Volt egyszer egy gonzóblogom

Egyetlen rámenős fecske is tavaszt kavarhat az állóvízben. vagy hogyan is van ez a közmondat. Történt, hogy nemrégiben felelevenítettem régi, sokáig álnéven vezetett alternatív és meglehetősen szókimondó hírblogom történetét, amely a gonzó újságírás kárpátaljai megteremtésének halovány kísérlete volt, s amelynek anyagai a neten már nem érhetők el. Illetve kis trükkel, és kicsit hiányos, torzított formában mégis. Most elkezdtem a szövegek kibányászását és újraközlését – éppen az  új viperás blogban, amelyet talán Vipera Nyúzra keresztelek.  Az első 5 cikk már olvasható abból az emlékezetes korszakból, amikor a Kárpáti Igaz Szó szakadni kezdett Kőszeghy Elemér mentén, amikor Dupka György helyesírási készségei tetőztek, Gubcsi Lajos költészete pedig az egekbe hágott - és mindenki azt találgatta, ki lehet Kárpáty Zoltán. Jó szórakozásra adódik tehát lehetőség itt: Kárpáty Nyúz - de előtte tisztázzuk, miért és hogyan jön a képbe a Jókai-regényhős névrokona.

Az anonimitás fő oka nem annyira a rejtőzködés volt, hanem egyfelől ki akartam alakítani egy újfajta internetes entitást, másfelől azt szerettem volna, ha személyemtől elvonatkoztatva, önmagukban válnak fontossá azok az éles kritikai észrevételeim, amelyekben a kis magyar provinciánkban gyökerező visszásságokat tettem szóvá. A hang szokatlan szabadossága és a bírálatok gyakran provokatív keménysége hamar feltűnést keltett, sokan olvasták a Kárpáty Nyúzt – és még többen beszéltek róla. Nekem pedig kedvemre volt az öncélú, de közérdekű és közszórakoztató baszkuráció (mint ezt akkor az ilyenfajta blogolásról megjegyeztem).

A Karpaty News akkor hívta fel magára széles körben a figyelmet, amikor kisebb fajta botrányt keltett azzal, hogy leleplezte a KMKSZ és a beregszászi Főiskola fantom-honlapját. A feltűnő leginkább az volt, hogy a teljesen átgondolatlan, nevetségesen üres, hibáktól hemzsegő és plagizált anyagot is tartalmazó (vélhetően csak pénz-elszámolás miatt készült) honlapot néhány órával a hálóra helyezése után én már megtaláltam és pellengérre állítottam akkor, amikor még csak egy nagyon szűk kör tudott róla, nem volt benne a keresőkben, sehol nem hivatkoztak rá. A Főiskolán azóta sem értik, hogy jutott tudomásomra a honlap címe – a bírálatot pedig meglehetős hisztériával fogadták.

A magát a második nyilvánosság orgánumaként hirdető bloggal alig 2 hónappal indulását követően már a hivatalos sajtó is foglalkozott, Horváth Sándor például ezt jegyezte meg róla (az azóta szintén megszűnt Ukrajnai Magyar Krónikában): „Az a helyzet, hogy környezetem hetek óta egy internetes hírizén szórakozik. Jó kis hogyishívják ez. Úgy ugrik a KMKSZ-nek, UMDSZ-nek, KMPSZ-nek, mint a fentebbi vak ló a falnak.”

Több cikkben is hivatkozási alap lett az, amit a Nyúz írt, újságban és az UMDSZ honlapján is idézték például a Kovács Miklós tökön szúrta magát c. írást. Nem mintha az utóbbi nagy dicsőség volna, de azt jól példázza, az egyik fél mennyire vette a lapot, amikor az ellenfelet cikiztem – és milyen süket maradt vagy mennyire megsértődött, amikor éppen őróluk írtam rosszat.

