És ott volt a 18. bejegyzés, az eltanácsoló szép üzenet, Prospero apostol 18. intése a Blogtér-renitenshez.

A cihelődés-történetem előző részében idézett és sokat emlegetett bejegyzés akkor ütött kupán (pénteken késő este), amikor éppen egy olyan döntésen voltam túl, amely felszabadított az előző napok nyomasztó vívódásai alól. Ennek lényege az volt, hogy csak úgy tudok maradni a Blogtéren, ha nem vállalok szellemi közösséget vezetőivel, hanem csupáncsak technikai értelemben maradok a felhasználójuk. Éppen jóízűen kommentelgettem, csevegtem a későn is ébren lévőkkel, éppen elbúcsúztam tőlük, de pechemre még frissítettem egyet ezen az oldalon. És ott volt a 18. bejegyzés, az eltanácsoló szép üzenet, Prospero apostol 18. intése a Blogtér-renitenshez.

Szombaton aztán felcsillant a remény: hátha nem is ő írta (nem volt bejelentkezve s később valaki beírt a nevében.) Ezzel együtt sem lett valami jó kedvem. Hogy felszólítása értelmében magánlevelet írjak neki, az eszembe sem jutott. Ellenben ő írt nekem, azzal kezdve, hogy ne idézzem. Bár - megismétlem - a Blogtér vezetőjeként hozott döntéseiről értesített engem, és a levele alján az állt, hogy:

»blogter.hu | a vélemény számít
»budapest 1055, kossuth tér 16-17. I/3.
utólagos kérésre innen egy mobilszám törölve. a Blogtér hivatali címe után betőzve ki gondolta volna, hogy nem hivatali szám

- így magánlevél-volta számomra kétséges, mégis tiszteletben tartom kérését, és csupán a magam hosszú és unalmas válaszát közlöm:

"Kedves Csaba,

köszönöm leveledet, és örülök, hogy te jelentkeztél és nem vártad el, hogy én kopogtassak, mint erre nevezetes 18. kommentedben kértél.

Én is aludtam egyet a konfliktusra, és abban is biztos vagyok, hogy én is túlreagáltam a dolgot, amiért pedig én kérek elnézést.

De: más, ha egy blogger gőzöl be kicsit, és más, ha a szolgáltató emberei ragadtatják el magukat túlságosan.

Én fenntartottam mindig is magamnak a jogot, hogy szóvá tegyem, ha valami nem tetszik, emlékezhetsz a Gyurcsány-blog megjelenésére. Akkor sokkal jobban reagáltátok le a dolgot, pedig egy miniszterelnökről volt szó, most Para miatt, aki pedig mégsem Gyurcsány, úgy haraptak a fiúk, mint a pitbull.

Dicséretükre szóljon, hogy elnézést kértek (miután kiköveteltem!), bár a kijelentésüket nem vonták vissza, és nem szögezték le azt, amit kértem.

Victótól elvártam volna, hogy leírja: nem vitatja el a gondolataim eredetiségét, Mutanttól pedig azt, hogy leírja: a Blogtér és BéDéKá kapcsolata a kölcsönösségen (kölcsönös előnyökön) alapszik, és nem azon, hogy a Blogtér teljesen ingyen alám tesz. Ez a beállítás így tisztességtelen volt. A pólók szememre hányása pedig valóban nagy bunkóság volt, úgy veszem, hogy ő azért kért elnézést.

Mindkettejük bocsánatkérését elfogadtam, ez azt jelenti, hogy nincs harag, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy úgy érezném: lerendezték a problémát, s hogy ezek után a viszonyom a Blogtérhez olyan lehet, mint eddig.

Az eredendő probléma sem oldódott meg: Para ma egész nap 6× reklámozással van jelen a címlapon.

Én természetesen nem szólhatok bele abba, hogy kit hányszorosan  nyomtok, ellenben szóvá tehetem, megglosszinthatom, ironizálhatok, élcelődhetek rajta, posztot írhatok róla, mert nem gondolom, hogy Para vagy bárki más a Blogtér szent teheneként érinthetetlen és sérthetetlen lenne.

Ám úgy tűnik, mégis az, mert a Blogtér belső emberei cikkem után alaposan rám rontottak, és sem Doransky, sem Te nem úgy nyilatkoztatok, mint akik nem nekik adtatok volna igazat!

