Kornis Mihály több részes búcsúzkodása a Blogter.hu szolgáltatótól 2006-ban. Neki is volt itt blogja, és az én összetűzésem vezetett oda, hogy ő is elhagyta a Blogteret. Előzmények:  Kornis: Búcsúlevél 1. rész, BDK cihelődik 1. rész | BDK cihetőlik 2, az én reagálásom búcsúleveleire: http://blog.kárpátalja.net/level-kornis-mihalynak/

Folytatásos búcsúlevél 2.

Amikor Prospero felkérésére ellátogattam BDK térfelére, egy hete, azt láttam, amit nem vártam, hogy itt nem a felhasználó sértegeti a kezelőszemélyzetet, vagy főnökséget, vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, hanem fordítva


Ámde a helyzet az, hogy amikor Prospero felkérésére ellátogattam BDK térfelére, egy hete, azt láttam, amit nem vártam, hogy nem a felhasználó sértegeti a kezelőszemélyzetet, vagy főnökséget, vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, hanem fordítva.

Miért csodálkoztam ezen módfelett?

Azért, mert nemrégiben személyesen is többször találkoztam a Blogtér vezetőivel, és mindegyiküket kifejezetten kedves, kultúrált, előzékeny és jóindulatú embernek találtam, semmi ujpé bennük, semmi vicsorgás. Ebben a vitában viszont akkor, megítélésem szerint, nem volt igazuk. Leöcsiztek, megfegyelmezni óhajtottak egy határontúli magyar írástudót, akinek az írásaiból bárki megtudhajta, ő Valaki, vagyis az én szótáramban a legtöbb, ami egy ember lehet: létezésének következetességével az ember fogalmáért áll helyt. És mióta! Nem épp Öcsi ő már. Régen a szovjet hatóságok öcsizték őt minden lehetséges eszközzel, mert a magyar kultúráért és önnön szavainak a szabadságáért küzdött, ma meg a Blogtér. Szégyen. Régi motoros BDK, ha ti nem tudjátok is, egyike a legbátrabb embereknek a halhatatlan Szovjetúnió közelében.

Tehát bocsánatot kell kérnem BDK-tól, amiért annak idején, amikor idejöttem, és Prospero felajánlotta, hogy a címlapra teszik a blogom logóját, a húzóra, nem mondtam azt, jó, de csak akkor, ha a BD-ét is. El tudom képzelni, fel is tették volna. Ők megkérdik, miért, én meg nekiállok ismeretet terjeszteni, áll esik le, BDK kerül fel, mellém. Gondolom én. Doransky és Prospero lázasan jóindulatú embereknek látszanak, ha ezt Karcsi és a barátai nem is szeretik elismerni most már. Ők tudják miért. Lehet, hogy én nem tudok mindent, de amennyit én látok belőlük, az több, mint elfogadható. Legföljebb nem műveltek annyira, hogy a határon túli magyar irodalom és kultúra hőseit, állomi támogatás és fizetés nélküli őrszemeit is ismernék, Parakovácsig terjed a tájékozottságuk, engem is csak a Nők Lapjából ismert Prospero, no de hát ez az én felelősségem is, nem csak az övé.
Mégis.
Nekem sokkal előbb ki kellett volna állnom azért, hogy BDKnak a még Berlin Potsdam kerületében, és a világ sokhelyén, az USA-beli Seattle-ban és szerte a világon, a Blogtérnél ezerszer jobban ismert és becsült Ungparti Manzárdjának a bannerét Prospero és Doransky a címlapon tartsa, csakis abban az esetben reklámozhatná az enyémet is anélkül, hogy lesülne a pofámról a bőr - ez volt az első felismerésem az elmúlt hétvégén, a BDK blog és a szerkesztői kommentek olvasása közben.
Mert szerintem BDK-nál nem azért csordult ki a pohár, mert itt most a csapból is a Para folyik (folyhatna rosszabb is, sokkal, és úgy néz ki, nemsokára fog is, nem is merem mondani kicsodák, mert nem szeretném siettetni a folyamatot), hanem azért, mert azt tényleg nehéz elviselni, ha egy ember egy valóságos netklubot üzemeltet a maga erejéből a közösség és a demokrácia liberális elveinek dialogizáló megvalósításáért, és a szolgáltatója, merőben kommerciális szempontok alapján mégsem tartja érdemesnek ennek reklámozását. Inkább Kispál és a Borz, Para, Kornis, vagy akár a Belga, (aki aztán télleg merő egy kultúra), vagy akárki, csak ez a kisoroszországba rekedt Öcsi ne.
De jól értsük: nem rosszindulat van emögött a Blogtér vezetői részéről, vagy szimpla sznobizmus, hanem rosszul felfogott kereskedelmi érdek. Ti, Prospero, míg egyfelől azt szeretnétek, ha a színvonalas közönségetek mind szinvonalasabbá válna, másfelől ezt megoldani úgy óhajtjátok, ahogy a csődbement magyar politikai élet. Részint szinfalak mögötti informális megegyezések révén, részint viszont úgy, ahogyan az újkonzervetív közgazdász-bunkók által felállított, érzéketlen és kultúraellenes píár-kánon multiglobál forgatókönyvében meg vagyon az írva.