Még az is előfordult, hogy a blogom nevében hivatalos levelezéssel  kinyomozott, majd közzétett alapítványi támogatási összegek sajtóbeli említésekor forrásul a Nyúzt nevezték meg. Pontos tudomásom van arról is, hogy – miután a nagy pénzből készített csapnivaló honlap gyengéit szóvá tettem, illetve magát a félig-meddig titokban készülő szájtot lelepleztem – azután a honlap gazdájául fel sem tüntetett tekintélyes magyar oktatási intézmény nyomozást indított a blog szerzőjének kiderítésére, mi több, legfőbb vezetője elvárta, hogy a blog minden új cikkét nyomtatott formában (!) a megjelenés reggelén asztalára tegyék ezzel megbízott beosztottjai. (Akkoriban egy önérzetes magyar vezető még úgy gondolta, hogy képernyő elé görnyedve ő maga nem alacsonyodhat le az internethez.)

Újdonságnak számított az is, hogy a blog szabad hangnemén és a cenzúra hiányán felbátorodva az olvasók bátorsága is megjött, sok mocskos ügyet maguk is kiteregettek kommentjeikben (a hozzászólások egy másik része “természetesen” a cikkek szerzőjét pocskondiázta).

Egy idő után egyre többen tudták, vagy tudni vélték, ki a blog írója. A kárpátaljai írástudók eléggé zárt kört alkotnak, kilétemre annak ellenére rátapintottak, hogy magamról is gyakran írtam keresetlen hangnemben. No meg: a neten elérhető életrajzomban szinte az indulás pillanatától feltüntettem a blogot: névvel, linkkel.  Arról nem is beszélve, hogy az Ősmanzárdon vezetett hírfolyamom még 2001-ben ezen a néven futott:

Ha tehát valaki igazán vette a fáradságot, rábukkanhatott az összefüggésre. A beazonosítás nem volt ellenemre, de elütötte a játék élét, többé nem volt eléggé izgalmas a nyúzolás (egy idő után magam is nyilvánvalóvá tettem kilétemet). Az a szándékom, hogy néhány fiatalt megnyerjek állandó külsős szerzőnek – pár biztató jel után kudarcot vallott.

Az első 2 hónap tanulságait magában a blogban így foglaltam össze:

A kárpátaljai olvasók számára tökéletesen ismeretlen (volt) az independent hírblog fogalma, ezért nagy zavart keltett a Karpaty News. A zavar jelei a következők voltak:

