napló júl. 3. (felhőjáték)

Ha én egy barátommal találkozom, beszélek telefonon vagy váltok vele levelet, soha nem tartozik az első dolgaim közé, hogy saját politikai hovatartozásomat demonstratíve kinyilvánítsam. És nem tapasztalom ezt sem a liberális, sem a baloldali barátaimtól. A másik oldal iránt elkötelezettek legtöbbje miért kezdi azzal, hogy nagyot suhint felém a zászlórúddal?

Pár dologról röviden, csak a privát krónika kedvéért. Nagyon féltem a szobánkban történt kisebb átalakítástól, de egészen jól megúsztam. Arról van szó, hogy a manzárdunkon, hiába lakunk itt több mint 10 éve, nem volt fűtés, vagyis hát radiátor az, ami nem volt, a meleget az adta, hogy télen nyitva hagytuk az ajtót és a lakásból feljövő (a felső térben amúgy haszontalanul megrekedő) meleg levegőt beengedtük (egy kisebb ventilátorral néha be is fúvattuk) magunkhoz, s erre nagy néha ráerősítettünk villanykályhával, de csak igen takarékosan. Keményebb teleken ez a megoldatlanság azért eléggé kellemetlen tudott lenni. 14-16 fokban remek dolog aludni (gyakran volt ennyi a hátsó traktusban, ahová kevesebb meleg levegő "fújt be"), de 17-19 fokban dolgozni kevésbé, bár állítólag ez még serkenti is a munkakedvet, ám én fázós vagyok, 21 alatt gémberedik kezem-lábam. No, most jutottunk oda, hogy a központi fűtésünket racionalizáljuk, új és takarékos kazánra cseréljük a régi elavultat, és a gravitációs módszer helyett egy keringtetőt iktassunk a rendszerbe. Így állítólag kifűthető lesz a manzárdunk is, tétettünk tehát egy radiátort ide mögém, az üvegtégla-ablak alá, amely telente alaposan hűtötte a szobát. Igen ám, csak emiatt ki kellett a helyéről emelni azt a pultot, amelyen a rádióm, a CD-im, ketyeréim és fontosabb kézikönyveim álltak. A lepakolása már maga háborús viszonyokat eredményezett, a veszélyt pedig, hogy eredeti helyére a radiátor miatt nem fog visszaférni, halálos fenyegetésnek éreztem. Ellenben ha már a fal és íróasztalom közé feszesen beszorított pult kikerült a helyéről, akkor a fedésében lévő konnektort (tudom szebben: hálózati fali aljzatot) is áttétettem alkalmasabb helyre, még ám megszaporított csatlakozási lehetőségekkel. Ez jól sikerült. És kiderült, hogy a pult lábából és egyik sarkából is csak egészen kevéskét kell kifűrészelni, és némi erőszak alkalmazásával visszanyomorítható eredeti helyére. Éljen! A viszontagságos, hegesztős, áramkikapcsolós, bútoráthelyezős, netelvonásos órák száma így nem öltött elviselhetetlen mértéket, jóformán csak a radiátor felszerelése és a csövek hegesztése idejére voltam száműzve a fészkemből.   *   Kicsit mindig csodálkozom azon, hogy a folyóiratok egy része több havi késéssel teszi közzé honlapján a számait. Azt mondjuk még indokoltnak gondolhatom, hogy az új szám megjelenésekor teszik fel az előzőt. Ha június végén felkerül a májusi szám, az rendben van. Pl. a <A href="http://www.ketezer.hu/">2000</A> májusi száma már fenn van egy ideje. Most azonban a Mozgó <A href="http://www.mozgovilag.hu/">honlapján</A> azt olvasom, hogy három havi késleltetéssel próbálják a nyomtatott lap érdekeit védeni. Fura. Létezik olyan, hogy valaki azért nem kér az újságárusnál júliusban egy áprilisi Mozgót, mert már fent van a neten?   *   Két furcsa üzenetváltás. Egy régi és akkor nagyon kedves barátunkkal jó pár éve megszakadt a kapcsolatunk. Rendszeresen látogattuk családi házában, szállóvendégek is gyakran voltunk náluk, és ő is többször járt nálunk feleségével. Szakmai és családi barátság alakult ki köztünk, bár világnézeti és politikai ügyekben eléggé különbözött a gondolkodásunk. Egy bizonyos dolog miatt aztán, amiben szerintem ártatlan (de talán túl őszinte) voltam, szabályosan kitagadott a barátságából. Hát jó, van ilyen. Vagy két évvel később aztán újra felvettük a kapcsolatot, és célzást tett arra, hogy újra eljárhatnánk hozzájuk. Én roppant tartózkodóan reagáltam. Nem igen szoktam oda visszamenni, ahonnan egyszer már elküldtek. Mondtam, esetleg levelezhetünk. Aztán az is abbamaradt. Eltelt újabb 3 év. Az idén tavasszal én írtam neki. Ismerem az értékrendjét, politikai elkötelezettségét, és úgy gondoltam, igen fájdalmasan élhette meg, hogy az általa favorizált politikai erő nem került hatalomra. Gondoltam, talán jólesik neki, ha jelentkezem, és családról, irodalomról válthatunk pár levelet. Ez nem igazán sikerült, mert már első válaszában politizálni kezdett. Később is hiába kértem rá, hogy ne tegye, mindig kibukott valami éles kiszólás a száján. Aztán rövid időre úgy tűnt, mégis tudunk csak az irodalomról és mindennapi dolgainról eszmét cserélni. Ám legutóbb elolvasta az utóbbi években írt verseimet és erre azzal reagált, hogy ezentúl tehetségemre való tekintettel elnézi nekem a politikai nézeteimet. Hát köszönöm, az én nézeteim ne legyenek "bocsánatos bűnök". Ha képes rá, fogadja el, hogy másként gondolkodom, de ne az irodalmi teljesítményem szolgáljon mentségül, ne ez legyen menlevél politikai "bűneimhez".   Picit hasonló a másik eset is. Rég látott igen kedves művészbarát bukkan rám az egyik társkeresőben. Bejelöl ismerősnek. Nagy örömmel köszönök rá, de jó, hogy most újra tartani tudjuk a kapcsolatot! Válaszában nem kevesebbet ír, mint hogy ugyan nem tudja, miért jó az a határon túliaknak, ha újra komcsik ülnek a magyarok fején, de azért szeret engem. Na ne!! Rákérdeztem: vajon helyénvaló-e az, hogy ha 7 évi szünet után ketten egymásra találnak, akkor az egyik már az első üzenetében komcsizni kezd (mindez nyilvánvaló utalás volt az én Orbán- és Fidesz-ellenes cikkeimre)? Na, visszakozott, elnézést kért. Én meg biztosítottam, hogy millió egyéb dolog van a politikán kívül, amiről levelezhetünk, ellenben ha kellő higgadsággal, árnyaltabban és komcsizás nélkül újrakérdezi, amit kérdezett, szívesen adok rá kimerítő választ. Várom a fejleményeket.   Érdekes: ha én egy barátommal találkozom, beszélek telefonon vagy váltok vele levelet, soha nem tartozik az első dolgaim közé, hogy saját politikai hovatartozásomat demonstratíve kinyilvánítsam. És nem tapasztalom ezt sem a liberális, sem a baloldali barátaimtól. A másik oldal iránt elkötelezettek legtöbbje miért kezdi azzal, hogy nagyot suhint felém a zászlórúddal?   * Ezt a kis szerénytelen szöveget írtam magamról a GoldenBlog oldalára: <A href="http://goldenblog.hvg.hu/2006725.aspx">íme</A>.   Ha minden jól megy, ma indítom az <A href="http://bdk.blogter.hu/?tag_id=22037">Identifikció</A> újabb fordulóját.   *   Két apróbb frissítés, estefelé, újra csak a dokumentálás kedvéért. Az első egy jóleső dolog. Sokszor voltam már "vezérblog", de most különösen örültem annak, hogy Moholy-Nagy Lászlóról írt posztommal egész vasárnap délután ott feszíthettem a címlap tetején:   <IMG src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/ujsagkivagat/vezerblog_moho.jpg">   ---------- A másik meg annyira aranyos, hogy muszáj vagyok megosztani olvasóimmal:   <IMG src="http://files.blogter.hu/user_files/5104/ujsagkivagat/baranyfelho.jpg">   (És akkor egy PS azoknak, akik néha szememre hányják, hogy az én itteni írásaimban is akadnak elírások, betűtévesztések. Nos, minden bizonnyal! A szerző is ember, tévedhet. Az újságoknál - ellentétben a magánblogokkal! - éppen ezért alkalmaznak korrektort, főkorrektort, olvasószerkesztőt, ügyeletes szerkesztőt. Az ő dolguk nem az írás, hanem a hibák kifogása. Ha mégis benne maradnak, akkor valakik nem dolgoztak meg a fizetésükért.)