Itt lép át a történet a személyesből és az egyszeri anokdotából elvi sikra.

Én nem akartam mindenáron eljönni innen, csak azt döntöttem el, hogy a húzóról leszedetem a nevemet, ha a BDK-é nem kerül fel oda, mellém. De azt hittem, hogy BDK-nak az elég, ha a közvélemény, meg én, személyesen is, és még a Doransky meg a Prospero is beáll a bocsánatát kérők és a neki igazat adók hosszú sorába, hogy próbáljuk meg ezt a nagyon TV-2 és RTL-klub ízű "közösségiesedési elwiwulást" ezt a best of sztorisodást megállítani. Mert én tudom, biztos vagyok benne, azért jöttem a régi Blogtérre, hogy ne a popcorn gyártási és kereskedelmi technikájával azonos mederben, szinten és know-howval szülessék meg a virtuális közössági oldalak kultúrája magyar nyelven.

De BDK nem engedett.Eleinte egyet értettem vele ebben.

Később azonban, azt látva, hogy a BDK. mellé állók egy része az egész cirkuszban arra talál alkalmat magának, hogy a Blogtér üzemeltetőinek emberi és szakmai hitelét megkérdőjelezze,  BDk makacsságát már kegyetlennek és kissé értelmetlennek is találtam, jóllehet e makacsság elviségében, tisztaságában egyáltalán  nem kételkedem. De mivel leírtam, hogy ha ő elmegy innét, akkor megyek én is (akkor még úgy nézett ki, hogy a Blogtér dobja le magáról őt) - és az író a leírt szavaiért az életével áll jót - hát el is megyek.

De nem azért, hogy BDK-val szolidarizáljak. Azt már megtettem, azt hiszem.
Nem is azért, mert kételkednék a Blogtér vezetőségének személyes, ámbár a lényeget tekintve mellékes jóindulatában. Nem kételkedem bennük. Hanem - higyjétek el, nincs a szavaim mögött más, mint amit mondok - kiváncsiságból.
Szabadságvágyból.

Én nem tudom, de nekem a feleségem, oppardon a Blogtér, gyanús.

Van valakije. De nem tudom kije. Elköltözöm tőle, mielőtt ország-világ tudja, csak még én nem. Megvagyok én egyedül is. Ha pedig a Blogtér bizonyítja hűségét - nem hozzám, de a becsülethez, a nyílt tranzakciókhoz, a tiszta beszédhez - az egy év alatt biztosan kiderül.És akkor, ha így lesz, újra próbálkozom itt írással, egy csokor virággal neki. De ahhoz hogy így alakulhassanak a dolgok, mielőtt elmegyek, kicsit alaposabban elgondolkodom e helyt a Blogtér jobb jövőjén. Nekem arra kell vigyáznom, hogy ha az én szájamból hallod, szép legyen az igaz. De a Blogtér újdonsült, dogon fetish csilivili szájában ülve, nem lehet az szép, hogy is mondjam, egyszerűen igaz, nem látok biztosítékot rá. Nem rosszaságot érzékelek a vezetőségben, hanem ifjúi - vagy nagyon is öreg - tudatlanságot. Hozzájuk képest én kissrác vagyok, mazsola, egy jenő a felnőtt üzlethez. 

Hát ez már csak igy szokott lenni.

                                         holnap folytatjuk

______________________________

• blog a laptop helyes használatáról - ingyenes szövegszerkesztő programok
• balla d. károj nem használ elipszolont új írásaiban - hejesírás ly nélkül
• postai levél címzés, boríték helyes megcímzése - honlap optimalizálás