• Mindenki elsődlegesen a blogger kilétével kezdett foglalkozni és szinte mellékes volt, mit ír.
• Mivel Kárpátalján szinte kivétel nélkül mindenki beletartozik valamelyik csapatba (főleg az értelmiségiek), így teljesen felfoghatatlan volt számukra, hogy valaki mindkét oldalra egyformákat csapjon. Ezen az értetlenségen eléggé sajátos módon emelkedtek felül: mindenki azonnal az ellenség csapatából valónak gondolta a bloggert, szinte figyelembe sem véve, hogy ezek szerint “a sajátjait” is ugyanolyan módon kiosztja. Úgy okoskodtak, hogy “minket” meggyőződésből támad, “őket” pedig csak tessék-lássék módon, mandínerből.
• Mindenki halálosan megsértődött és rettentően felháborodott, a bloggert kikiáltották aljas gazembernek. Elutasításukat még az sem enyhítette, hogy a másik csapatról írt cikizések olvastán maguk is dörzsölték a tenyerüket.
• A kárpátaljai közgondolkozásra jellemző módon azt senki még feltételezni sem tudta, hogy valaki egy ilyen blogot önérdek nélkül, saját örömére készítsen, ezért szinte azonnal az került az érdeklődés középpontjába, hogy ki fizeti ezt az egészet, kinek a csatlósa, bértollnoka a blogger. (…)
• A két hónap további tapasztalata, hogy az ellentmondásos fogadtatás ellenére a Karpaty News felszabadította az olvasókat bizonyos gátlások alól. Ennek egy része igen pozitív: akik eddig nem igazán mertek (tudtak) a kárpátaljai magyarságszervezetek gyanús ügyeiről beszélni, azok most gyakran kitálalnak (a kommentekben). Megnyilvánulásaikat persze nem árt fenntartásokkal fogadni, de ha ennyien beszélnek róla, akkor aligha férhet kétség ahhoz, hogy igenis vannak pénzlenyúlások, korrupciók, eltulajdonítások. Bizonyítani ezeket nehezebb lenne, de már az is valami, ha ki lehet beszélni őket. A gátlások felszabadulásának negatív oldala, hogy a durva hangnem, a trágárkodás és a személyeskedés is állandó lett a hozzászólás-vitákban. Ám úgy gondoljuk, nem olyan nagy baj, ha ez a szelep is kienged. Bízunk abban, hogy az értő olvasók különbséget tudnak tenni a szerzői honlap-cikkek és a külön boxokban olvasható otromba beszólások között.
• Munkánk kezdetekor nem igazán tűztünk célokat magunk elé, hiszen szórakozásnak, szerepjátéknak, alkotói ambíciók kiélésének tekintettük a blogot. Komollyá attól vált, hogy az érintettek komolyan vették. Utólag úgy tűnik, mégis elértünk néhány dolgot, ezeket örömmel betesszük eredményeink közé. Okoztunk néhány kellemetlen percet azoknak, akik mindeddig sértetlenül és teljes nyugalomban űzhették jól fizető játékaikat; eközben néhány kellemes percet szereztünk azoknak, akiknek velünk együtt nagyon tele volt a töke a sok simlisséggel; talán akadtak, akiket sikerült rácsodálkoztatnunk olyasmire, amiről eddig nem tudtak. Legfőbbképpen pedig, reméljük, sokakat el tudtunk szórakoztatni jegyzeteinkkel és azzal, hogy bármelyikhez hozzászólhattak.
• Mindezek fényében akár abba is hagyhatnánk az egészet. Olvasóink nagy többsége pontosan vagy pontatlanul “beazonosított” minket valakivel, ami sem nem jó, sem nem rossz, épp csak elveszi azt a kis bizsergést, amit a “titok” jelentett, s ami talán felfokozta az érdeklődést. Most, hogy már a legtöbben odaképzelnek egy arcot a blogger neve mögé, a dolog kevésbé szórakoztató (nem nekünk, hanem az olvasónak!!). Kedves fürkészőink úgy jártak, mint a türelmetlen olvasó, amikor a krimi végére lapoz, megtudja, hogy ki a gyilkos és ezután már nem élvezi igazán a regényt. Hát tetszett volna kevésbé lenni mohó és kíváncsi!
• Befejezhetnénk a blogolást azért is, mert halovány szándékunk, hogy hasonfazonú független írástudókból kis csapat verődjön össze a News bloggereinek személyében, nagyjából-egészében kudarcot vallott: a legszorgalmasabb külsős szerző már ki is szállt, a továbbiak első-második cikkükön nem jutottak túl. Újabb jelentkezőkre számítani vagy újabb meghívásokat kiküldeni aligha lenne érdemes. (…)
• Végül azt is bebizonyította ez a két hónap, hogy nincs az az elmérgesedett helyzet, amit ne lehetne tovább mérgesíteni. Nem vagyunk meggyőződve arról, kívánjuk-e a továbbiakban is ezen az áron növelni adrenalin-szintünket. Bloggolni jó, de nem bloggolni semmivel sem rosszabb.

A blog aztán még egyszer-kétszer megújult, újraindult más helyen, de a kezdeti figyelmet már nem tudta magára vonni, aztán lassan elhanyagolódott, elfelejtődött. Az első verziójának a hozzászólásai elérhetetlenné váltak (ezek egy külső szolgáltató felugró boxaiban jelentek meg, a szolgáltató megszűnt…).

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy szinte semmi értelme nem volt kiteregetni bizonyos ügyeket, szóvá tenni a magyarságszervezetek és intézmények környékén tapasztalható visszaéléseket, számon kérni a kiadványok, honlapok, rendezvények minőséget, szóvá tenni vezetők, alkotók alkalmatlanságát – e tekintetben Kárpátalján tovább romlott  a helyzet.

Így aztán lassan kimúlt a Nyúz. Cikkeinek a többsége ma már érdektelen és gyakran szinte érthetetlen is, a sok hivatkozó link nem működik, így nem tudni, mi mire vonatkozik. Ezért az anyagot egy idő után töröltem a netről. Persze kis furfanggal azért még minden megtalálható, az én laptopom merevlemezén most már szépen ott sorakozik pár év gonzóságom krónikája.

Hosszabb ideje felmondta a szolgálatot az a blográdió (vagy rádióblog) szolgáltató oldal, amelynek a segítségével zenéket lehetett válogatni a blogunkba helyezhető lejátszó widget számára. Most találtam egy újat, sokkal praktikusabbat. Az oldal címe:

Grooveshark

A rendszer úgy működik jól, ha felhasználónevet és jelszót választva regisztráljuk magunkat, és belépett állapotban végezzük a műveleteket.

Megnyitásakor egy kereső jelenik meg, elsőként voltaképp bármire rákereshetünk (mondjuk egy előadóra), így léphetünk be magába a rendszerbe. Ha pl. beírjuk azt, hogy Sting és megnyomjuk a keresést, egy igen hosszú éistát kapunk. Ebből választhatjuk ki azokat a számokat, amelyekel elhelyezni szándékozunk lejátszónkban: ezek az oldal alján jelennek meg képsorozat formájában (hogy mire hányszor kell kattintani az egyes számok meghallgatásához és a listára helyezéshez, azt az olvasók leleményességére bízom). "Fogd és vidd" funkcióval bármikor változtathatunk a sorrenden.

emrégiben kedves barátom hívott telefonon: internetes, honlapos, blogos ügyben kért tanácsot. Munkájában a sokadik profilváltásnál tart, most éppen, úgy fest, lelki traumát szenvedett betegekkel (is) foglalkozni fog, ebben a témában szeretne szakmai blogot és/vagy honlapot indítani, amelynek fő célja az lenne, hogy ne ő ajánlkozzon, hanem a potenciális paciensek maguk találják meg őt. Ehhez persze az kellene, hogy oldalára könnyen rábukkanjanak az érdeklődők, azaz a Google találati listáin, például pszichotrauma keresőszóra  az elsők között szerepeljen. Ráadásul az oldal háromnyelvű lenne, így a psychotrauma és психотравма szavakra és szinonimáikra való keresésben is az élre kellene törnie. 

Ez bizony nehéz ügy, mondtam, jelezve, hogy az oldalak sikeres szerepeltetésével  külön internetes szakág, a keresőoptimalizálás (SEO) foglalkozik, s hogy jó eredményt csak hosszú és kitartó munkával lehet elérni, főként, ha sok kifejezésre folyik az optimalizálás (pszichés / pszichikai / lelki trauma, lelki sérülés, poszttraumás stressz, érzelmi sokk, traumaterápia stb.). De siker ez esetben is csak akkor várható, ha maga az oldal tartalmilag megfelelő, a témát illetően releváns információkat tartalmaz, magasan látogatott és más szakmai szájtok hivatkoznak rá. Nem hallgattam el, hogy magam korábban foglalkoztam keresőoptimalizálással, de a tanácsadáson kívül más segítséget nem tudtam kilátásba helyezni. Egyfelől vagy két éve felhagytam a SEO-val, segédoldalaim többsége vagy megszűnt, vagy régóta nem frissítem (így minden találati listán lecsúszott, PageRank-értékét elvesztette), másfelől mostani állapotom nem teszi lehetővé a rendszeres munkát, harmadrészt barátomnak egyelőre túlságosan  határozatlanok az elképzelései az egész dologról ahhoz, hogy kedvem legyen belekapcsolódni a kezdeti tapogatózásokba.

Kíváncsiságból azonban egy kísérletet mégis teszek: vajon minimális erőfeszítéssel ezt a bejegyzést sikerül-e (legalább egy rövid időre) a Google első tíz találata közé felhozni pszichotrauma keresőszóval?

