív magyar jobboldal szimbólumává emelte. Az alábiakban ismertetjük a pártelnökök hírügynökségekhez eljuttatott nyilatkozatait.

Az Új Magyarország program részletesen tartalmazza a természet- és környezetvédelem területére szánt jelentős ráfordítások tervezetét, továbbá pedig azon erőfeszítéseket, amelyek révén a mezőgazdaságot is versenyképessé kívánjuk tenni. Márpedig a magyar földműves tapasztalataira alapozva nagyon jól és tudja - ezt történelemtanárként bizton állíthatom - hogy a lepkék és pillangók, pillék és más repdeső rovarok lárvákból keletkeznek az élet csodálatos körforgásának a keretében. A lárvák meg nem tesznek mást - és ezt a szocialisták oktatási programjának köszönhetően ma már minden általános iskolás tudja vagy tudni fogaj -, mint hogy bizony megeszik a káposztát, bizony rágják a gyökeret és gumót, elemésztik azt, ami az emberek szorgos munkája megteremtett. Ezért a magyar baloldali politikai erők nem támogathatnak semmilyen lepkekultuszt és pillangólobbit, a Magyar Szocialista Párt távol tartja magát az effajta kezdeményezésektől és ezúton javasolja a Fidesznek, hogy konstruktív ellenzékként ne engedjen szárnyra kelni semmiféle kártevőt.

A magyar kereszténység fényes története a legjobb bizonyíték arra, hogy a magyar pillangószív az évezredek során nemcsak vigaszt, hanem megtartó erőt is jelentett a magyar nemzet számára, hogy átvészelje a történelem viharos vérzivatarait. A hagyományokra és a nemzeti értékekre leselkedő vészekkel szemben nem is lehet nagyobb és hatékonyabb erő a kezünkben, mint a szárnyaló pillangó és annak forrón dobogó szíve, amely méltán juttathatja eszünkbe az oly sok ábrázolásban megörökített szimbólumot, az emberiséget megváltó Jézus Krisztus szívét. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt üdvözli a Fidesz kezdeményezését és örömmel csatlakozik a Pillangószív mozgalomhoz, egyúttal be is jelenti, hogy megalakítja az önálló kereszténydemokrata Pillangószív frakciót.

A magyar demokratákat mélységesen felháborítja Orbán Viktornak az újabb akciója, amellyel ismét egy nemzeti szimbólum önző szándékú kisajátítására törekszik. Szeretném innen üzenni, hogy ez nem fog neki sikerülni, mert az SZDSZ hű maradt az elveihez, így aztán felkarol mindent, ami a magyar liberalizmus eszméjével összeegyeztethető. S ha már itt tartunk, szeretném jelezni, hogy Kovács Pisti maga is nagy rajongója a lepkéknek, az SZDSZ emblémájában pedig ugyancsak két szárnnyal rendelkező élőlények találhatók. A pillangószív ugyanúgy liberális érték, mint ahogy nem az, ezért nem fogjuk engedni, hogy bárki kisajátítsa és gombostűre szúrja, hogy aztán vitrinbe tegye a pártirodán.

A Magyar Demokrata Fórum megalakulása óta mélyen elkötelezett híve a demokráciának és a konzervatív nemzeti értékeknek, így teljesen természetes módon és Antall József örökségéhez méltóan immár 17 esztendeje legfőbb mozgató erőnknek tekintjük a nemzeti hagyományokat és a felemelkedést egyaránt szimbolizáló pillangószívet. Ugyanakkor a Magyar Demokrata fórum nem kíván asszisztálni Orbán Viktor újabb kiszorítási kísérletéhez, amellyel a magyar jobboldal egyedüli képviselőjeként tör pillangóbabérokra. A Magyar Demokrata Fórum kebelében is pillangószív dobog, de egészen más ritmusban.

-------------
Lapzártakor érkezett az illegális sajtó útján a hír, hogy miközben a pártvezetők nyilatkoztak, aközben Kósa Lajos ujjára pillangó szállott. A részletekről rövidesen beszámolunk.

Meg hát persze minden ilyen alkalommal magáról Pilinszky Jánosról is meg lehet emlékezni, felidézni szikár alakját, éneklős, papos hangját, cigarettát tartó finom ujjait. És a verseit. Őelőtte tisztelegni mindig jóleső dolog. Csak ne úgy tegyük, mint a magát írástudónak valló két kárpátaljai ifjú, midőn egyik a másikkal interjút készített és a kérdezett, vagyis az alany(i költő) imigyen nyilatkozott: