Ha csak úgy ment az utcán, ha barátaival beszélt, és főleg: ha az arcunkba vagy a távolba nézett – akkor igazi költő volt. De amint írni kezdett, azonnal fűzfapoétává vált, aki nem képes kilábalni a sekélyes képek, kényszerű rímek és suta ritmusok világából.
– Van tévéd? – kérdezte már az ajtóban egy nyári koraestén, amikor
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify>Ha a versei csak fele annyira lettek volna jók, mint amennyire a nézése volt ábrándos poétatekintet és lelke volt érző poétalélek, akkor ma bizonyára többkötetes szerzőt tisztelhetnénk benne. Lírai alkata azonban valahogy nem akart a költeményeibe beleköltözni, felváltva a múltba és jövőbe révedő képzelete a jelenben sehogy sem tudott verslábakra kapni. Ha csak úgy ment az utcán, ha barátaival beszélt, és főleg: ha az arcunkba vagy a távolba nézett – akkor igazi költő volt. De amint írni kezdett, azonnal fűzfapoétává vált, aki nem képes kilábalni a sekélyes képek, kényszerű rímek és suta ritmusok világából.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>– Van tévéd? – kérdezte már az ajtóban egy nyári koraestén, amikor először meglátogatott.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>– Van.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>– És dolgozik?</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>Ez azt jelentette, hogy vajon üzemel-e. Barátom lírai alkatától ugyanis, bár elég rosszul beszélt oroszul, nem volt idegen a russzicizmusok használata. Igenlő válaszomra felderült az arca:</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>– Akkor megnézzük a Dandin Gyurit! Jó?</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify>Be kell vallanom, sem Molière mester munkásságát nem ismertem eléggé, sem a művéből készült Várkonyi Zoltán-filmről nem hallottam soha azelőtt, így halvány fogalmam sem lehetett arról, minek a megnézéséhez invitálom be a lázas érdeklődést tanúsító poétát.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>Nőtlen voltam még, legényszobámban egy félig kibelezett készülék biztosította a televíziózás örömeit, így nálam addig soha nem járt barátom utólag indokoltnak láthatta a kérdést, hogy „dolgozik”-e a masinám. Nos, a beüzemelés eltartott pár percig, a hátul nyitott tévé kilógó paneljein előbb végig kellett kocogtatnom az alkatrészeket, hogy a lappangó kontaktushiba megszűnjön, aztán egy speciálisan erre a célra rendszeresített favonalzót be kellett feszítenem a magas feszültségű erősítőlámpa fölé, mert enélkül nem világosodott ki a képernyő. Ezután még kicsit bajmolódtam a mennyezetről aláfüggesztett, egyébként háztetőre való hatalmas antennával, aztán, amikor valami halovány kép és gyér hang végre bejött, akkor a hálózatba iktatott transzformátoron elkezdtem növelni a feszültséget, mert a 220 kevés volt ennek a nagyanyámtól 30 rubelért vásárolt, akkor már technikatörténeti értéket képező tárgynak. Úgy 240 voltnál megszűnt a jelek gyengeségéből származó éteri sistergés, <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>260-nél pedig egészen kontrasztos lett a kép. A túlfeszültségtől ugyan kicsit hangosabb lett az alapzúgás és olykor finom kisülések, halk sercenések hallatszottak a dobozból – ilyenkor kicsit meg-megvillant a képernyő – de ez nálam hozzátartozott a televíziózás megszokott rendjéhez.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>Barátom <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:PersonName w:st="on" ProductID="traf? n￩lkl">trafó nélkül</st1:PersonName> is felvillanyozódott, nem értettem, mitől olyan lelkes, mi benne ez a fokozott várakozás. Dörzsölte a tenyerét, örvendezett, hogy kezdés előtt sikerült kondícióba hoznom a gépezetet.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>Műszaki foglalatosságomba merülve bölcsen elhallgattam, hogy nem tudom, mit is fogunk nézni, amikor meg már ment a film, én is élveztem, főleg a színészek alakítását. A címszerepet játszó <st1:PersonName w:st="on" ProductID="P￩csi S￡ndor">Pécsi Sándor</st1:PersonName> egyik legnagyobb kedvencem volt, s a parádés szereposztás (rajta kívül <A href="http://kt.szerver.org/szinesz.php?aid=2631"><SPAN style="COLOR: windowtext; TEXT-DECORATION: none; text-underline: none">Mészáros Ági</SPAN></A>, <A href="http://kt.szerver.org/szinesz.php?aid=1358"><SPAN style="COLOR: windowtext; TEXT-DECORATION: none; text-underline: none">Szirtes Ádám</SPAN></A>, <A href="http://kt.szerver.org/szinesz.php?aid=264"><SPAN style="COLOR: windowtext; TEXT-DECORATION: none; text-underline: none">Kállai Ferenc</SPAN></A>, <A href="http://kt.szerver.org/szinesz.php?aid=2700"><SPAN style="COLOR: windowtext; TEXT-DECORATION: none; text-underline: none">Uray Tivada</SPAN></A>r, <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN><A href="http://kt.szerver.org/szinesz.php?aid=1935"><SPAN style="COLOR: windowtext; TEXT-DECORATION: none; text-underline: none">Sulyok Mária</SPAN></A>, <A href="http://kt.szerver.org/szinesz.php?aid=2584"><SPAN style="COLOR: windowtext; TEXT-DECORATION: none; text-underline: none">Kibédi Ervin</SPAN></A>) pedig akkor is fergeteges komédiát biztosított volna, ha gyengébb a rendezés és a darab. Minthogy az utóbbiak számomra nem is voltak eléggé meggyőzőek. De azért nagyokat nevettem cimborámmal, aki intenzíven végigmulatta a másfél órát, verte a térdét, hátra-hátradőlt gurgulázva, néha felállt, visszagyűrte nadrágjába a nagy izgés-mozgásban kiszabadult ingét, majd ugyanazzal a várakozással ült vissza a helyére, mint első alkalommal. El nem tudtam képzelni, mitől van ennyire feldobva. Ennyire azért nem nagy truváj ez a Danden Gyuri. </P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify> </P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify> </P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=center><SPAN style="mso-tab-count: 1"><IMG src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/vegyes/dandin.jpg"></SPAN></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=center><SPAN style="mso-tab-count: 1"></SPAN> </P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify> </P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>– Hát ez fantasztikus volt – mondta a végén örömittasan, és sürgősen búcsúzni kezdett. Bennem hiányérzet támadt amiatt, hogy csak tévéztünk és nem beszélgettünk, így amikor kikísértem, megkérdeztem tőle az ajtóban, mi újság van nála.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>– Tegnap jöttem Kijevből, az apámat vittem a kórházba. Daganat, áttétek a gerincre. Már ott sem tudják megoperálni. Azt mondták, két hónapja van hátra. – Ezt már kezemet szorítva hadarta, röviden a szemembe nézett végtelenül méllyé vált tekintetével, aztán sarkon fordult és távozott.</P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" align=justify><SPAN style="mso-tab-count: 1"> </SPAN>Úgy néztem utána, mint nagy költő után, aki nem képes verset írni a fájdalmából.</P>