Főblogommal a komplex blog kategóriában indulok az idén a GoldenBlog 2008 versenyen. Ebbe a kategóriába július 28-a éjfélig lehet  nevezni blogokat. Az új szabályok szerint a hvg.hu szakmai zsűrije mellett azokból verbuválódik a közönségzsűri, akik a blognevezés során zsűritagnak is jelentkeznek. Ezért, ha akadna olvasóim között olyan elvetemült hívem, aki esélyt akarna magának adni arra, hogy becses személyemre, illetve zseniális blogomra szavazzon, annak a nevezés során blogom nevének (BDK BLOG) és webcímének (http://bdk.blog.hu)  a megadásával, miután kiválasztotta a "komplex" kategóriát, a megnyíló opciónál a "Szeretnék zsűritag lenni ebben a kategóriában" felirat melletti kis négyzetbe pipát kell kattintania, majd emailcímének megadása után nyomhatja meg a NEVEZEM gombot. Mindezt ITT LEHET MEGTENNI. Aztán a rendszer emailt küld a további tudnivalókról - és a kiválasztottak majd szavazhatnak is. Kicsit bonyolult, majdnem olyan, mintha én találtam volna ki... Előre is köszönöm a fáradozását annak, aki végigcsinálja.

Bizony-bizony, kedves és kedvetlen Bloggertársak! Hamarosan újra megmérkőzünk!

Több helyen is olvashatni, hogy rövidesen indul a HVG idei blogversenye, a GoldenBlog. Kicsit furcsa, hogy sem a hvg.hu honlapján, sem a HVG saját blogjaiban szó sem esik a dologról, de ez az oldal - ahonnan a részletek megtudhatók - kétség kívül a HVG Online weblapja. A legnagyobb újdonság, hogy "komplex blog" kategóriában is lehet indulni. Számomra ez roppant kedvező! Erről itt írok részletesebben: GoldenBlog 2008 .

A HVG idén is elindítja Golden Blog versenyét, mától lehet nevezni. A vetélkedés ezúttal bonyolultabb, mert voltaképp egy hármas erőpróba - a Golden Blokk - első futamát képezi. Először a blogok "klasszikus", most már harmadszor sorra kerülő versenyére kerül sor, aztán a helyi blogok megmérettetésére, végül a videómegosztók vetélkednek. Én ezek szerint csak az elsőben vagyok érdekelt.Nagyon hasznos, ha egy szájtnak van folyamatosan frissülő hírfolyama. A Google értékeli, ha rendszeresen talál új tartalmat, ha bővül az indexelhető URL-ek száma és növekszik az adatbázis. A jelen megoldás és hírek megjelentetésének gyakorlata itt nem a legszerencsésebb.  RSS Hírcsatorna frissítés: A Joamla rendszerét nem ismerem, nem tudom, rendelhető-e RSS Feed hírcsatorna híroldalhoz. Ha igen, alkalmazni kellene, mert a Google a rendszeresen frissűlő oldalakat az RSS alapján figyeli, és a friss híreket szinte azonnal szkenneli, ami növeli az oldal reputációját. Ha tehát technikailag van erre mód, akkor Javaslat: a híroldalhoz tartozzon RSS feed.

Ismét "megtelt" az előző csevegőszoba, 200-nál több üzenettel már nehézkessé vált, így most elkészítettem az ötödiket. A nyitott szájú színész ezúttal hölgy...

Újra "megtelt" az előző csevegőszobánk, közel 200 üzenettel már nehézkessé vált, így most itt a negyedik. És akkor most már legyünk következetesek: beszélgető kedvünket hozza meg egy nyitott szájú színész.

Mivel az előző már kissé nehézkessé vált, itt az új csevegőszoba. És akkor most már legyünk következetesek, beszélgető kedvünket hozza meg egy nyitott szájú színész. Az egy nő - egy férfi elvét követve most férfi következik. Íme: a száját szólásra nyitó Jack Nickolson.

Ha nem egymásnak, hanem nekem üzentek: Üzenetek BéDéKának. 

Kornis Mihály több részes búcsúzkodása a Blogter.hu szolgáltatótól 2006-ban. Neki is volt itt blogja, és az én összetűzésem vezetett oda, hogy ő is elhagyta a Blogteret. Előzmények:  Kornis: Búcsúlevél 1. rész, BDK cihelődik 1. rész | BDK cihetőlik 2, az én reagálásom búcsúleveleire: http://blog.kárpátalja.net/level-kornis-mihalynak/

Folytatásos búcsúlevél 2.