Doransky szerint:

Mutant magánvéleményt mondott – miközben végig többes számban, a Blogtér nevében beszél, és ebben a minőségében kért bocsánatot is, miután erre többedíziglen felszólítottam.

Te pedig:

1) azt írtad, hogy ne bántsam Mutantot, mert jó fiú, én meg művész vagyok (holott ő bántott engem)

2) csodálkozol, hogy Mutant bocsánatot kért (azaz szerinted nem kellett volna!!!!)

3) elismered, hogy túlspiláztátok a médiagépezetet (– de másnap minden ugyanúgy folytatódik!!!)

Én csak ezek után döntöttem úgy, hogy nem tudok veletek közösséget vállalni, mert mind a négyen ebben a kérdésben – blogtéremberekként!! – ellenségesen viselkedtetek velem. Mindezt megírtam a következő posztban.

Erre jött a te 18. bejegyzésed, amellyel feltetted az i-re a pontot. Csak azért nem szakítottam meg azonnal minden kapcsolatot a Blogtérrel, mert ma reggelre nem lehettem biztos benne, hogy te írtad. Ezért kérdeztem rá, hogy tudjam, mi az ábra. Mert ha a Blogtér egyik legfőbb vezetője valóban felajánlja a segítségét az elköltözéshez, az úriemberek között nagyjából azt jelenti, hogy KI VAGY RÚGVA.

Na most nagyon szép ez a magánleveled, köszönöm, látom, hogy megértés és jó szándék vezérelt, elfogadom az elnézés-kérést, és természetesen eleget teszek kérésednek, hogy nem idézem leveledet. De azt gondolom, ha a konfliktus egésze és a ti ellenséges magatartásotok a nyilvánosság előtt zajlott, akkor a nyilvánosság előtt kell lezajlania a dolog elrendezésének is.

Persze nem várom el senkitől, hogy hamut hintsen a fejére, de annyit bizony elvárok, hogy a 18. megjegyzésed és a másik posztba beírt véleményed (pl. hogy Mutantnak nem kellett volna elnézést kérnie) ellensúlyozásaként egy a magánleveled tartalmával és súlyával azonos értékű, vagy ahhoz igen közeli tartalmú bejegyzést közzétegyél, mégpedig bejelentkezett állapotban, hogy senki se kételkedhessen: ez a Blogtér egyik legfőbb vezetőjének az állásfoglalása.

Ha ez megtörténik, akkor szívesen folytatom veled az egyeztetést arról, hogy hogyan tovább. Ha lesz mit egyeztetni.

Én egyelőre ugyanis - a történtek után - továbbra is csak azzal a tiszteletteljes ajánlattal tudok előállni, hogy a Blogtér vezetői által képviselt közösségi, szellemi munkában a jövőben semmilyen módon nem kívánok részt venni, legyen kapcsolatunk csupán technikai. A Blogtér  ingyenes és mindenki számára hozzáférhető szolgáltatásait  – ha a pirossal jelzett kérésemnek eleget teszel – szeretném továbbra igénybe venni, tartani fogom a bloggertársakkal és az olvasóimmal a kapcsolatot, ahogy eddig, szervezek játékokat, ha épp ráérek, de a Gépházzal, a Blogtérrel mint olyannal szellemi kapcsolatot nem kívánok fenntartani. Ezt a döntésemet egyelőre akkor is fenntartom, ha a pirossal jelzett kérésemnek eleget teszel. Ám ha úgy döntenél, hogy a nyilvánosság előtt nem teszel a magánleveled tartalmához hasonló, azzal azonos súlyú nyilatkozatot közzé, akkor én a 18. kommentedet kirúgásnak tekintem és soha több bejegyzést nem teszek a Blogtérbe.

Barátsággal:

-bdk"

Ez volt szombat délután. Erre jött másnap az újabb magánlevél.

Részemről a soha többé mégsem jött össze. De kis türelem, még egy-két Omega-búcsúkoncert (írta rólam valaki szellemesen) és már megyek is.

[Tudom, ezek a cihelődős-posztok néhányakat irritálnak. Elnézést kérek tőlük, illetve azt ajánlom, hogy ne olvassák, ha zavarja őket. Szerencsére ajánlott vagy vezérblogba bizonyosan nem fog kikerülni, így könnyű félrenézni, amikor a frissek listáján ott van.]

Balla D. Károly virtuális - Honlap Seo

. Laptop és télikert