Amikor Prospero felkérésére ellátogattam BDK térfelére, egy hete, azt láttam, amit nem vártam, hogy itt nem a felhasználó sértegeti a kezelőszemélyzetet, vagy főnökséget, vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, hanem fordítva


Ámde a helyzet az, hogy amikor Prospero felkérésére ellátogattam BDK térfelére, egy hete, azt láttam, amit nem vártam, hogy nem a felhasználó sértegeti a kezelőszemélyzetet, vagy főnökséget, vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, hanem fordítva.

Miért csodálkoztam ezen módfelett?

Azért, mert nemrégiben személyesen is többször találkoztam a Blogtér vezetőivel, és mindegyiküket kifejezetten kedves, kultúrált, előzékeny és jóindulatú embernek találtam, semmi ujpé bennük, semmi vicsorgás. Ebben a vitában viszont akkor, megítélésem szerint, nem volt igazuk. Leöcsiztek, megfegyelmezni óhajtottak egy határontúli magyar írástudót, akinek az írásaiból bárki megtudhajta, ő Valaki, vagyis az én szótáramban a legtöbb, ami egy ember lehet: létezésének következetességével az ember fogalmáért áll helyt. És mióta! Nem épp Öcsi ő már. Régen a szovjet hatóságok öcsizték őt minden lehetséges eszközzel, mert a magyar kultúráért és önnön szavainak a szabadságáért küzdött, ma meg a Blogtér. Szégyen. Régi motoros BDK, ha ti nem tudjátok is, egyike a legbátrabb embereknek a halhatatlan Szovjetúnió közelében.

Tehát bocsánatot kell kérnem BDK-tól, amiért annak idején, amikor idejöttem, és Prospero felajánlotta, hogy a címlapra teszik a blogom logóját, a húzóra, nem mondtam azt, jó, de csak akkor, ha a BD-ét is. El tudom képzelni, fel is tették volna. Ők megkérdik, miért, én meg nekiállok ismeretet terjeszteni, áll esik le, BDK kerül fel, mellém. Gondolom én. Doransky és Prospero lázasan jóindulatú embereknek látszanak, ha ezt Karcsi és a barátai nem is szeretik elismerni most már. Ők tudják miért. Lehet, hogy én nem tudok mindent, de amennyit én látok belőlük, az több, mint elfogadható. Legföljebb nem műveltek annyira, hogy a határon túli magyar irodalom és kultúra hőseit, állomi támogatás és fizetés nélküli őrszemeit is ismernék, Parakovácsig terjed a tájékozottságuk, engem is csak a Nők Lapjából ismert Prospero, no de hát ez az én felelősségem is, nem csak az övé.
Mégis.
Nekem sokkal előbb ki kellett volna állnom azért, hogy BDKnak a még Berlin Potsdam kerületében, és a világ sokhelyén, az USA-beli Seattle-ban és szerte a világon, a Blogtérnél ezerszer jobban ismert és becsült Ungparti Manzárdjának a bannerét Prospero és Doransky a címlapon tartsa, csakis abban az esetben reklámozhatná az enyémet is anélkül, hogy lesülne a pofámról a bőr - ez volt az első felismerésem az elmúlt hétvégén, a BDK blog és a szerkesztői kommentek olvasása közben.
Mert szerintem BDK-nál nem azért csordult ki a pohár, mert itt most a csapból is a Para folyik (folyhatna rosszabb is, sokkal, és úgy néz ki, nemsokára fog is, nem is merem mondani kicsodák, mert nem szeretném siettetni a folyamatot), hanem azért, mert azt tényleg nehéz elviselni, ha egy ember egy valóságos netklubot üzemeltet a maga erejéből a közösség és a demokrácia liberális elveinek dialogizáló megvalósításáért, és a szolgáltatója, merőben kommerciális szempontok alapján mégsem tartja érdemesnek ennek reklámozását. Inkább Kispál és a Borz, Para, Kornis, vagy akár a Belga, (aki aztán télleg merő egy kultúra), vagy akárki, csak ez a kisoroszországba rekedt Öcsi ne.
De jól értsük: nem rosszindulat van emögött a Blogtér vezetői részéről, vagy szimpla sznobizmus, hanem rosszul felfogott kereskedelmi érdek. Ti, Prospero, míg egyfelől azt szeretnétek, ha a színvonalas közönségetek mind szinvonalasabbá válna, másfelől ezt megoldani úgy óhajtjátok, ahogy a csődbement magyar politikai élet. Részint szinfalak mögötti informális megegyezések révén, részint viszont úgy, ahogyan az újkonzervetív közgazdász-bunkók által felállított, érzéketlen és kultúraellenes píár-kánon multiglobál forgatókönyvében meg vagyon az írva.

Itt lép át a történet a személyesből és az egyszeri anokdotából elvi sikra.

Én nem akartam mindenáron eljönni innen, csak azt döntöttem el, hogy a húzóról leszedetem a nevemet, ha a BDK-é nem kerül fel oda, mellém. De azt hittem, hogy BDK-nak az elég, ha a közvélemény, meg én, személyesen is, és még a Doransky meg a Prospero is beáll a bocsánatát kérők és a neki igazat adók hosszú sorába, hogy próbáljuk meg ezt a nagyon TV-2 és RTL-klub ízű "közösségiesedési elwiwulást" ezt a best of sztorisodást megállítani. Mert én tudom, biztos vagyok benne, azért jöttem a régi Blogtérre, hogy ne a popcorn gyártási és kereskedelmi technikájával azonos mederben, szinten és know-howval szülessék meg a virtuális közössági oldalak kultúrája magyar nyelven.

De BDK nem engedett.Eleinte egyet értettem vele ebben.

Később azonban, azt látva, hogy a BDK. mellé állók egy része az egész cirkuszban arra talál alkalmat magának, hogy a Blogtér üzemeltetőinek emberi és szakmai hitelét megkérdőjelezze,  BDk makacsságát már kegyetlennek és kissé értelmetlennek is találtam, jóllehet e makacsság elviségében, tisztaságában egyáltalán  nem kételkedem. De mivel leírtam, hogy ha ő elmegy innét, akkor megyek én is (akkor még úgy nézett ki, hogy a Blogtér dobja le magáról őt) - és az író a leírt szavaiért az életével áll jót - hát el is megyek.

De nem azért, hogy BDK-val szolidarizáljak. Azt már megtettem, azt hiszem.
Nem is azért, mert kételkednék a Blogtér vezetőségének személyes, ámbár a lényeget tekintve mellékes jóindulatában. Nem kételkedem bennük. Hanem - higyjétek el, nincs a szavaim mögött más, mint amit mondok - kiváncsiságból.
Szabadságvágyból.

Én nem tudom, de nekem a feleségem, oppardon a Blogtér, gyanús.

Van valakije. De nem tudom kije. Elköltözöm tőle, mielőtt ország-világ tudja, csak még én nem. Megvagyok én egyedül is. Ha pedig a Blogtér bizonyítja hűségét - nem hozzám, de a becsülethez, a nyílt tranzakciókhoz, a tiszta beszédhez - az egy év alatt biztosan kiderül.És akkor, ha így lesz, újra próbálkozom itt írással, egy csokor virággal neki. De ahhoz hogy így alakulhassanak a dolgok, mielőtt elmegyek, kicsit alaposabban elgondolkodom e helyt a Blogtér jobb jövőjén. Nekem arra kell vigyáznom, hogy ha az én szájamból hallod, szép legyen az igaz. De a Blogtér újdonsült, dogon fetish csilivili szájában ülve, nem lehet az szép, hogy is mondjam, egyszerűen igaz, nem látok biztosítékot rá. Nem rosszaságot érzékelek a vezetőségben, hanem ifjúi - vagy nagyon is öreg - tudatlanságot. Hozzájuk képest én kissrác vagyok, mazsola, egy jenő a felnőtt üzlethez. 

Hát ez már csak igy szokott lenni.

                                         holnap folytatjuk

______________________________

• blog a laptop helyes használatáról - ingyenes szövegszerkesztő programok
• balla d. károj nem használ elipszolont új írásaiban - hejesírás ly nélkül
• postai levél címzés, boríték helyes megcímzése - honlap optimalizálás